Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Enikő Magyari x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A new quantitative paleobotanical method for the description of Quaternary organic sediments is presented. The Peat Component System, with the paleobotanical description of macroscopic organic material, allowed us to reconstruct the hydroseral succession. The modified "semi-quantitative quadrate and leaf-count macrofossil analysis technique" (QLCMA) was used to quantify the peat components. This quantitative plant macrofossil technique, together with pollen, mollusk, and radiocarbon analyses, was used to reconstruct the postglacial mire development of an eutrophic peat bog in S Hungary. The analysis of the Holocene peat sequence was used to reconstruct the development of a filling-up spillstream of the river Danube. Multiple cores made it possible to reconstruct vegetation development in space and time.

Restricted access
Central European Geology
Authors:
Krisztina Buczkó
,
Enikő K. Magyari
,
Éva Soróczki-Pintér
,
Katalin Hubay
,
Mihály Braun
, and
Miklós Bálint

Abstract

A high-resolution paleolimnological record from Lake Brazi (TDB-1; 45°23’47″N, 22°54’06″E, 1740 m a.s.l.), a small, glacial lake in the Retezat (South Carpathian Mountains, Romania) provides a sensitive record of the impacts of late glacial climatic change on siliceous algal assemblages. The sequence, ranging from 15,700 cal yr BP to 9500 cal yr BP, suggests that the most significant changes in diatom assemblages took place at 12,800 and 10,400 cal yr BP, when alkaliphilous fragilarioid taxa were replaced by acidophilous diatoms. Altogether eight zones were distinguished with sharp and rapid changes of diatom assemblages. The paper discusses the application of siliceous algae in multi-proxy paleolimnological analyses, demonstrates the advantages and disadvantages of this proxy and presents the story of floristic discovery of unique diatom assemblages, the closest recent analogs of which are found in the arctic region.

Restricted access

Abstract

the Retezat Mountains, this study discusses radiocarbon chronology and sediment accumulation rate changes in two sediment profiles in relation to lithostratigraphy, organic content, biogenic silica and major pollenstratigraphic changes. A total of 25 radiocarbon dates were obtained from sediments of two lakes, Lake Brazi (TDB-1; 1740 m a.s.l.) and Lake Gales (Gales-3; 1990 m a.s.l.). Age-depth modeling was performed on TDB-1 using calibrated age ranges from BCal and various curve-fitting methods in psimpoll. Our results suggest that sediment accumulation began between 15,124–15,755 cal yr BP in both lakes and was continuous throughout the Late Glacial and Holocene. We demonstrated that local ecosystem productivity showed delayed response to Late Glacial and Early Holocene climatic changes in the subalpine and alpine zones most likely attributable to the cooling effect of remnant glaciers and meltwater input. However, regional vegetation response was without time lag and indicated forestation and warming at 14,450 and 11,550 cal yr BP, and cooling at ca. 12,800 cal yr BP. In the Holocene one major shift was detected, starting around 6300 cal yr BP and culminating around 5200 cal yr BP. The various proxies suggested summer cooling, shorter duration of the winter ice-cover season and/or increasing size of the water body, probably in response to increasing available moisture.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Enikő Sáfrány
,
Veronika Csöngei
,
Luca Járomi
,
Anita Maász
,
Lili Magyari
,
Csilla Sipeky
, and
Béla Melegh

Az utóbbi két évtizedet tartják a klinikai mitokondriális DNS-kutatás aranykorának. Folyamatosan bővül a patológiás variánsok száma, amelyek betegséggel társulnak, illetve bővül az ismeretanyag azokról az entitásokról, melyek hátterében a mitokondriális DNS kóros elváltozásai állnak. A cirkuláris mitokondriális DNS öröklődése eltér a Mendel-féle szabályoktól, anyai öröklésmenetet mutat; számos vonatkozásban eltérő sajátosságokkal rendelkezik a nukleáris DNS-hez viszonyítva. A molekuláris biológiai módszerek terjedésével egyre több kórkép ismerhető fel, noha a diagnosztika manapság is komoly kihívást jelent. Napjainkban a mitokondriális medicina számos orvosi szubspecialitáshoz kapcsolódóan jelentős előrelépéseket mutatott; így körvonalazódott a mitokondriális gasztroenterológia, endokrinológia, otológia, oftalmológia, nefrológia, hematológia, onkológia, reproduktív medicina és pszichiátria, mintegy az adott szubspecialitás mitokondriális DNS-sel kapcsolatos, többé-kevésbé részleges önállósodással megjelenő territóriuma. A jelen összefoglaló közlemény a mitokondriális medicina rövid, általános összefoglalása mellett e fejezetekre próbál rátekintést nyújtani.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Lilla Lakner
,
Veronika Csöngei
,
Lili Magyari
,
Márta Varga
,
Pál Miheller
,
Patrícia Sarlós
,
Péter Orosz
,
Zsolt Bári
,
István Takács
,
Luca Járomi
,
Enikő Sáfrány
,
Csilla Sipeky
,
Judit Bene
,
Zsolt Tulassay
,
Zoltán Döbrönte
, and
Béla Melegh

Az idiopathiás krónikus gyulladásos bélbetegség kialakulásában környezeti tényezők, immunológiai és genetikai faktorok egyaránt szerepet játszanak. Az utóbbi években a CARD15 gén mellett egyre több adat támasztja alá más gének, többek között az 5q31-33 régióban elhelyezkedő IBD5 locus (MIM#606348) szerepét. Egyes tanulmányok ezen régióban az SLC22A4 gén C1672T szubsztitúciójának, illetve az SLC22A5 gén G-207C transzverziójának együttes szerepét hangsúlyozzák, különösen Crohn-betegség kialakulásában, míg más szerzők új minor hajlamosító tényezőket azonosítottak az IBD5 kromoszómarégióban, ezek az IGR-variánsok. Célkitűzés: Az SLC22A4 C1672T és SLC22A5 G-207C mutációk mellett az IGR2096a_1 (rs12521868) és az IGR2198a_1 (rs11739135) polimorfizmusok szerepének vizsgálata gyulladásos bélbetegség kialakulásában. Betegek és módszer: Vizsgálatunk során 440 gyulladásos bélbeteg (206 Crohn- és 234 colitis ulcerosás beteg), valamint 279 kontrollegyén perifériás vérmintájából PCR-RFLP technikával végeztünk DNS-analízist. Eredmények: Sem a C1672T, sem a G-207C allélek, sem a TC haplotípus nem bizonyult rizikófaktornak sem Crohn-betegség, sem colitis ulcerosa esetében. Ezzel ellentétben mindkét minor IGR allél frekvenciája: mind az IGR2096a_1 T (48,1%), mind az IGR2198a_1 C (46,1%) szignifikánsan magasabb volt Crohn-betegségben a kontrollokéhoz (38,5%, 38,4%) képest (p<0,05). Korra és nemre standardizált regressziós analízissel mindkét allélnél fokozott rizikót észleltünk Crohn-betegség vonatkozásában (T-allél: OR=1,694, 95%-os CI: 1,137–2,522, p=0,010, C-allél: OR=1,644, 95%-os CI=1,103–2,449, p=0,015). Colitis ulcerosa esetén nem találtunk összefüggést a két IGR-variáns és a betegség kialakulása között. Következtetés: az IGR minor alléleknek a környező kaukázusi népcsoportoktól eltérően magyarországi populációban szerepük lehet a Crohn-betegség kialakulásában.

Open access