Search Results
You are looking at 1 - 10 of 22 items for
- Author or Editor: Erika Juhász x
- Refine by Access: All Content x
The use of both the word keryx and the term ant’ agores themenos in Solon’s Salaminian elegy led to misunderstandings, and on the basis of the poem’s words, subsequent authors supposed that Solon presented his work as a herald on the agora . If he was indeed a herald, then — just like Aischines — he must have had a pilidion (a hat to guarantee his safety) on. Therefore Solon had not been condemned to statutory death. The pilidion was later on considered a sign of madness as a result of semantic change or radiation. Consequently, in the first century Philodemus and Cicero wrote about Solon as a madman. Yet in the case of a wise statesman this motive demanded further explanation, which is why the incident was marked as Solon’s genial idea: as if he had been aware that standing up for his cause feigning to be mad was a way to avoid punishment.
Abstract
Not only the relationship of the known descendants of Prince Árpád to each other, but also their existence is sometimes in question. This paper discusses the possible names of Árpád’s grandchildren, taking into account the written sources – above all the DAI. After reviewing and partially refuting previous research findings, a new solution regarding Árpád’s family tree and the possibilities of princely succession to the throne will be offered with the help of philological methods. The paper draws attention to the importance of textual criticism and the importance of researching the manuscript tradition.
A VII. (Bíborbanszületett) Konstantin császár neve alatt hagyományozódott De administrando imperio című munka egyedülálló adatokat szolgáltat (többek között) a magyarság korai történelmére vonatkozóan. A szövegben előforduló görögösített tulajdonnevekből – párhuzamos forrás hiányában – elsősorban a helynevek bevonásával és a jelentéstan eszközeivel próbálták rekonstruálni a magyar személyneveket. A tanulmány az Árpádok családfájának görög szövegét a kézirati hagyomány vizsgálatával, a segédtudományok (paleográfia, kodikológia) eszközeinek bevonásával igyekszik új megvilágításba helyezni.
ABSZTRAKT
Nisibis Kr. u. 350-ben lezajlott ostroma a görög forrásokban többféleképpen szerepel. A szövegek között megállapíthatók függési viszonyok is, az eltérések alapján azonban olykor egyéb (mára már elveszett) közvetítő forrásokat is feltételeznünk kell. A tanulmány a Chronicon Paschale és Theophanés krónikájának az ostromról szóló szöveghelyeit vizsgálja, s a két szövegben fellelhető hasonlóságokra és eltérésekre igyekszik magyarázatot adni.
