Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for

  • Author or Editor: Erika Kiss Erika x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Czédulák egy főúri kincstárból. Adalékok a fraknói tárház történetéhez

Labels from an Aristocratic Treasury. Addenda to the History of the Fraknó Treasury

Művészettörténeti Értesítő
Author:
Erika Kiss

Abstract

In addition to the Budapest Museum of Applied Arts and the Esterházy castle in Fraknó (Burg Forchtenstein), the collection of medals and coins as well as goldsmith's works at the Hungarian National Museum also has a small ensemble of treasures from the Esterházy collection: 308 coins and medals and 17–19th century goldsmith's works and textiles.

The stock of metalwork from the early modern age also includes three pieces of parchment of different sizes with Latin inscription in 17th century script. As they survive in Esterházy possession, it is logical to try to trace them to the Fraknó treasury. When in 1725 the inventory of the treasury was taken, the information on the – real or assumed – owners, donators of earlier times was gleaned from “annexed slips” which the parchment pieces in the National Museum are thought to be like. It can almost be taken for certain that the three slips of parchment in the museum used to be the labels of items 16–17 in cabinet no. 51/52 and item 37 in cabinet 54/55. The question is whether the fragmentary inscriptions can be paired with extant objects.

The first object that can be identified is the rosary of John III Sobiesky, the third is the rosary of Leopold I, king of Hungary and holy Roman emperor, given by Pope Innocent XI to the ruler. The dolman and gown allegedly worn by Leopold I for his coronation as king of Hungary in Pozsony in 1655 were also kept in Fraknó. Aslip of parchment sewn into the mantle contained the story of the object. István Báthory's miniature portrait in wax relief is still kept by the family at Fraknó. A fork and spoon with coral handles and a rosary of coral beads also once owned by Báthory are now in the collection of the Museum of Applied Arts. Research identifies items in the 1696 and 1725 inventories with the latter object. Consequently the second parchment slip used to indicate this rosary in times of yore.

Though no contemporaneous labels survive, another two rosaries' former owners can be identified on the basis of the 1725 inventory. A rosary of gold filigree beads might be identical with Pál Esterházy's one-time rosary entered into the 1725 list as item no. 25. The list also helps identify palatine Miklós Esterházy's rosary now in the National Museum. It consists of a string of large lapis lazuli beads, with a possibly later cross hanging from a tassel of metal threads at one end. In the 1696 inventory there is a list of the contents of a grey cabinet in the first room of the “new” treasury of Fraknó, the one created upon Pál Esterházy's order. It contains a rosary ex succino nigro, that is, of dark amber which is perhaps identical with one in the collection of the National Museum.

Compared to 1696, the inventory of 1725 shows a conceptually far more organized treasury reflecting the final arrangement by Pál Esterházy. The contents of the cabinets, the grouping of the objects had been changed to create almost “profile-centric” units. Until the turn of the 17–18th century the objects of treasuries and collections were not labelled unless their material value was highlighted. The Fraknó labels are more closely related to the slips put into the medieval reliquaries. The majority of objects marked with parchment slips were also “relics” in Pál Esterházy's treasury. The treasures of Miklós Esterházy were still stored in chests and cases as the 1645 list reveals. The transformation that the inventory of 1696 reveals is similar to the metamorphosis of the collections of relics by the 15th century. The motor was the collector himself in the background, here Pál Esterházy, although this process can also be retraced in Esterházy's brother-in-law Ferenc Nádasdy's Sárvár treasury. The collecting activity of both Esterházy and Nádasdy is simultaneously characterized by the successful integration of archaic traits and most up-to-date representative forms.

Restricted access

Nachgotik és kora barokk – Brózer István kelyhéről

Nachgotik and early baroque – about István Brózer's chalice

Művészettörténeti Értesítő
Author:
Erika Kiss

Abstract

The enamelled gold chalice made by the Kolozsvár goldsmith István Brózer is an emblematic and much-published work of Transylvanian goldsmithing. The communion cup made in 1641 was ordered by prince György I Rákóczi for the Calvinists of the Farkas street congregation, Kolozsvár. It is an outstanding relic not only for its material but also for the rich figural ornamentation of the cup. The narrative cycle depicts Christ's suffering from Easter Thursday to the Entombment. The graphic prototypes for the repoussé panels were 18 scenes in Adriaen Collaert's Passion published around 1610. The rich cloisonné and champlevé enamelling framing the scenes and covering the stem, node and foot attests to the experienced use of the cosses de pois decoration that evolved in the art of the Paris court in the 1630s. That was exactly where the master, István Brózer stayed during his peregrinations before reaching mastership.

The modern decorative program of the cup is paired with a highly conservative composition. There are two main gothicizing trends in Transylvanian goldsmiths' art in the early modern age. One can be interpreted as survival, when pattern sheets, forms, workshop traditions continuously lived on – in Transylvania up to the first third of the18th century. The historicist, revival or renovatio trend represented by the Brózer cup is more prevalent in Central European goldsmithing. For the liturgical vessels made in rising numbers again from the end of the 16th century the pre-Reformation style of the late gothic was the model in the Kingdom of Hungary and in the Transylvanian Principality.

István Brózer's chalice is almost the only high-quality goldsmith's piece testifying to the art patronage of the Transylvanian princely court.

Restricted access

Összefogás a látás védelmében: körkép a látásromlás prevenciójának hazai és nemzetközi helyzetéről

Joint efforts for saving vision: overview of the prevention of vision loss inside and outside Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Erika Kiss
and
Emese Pajor

Összefoglaló. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Látásról szóló világjelentése (World report on vision 2019) szerint a népesség növekedése és elöregedése világszerte növekvő számban vezet mérsékelt vagy súlyosabb fokú látáskárosodáshoz. A WHO adatai szerint napjainkban 1,1 milliárd személy él a látáskárosodás valamely formájával, melyek mintegy 80%-a megelőzhető lenne. A látáskárosodott vagy látáskárosodással veszélyeztetett személyek 90%-a ugyan alacsony vagy közepes humán fejlettségű országban él, de a rövidlátás és a cukorbetegség miatti retinopathia okozta látáskárosodások száma a magas és a nagyon magas humán fejlettségű országok csoportjában is emelkedik. A WHO előrejelzései szerint ezzel a tendenciával 2050-re 61 millióan élnek majd vaksággal, és 1,7 milliárd személy lehet csökkentlátó világszerte. Riasztó adat, hogy az emberiség 23%-a rövidlátó, de a jelenlegi növekedési tendenciák alapján 2050-re az előfordulás már 50%-os lehet. A vakság, illetve a látáskárosodás megelőzése és a látásrehabilitáció fejlődése érdekében a WHO globális akcióprogramjainak (VISION 2020, World report on vision) ismertetésén túl tanulmányunk bemutatja a hazai intézkedéseket és a populációalapú felmérések nemzetközi és hazai eredményeit, köztük a látásromlás legfőbb kórokait és a látáskárosodáshoz leggyakrabban vezető szembetegségeket. Tanulmányunkban bemutatjuk a látáskárosodással élő gyermekek hazai, egészségügyi és pedagógiai szempontból releváns populációjellemzőit is. Összefoglalónk célja felhívni a figyelmet arra, hogy a látáskárosodás megelőzése és a kialakult látáskárosodással élő emberek komplex rehabilitációja nemcsak a szemészeti szakma feladata, hanem be kell, hogy épüljön az egészségügyi alapellátáson túl az oktatási és szociális rendszerekbe is. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1187–1197.

Summary. World Health Organization’s (WHO) World report on vision (2019) underlines that the increasing size and age of the population leads to a general growth in cases of vision impairment of varying severity (moderate and severe vision impairment). According to WHO data, globally 1.1 billion individuals live with vision impairment, and approximately 80% of all cases is preventable. While around 90% of people with vision impairment or at risk of vision impairment live in low- or middle-income countries, the prevalence of near vision impairment and diabetic retinopathy is increasing in high-income countries, too. WHO assumes that if this tendency is not interrupted, by 2050 61 million individuals will be blind and 1.7 billion individuals will have vision impairment. It is rather frightening that currently 23% of the world’s population is diagnosed with near vision impairment, and with this tendency by 2050 this number may reach 50%. Our study takes a closer look at global actions for preventing vision loss and vision impairment together with the joint efforts to improve vision rehabilitation services, and briefly introduces Hungarian measures, results of international and national population-centred research results, and the major causes of vision impairment. Then, the Hungarian population of children with vision impairment is characterised from both healthcare and pedagogical perspectives. The objective of this review is to point out that the prevention of vision impairment and comprehensive rehabilitation of persons with vision impairment requires joint efforts from ophthalmology, pedagogy and social services. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1187–1197.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Bókay
,
Erika Kiss
,
Erika Simon
, and
László Szőnyi

Phenylketonuriában szenvedő várandós anya vérének emelkedett phenylalanin-koncentrációja a magzatra teratogén hatással van, embryo-foetopathiát okoz. Élveszülés esetén a kórkép jellemzői az intrauterin sorvadás, az általában jelentős fokú pszichomotoros retardáció és a gyakori fejlődési rendellenességek. Az így kialakuló tünetcsoportot maternális phenylketonuria szindrómának nevezzük. Azoknak a fogamzóképes korba került nőknek, akik vérében a phenylalanin-koncentráció a normálisnál magasabb, akár a phenylketonuria bármely formája, akár az egyébként ke zelést nem igénylő enyhe variáns, a hyperphenylalaninaemia esetén, még a gyermek vállalása előtt részletes felvilágosításban kell részesülniük arról a potenciális veszélyforrásról, amit állapotuk/betegségük a magzatra nézve jelenthet. A maternális phenylketonuria megelőzésének legbiztosabb módja, ha a fogamzás előtt és mindvégig a terhesség alatt az anyai vér phenylalanin-koncentrációja a normális tartományban van. A szerzők a Budapesti Anyagcsere Szűrő és Gondozó Központban a megelőzés érdekében tett intézkedéseket, valamint a gondozás gyakorlati kérdéseit ismer tetik, és áttekintik a budapesti központhoz tartozó phenylketonuriás anyák várandósságainak kimenetelét a hazai phenylketonuria-szűrés bevezetésétől napjainkig. Orv. Hetil., 2013, 154, 683–687.

Open access

Absztrakt:

A klasszikus galactosaemia a szénhidrát-anyagcsere örökletes megbetegedése, amelynek hátterében a legtöbb esetben a galaktóz-1-foszfát-uridil-transzferáz enzim defektusa áll. A súlyos klinikai tünetek már egy-két nappal a szoptatás megkezdését követően jelentkeznek: a máj megnagyobbodása és funkciózavara, sárgaság, hányás, hasmenés, idegrendszeri károsodás, vesekárosodás, infekció, szepszis, amelyek megfelelő diagnózis és kezelés nélkül akár halálhoz is vezethetnek. A betegség 1975 óta része az újszülöttkori tömegszűrésnek, ezért az érintett újszülötteket pár napos életkorban kiemelik, és a kezelés idejekorán bevezetésre kerülhet. A galactosaemia jelenlegi terápiája az élethosszig tartandó laktózmentes, galaktózszegény étrend, amelynek alapja a nagy mennyiségű galaktózt tartalmazó élelmiszerek eliminálása a táplálkozásból. A tömegszűrés és az élethosszig tartó gondozás eredményeként az 1975 óta kiszűrt galactosaemiás betegek megfelelő diéta mellett jó szomatomentális állapotot érnek el, amely alapját képezi az önálló felnőttéletvitelnek. Orv Hetil. 2017; 158(47): 1864–1867.

Open access
Művészettörténeti Értesítő
Authors:
Júlia Papp
,
Erika Kiss Erika
,
Szilárd Papp
,
Dániel Pócs
,
István Mészáros F.
, and
Edit Szentesi

Summary

Knapp Éva-Tüskés Gábor: Populáris grafika a 17–18. században. Balassi Kiadó, Budapest 2004, 270 oldal, 134 fekete-fehér illusztráció; P. Szalay Emőke: Debreceni ötvösség. Ethnica Kiadás, Debrecen 2001, 189 oldal, illusztrált; “A királyi udvar építkezései Magyarországon 1480–1515 között a dél-német és szász stílusösszefüggések szemszögéből”című PhD-értekezésének vitája; “Mátyás király hatalmi reprezentációja és Firenze az 1480-as években. A Didymus-corvina címlapjának értelmezése és a kódex helye a királyi könyvtár tematikájában”című PhD-értekezésének vitája; “Caylus gróf (1692–1765) és az »Egyiptomi, etruszk, görög, római és gall régiségek gyűjteménye (1752–1766)«”című PhD-értekezésének vitája; “Birodalmi patriotizmus és honi régiségek. Az egykorú osztrák hazafias történeti festészetről szóló írások Josef Hormayr lapjában (1810–1828). I. Kísérlet a hazafias történeti festészet megteremtésére az Osztrák Császárságban (1808–1813)”című PhD-értekezésének vitája;

Restricted access
Művészettörténeti Értesítő
Authors:
Edina Zsupán
,
Árpád Mikó
,
Erika Kiss
,
Anna Jávor
, and
Bálint Ugry
Restricted access

Malignus emlőtumor? Gyulladásos emlőelváltozás? Ritka benignus kórkép?

A Rosai–Dorfman-betegség megjelenése az emlőben

Malignant breast cancer? Mastitis? Rare benign disease?

Rosai-Dorfman disease of the breas
Magyar Sebészet
Authors:
Edina Zita Kiss
,
Ákos Botos
,
Zoltán Szöllősi
, and
Erika Tóth

Esetismertetés

A Rosai–Dorfman-betegség egy ritka, benignus, non-Langerhans sejtes histiocytosis, melyet masszív lymphadenoptahiaval járó sinus histiocytosisként is neveznek. Klasszikus formája a noduláris, azonban extranodalis manifesztáció is előfordul. Esetünkben egy 58 éves nőbeteget a bal emlő belső-felső quadránsának megfelelően kialakult többszörös, livid kután csomó, valamint ugyanezen quadránsban tapintható rezisztencia miatt vizsgáltunk. A klinikai megjelenés alapján emlőcarcinoma kután metasztázisára gondoltunk. A bőrelváltozások egyikéből vett excisionalis biopszia és az emlőben tapintható csomóból vett core biopszia vizsgálati eredményei ellenére a Rosai–Dorfman-betegség diagnózisát csak a sebészi excisiót követően a végleges szövettani vizsgálat adta.

Megbeszélés

A Rosai–Dorfman-betegség ritka extranodalis megjelenési formája az emlőben kialakuló forma. Ismerete differenciáldiagnosztikai szempontból fontos.

Restricted access

A pajzsmirigy primer laphámcarcinomája.

Egy ritka eset ismertetése

Primary squamous cell carcinoma of the thyroid gland

Orvosi Hetilap
Authors:
Bernadett Lévay
,
Alexandra Kiss
,
Ferenc Oberna
,
András Slezák
, and
Erika Tóth

A pajzsmirigyből kiinduló primer laphámcarcinoma az endokrin tumorokra vonatkozó WHO-klasszifikáció legújabb, 2023-ban megjelent 5. kiadása alapján az anaplasticus pajzsmirigy-carcinomák csoportjába tartozik. Igen ritka előfordulású betegség, kedvezőtlen prognózis és rövid túlélési idő jellemzi. Tanulmányunk célja felhívni a figyelmet ennek a ritka kórképnek a műtéti, valamint terápiás nehézségeire. A 68 éves nőbeteget nehézlégzés és gyorsan növekvő, jobb oldali nyaki terime miatt utalták intézetünk Fej-Nyak Sebészeti Ambulanciájára. A fizikális vizsgálat során a nyak jobb oldalán fixált képletet és a jobb oldali gégefél paresisét észleltük. Az aspirációs citológiai vizsgálat laphámcarcinomát véleményezett a pajzsmirigyben, a képalkotó vizsgálatok (18FDG-PET/CT) kizárták az egyéb fej-nyaki régióból történő kiindulás lehetőségét. Műtétet végeztünk, melynek során a teljes pajzsmirigy eltávolítását kíséreltük meg. A szövettani vizsgálat megerősítette a korábbi citológiai vizsgálat során kórismézett, pajzsmirigy kiindulású laphámcarcinomát. A megkezdett palliatív sugárterápia ellenére a beteg elhunyt. A pajzsmirigy primer laphámcarcinomájának felismerése és kezelése komoly kihívást jelent a sebésznek, valamint a kezelést végző team tagjainak. A túlélés tekintetében a limitált sugár-, valamint kemoterápiás válaszkészség miatt kiemelt szereppel bír a komplett sebészi eltávolítás, valamint az esetlegesen jelen lévő, terápiásan célozható molekuláris patológiai eltérések azonosítása. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1556–1559.

Restricted access