Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Erika Krisztián x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Pankovics, Ákos Boros, Melinda Rovács, Erika Nagy, Erika Krisztián, Mária Vollain, and Gábor Reuter

A humán astrovirusok a csecsemő- és kisgyermekkori – ritkán az időskori – gastroenteritisfertőzések egyik ismert kórokozói. A hányással-hasmenéssel járó szórványos gastroenteritises megbetegedések 4,2–7,3%-át okozhatják kisgyermekekben. Az astrovirus kóroki szerepét gastroenteritisjárványban eddig még nem mutatták ki hazánkban. Célkitűzés: Az első igazolt hazai astrovirus okozta gastroenteritisjárvány molekuláris epidemiológiai bemutatása. Módszer: A vizsgált székletminták egy Komárom-Esztergom megyei, napközi otthonos bölcsődében kialakult gastroenteralis járványból származtak 2010 júniusából. Az astrovirus kimutatását RT-PCR módszerrel végeztük. A közel teljes vírusgenom nukleotidsorrendjét szekvenálással határoztuk meg. A klinikai és epidemiológiai adatokat a járványügyi felderítőmunka során gyűjtöttük. Eredmények: A 29 exponált (24 gyermek, 5 felnőtt) közül 7 (24,1%) gyermek betegedett meg a hasmenéssel, egy esetben hányással is járó gastroenteritisben 2010. június 4–15. között. Bakteriális kórokozót, rotavírust, adenovírust, norovírust nem, de 3 székletmintából (42,8%) 1-es genotípusú humán astrovirust sikerült kimutatni, majd a vírus ORF1a/ORF1b/ORF2/3’UTR régióinak nukleotidsorrendjét meghatározni (HQ398856). A járvány forrása feltehetően az első beteg gyermek lehetett, a vírus pedig fekális-orális úton, közvetlen kontaktussal terjedhetett a közösségben. Következtetések: A bölcsődés gyermekek körében lezajlott astrovirusjárvány epidemiológiai és klinikai jellegzetességeinek leírásával felhívjuk a figyelmet, hogy virális eredetű gastroenteritisekben, sorrendben: a rotavírusok és calicivírusok (norovírus és sapovírus), valamint az enteralis adenovírusok után az astrovirusok lehetséges szerepére is gondolni kell. Orv. Hetil., 2011, 152, 45–50.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Csilla Pelyhe, Benjámin Kövesi, Erika Zándoki, Balázs Kovács, Judit Szabó-Fodor, Miklós Mézes, and Krisztián Balogh

The purpose of this study was to investigate the short-term effects of a single oral dose of T-2 and HT-2 toxin at 0.15, 0.33 and 1.82 mg kg−1 body weight, or deoxynivalenol (DON) and 15-acetyl-DON at 0.13, 0.31 and 1.75 mg kg−1 body weight in common carp. Conjugated dienes and trienes (the early markers of lipid peroxidation) were elevated in all DON-treated groups at the 16th hour, while thiobarbituric acid reactive substances (TBARS; termination marker) were increased at the highest dose of DON at the 16th and 24th hours. T-2 toxin did not cause changes in these parameters. Glutathione content and glutathione peroxidase activity showed higher levels at the 16th hour as the effect of both mycotoxins. The expression of glutathione peroxidase (GPx4) genes (gpx4a and gpx4b) revealed a dual response. Downregulation was observed at the 8th hour, followed by an induction at the 16th hour, at the lowest dose of both mycotoxins. Higher doses revealed long-drawn emergence and an elevation was observed only at the 24th hour. However, at the lowest and highest doses of DON or T-2 toxin the changes in gene expression were delayed, which may be related to the low oxidative stress response, as suggested by the expression profiles of the nrf2, keap1, gpx4a and gpx4b genes.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Veronika Bohus, Zsuzsa Kéki, Károly Márialigeti, Krisztián Baranyi, Gábor Patek, János Schunk, and Erika Tóth

Ultrapure waters (UPWs) containing low levels of organic and inorganic compounds provide extreme environment. On contrary to that microbes occur in such waters and form biofilms on surfaces, thus may induce corrosion processes in many industrial applications. In our study, refined saltless water (UPW) produced for the boiler of a Hungarian power plant was examined before and after storage (sampling the inlet [TKE] and outlet [TKU] waters of a storage tank) with cultivation and culture independent methods. Our results showed increased CFU and direct cell counts after the storage. Cultivation results showed the dominance of aerobic, chemoorganotrophic α-Proteobacteria in both samples. In case of TKU sample, a more complex bacterial community structure could be detected. The applied molecular method (T-RFLP) indicated the presence of a complex microbial community structure with changes in the taxon composition: while in the inlet water sample (TKE) α-Proteobacteria (Sphingomonas sp., Novosphingobium hassiacum) dominated, in the outlet water sample (TKU) the bacterial community shifted towards the dominance of α-Proteobacteria (Rhodoferax sp., Polynucleobacter sp., Sterolibacter sp.), CFB (Bacteroidetes, formerly Cytophaga-Flavobacterium-Bacteroides group) and Firmicutes. This shift to the direction of fermentative communities suggests that storage could help the development of communities with an increased tendency toward corrosion.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Mangesh Nakade, Csilla Pelyhe, Benjámin Kövesi, Krisztián Balogh, Balázs Kovács, Judit Szabó-Fodor, Erika Zándoki, Miklós Mézes, and Márta Erdélyi

Short-term (48-hour) effects of 3.74/1.26 mg kg−1 T-2/HT-2 toxin or 16.12 mg kg−1 DON in feed were investigated in the liver of three-week-old cockerels (body weight: 749.60 ± 90.98 g). Markers of lipid peroxidation showed no significant changes. At hour 24, glutathione content in the T-2/HT-2 toxin group was significantly higher than in the control. Glutathione peroxidase activity was significantly higher than the control at hour 24 in the T-2/H-2 toxin group and at hour 48 in the DON group. In the DON group, expression of the glutathione peroxidase 4 gene (GPX4) was significantly lower than in the control at hours 12 and 14, and higher at hour 48. Expression of the glutathione reductase gene (GSR) was significantly lower than in the control at hour 12 in the T-2/HT-2 toxin group, and at hours 12, 24 and 48 in the DON group. However, at hour 36 higher GSR expression was measured in the DON group. Due to the effect of both trichothecenes, expression of the glutathione synthetase gene (GSS) was significantly lower than in the control at hours 24 and 48. In conclusion, T-2/HT-2 toxin and DON had a moderate short-term effect on free radical formation. T-2/HT-2 toxin induced more pronounced activation of the glutathione redox system than did DON.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Judit Dénes, Erika Hubina, Gábor László Kovács, Zoltán Görömbey, Sándor Czirják, László Kovács, Krisztián Vörös, and Miklós Góth

Absztrakt:

Az acromegalia ritka, de klinikailag fontos betegség, amelyet a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 krónikusan magas szintje okoz. Számos tünete és komplikációja lehet, amelyek közül a diabetes mellitus gyakori szövődmény. A növekedési hormon különböző mechanizmusokon keresztül hathat a szénhidrát-anyagcserére és idézhet elő inzulinrezisztenciát. Cikkünkben egy acromegaliás beteg esetét dolgozzuk fel, kiemelve a beteg szénhidrátanyagcsere-eltéréseit, valamint az eset kapcsán ismertetjük az acromegalia kezelésében használt terápiás lehetőségeknek a glükózháztartásra gyakorolt hatását a nemzetközi irodalom áttekintésével. A contrainsularis hatású növekedésihormon-túlprodukció rontja a glükóztoleranciát. Ennek megfelelően a kórosan fokozott növekedésihormon-termelést csökkentő különböző kezelési módok (mint a sebészi vagy radioterápia, illetve a gyógyszeres kezelés bizonyos típusai) hatására javul a szénhidrát-anyagcsere. Ugyanakkor a gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az első generációs szomatosztatinreceptor-ligandok az esetek kis részében ronthatják a szénhidrátháztartást, míg a második generációs pazireotid a betegek jelentős részénél hyperglykaemiát okoz. Az acromegaliás beteg kezelése komplex feladat, több diszciplína képviselői (endokrinológus, idegsebész, radioterapeuta, az egyes speciális problémák megoldásában részt vevő orvosok, fogorvosok) végzik, de a kezelés összefogásáért az endokrinológus szakorvos a felelős. Az acromegaliának, illetve a kezelés szövődményeinek, kiemelten a szénhidrátháztartás zavarainak ellátásában a háziorvosnak is fontos szerepe van, ehhez pedig ismernie kell a kezelési módozatok főbb pontjait és potenciális mellékhatásait. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1724–1729.

Open access