Search Results
You are looking at 1 - 10 of 32 items for
- Author or Editor: Erika Michéli x
- Refine by Access: All Content x
A diagnosztikai szemléleten alapuló talajosztályozási rendszerek gyakran kapják azt a kritikát, hogy elhanyagolják a genetikai alapokat. A Stefanovits (1972) által leírt, a hazai talajtípusok képződését és elkülönítését meghatározó 23 talajképző folyamatot alapul véve kerül vizsgálatra a genetikai alapok megjelenése a diagnosztikai szemléletű talajosztályozásban. Az egyes folyamatoknak a diagnosztikai egységekhez való kapcsolása a Világ Talaj Referenciabázis (WRB) egységei alapján történik. A feldolgozás bemutatja, miként jutnak kifejezésre a talajfolyamatok a diagnosztikai szintek, tulajdonságok, anyagok meghatározásában és biztosítják a genetikai és, egyben tudományos alapok megőrzését.
A talajképző tényezők és folyamatok együttes hatása alatt kialakult genetikai talajszintek, ill. geológiai-, vagy katasztrófa események hatására képződött talajrétegek jellemzése és azonos értelmezésű, a nemzetközi normákkal is harmonizált leírása nélkülözhetetlen információkat szolgáltat a talajtannal, talajadatokkal foglalkozó szakemberek számára.
A talajszelvények leírása többek között alapul szolgál a talajképződés folyamatának megértéséhez, a mintavételi mélységek meghatározáshoz és a talajok genetikai és diagnosztikai szemléleten alapuló osztályozásához.
Dolgozatunkban javaslatot teszünk a hazai genetikai talajszintek helyszíni leírá-sának a nemzetközi ajánlásokhoz alkalmazkodó, de szükség szerint a hazai körülményekre adaptált, ill. kiegészített megújítására, amely hozzájárul megújítás alatt álló hazai talajosztályozási rendszerünk fejlesztéséhez és lehetővé teszi a kor igényeinek megfelelő harmonizált talajadatbázisok építését.
A javaslat kidolgozásakor a FAO (2006) nemzetközileg elfogadott nevezéktant vettük alapul.
Munkánk során áttekintettük a jelenleg hivatalos hazai nevezéktant (Szabolcs, 1966; Jassó, 1987, 1989) alkalmazása során fellépő problémákat és a jelenlegi, valamint a javasolt módszertan párhuzamos bemutatásával ismertettük a konverzió lehetőségeit.
Eredményeink alapján az új, javasolt módszertan alkalmazásával lehetővé válik a hazai talajtípusok szelvényfelépítésének részletesebb, a meghatározó talajképző folyamatokra és talajtulajdonságokra vonatkozó információt is tartalmazó és a nem-zetközi normákkal harmonizált leírása, ill. a hazai talajadatbázisoknak a kor igényeinek megfelelő modernizálása.
Mivel a jelenlegi hivatalos útmutatók hozzáférhetősége csekély, a tankönyvek pedig csak átfogóan említik a talajszinteket, ezért „átállási” nehézségeket nem várunk.
A 2016. évi Talajtani Vándorgyűlés
(Debrecen, 2016. szeptember 1–3.)
A rendelkezésre álló hazai irodalom, terepi jegyzőkönyvek és térképi adatbázisok alapján a nagy agyagtartalmú talajok elkülönítése, és az ezzel kapcsolatban felmerülő problémák már a hazai talajtani tudomány korai szakaszában megjelentek. A nemzetközi talajkorrelációs rendszer (WRB) Vertisol kategóriájával korreláló duzzadó agyagos talajaink speciális morfológiai és művelhetőségi tulajdonságairól pontos leírásokat találhatunk Szabó József munkásságától a Kreybig térképek elkészültéig az összes jelentős hazai talajtani felvételezés dokumentációiban és publikációiban, kiemelve ezen talajok jelentősen eltérő jellemzőit és elsősorban az Alföldön jelentős területei elterjedését. A jelenlegi, genetikus szemléletű talajosztályozásunk kialakításánál is javaslat született az ún. „réti agyagok” önálló típusként történő elkülönítésére, de ez a megközelítés végül háttérbe szorult. Ennek eredményeképpen a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajaink – meghatározó tulajdonságaik hasonlósága ellenére – jelenleg különböző taxonómiai egységekbe tartoznak. Az utóbbi évtized megváltozott felhasználói igényei és környezetpolitikája szükségessé tették hazánk talajosztályozási rendszerének diagnosztikai szemléletű megújítását, melynek munkálatai során a hazai nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok újra dokumentálásra kerültek. Jelen dolgozat keretében egy, a nemzetközi osztályozási rendszerek “Vertisols” kategóriáját kielégítő talaj példáján keresztül mutatjuk be a hazai duzzadó agyagtalajokra jellemző morfológiai, fizikai és kémiai tulajdonságokat. A sziráki – jelenlegi osztályozási rendszerünkben – típusos réti talaj, a teljes szelvényben 40–60% közötti, a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján dominánsan szmektites összetételű agyagtartalommal rendelkezik, jellemzője hogy szárazon kemény, erősen repedező, míg nedvesen képlékeny, könnyen formázható, tapadós. A talaj mutatja a jól fejlett Vertisolokra jellemző ciklikus felszín alatti talajszintek rendszerét, és a szerves anyagban gazdag talajszintek „üst” formában történő megjelenését. A talaj morfológiai és laboratóriumi vizsgálatának eredményei is alátámasztják az üst forma kialakulásához szükséges egykori mikrodomborzat, a mikromélyedések (MM) és mikrokiemelkedések (MK) jelenlétét, bár a „gilgai” felszín a terület művelése miatt ma már nem megtalálható. A MM-ek, a nedves évszakban bennük összegyűlő nedvességtöbblet hatására mélyebb, nagyobb szervesanyag-tartalmú felszíni szinttel, intenzívebb kilúgzási és mállási folyamatokkal jellemezhetőek. A MK felszín közeli szintjeinek tulajdonságai, a mélyebb talajszintekből származó, redukált és másodlagos karbonátban gazdag talajanyagok jelenléte alátámasztja a mélyebben fekvő talajanyagok csúszási tükrök mentén a felszín irányába történő szállítódásának folyamatát. Eredményeink alapján megalapozottnak tartjuk a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok önálló talajtípusként történő meghatározását, és továbbra is javasoljuk a „Duzzadó agyag” talajok elkülönítését az osztályozás legmagasabb szintjén.
Talajtani Vándorgyűlés
(Kecskemét, 2004. augusztus 24-26.)
A talaj kicserélhető kationjainak minőségi és mennyiségi meghatározására többféle módszert használnak a gyakorlatban. A módszerek többek között abban különböznek egymástól, hogy az ioncserét más-más kémhatású közegben vizsgálják. Mivel a kationcserélő-képesség kémhatástól függő tulajdonság, így a vizsgálatok eredményeit csak akkor lehet közvetlenül összehasonlítani egymással, ha azt azonos módszerrel végezték. Magyarországon a Mehlich-módszerként ismert vizsgálati eljárás terjedt el a kationcsere-kapacitás meghatározására. A nemzetközi gyakorlatban viszont - többek között - egy másik, az úgynevezett Grove-módszer használatos. Vizsgálataink igazolták, hogy a két módszer eredményei azonos talajok esetén eltérnek egymástól. Az eltérések összefüggésben vannak a talajkolloidok mennyiségével és minőségével. Az eltérések nagysága elsősorban a minták szervesanyag-tartalmának növekedésével nőtt, az agyagtartalom által befolyásolt különbség a módszerek között, nem volt szignifikáns. A T-érték a különböző talajosztályozási rendszerekben fontos diagnosztikai paraméter, melynek meghatározására nemzetközileg a Grove-módszert használják. Ezek alapján indokolt lenne egy átszámítási módszer kidolgozása, amellyel a két eljárás eredménye átszámítható egymásba. Ezen kívül szintén indokolt az eredeti Grove-módszer elterjedésének szorgalmazása hazánkban.
