Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Ernő Führer x
Clear All Modify Search

Három klímajelző fafajú – egy bükkös, egy gyertyános–kocsányos tölgyes és egy cseres – faállományban végzett összehasonlító gyökérvizsgálatok eredményeit mutatja be a dolgozat. Az állományok talajtani és hidrológiai tulajdonságai többé-kevésbé megegyeznek. Klímájuk azonban különbözik, a bükkös a legnedvesebb, a cseres pedig a legszárazabb adottságú. A legfontosabb eredmények az alábbiak: – Az 50 mm-nél vastagabb gyökerek a talajba lefelé hatolva kizárólag a törzs alatt fordultak elő, a többi vastagsági csoportba (20–50, 5–20, 2–5 és 0–2 mm) tartozó gyökerek mennyisége viszont a törzstől távolodva fokozatosan csökkent. – Az egyes talajrétegekben (10–150 cm) lévő gyökerek összes tömege fölülről lefelé haladva fokozatosan csökkent. – A szívgyökérzettel rendelkező árnyéktűrő bükkösben a felső 30 cm-es rétegben a durva gyökerek (Ø>2 mm) aránya 66%, a fénykedvelő, karógyökérzetű csernél és kocsányos tölgyesnél pedig 50, ill. 45% volt. – Mindhárom ökoszisztémában a felső 100 cm-es talajrétegben elhelyezkedő gyökérzet tömege meghaladta az összes gyökértömeg 90%-át. – A fizikai talajféleség az egyes talajszintek finomgyökér-behálózottságát (Ø<2 mm) nagymértékben befolyásolta. – A finomgyökérzet és a hajtás (Ø<1 cm) tömegének aránya a legcsapadékosabb, azaz a legjobb vízellátottságú bükk esetében volt a legnagyobb (2,49), a kocsányos tölgynél 2,14, a legkedvezőtlenebb vízellátottságú csernél pedig 1,9 volt. – A föld alatti dendromassza aránya az egészhez (föld feletti és föld alatti dendromassza) faállományonként különböző volt: bükkösben 17%, a gyertyános–kocsányos tölgyesben 24%, a cseresben pedig 27%. – A kedvezőbb ökológiai, elsősorban klímaadottságok a szervesanyag-produkcióra pozitívan hatottak, mert a föld feletti dendromassza a jobb körülmények mellett abszolút értékben és arányában is nagyobb volt.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: László Horváth, Mária Asztalos, Ernő Führer, Róbert Mészáros, Kálmán Rajkai and Tamás Weidinger

Egy nemzetközi kutatás (GRAMINAE - GRassland AMmonia INteractions Across Europe) keretében 2000. januártól 2001. júliusig terjedo idoszakban méréseket végeztünk az ammónia fufelszín és légkör közötti kicserélodésének meghatározására a Hortobágyi Nemzeti Park területén, kis légköri nitrogén bevételu területen. Az ammónia légköri koncentrációját a növényzet felett három szinten (0,5; 1,0 és 2,0 m-en) mértük. A mérésekhez egy AMANDA típusú denuder mintavételen alapuló mérorendszert használtunk. Az ammónia fluxusát profil módszerrel számoltuk. A számítások alapján az ammónia nettó éves fluxusa negatív, vagyis a légkörbol a felszín felé irányul és hektáronként 2,5 kg N-terhelést eredményez. Ez a mennyiség a teljes légköri (száraz + nedves) N-ülepedés (-11,7 kg N·ha-1·év-1) 21%-a. Emissziót, vagyis a felszín felol a légkörbe irányuló ammónia fluxust csak a vegetációs idoszak nappali óráiban tapasztaltunk, amikor a növényzet ammónia kompenzációs-pontjának koncentrációja meghaladta a légköri ammóniakoncentráció értékét. Más esetekben (éjszaka, illetve a vegetációs idoszakon kívül egész nap) nettó ammóniaülepedést észleltünk. Ezt az állapotot módosította a 2001. májusában kutatási célból végzett mutrágyázás (2 hektárnyi területen, fél szektorban a mérohely körül 100 kg N·ha-1) oly módon, hogy átmenetileg erosen megnott az ammónia emisszió. Az emisszió növekedést a mutrágyázás után mintegy két héten át tudtuk kimutatni. Ez ido alatt a mutrágyázással kiszórt nitrogén vesztesége (az ún. emisszió faktor) közelítoleg 1,3% volt. Az ammónia nagy része nem a talajból, hanem a növény légzonyílásain keresztül távozott. Az ammónia felszín és légkör közötti áramát egyszintu, kompenzációs-pont modellel is meghatároztuk. A modellt a profilmérésekbol számított ammónia fluxus adatokkal kalibráltuk. Viszonylag jó egyezést kaptunk, azonban a modell néhány bemeno paraméterértékének nagy bizonytalansága miatt, a modell általános alkalmazása további vizsgálatokat igényel.

Restricted access