Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Ervin Rakonczai x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

Abstract

Rhabdomyolysis (RML) is a rare and severe adverse effect of simvastatin (SIM). Several risk factors were described to play a role in its pathogenesis, namely age > 65, diabetes mellitus, renal disease, high dose statin therapy, chemicals metabolized by cytochrome P450 3A4 or idiosyncrasia.

Case summary

A 66-year-old man with diabetes, ischaemic heart disease and hypertension, on medication of CYP3A4 substrates amlodipine and alprazolam, maximal daily dose of SIM started for unknown cholesterol level. On the second day dark-brown urine, paraparesis, bile-like vomiting, on the fourth day of treatment total tetraparesis and oliguria characterized RML with acute renal failure. During his hospitalization of one-hundred-six days he underwent fourty-nine dialysis treatments. At the follow-up sixteen months after exmission from hospital, his walking improved to using one stick. His cholesterol level is in the physiological range with no statin therapy.

Conclusions

On account of risk factors listed above this case should have been administered low initial dose of SIM. On developing myalgia or weakness in muscles, treatment must be stopped. In a case of predisposition to RML statin therapy and dosage can only be performed under continuous supervision.

Restricted access

A metasztatikus daganatok okozta krónikus disszeminált intravaszkuláris koagulopátia (DIC) hátterében leggyakrabban a hasnyálmirigy-, gyomor- és a prosztatarák áll. A trombotikus trombocitopéniás purpura és a hemolitikus urémiás szindróma (TTP-HUS) hasonló klinikai és laboratóriumi eltérései miatt a krónikus DIC diagnózisa differenciáldiagnosztikai nehézséget jelent. 71 éves férfi betegünk kórelőzményében COPD, BPH, szignifikáns carotis-sztenózis, gyomorfekély és alkoholos májbetegség szerepel. Szurokszéklet miatti hospitalizációja során aktuálisan nem vérző koagulummal fedett nyombélfekély igazolódott. Négy nap múlva akut veseelégtelenség (AVE) miatt került Intézményünkbe. A trombocitopénia, a perifériás vérben fragmentocita, sisaksejtek, a normális INR, magas LDH és az AVE felvetette a TTP-HUS szindróma gyanúját. Többszöri dialízis és plazmaferezis kezelésekben részesítettük. A talpakon megjelenő trombotikus mikroangiopátia miatt készült alvadási vizsgálat (emelkedett D-dimer, normális fibrinogén, a kissé megnyúlt INR, APTI, normális retikulocita- és mérsékelten csökkent vérlemezkeszám) krónikus DIC fennállását mutatta. Az emelkedett PSA (109,6 ng/mL) hátterében a prosztata-adenokarcinóma igazolódott. A csontizotóp kiterjedt csontáttéteket mutatott. TAB kezelés mellett betegünk állapota három hónap után is kielégítő (PSA 4,6 ng/mL). Tisztázatlan eredetű trombocitopénia és a normális vagy megnyúlt INR-, APTI-értékek, emelkedett D-dimer melletti normális fibrinogén és retikulocita felfedheti a krónikus DIC folyamatát. A krónikus DIC-ben jó effektussal alkalmazható a terápiás dózisú LMWH. A metasztatikus prosztatarák szövődményeként kialakult súlyos DIC antiandrogén és nagydózisú ketokonazol kombinációval kezelhető. Magyar Onkológia 54: 351–357, 2010

Restricted access

A simvastatin (SIM) ritka és súlyos mellékhatása a harántcsíkolt izomzat szétesése, a rhabdomyolysis (RML). A folyamat patogenezisében több rizikófaktor szerepét leírták, mint például a >65 év, cukorbetegség, vesebetegség, nagy adagban adott statinkezelés, citokróm P450 3A4 útján metabolizálódó vegyületek vagy az egyéni érzékenység. Esetismertetés: A fentiek közül négy rizikófaktorral rendelkező 66 éves férfi betegünk 2-es típusú diabetes, ISZB és hypertonia miatt állt kezelés alatt. CYP3A4-szubsztrát amlodipint és alprazolamot kapott. Ismeretlen kiindulási koleszterinszint mellett maximális dózisú SIM-kezelés indult. Másnapra vizeletelszíneződés, paraparesis, a negyedik napra tetraparesis és oliguria jellemezte a heveny veseelégtelenséggel járó RML kialakulását. A százhat nap kórházi ápolás alatt negyvenkilenc alkalommal részesült dialíziskezelésben. Elbocsátás utáni tizenhat hónap utánkövetés alatt a beteg járása oly mértékben javult, hogy egy járóbot segítségével közlekedik. Következtetések: A fent említett rizikófaktorok miatt, ebben az esetben, alacsony kezdő dózisú SIM alkalmazása lett volna kívánatos. Izomfájdalom vagy gyengeség kialakulásakor a kezelés leállítása indokolt. RML-re hajlamosító tényezők esetén a statinkezelés és adagjának emelése szoros ellenőrzés mellett történhet.

Restricted access