Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Erzsébet Feiler x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Erzsébet Feiler, Károly Gombocz, Győző Wrana, Margit Varró, Roland Csécs, and Nasri Alotti

Bevezetés: Célunk a EuroSCORE-modell pontosságának és precizitásának vizsgálata az osztályunkon operált betegek populációjában. Anyag és módszer: 2003. 01. 01. és 2005. 12. 31. között operált 1839, egymást követő beteg adatait vizsgáltuk. A műtét előtt meghatározott additív és logisztikus EuroSCORE által jósolt mortalitási értéket hasonlítottuk össze a tényleges 30 napos halálozással. A statisztikai elemzés során a módszer diszkriminatív pontosságát a C-statisztika alkalmazásával határoztuk meg. A modellek kalibrációját, illetve precizitását a Hosmer–Lemeshow-statisztikával elemeztük. Eredmények: A fenti időszakban a műtéti mortalitás 3,3% volt. Az additív, illetve a logisztikus EuroSCORE átlagértéke 4,1 ± 2,8, illetve 4,5 ± 6,1% volt. A C-statisztika alapján a görbe (Receiver Operating Caracteristic curve) alatti terület sorrendben 0,699 (0,629–0,769), illetve 0,711 (0,642–0,779). A Hosmer–Lemeshow-statisztika κ 2 -értéke 6,5 ( p = 0,475), illetve 12,5 ( p = 0,131). Következtetés: A logisztikus EuroSCORE-modell diszkriminatív ereje jó, kielégítő precizitás mellett, míg az additív EuroSCORE pontossága csak megközelíti az elfogadható szintet, ugyanakkor a kalibrációja megfelelő. Eredményeink alapján a logisztikus EuroSCORE alkalmasabb a betegek preoperatív rizikóbecslésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Aref Rashed, András Vígh, Zoltán Németh, Erzsébet Feiler, Nasri Alotti, and József Simon

A posztinfarktusos kamrai septumruptura az akut myocardialis infarctus szövődményeként alakul ki az esetek 1–2%-ában, és a korai mortalitás 5%-át okozza. Ez a súlyos szövődmény általában két héten belül alakul ki az infarktust követően, és az idősebb betegeket érinti. Beszámolónk egy későn kialakult septumdefektusról szól. Esetismertetés: A 75 éves férfi betegben a kamrai septumruptura több mint 2 hónappal egy kiterjedt inferoseptalis myocardialis infarctus után alakult ki, amely a jobb coronaria elzáródása következtében jött létre. A beteg több mint 2 hónapos tünetmentességet követően az infarktus után ismét kórházi felvételre került jobbszívfél-elégtelenség tünetei miatt. A diagnózist az echokardiográfia, az arteria pulmonalis katéterezése és ventrikulográfia biztosította. Koronarográfia is történt. A beteget intraaortikus ballonpumpa védelmében szállítottuk a műtőbe. A septumdefektust kör alakú politetrafluoroetilén folttal zártuk, amelyet teflon-ellen-teflon öltésekkel varrtunk a defektus pereméhez. A szignifikáns mitralisbillentyű-elégtelenség miatt mitralis pozícióba kétlemezes, mechanikus műbillentyűt implantáltunk a teljes billentyűapparátus megtartásával, a bal elülső leszálló coronariaágat vena saphena felhasználásával revascularizáltuk. Következtetés: Az eset kapcsán fontos hangsúlyoznunk, hogy lezajlott myocardialis infarctus esetén, amennyiben a beteg később jobbszívfél-elégtelenség tüneteivel kerül felvételre, gondolni kell a késői kamrai septumdefektus kialakulásának lehetőségére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Károly Gombocz, Ágnes Beledi, Ferenc Botos, Győző Wrana, Erzsébet Feiler, Roland Csécs, Zsombor Rácz, and Aref Rashed

Absztrakt:

Bevezetés: A szívműtéteket követő súlyos vérzés és transzfúzió jelentősen növeli a szövődményrátát és a mortalitást. A vérző beteg hatékony kezelésének feltétele a ’sebészi’ és a coagulopathiás vérzés korai diagnosztikája. Rotációs thromboelastometria alkalmazása segíthet a reoperáció indikációjának felállításában, és célvezérelt haemostasisterápiával csökkentheti a vérveszteséget, a transzfúziót és a költségeket. Célkitűzés: Korábbi betegeink vérzéses adataiból származtatott intézeti vérzéses-reoperációs protokoll kidolgozását és a módszer hatékonyságának vizsgálatát tűztük ki célul. Módszer: Az osztályunkon korábban operált 1011 beteg (kontrollcsoport) adataiból a coagulopathiás és a ’sebészi’ vérzés megkülönböztetésére statisztikai algoritmust hoztunk létre. Vérzéses-reoperációs protokollunkban az algoritmust viszkoelasztikus koagulációs teszttel és rizikóbesorolással együttesen alkalmaztuk. Egymást követő 112 operált betegünknél megvizsgáltuk a reoperációk gyakoriságát, indikációit, valamint a protokollnak a transzfúziókra és a direkt költségekre kifejtett hatását, korábbi gyakorlatunkkal összehasonlítva. Eredmények: A vérzés miatt végzett reoperáció gyakorisága nem különbözött a vizsgált és a kontrollcsoport között (6,2% vs. 5,4%; p = 0,584). A reoperált betegeknél a vérzés-protokollcsoportban coagulopathiás vérzés önmagában nem, míg a kontrollcsoportban 12,7%-ban fordult elő. A vérzéses-reoperációs protokoll alkalmazása mellett csökkent a vérzés (p = 0,026), több betegnél alkalmaztunk fibrinogént (p<0,001), protrombinkomplex-koncentrátumot (p<0,001), tranexámsavat (p<0,001); a vörösvérsejt-transzfúziók száma 30%-kal csökkent (1,7 ± 2,6 E vs. 2,3 ± 3,3 E; p = 0,012); a friss fagyasztott plazma vagy thrombocytatranszfúziók esetén a különbség nem volt szignifikáns. A módszer alkalmazásával betegenként –20 333 Ft, aktivitásalapú költséggel számolva –38 200 Ft költségmegtakarítást értünk el. Következtetés: Vérzéses-reoperációs protokollunk alkalmazásával csak ’sebészi’ vérzés miatt végeztünk reoperációt, több esetben alkalmaztunk faktorkészítményt, antifibrinolitikumot, csökkent a vérveszteség, a vörvösvérsejt-transzfúziók száma, és költségmegtakarítást értünk el. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1414–1422.

Open access