Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Erzsébet Rőth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az aerob élőlények szöveteiben az oxigénellátás legkisebb zavara is súlyos károsodásokhoz vezethet. A keringés helyreállítása, az úgynevezett reperfúzió, az egyetlen alternatíva a sejtek életképességének megőrzésére, amelynek azonban kimenetelét alapvetően meghatározza a keringés helyreállítása előtt eltelt ischaemiás idő hossza. Ha ez az időtartam meghaladja a reverzibilis elváltozások zónáját, létrejönnek a reperfúziós károsodások, amelyek szívizom esetében aritmiát, a kontraktilis erő csökkenését, végül a sejtek elhalását okozzák. Kísérleteink során bizonyítottuk, hogy a reperfúzió során robbanásszerűen keletkező reaktívoxigén-származékok gyorsítják a szívizom-károsodás kialakulását, de amennyiben kisebb mértékű és rövidebb idejű a reperfúziót megelőző időtartam, akkor a szabad gyökök génindukcióhoz és az antioxidáns enzimek fehérjéinek szintéziséhez vezetnek. A reperfúziónál keletkező szabad gyökök úgynevezett Janus-arcú viselkedése vezetett ahhoz, hogy szerepüket kísérletes munkánk során a szívizom endogén adaptációs folyamatában megvizsgáljuk. Orv. Hetil., 2015, 156(47), 1908–1911.

Restricted access

Abstract  

The fact that small bowel is extremely sensitive to ischemia/reperfusion (I/R) injury had encouraged us to compare the conventional histology and differential scanning calorimetry (DSC) methods in intestinal structural changes following experimental warm I/R models. Our histological findings showed that longer warm I/R period caused more severe damage in structure of mucosa and crypts, but there were no changes in the muscular layer. According to our DSC data (transition temperature, calorimetric enthalpy) suggest that the thermal destruction of mucosa, muscular layer and total intestinal wall following I/R injury revealed significant differences compared to normal bowel structure.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: Az ischaemiás posztkondicionálás (IPO) hatását kívántuk vizsgálni vékonybél meleg ischaemia/reperfusiós (I/R) és hideg konzerválást követő autotranszplantációs modellekben. Anyag és módszerek: Sertéseken (Σn = 32, n = 2/csoport) az arteria mesenterica superior leszorításával meleg ischaemiát hoztunk létre 1, 3 és 6 órán át. A 3 órás reperfusiót megelőzően 3 ciklusban IPO-t végeztünk ciklusonként 30 másodperc ischaemia és 30 másodperc reperfusio alkalmazásával. A hideg ischaemiás csoportokban a vékonybelet University of Wisconsin oldatban konzerváltuk 1, 3 és 6 órán keresztül. A 3 órás reperfusio előtt a fenti IPO protokollt alkalmaztuk. Bélmintákat vettünk a laparotomiát követően (kontroll) és a reperfusio végén. Az oxidatívstressz-markerek közül meghatároztuk a szöveti malondialdehid (MDA) és redukált glutation (GSH) koncentrációját, illetve a szuperoxid-dizmutáz (SOD) aktivitását. A szöveti károsodást Park-féle klasszifikáció és Scion Image Software kvantitatív kiértékeléssel határoztuk meg. Eredmények: Az oxidatívstressz-paraméterek közül az IPO szignifikánsan csökkentette a reperfusio végi lipidperoxidációt, és az endogén antioxidánsok (GSH, SOD) védő szerepe szignifikáns mértékben megőrződött. A szöveti károsodás a meleg ischaemia és a konzerválás idejének emelkedésével szignifikánsan nőtt. Az IPO minden csoportban szignifikánsan csökkentette a bélfal károsodását (p < 0,05). Következtetések: A meleg I/R és hideg konzerválást követő autotranszplantációs modellekben az IPO szignifikánsan csökkentette mind az oxidatív stressz, mind a szövetkárosodások mértékét.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Ferencz, Hossein Bahri, Zalán Szántó, Erzsébet Rőth, and György Wéber

A hasi sebészetbe több mint 20 éve vezették be a minimálisan invazív műtéti technikát megvalósító laparoszkópos beavatkozásokat. A klinikai eredmények oda vezettek, hogy ezek jelentős része ma már rutinbeavatkozásnak tekinthető. A hasi sebészet új generációját a Natural Orifice Transluminal Endoscopic Surgery technika jelentheti. A módszer természetes testnyílásokon transluminalisan bevezetett (transgastricus, transcolonicus, transvaginalis), flexibilis endoszkóppal végzett diagnosztikus és terápiás hasi műtéteket jelenti. Teoretikusan a módszer lehetőséget nyújt az invazivitás és a posztoperatív fájdalom további csökkentésére, a posztoperatív hasi sérvek elkerülésére és a kozmetikai eredmények javítására. Jelenleg is számos kutatócsoport dolgozik azon világszerte, hogy a mint minden új technikánál joggal felmerülő kérdésekre (műtéttechnika, indikáció, kontraindikáció, szövődmények, monitorozás) és aggályokra tudományosan megalapozott választ kapjunk. A jelen közlemény áttekintést kíván adni az új sebészeti technika eddig elért hazai és nemzetközi kísérletes eredményeiről és klinikai vonatkozásairól.

Restricted access

A comparative analysis of human and experimental animal (canine) tissues was performed to characterize and describe cellular and histological responses during the processes of newly forming intravascular tissues after stent implantation. Routine histological and immunohistochemical evaluation of 20 human samples and 9 samples from animal models were used one day, one week and one month after the stent implantation. After one day of implantation, there was no difference between the human and canine peripheral arteries, suggesting a similar cellular and histological response in the early phase. In contrast, after one week of implantation, during the proliferative phase the repairing human tissue showed less intensive production of inflammatory cells and more intensive increase in number of vascular cells than did the canine model. In addition, cellular changes normally restituted by the end of one month in canine peripheral arteries, but vascular cells persisted in human atherosclerotic arteries. In conclusion, results of this study suggest differences in both phases of vascular repair in the post-stented period, because both proliferative and regressive phases showed histological differences in canine and human samples. In canine, the restitution of vascular wall was completed by the end of first month but persistent vascular cell proliferation was visible in the human peripheral arteries. It can be suggested that delayed cellular response might indicate restenosis but also can be considered considered as a progression of the original arterial disease.

Restricted access

Abstract  

Massive bleeding from esophagus varices presents a life threatening complication of portal hypertension. No effective method of treatment is available until now, that would guarantee high grade of patient wellness during the conditioning and investigation phase until the definitive treatment could be introduced. The aim of this study was to evaluate the tissue response to esophagus stents - designed for manage acute variceal bleeding - in animal experiment. Self-expandable nitinol stents were introduced into the esophagus of six porcines. Another twelve porcines were undergone the same procedure, using the new biodegradable stents made of PDO (polydioxanon). Histological investigations of the stented esophagus segments were observed after 2 and 4 weeks at the first 12 animals. To monitor the time of stent degradation, histology were performed 7 and 12 weeks after the implantation in the biodegradable group (3–3 animals). Differential scanning calorimetric examination was performed in all esophagus samples. Focal erosion of the esophagus segments was more explicit in the nitinol group at the histology. On the 7th week all of the biodegradable stent were in the stomach and on the 12th week these were completely solved. DSC examination showed significant alterations in the structure of the esophagus in both stented group compared to the healthy control. This experiment showed that the new self-expandable stents are safety and suitable procedure without deterioration of the esophageal wall. According to our DSC results the thermal denaturation of intact esophagus, its mucosa and muscle fragments revealed significant differences compared to healthy sample in favour the new biodegradable stent. Safety and efficiency in the experimental model had encouraged us to apply this method successfully patients with bleeding esophagus varices. The long term goal is to show that stent placement could be an effective way of decreasing or stabilising the acute bleeding from ruptured esophagus varices in cirrhotic patients.

Restricted access

Abstract

Objectives

Since oxidative stress may play a pathogenetic role in chronic hepatitis C and the sustained virological response to antiviral therapy is limited in HCV1 genotype infection, a double blind study was performed in HCV1 patients receiving peginterferon + ribavirin treatment, in order to assess the efficacy of supplementation with an antioxidant flavonoid, silymarin.

Patients and Methods

32 naïve HCV1-positive patients with biopsy-proven chronic hepatitis C, to be treated with peginterferon + ribavirin, have been randomised as follows: Group A: 16 patients received antiviral therapy for 6 to 12 months plus placebo for the first 3 months; Group B: 16 patients were treated with peginterferon + ribavirin for 6 to 12 months plus they received 166 mg oral silymarin twice a day for 3 months. Serum alanine aminotransferase and HCV RNA levels, as well as parameters of oxidative stress such as plasma or RBC haemolysate malondialdehyde, superoxide dismutase, glutathione peroxidase, catalase and myeloperoxidase were determined at Months 0, 1, 3, 6, and 12. Sustained virological response as undetectable HCV RNA was evaluated at 24 weeks after the end of therapy.

Results

In the silymarin group a more rapid decrease in malondialdehyde levels as well as a marked decrease in superoxide dismutase and an increase in myeloperoxidase activity were found at Month 12. Alanine aminotransferase normalised in 6/16 (vs. control 9/16) cases, and sustained virological response occurred in 3/16 (vs. 7/16) patients.

Discussion

Although silymarin supportation to antiviral therapy improved oxidative stress, it could exert any beneficial effect neither on alanine aminotransferase levels nor on sustained virological response. These contradictory findings may be related to randomisation bias as patients in Group B had more negative predictors of response: they were older with higher fibrosis score and even with more severe pre-treatment baseline oxidative stress. Regarding the recently published in vitro experiments with silibinin on HCV replication as well as the newest convincing clinical observations, we suggest further studies with more than threefold doses of silymarin in controlled trials to assess the value of this supplementation in HCV patients receiving antiviral treatment.

Restricted access

Mivel az oxidatív stressz patogenetikai szerepet játszik krónikus C-hepatitisben, és az antivirális terápiára való tartós virológiai válasz korlátozott HCV1 genotípus fertőzésben, kettős vakvizsgálatban tanulmányoztuk a pegilált interferon + ribavirin kezelésben részesült betegekben az antioxidáns flavonoid silymarin szupportációjának hatását. Betegek és módszerek: 32 naiv krónikus C-hepatitises beteget pegilált interferon + ribavirin kezelés előtt random két csoportba osztottunk. A) csoport: 16 beteg placebót, B) csoport: 16 beteg naponta per os 2 × 166 mg silymarint kapott 3 hónapig, a betegek 6–12 hónapig mindkét csoportban pegilált interferon + ribavirin terápiában részesültek. Meghatároztuk a szérumban az alanin-aminotranszferáz és a HCV-RNS, a plazma- vagy vörösvértest-hemolizátum malondialdehid-, a szuperoxid-dizmutáz, a kataláz, a glutation-peroxidáz, a mieloperoxidáz és a redukált glutation szintjeit a 0., 1., 3., 6. és 12. hónap után. A tartós virológiai válasz értékelésére a HCV-RNS vizsgálatát az antivirális kezelés befejezését követően 6 hónappal megismételtük. Eredmények: A silymarincsoportban a malondialdehidszint gyorsabb csökkenése, a szuperoxid-dizmutáz jelentősebb csökkenése és a mieloperoxidáz jelentősebb növekedése volt észlelhető a 12. hónap után, az alanin-aminotranszferáz normalizálódása 6/16 (vs. kontroll 9/16) esetben, a tartós virológiai válasz 3/16 (vs. 7/16) esetben fordult elő. Megbeszélés: Bár az antivirális terápia silymarinnal történt kiegészítése javította az oxidatív stresszt, nem volt igazolható kedvező hatása sem az alanin-aminotranszferáz, sem a tartós virológiai válasz alakulására. Ezek az ellentmondásos leletek feltehetőleg a randomizációval kapcsolatosak, mivel a silymarincsoportban több volt a terápiás válasz negatív prediktora: a betegek idősebbek voltak, magasabb fibrosispontszámmal és súlyosabb oxidatív stresszel. A silibinin HCV-replikációt gátló hatásáról újabban közölt in vitro kísérletek és klinikai megfigyelések alapján, több mint háromszoros nagyságú silymarindózissal további kontrollált vizsgálatokat javaslunk krónikus C-hepatitisben az antivirális terápia flavonoidszupportáció-értékének megítélésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Subhamay Ghosh, János †Baumann, Boglárka Falusi, Lajos Bogár, Erzsébet Rőth, and János Gál

Tanulmányunk célja volt megvizsgálni, hogy az ismételt ischaemiás prekondicionálás, illetve az N-acetilcisztein-terápia befolyásolják-e kedvező hemodinamikai hatásuk révén az ischaemiás-reperfúziós sérülést kutyamájban. Módszer: A kontrollcsoport ( n = 10) 60 perc májischaemián esett át, majd ezt követően 180 perc reperfúzióban részesült. Az N-acetilcisztein-csoport ( n = 5) intravénásan 150 mg kg –1 N-acetilciszteint kapott az ischaemia megkezdése előtt. A prekondicionált csoportba tartozó kísérleti állatok ( n  = 5) ischaemiás prekondicionálásban részesültek (10 perc ischaemiás periódus után 10 perc reperfúzió, ismételve háromszor) a portalis triász lefogása előtt. Eredmények: Tizennyolc kísérleti állat élte túl a vizsgálati időszakot. Az N-acetilcisztein-csoportba tartozó kísérleti állatok közül egy kutya elhalt inotrop kezelésre nem reagáló keringési elégtelenség következében. A szívindex és az intrathoracicus vér volumenindexe szignifikánsan magasabb volt a prekondicionált csoportban a kontrollcsoporthoz viszonyítva, végig a vizsgálati periódus során. Következtetések: A kapott adatok arra engednek következtetni, hogy az ismételt ischaemiás prekondicionálás javíthat a hemodinamikai paramétereken, mindamellett az N-acetilcisztein-kezeléssel kapcsolatban nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni.

Restricted access