Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Eszter Csánky x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Szabó, Margit †Jáger, Eszter Krizsó, Ibolya Gilányi, Andrij Leny, Géza Szűcs and Eszter Csánky

A szerzők egy 72 éves, coronaria-bypassműtéten átesett nőbetegük esetét ismertetik. A beteg bal oldali chylothoraxa a thoracotomia után két hónappal került felismerésre, amely a ductus thoracicus kollaterálisának iatrogén sérülésének következménye volt. A konzervatív kezelés nem vezetett kellő eredményre, ezért pleurodesis történt, amely végleges megoldást hozott. A chylothorax a coronaria-bypassműtétek ritka és ezért alábecsült szövődménye. Ezen műtétek számának világszerte észlelhető emelkedése miatt azonban számítani kell előfordulására. A chylus magas kilomikron- és trigliceridtartalma alapján többnyire könnyen azonosítható, de etiológiájának tisztázása és kezelése időnként komoly kihívást jelent. A chylothorax kezelése általában konzervatív. A terápia fő célja a termelődő chylus mennyiségének csökkentése. A sebészi megoldások száma a iatrogén chylothorax gyakoribb előfordulása miatt növekszik. Orv. Hetil., 2012, 153, 553–558.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség jelentős egészségügyi teher mind a beteg, mind a társadalom részére. Betegoktatással ez a teher csökkenthető, így magyar környezetben kerestük az optimális tartalmat ehhez. Célkitűzés: 1) A tüdőgyógyászok véleményére épülő betegoktatási tartalom tervezése; 2) a tüdőgyógyászok magatartásának és percepcióinak megismerése; 3) a beteg adherenciája (együttműködése) javítási lehetőségeinek felmérése. Módszer: Országszerte 20 gondozóban, kórházban és rehabilitációs központban dolgozó tüdőgyógyásszal készítettünk interjút. A struktúrát úgy alakítottuk ki, hogy egy betegoktató program kulcselemeit definiáljuk, valamint hogy teret engedjünk a percepciók, terápiás attitűdök felfedésének. Eredmények: Az átlagos krónikus obstruktív tüdőbeteg dohányos, férfi, alulszocializált, köhög, fullad, és 40 évnél idősebb. Betegségét nem veszi komolyan, csak súlyosabb esetben fordul orvoshoz, adherenciája is csak ekkor nő meg. Ez a hatás gyakran átmeneti, csak a rosszullétre korlátozódik. Az adherencia szerint három csoport különíthető el: marginális jó adherencia (kb. 10%) mellett az átlag 30–40% között van, és a betegek jelentős része (60%) minimális adherenciával bír. Az inhalátor használata ideális esetben maximum 3 lépésből áll, könnyen reprodukálható és elmagyarázható. Következtetés: Az oktatóprogram keretét meghatározó szempontok a megfelelő betegkép (személyre szabás), a tüdőgyógyászati, helyszíni oktatás, az orvos–beteg kapcsolat, a betegek hozzáállása és az életmódbeli változtatások (leszokás a dohányzásról), valamint a megfelelő inhalátor kiválasztása. Orv Hetil. 2020; 161(3): 95–102.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Szabó, Renáta Kun, László Hajba, Roland Koncz, András Guttman and Eszter Csánky

Absztrakt:

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) világszerte előkelő helyet foglal el a morbiditási és mortalitási statisztikákban. A COPD megelőzhető és kezelhető betegség, kialakulásáért döntően a dohányzás tehető felelőssé. A prevenció kulcsfontosságú, de korlátozottan kivitelezhető, így a rizikó meghatározása és a korai noninvazív diagnosztika révén lehetne tovább csökkenteni a COPD miatti halálozást. A fejlődő diagnosztikus technikák ellenére az optimális szűrővizsgálat felfedezése még várat magára. Kellően szenzitív és specifikus biomarkerek felfedezése megfelelő eszközt adhat a klinikus kezébe a betegség korai diagnosztizálásához, a differenciáldiagnosztikához, a fenotipizáláshoz és a prognózis becsléséhez. Közleményünkben a COPD vonatkozásában a közelmúltban felfedezett potenciális fehérje és glikán biomarkereket foglaljuk össze. Orv Hetil. 2020; 161(4): 123–128.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors: Eszter Csánky, László Asztalos, Attila Vaskó, Ildikó Szűcs, Katalin Dévényi, Mária Szilasi and József Balla

Lung transplantation is a widely accepted treatment option for end-stage lung disease patients whose lung functions are continuously worsening despite maximal treatment. The authors review the case of their young patient, who underwent a lung transplantation in Vienna because of an end-stage idiopathic pulmonary fibrosis. During the prolonged postoperative phase full of complications renal failure developed, which necessitated haemodialysis. As the pulmonological rehabilitation was complete, but the regular dialyses considerably raised the risk of opportunistic infections, and also significantly reduced the quality of life of the patient, renal transplantation was performed in Debrecen four years after the lung transplantation. This is the first lung transplanted patient in Hungary who also underwent renal transplantation. Now, more than two years after the renal transplantation the patient lives a compensated, rehabilitated life, the respiratory function values have improved and the renal function values are also acceptable. The number of transplanted patients has significantly increased in recent years worldwide, and also in Hungary. However, due to immunosuppressive medications, mainly calcineurine inhibitors, numerous complications must be reckoned with. An outstanding one among them is the secondary renal failure which may present both in acute and chronic forms and may even necessitate renal transplantation. Renal transplantation is an excellent treatment option for end-stage renal failure patients, who had received another organ transplant earlier. The kidney transplantation improves the quality of life and increases expected survival too.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Csánky, László Asztalos, Attila Vaskó, Ildikó Szűcs, Katalin Dévényi, Mária Szilasi and József Balla

A tüdőtranszplantáció széles körben elfogadott kezelési lehetőség végstádiumú tüdőbetegek számára, akiknek a funkcionális státusza maximális kezelés mellett romlik. A szerzők egy fiatal betegük esetét ismertetik, aki végstádiumú idiopathiás tüdőfibrosis miatt Bécsben tüdőtranszplantáción esett át. Az elhúzódó, szövődményes posztoperatív szakban akut veseelégtelenség alakult ki, emiatt a beteg hemodialízisre szorult. Pulmonológiai szempontból teljes rehabilitációja valósult meg, és a rendszeres művesekezelés az opportunista fertőzések kialakulásának a kockázatát jelentős mértékben megnövelte, a beteg életminőségét is jelentősen rontotta, ezért négy évvel a tüdőtranszplantáció után vesetranszplantációra került sor Debrecenben. Ez az első magyar tüdőtranszplantált beteg, aki Magyarországon veseátültetésen is átesett. Több mint két évvel a vesetranszplantáció után a beteg kompenzáltan, rehabilitáltan él, légzésfunkciós értékei tovább javultak, és vesefunkciós paraméterei is kielégítőek. Az elmúlt évek során szignifikánsan megnövekedett a különböző szervtranszplantáción áteső betegek száma világszerte és hazánkban is. Ezeknél a betegeknél elsősorban az immunszuppresszív szerek, calcineurininhibitorok hatására számtalan szövődménnyel kell számolni. Kiemelendő a szekunder veseelégtelenség, amely mind akut, mind krónikus formában jelentkezhet, és akár vesetranszplantáció indikációját is képezheti. A veseátültetés kiváló kezelési lehetőség olyan végstádiumú vesebetegek számára, akik korábban más szervtranszplantáción estek át. A veseátültetés javítja az életminőséget, és a várható túlélést is növeli.

Restricted access