Search Results
You are looking at 1 - 8 of 8 items for
- Author or Editor: Eszter Harsányi x
- All content x
A római kerámia füstölők funkciójának kérdése régóta vitatott. A zalalövői füstölőtál-anyag feldolgozása során nyert információk, valamint az ókori források alapján megcáfolható, hogy a füstölőket olajlámpaként, libációs edényként, gyümölcsöstálnak vagy virágcserépnek használták volna. A turibulu-mok a római háztartás alapfelszereléséhez tartoztak (Liv. XXIX,14,13), és az égésnyomok alapján a házi isteneknek rendszeresen bemutatott füstáldozatra szolgáltak. Nevük a leggyakrabban füstölt anyagból, a tömjénből ered, amelynek égetése a kultikus célokon túl praktikus előnyökkel is járt. A kereszténység terjedésével párhuzamosan a füstölőtálak eltűntek a római életből, mivel a keresztények a füstölés szokását pogány cselekedetnek tartották, és teljes mértékben elutasították.
Abstract
Primary adenocarcinoma of the rectovaginal septum is a rare clinical entity that arises most often from endometriosis. The authors report a successfully treated case of primary adenocarcinoma of the rectovaginal septum without associated endometriosis in a 68-year-old woman. Diagnostic and treatment modalities were reviewed by the authors emphasizing that early diagnosis is difficult and that the only curative method is primary surgical therapy.
A rectovaginalis sövény elsődleges adenocarcinomája igen ritka kórkép, amely az esetek jelentős részében endometriosis talaján keletkezik. A szerzők egy 68 éves, sikeresen kezelt páciens esetét ismertetik, akinél a rectovaginalis septum adenocarcinomája nem társult endometriosis egyidejű fennállásával. A diagnosztikában és a kezelésben eddig alkalmazott eljárásokat ismertetik, kiemelve a korai diagnózis nehézségét és az elsődleges sebészi ellátás szerepét.
Absztrakt
A leiomyoma a simaizom ritka, jóindulatú daganata, amely előfordulhat bárhol az emberi szervezetben. A szerzők 60 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a lágyékhajlatban gigantikus méretű, Müller-cső-eredetű myxoid leiomyoma keltette akut hasi kórkép gyanúját. A kivizsgálást követően jobb oldalon femoralisan, fekvő helyzetben a lábszár középső harmadáig lelógó, legnagyobb kiterjedésében 335 × 495 × 437 mm nagyságú, 33 kg súlyú tumoros elváltozást távolítottak el, majd a szövethiányt az onkoplasztikai alapelveknek megfelelően rekonstruálták. Utánkövetés során tumorrecidíva nem igazolódott és a beteg életminősége jelentősen javult. Orv. Hetil., 2016, 157(10), 392–395.
Absztrakt:
Bevezetés: A nyugat-nílusi vírus Magyarországon is elterjedt, éves rendszerességgel humán megbetegedéseket okozó, szúnyogok által terjesztett virális zoonosis. Az akut infekciók laboratóriumi differenciáldiagnosztikája szerológiai vizsgálatokon alapul, de a molekuláris módszerek alkalmazhatósága is egyre inkább előtérbe kerül. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a 2015. évi akut fertőzöttek vér-, liquor- és vizeletmintáinak molekuláris vizsgálata volt, illetve a pozitív betegek nyomon követése annak megállapítása érdekében, hogy mennyi ideig detektálható a vírus. Módszer: Az akut fertőzött betegek mintáit indirekt immunfluoreszcens, hemagglutináció-gátlási, majd kétféle PCR-módszerrel vizsgáltuk. A pozitív mintákból a vírustörzseket Sanger-szekvenálással azonosítottuk és vírusizolálást végeztünk. Eredmények: Öt páciens esetén nyílt lehetőség a nyomon követést elvégezni, ennek során a betegek vizeletéből hosszú ideig (a tünetek megjelenésétől számítva akár hetekig) és összehasonlítva más mintatípusokkal, magasabb koncentrációban volt kimutatható a vírus. Következtetések: Akut fertőzések fennállásakor a vizeletminták PCR-vizsgálata járványügyi és diagnosztikai szempontból is hasznos információt szolgáltathat, ezért vizeletminták beküldésével javasoljuk kiegészíteni a szerológiai diagnosztikát. Orv Hetil. 2017; 158(20): 791–796.
A neoadjuváns kemoterápiára adott patológiai választ kívántuk elemezni az emlőtumorok immunhisztokémiai fenotípusai, valamint az alkalmazott kemoterápiás protokollok tükrében. 1998 és 2009 között 92 neoadjuváns kezelésen átesett emlőtumoros nőbeteg klinikai adatait, biopsziás és műtéti anyagát valamint túlélési mutatóit vizsgáltuk. A biopsziás- és műtéti anyagokon hormonreceptor (ER, PgR), Ki-67, p53, HER2 státusz meghatározás történt immunhisztokémiai módszerrel. A patológiai válasz megítélésére a Chevallier-osztályozást használtuk. 88 esetben elemeztük a betegségmentes- és a teljes túlélést a patológiai válasz függvényében. Patológiai komplett remisszió (pCR = Chevallier I és II) volt kimutatható 13/92 esetben (14,1%). A preoperatív daganatjellemzők alapján a patológiai komplett remissziót mutató daganatok a tripla negatív (9/13) valamint az ER-/HER2+ (1/13) és az ER+/HER2+ (3/13) csoportokból kerültek ki. 24 beteg részesült taxán-, 30 antraciklin-, 33 taxán+antraciklin alapú terápiában, 2 CMF típusú neoadjuváns kezelésben, 3 esetben nem állt rendelkezésünkre ez az adat. A taxánnal kezelt betegek 29,1%-ában, az antraciklin-származékkal kezelt betegek 6,6%-ában, a kombinált kezelésben részesült betegek 12,1%-ában volt kimutatható pCR. A pCR-t mutató csoportban kevesebb volt a recidíva és a távoli áttét kialakulása, de nem tudtunk szignifikáns különbséget igazolni. A kezelésre reagáló (Chevallier III) és a nem reagáló (Chevallier IV) csoport között ebben a tekintetben szignifikáns különbséget találtunk (p=0,006). A betegségspecifikus halálozás szignifikánsan alacsonyabb volt a pCR betegcsoportban (p=0,050). Eredményeink alapján a patológiai komplett remissziót mutató esetek a tripla negatív és a HER2-pozitív csoportból kerültek ki. A neoadjuváns kezelés az ER+/HER2- tumorcsoportban volt a legkevésbé hatékony.
