Search Results

You are looking at 1 - 10 of 49 items for

  • Author or Editor: Eszter László x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A szerzők problémafelvetésnek szánják a két, egymástól távol lévő kistérségben észlelt tuberculosisesetekkel és a járványügyi tevékenységgel kapcsolatos tapasztalatok bemutatását. Bár a Központi Statisztikai Hivatal közléseiből nem a legfontosabb haláloki tényezők között tartják számon, a tuberculosis ma is figyelemre méltó népegészségügyi tényező. Jelenleg sem a jogszabályok szintjén, sem a népegészségügyben döntést hozók számára nem tűnik fontos szabályozandó kérdéskörnek, a szerzők mégis javasolják a tuberculosis megelőzésével kapcsolatos járványügyi intézkedési lehetőségének felülvizsgálatát hazánkban. Orv. Hetil., 2011, 152, 481–484.

Open access

Betegutak myeloma multiplexben – egy felmérés tanulságai

Patients’ journey in multiple myeloma – lessons from a survey

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: László Váróczy, Eszter Kun, and Sándor Tóth

Absztrakt:

A myeloma multiplexben szenvedő betegek kezelési és túlélési eredményei az utóbbi években jelentősen javultak. A diagnózis felállítása ugyanakkor nem könnyű, hiszen a klinikai tünetek számos egyéb, banális kórképet is utánozhatnak.

Vizsgálatunk során anonim, önkitöltős kérdőív segítségével szereztünk információkat myeloma multiplexben szenvedő betegekről, érintve a demográfiai jellemzőket, a diagnózis megszületésének körülményeit, a kezeléseket, az életkörülmények változását a kórlefolyás során.

A 2017. október – 2018. január közötti időszakban összesen 39 főt (20 nő, 19 férfi, átlagéletkor: 63 év) vontunk be a felmérésbe. A betegek 69%-ánál panaszok miatt indult el kivizsgálás, de 31%-nál a diagnózist tünetmentes állapotban, véletlenszerűen állapították meg. Az esetek csaknem felében kevesebb mint 3 hónap után született meg a myeloma multiplex diagnózisa, ám 21%-ban 1 évnél is hosszabb telt el. A betegek benyomása szerint a diagnózisig eltelt idő alatt az állapotuk inkább rosszabbodott. A betegek többsége háziorvosnál, reumatológusnál, illetve belgyógyásznál jelentkezett először a panaszaival. A diagnózis megismerésekor elsősorban negatív érzelmek uralkodtak el rajtuk. A betegek többsége részletes vagy rövid tájékoztatást kapott a betegséggel kapcsolatos tudnivalókról. A betegségükkel és a kezelési lehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatást többnyire megfelelőnek ítélték, ugyanakkor 26% számolt be arról, hogy a kapott tájékoztatást csak részben értette meg. Többségük kombinált kezelésben részesült, mely tablettás és injekciós készítményt is tartalmazott, kétharmaduk esett át őssejt-transzplantáción, 8%-uk pedig alternatív terápiás eljárást is kipróbált. A kezelési eljárás kiválasztásakor döntő szempont volt az élettartam meghosszabbítása és a jó életminőség megóvása. A legfőbb problémát a terápia mellékhatásai és a negatív emóciók (félelem, bizonytalanság, stressz) jelentették.

Eredményeink megerősítik, hogy a myeloma multiplexes betegek gondozása során az effektív diagnosztikai és terápiás eljárások mellett fontos szerepe van a megfelelő tájékoztatásnak és pszichés vezetésnek is.

Open access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Csaba Pléh, Hajnal Jolsvai, Rozália Eszter Ivády, and László Nemes

Magatartástudományok [Buda Béla és Kopp Mária (szerk.), Nagy Emese (társszerk.) A klinikai magatartástudomány kézikönyve]    Williams-szindróma, avagy egy kognitív idegtudományi modell [U. Bellugi, M. St. George (szerk.) Journey from Cognition to Brain to Gene. Perspectives of the Williams Syndrome]  Hová lett a pszichológia múzsája, avagy az irodalom és a tudomány kapcsolatáról [Oliver Sacks: Antropológus a Marson]   A féltékenység evolúciós pszichológiája [David M. Buss: Veszélyes szenvedély: szerelem, szex és féltékenység]     

Restricted access

Abstract

Introduction

Colonoscopy is a standard diagnostic tool for the investigation and surveillance of diseases affecting the colon. The procedure can be uncomfortable and sometimes very painful, resulting in increased cecal intubation time and lower completion rate. However, it seems to be apparent that anesthesia for this procedure increases patient satisfaction; data are lacking about the impact of anesthesia on the technical performance of colonoscopic examination.

Aim

In our observational survey, we studied patients undergoing colonoscopy with or without anesthesia. We compared patient satisfaction, difficulties in endoscopy, and the impact of anesthesia on the examination room occupancy.

Methods

We enrolled 60 patients undergoing elective, outpatient colonoscopy because of various reasons. The patients were able to choose between anesthesia and sedation. Difficulties in colonoscopy were evaluated by the endoscopist's rating and by the time to cecal intubation. We assessed patient satisfaction by a numeric rating scale.

Results

We observed that neither the duration of colonoscopy nor the time spent in the examination room was different in the two groups (p 0.825, 0.998). There was a significant improvement in both patient and endoscopist satisfaction scores in patients undergoing anesthesia (p 0.0007).

Conclusion

We found that during colonoscopy, compared to sedation, anesthesia increases both endoscopist and patient satisfaction without prolonged occupation of the examination room.

Restricted access

Absztrakt

Az opiátalapú fájdalomcsillapítás igényes alkalmazásához hozzátartoznak a rövid hatású, szájon át adható gyógyszerek. Magyarországon a rövid hatású morfinszármazékok korábban nem terjedtek el széles körben, majd átmenetileg, három évig, teljesen hiányoztak a gyógyszerpiacról. A rövid hatású morfin-szulfát 2015. december óta ismét elérhetővé vált. A visszatekintő analízis célja, hogy a korábbi piaci hiány okainak részletes elemzése révén elősegítse az immár rendelkezésre álló gyógyszer hozzáférhetőségét minden rászoruló beteg számára. Az orvosi morfinhasználat sok szereplő összehangolt együttműködésén múlik. A szabályozó és finanszírozó hatóságokon, illetve a szakmai szervezeteken túl maguk a betegek és a véleményformáló média felelőssége is a helyes gyakorlat kialakítása. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 695–699.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Eszter Müller, Péter László Lakatos, Mária Papp, and Gábor Veres

Bevezetés: A granulomák kulcsszerepet töltenek be a gyulladásos bélbetegségek diagnosztikájában. Nem tisztázott azonban jelentőségük a Crohn-betegség patogenezisében és klinikai megjelenésében. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a granulomák gyakoriságának és jelentőségének meghatározását a Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegség Regiszter alapján. Módszer: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 368 Crohn-beteg adatait elemezték. Eredmények: A granulomák gyakorisága a diagnóziskor 31,4% (111/353) volt. A granulomák izolált megjelenése a felső gastrointestinalis rendszerben 2,5%, a terminalis ileumban 5% volt. A granulomás és a nem granulomás csoport között nem volt eltérés a fenotípusban és aktivitási indexben. Az immunmoduláns és a biológiai kezelés gyakorisága hasonló volt a két csoportban. Következtetések: A granulomák gyakorisága hazánkban megegyezik a nemzetközi tapasztalatokkal. Kiemelendő, hogy a terminalis ileumban vagy a felső gastrointestinalis rendszerben izoláltan talált granulomák 13 Crohn-beteg gyermekből egynél járultak hozzá a diagnózis felállításához. Ezek az adatok felhívják a figyelmet arra, hogy a béltraktus minden szegmenséből vett többszörös biopsziás mintavétel a diagnózis felállításához nélkülözhetetlen. Orv. Hetil., 2013, 154, 1702–1708.

Open access

A szerzők egy 35 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél 29 éves korában szeronegatív rheumatoid arthritist igazoltak a reumatológiai osztályon. A betegség remisszióját sikeres graviditás követte, majd két évvel később kizárólag axiális tüneteket mutató spondylarthritist diagnosztizáltak. A major hisztokompatibilitási komplex vizsgálata során a hagyományos szerológiai módszerekkel a HLA B27 spondylarthritis ankylopoeticára jellemző, valamint HLA DR1 rheumatoid arthritisre jellemző haplotípust mutattak ki. A HLA DRB-polimorfizmus vizsgálata során a rheumatoid arthritis létrejöttében és kórlefolyásában szerepet játszó HLA DR B1 0101 allél jelenlétét igazolták. A betegben tehát ritka kombinációként a spondylarthritis ankylopoetica és a rheumatoid arthritis létrejöttében is szerepet játszó HLA-formáció egyaránt megtalálható volt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Módis, Eszter Szalai, Zsuzsanna Flaskó, Bence Kolozsvári, and András Berta

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A femtoszekundumlézer-asszisztált perforáló keratoplasztika műtéti eredményeinek bemutatása. Betegek és módszer: Huszonöt szemen 25 műtétet végeztünk, az indikációk a következők voltak: pseudophakiás bullosus keratopathia (n = 10), keratoconus (n = 4), dystrophia corneae (n = 5), leucoma corneae (n = 4), opacitas zonularis (n = 2). Mind a donor, mind a recipiens trepanálását VisuMax femtoszekundumos lézerkészülék (Carl Zeiss Meditec AG, Jéna, Németország) segítségével végeztük. Minden alkalommal a donorszövetet trepanáltuk ki elsőként, mesterséges elülső csarnok segítségével (Moria, Antony, Franciaország). A műtéti terv felállításához, majd a posztoperatív szakban különböző cornealis képalkotó vizsgálatokat végeztünk. A törőerőt corneatopográffal (TMS-4, Tomey, Nürnberg, Németország) és Scheimpflug-kamerával (Pentacam HR, Oculus, Wetzlar, Németország) mértük meg. A centrális corneavastagságot Pentacammal, az endothelialis sejtszámot spekulár mikroszkóppal (SP3000P, Topcon, Tokió, Japán) határoztuk meg. A cornea szerkezetét az elülső szegmentum vizsgálatára alkalmas optikaikoherencia-tomográffal (Visante, Carl Zeiss Meditec AG) tanulmányoztuk. A vizsgálatokat az első évben négy alkalommal, majd évente végeztük el. A követési idő egységesen 3 év volt. Eredmények: A műtét utáni átlagos korrigált, decimális távoli látóélesség folyamatosan javult, a műtét előtti 0,1 ± 0,1-ről a követési idő végére 0,71 ± 0,18-re (p = 0,03). A követési periódusban valamennyi transzplantátum tiszta maradt, immunrejekció nem fordult elő. A topográfiás astigmatismus az első hónapban 4,5 ± 3,1 D volt, összességében csökkenő tendenciát mutatott, de már nem változott szignifikánsan a 3 éves követés alatt. Az átlagos centrális corneavastagság a 3 év alatt 60 µm-en belül változott, szignifikáns eltérést itt sem mutattunk ki az első hónapi (564 ± 52 µm), a köztes és a 3. évi átlagérték (596 ± 64 µm) között (p = 0,1). Az átlagos centrális endothelialis sejtszám folyamatosan csökkent, majd stagnált, de szignifikáns eltérést itt sem figyeltünk meg az első (1641 ± 433 sejt/mm2) és az utolsó kontroll (1220 ± 391 sejt/mm2, p = 0,1) értékei között. Következtetések: A femtoszekundumlézer-asszisztált szaruhártya-átültetés során a donor és a recipiens trepanációja automatikusan, nagy pontossággal történik. A precíz metszésfelszín kiváló sebegyesítést és sebgyógyulást eredményez. A műtéten átesett betegek rehabilitációja mind funkcionális, mind anatómiai szempontból kedvező és gyors. Orv Hetil. 2018; 159(17): 671–676.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: István Tiringer, Attila Simon, Katalin Németh, Cecilia Bánki, Edit Molnár, Eszter Szamosi, Eszter Thaly, Zsuzsanna Kerekes, László Mangel, and Gábor Veress

Tanulmányunkban a Fritz Muthny által kidolgozott betegséggel kapcsolatos megküzdési kérdőív, a Freiburger Fragebogen zur Krankheitsverarbeitung (FKV-LIS) magyar adaptációjának folyamatát mutatjuk be. Az FKV-LIS a betegséggel történő megküzdések széles spektrumát vizsgálja. A számos kutatásban alkalmazott kérdőív skáláinak érvényességéről és megbízhatóságáról csak részben rendelkezünk egyértelmű adatokkal. Vizsgálatunk célja a betegséggel történő megküzdés általános stratégiának azonosítása és az FKV-LIS kérdőív faktorstruktúrájának felülvizsgálata, szükség szerinti módosítása volt. Megvizsgáltuk, hogy az FKV-LIS faktorszerkezete mennyire tekinthető azonosnak az egyes betegcsoportokban. A 35 tételes kérdőívet két vizsgálatunkban használtuk. Az elsőben kardiológiai betegeket (n=747) vizsgáltunk, majd követtünk egy évvel bypass-műtétük, illetve szívizominfarktusuk után, a második – keresztmetszeti – vizsgálatunkban malignus betegségben szenvedők vettek részt (n=555). A kérdőív eredeti skáláinak pszichometriai mutatói nem értek el elfogadható szintet, ezért a megerősítő faktoranalízis adatai alapján az egyes skálákon alacsony faktorsúlyt adó tételek elhagyásával egy módosított faktorszerkezetet alakítottunk ki, melyet független mintán felülvizsgáltunk. Az általunk kidolgozott faktorszerkezet egyezést mutatott a Muthny által javasolt első négy skálával („Depresszív, rezignált megküzdés”, „Aktív problémaorientált megküzdés”, „Önbátorítás, figyelemelterelés”, „Vallás, értelemkeresés”), melyek mindegyikéhez 3–3 tételt tartottunk meg. A módosított faktorszerkezet illeszkedési mutatói az összesített mintánkon a jót megközelítő értékeket adtak. Betegcsoportonként külön vizsgálva, az infarktuson átesett betegek esetében jó, a rákos betegek esetében elfogadható, míg a bypass-műtött betegeknél annál alacsonyabb illeszkedési mutatókat kaptunk. Hasonló eredmények mutatkoztak az összesített megbízhatóság és az egyes skálák által magyarázott átlagos variancia tekintetében is. A multigroup elemzés eredményei az egyes betegcsoportokban a módosított faktorstruktúra egyezőségére utalnak. Elemzéseink az FKV-LIS módosított „Depresszív, rezignált megküzdés” és „Aktív problémaorientált megküzdés” skálájának elfogadható működését mutatták mindegyik betegcsoportban. Az „Önbátorítás, figyelemelterelés” s a „Vallás, értelemkeresés” skálák csak korlátozottan használhatók.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Erdélyi, Andrea Ambrus, Linda Szabó, Ágnes Kiricsi, Erzsébet Nagy, László Rovó, and Zsolt Bella

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A peritonsillaris tályog a leggyakoribb mély nyaki infekció. Olyan fül-orr-gégészeti kórkép, amely megfelelő kezelés nélkül életveszélyes szövődményekkel járhat. Döntő jelentőségű az empirikus antibiotikumválasztás, melyhez ismerni kell a leggyakoribb kórokozókat és a várható rezisztenciát. Módszerek: A 2012 és 2017 között peritonsillaris tályog miatt kezelt esetek retrospektív feldolgozását végeztük. Összesítettük a sebészi beavatkozás során vett minták aerob és anaerob irányú tenyésztési eredményeit, valamint az empirikusan választott antibiotikumokat. A rutinszerű mikrobiológiai tenyésztés alapján meghatároztuk a leggyakoribb kórokozókat. Az adatokat nemzetközi felmérések eredményeivel hasonlítottuk össze. Eredmények: A vizsgált 6 év során 217 esetben kezeltünk peritonsillaris tályogos beteget. A tenyésztési eredményeket csak 146 esetben tudtuk elemezni. Ebből 47 esetben került sor Fusobacterium species (ebből 25 esetben Fusobacterium necrophorum), 31 esetben Actinomyces species és 29 esetben Streptococcus pyogenes izolálására. Az esetek kétharmadában vegyes aerob/anaerob baktériumflórát izolált a laboratórium. Következtetés: A tályogok kezelésében önmagában a sebészi beavatkozás – az anaerob környezet megszüntetésével – jelentős klinikai javulást eredményez. A jól választott antibiotikum meggyorsíthatja a lefolyást, és csökkentheti az esetleges szövődményeket. Nagy jelentősége van a megfelelő mikrobiológiai mintavételnek, nem vagy nehezen gyógyuló esetekben ez teremtheti meg a célzott antibiotikumterápiára történő váltás lehetőségét. Felmérésünk alapján a peritonsillaris tályogok jelentős részét vegyes baktériumflóra okozza, így a szájüregi anaerob baktériumokra is ható amoxicillin–klavulánsav vagy antibiotikum kombinációjának (2. vagy 3. generációs cefalosporinok kombinálva klindamicinnel vagy metronidazollal) alkalmazása javasolt mint empirikus antibiotikumterápia. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877–1883.

Summary. Introduction and objective: Peritonsillar abscess is the most common deep neck infection. Without adequate treatment, this otolaryngological disease pattern can cause life-threatening complications. The empirical choice of antibiotics is crucial which requires knowledge of the most common pathogens and the potential resistance. Methods: A retrospective analysis of cases treated for peritonsillar abscess was performed between 2012 and 2017. We summarized the aerobic and anaerobic culture results of the surgical samples and the empirically selected antibiotics. The most common pathogens were determined via routine microbiological culture tests. We compared our data with the results of international studies. Results: During the 6-year study at our Clinic, 217 patients with peritonsillar abscess were treated. The microbiological tests were available for analysis in only 146 cases. In 47 cases, Fusobacterium species (including 25 cases with Fusobacterium necrophorum), in 31 cases Actinomyces species and in 29 cases Streptococcus pyogenes were isolated. In 2/3 of the patients, polymicrobial infection was detected. Conclusion: In the treatment of peritonsillar abscesses, surgical intervention can result in clinical improvement because of the elimination of the anaerobic milieu. A well-chosen antibiotic can accelerate the healing process and reduce the complication rate. Proper microbiological sampling is of great importance, and in cases of non-recovery or poor recovery, this may create the opportunity to switch for targeted antibiotic therapy. The results of this study show that polymicrobial flora is very important for the development of the peritonsillar abscess, thus the recommended antibiotic therapy is amoxicillin–clavulanic acid or 2nd/3rd generation cefalosporin combined with metronidazol or clindamycin. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877–1883.

Open access