Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Eva V. Varga x
Clear All Modify Search

Chronic treatment with δ-opioid agonists, similar to other agonist drugs, causes tolerance. Tolerance is a complex adaptation process that consists of multiple, cellular and neural-system adaptations. Cellular tolerance to δ-opioid agonists involves feedback-regulation of the function, concentration, and localization of the d-opioid receptors (receptor desensitization) as well as of intracellular effectors (functional desensitization). We are using a recombinant Chinese hamster ovary cell line expressing the human d-opioid receptors (hDOR/CHO) to investigate the molecular mechanisms of cellular tolerance We found that the structurally distinct δ-opioid agonists mediate receptor down-regulation by different mechanisms. Thus, truncation of the last 35 C-terminal amino acids of the hDOR completely abolished DPDPE, but not SNC 80-mediated receptor down-regulation. In addition, down-regulation of the wild type-, and the truncated hDORs exhibited different inhibitor sensitivity-profile. Chronic δ-opioid agonist treatment also causes functional desensitization of forskolin-stimulated cAMP formation and cAMP overshoot in the hDOR/CHO cells. We have demonstrated that chronic SNC 80 treatment also causes concurrent phosphorylation of the adenylyl cyclase (AC) VI isoenzyme hDOR/CHO cells. Both AC superactivation and AC VI phosphorylation were SNC 80 dose-dependent, naltrindole-sensitive, and exhibited similar time course-, and protein kinase inhibitor-sensitivity profile. We hypothesize that phosphorylation of AC VI plays an important role in δ-opioid agonist-mediated AC superactivation in hDOR/CHO cells.

Restricted access

A Down-kór a 21-es kromoszóma triszómiája okozta értelmi fogyatékosság jellemző klinikai tünetekkel. A genetikai alapeltérés nem gyógyítható, de a kísérő tünetek befolyásolása javíthatja a beteg életminőségét. Célkitűzés: A szerzők összefüggést kerestek a kórképért felelős gének és a háttérben megfigyelhető biokémiai változások között. A szuperoxid-dizmutáz, a cisztation-béta-szintáz és az S100B fehérjegének fokozott expressziójával kapcsolatos paraméterek: a szérumantioxidáns-kapacitás és a sejten kívüli antioxidánsok (transzferrin, ferritin, összfehérje, albumin és bilirubin) vizsgálata mellett a homocisztein-anyagcsere megítélésére a homocisztein-, folsav- és B 12 -vitamin-koncentrációt, a vascularis károsodás megítélésére az S-100B fehérje és a szérum-N-acetil-béta-D-glükózaminidáz aktivitását mérték. Módszerek: Az antioxidáns-kapacitás ( Stocks, 1974), a homocisztein (HPLC), a folsav (‘capture’, IMX-Abbott), a B 12 -vitamin (MEIA, IMX-Abbott) és az S100B fehérje meghatározása kemilumineszcens szendvics immunoassay módszerrel, a szérum-N-acetil-béta-D-glükózaminidáz aktivitásának mérése pedig spektrofotometriásan történt. Eredmények: A plazmahomocisztein 7/30 esetben alacsonyabb, 6/30 betegben pedig magasabb volt, mint a referenciatartomány. A relatív homociszteinérték 95 ± 21%. A plazma relatív folsavértéke (a normálérték százalékában kifejezve) 85 ± 51%, a B 12 -vitamin 78 ± 30% volt. 2/30 betegben igazoltak folsav-, és 2/30 betegben B 12 -hiányt. A Down-kóros és az egészséges gyermekek antioxidánsaktivitás-értékei nem különböztek szignifikánsan, bár a felnőtt-referenciatartományt (90–100%) egyikük sem érte el. Emelkedést észleltek az S100B fehérje koncentrációjában (átlag: 0,68 ± 0,27 µg/l), amely a referenciatartomány felső határa (egyéves kor felett > 0,15 µg/l) négy-nyolcszorosának bizonyult. A szérum-N-acetil-béta-D-glükózaminidáz aktivitásának átlaga a referenciatartományon (10–30 U/l) belül maradt. Az N-acetil-béta-D-glükózaminidáz- és az antioxidáns-aktivitás között statisztikailag szignifikáns korreláció nem igazolódott. Következtetések: A Down-kórban talált alacsonyabb homocisztein-, folsav- és B 12 -vitamin-érték a megnövekedett cisztation-béta-szintáz-aktivitás következménye lehet („atheroma free model”). Az antioxidáns-aktivitás szignifikáns eltérést nem mutatott. A szerzők feltételezik, hogy a szuperoxid-dizmutáz fokozott expressziója következtében termelődő hidrogén-peroxidot az indukált glutation-peroxidáz és kataláz bontja le, így az antioxidáns-rendszer egyensúlya megmarad. Emellett szól, hogy a szérum-N-acetil-béta-D-glükózaminidáz eredményei nem utaltak érkárosodásra. Az S100B fehérje magas értékei viszont agykárosodást jeleznek, amely az életkorral súlyosbodik. Ezek alapján a szerzők javasolják a fenti paraméterek rendszeres kontrollját. Indokoltnak tartják a folsav pótlását, mivel az javíthatja a tanulási képességet, lassítja az Alzheimer-kóros tünetek kifejlődését, azaz jobb életminőséget biztosít.

Restricted access