Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Fanni Rencz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Péter György Balázs, Valentin Brodszky, and Fanni Rencz

Összefoglaló. Bevezetés: Az időalku (time trade-off) egy nemzetközileg széles körben alkalmazott életminőség- és egészséghasznosság-mérési módszer. Az időalkuval mért hasznosságértékek az egészségügyi technológiák költséghatékonysági vizsgálatakor az életminőséggel korrigált életév (quality-adjusted life year, QALY) mutatószám számítására használhatók. Kevés ismerettel rendelkezünk arról, hogy Magyarországon milyen betegségekben állnak rendelkezésre időalkuval mért hasznosságértékek. Célkitűzés: Célunk szisztematikus irodalmi áttekintés keretében összefoglalni és katalogizálni az időalku módszerrel mért hasznosságértékeket közlő publikációkat Magyarországon. Módszer: 2020 januárjában szisztematikus folyóirat-keresést végeztünk a PubMed, Web of Science és Matarka elektronikus adatbázisokban. Beválogatási kritériumaink a következők voltak: (1) eredeti közlemények, melyek (2) időalku módszerrel mértek hasznosságértéket, és (3) magyarországi mintán mért adatokat közöltek. Eredmények: 9 eredeti közleményt válogattunk be, amelyek összesen 7 krónikus betegségben (Crohn-betegség, időskori maculadegeneratio, krónikus migrén, pemphigus, psoriasis, primer dysmenorrhoea és rheumatoid arthritis) 23 egészségi állapot hasznosságát határozták meg. A kutatások mintanagysága 108 és 1996 fő között alakult. Két kutatás betegcsoportokat vizsgált, kettő az általános populációt, és három vizsgálatban szerepelt mindkettő. Hat kutatás használta a hagyományos időalku valamelyik formáját, egy pedig az összetett időalku módszert. Egy kutatásban szerepelt ’rosszabb a halálnál’ válaszlehetőség. A leggyakrabban alkalmazott időtáv a standard 10 év volt (71%). Az egyes állapotok hasznosságának átlaga 0,34 (kezeletlen pemphigus vulgaris) és 0,94 (enyhe primer dysmenorrhoea) között változott. A ’non-traderek’ aránya az egyes kutatásokban 0 és 29% között változott. Következtetések: Egyre több krónikus betegségben elérhetők a magyar társadalom vagy betegek preferenciáin alapuló egészséghasznosság-értékek. A hazai időalku-vizsgálatok többsége megfelel a nemzetközi minőségi követelményeknek. Az időalku módszer alkalmazása javasolt más krónikus állapotokban is, a felmért hasznosságértékek segíthetik az egészségügyi technológiákkal kapcsolatos finanszírozói döntéshozatalt. Orv Hetil. 2021; 162(14): 542–554.

Summary. Introduction: Time trade-off (TTO) is a widely used method to assess health-related quality of life and health utilities for economic evaluations of health technologies. Little is known about the use of TTO in the Hungarian context. Objective: To systematically summarize the existing literature on the method in Hungary. Method: In January 2020, we conducted a systematic literature search in three electronic databases (MEDLINE, Web of Science and the Hungarian Periodicals Table of Contents Database). Our inclusion criteria were: (1) original publications, which (2) measured utilities by using TTO, (3) from a Hungarian sample. Results: Nine publications containing seven original studies were included that reported utilities for 23 different health states in seven chronic diseases (age-related macular degeneration, chronic migraine, Crohn’s disease, pemphigus, primary dysmenorrhoea, psoriasis and rheumatoid arthritis). Sample sizes ranged from 108 to 1996 respondents. Two studies used general population samples, another two used patient groups and three studies used both. Six studies used a form of conventional TTO and one used composite TTO method. The most frequent timeframe was 10 years (71%). The lowest mean utility was 0.34 (uncontrolled pemphigus vulgaris), while the highest was 0.94 (mild primary dysmenorrhoea). The overall proportion of non-traders ranged between 0 and 29% across studies. Conclusions: A growing number of studies are using TTO to assess utilities for chronic conditions from the general population or patients in Hungary. The majority of Hungarian TTO studies have met international quality standards. The assessment of TTO utilities is recommended also in other chronic conditions to assist health technology assessment. Orv Hetil. 2021; 162(14): 542–554.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Petra Baji, Valentin Brodszky, Fanni Rencz, Imre Boncz, László Gulácsi, and Márta Péntek

Absztrakt

Bevezetés: Hazánkban 2000-ben készült olyan felmérés, amely a lakosság egészségi állapotát vizsgálta EQ-5D kérdőívvel. Célkitűzés: A lakosság egészségi állapotának felmérése különböző szociodemográfiai jellemzők szerint és összehasonlítás a 2000-es adatokkal. Módszer: 2010-ben egy nemzetközi kutatás keretében internetalapú keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek a lakosság körében az EQ-5D-3L kérdőívvel. Eredmények: 2281 válaszadó (nők: 62,3%) töltötte ki a kérdőívet, az átlagéletkor 40,8 év volt. Az EQ-5D-index 0,902 (18–24 év) és 0,795 (65+) között alakult. Szignifikáns összefüggést találtak az életminőség és a nem, életkor, iskolázottság, jövedelem között (F(4,1967) = 35,12, p = 0,000). Az eredmények nem térnek el szignifikánsan a 2000-es felmérés eredményeitől a 18–24 éves korcsoportot kivéve, ahol alacsonyabb értékeket kaptak. Következtetések: Miközben 2000 és 2010 között a lakosság várható élettartama 3 évvel nőtt, az egészségi állapota nem javult, sőt a 18–24 év közötti korosztályban romolhatott is, nemzetközi összehasonlításban pedig továbbra is a legrosszabbak közé tartozik. Nem csökkentek az egészségi állapottal összefüggő egyenlőtlenségek jövedelem és iskolai végzettség szerint. Orv. Hetil., 2015, 156(50), 2035–2044.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Fanni Rencz, Valentin Brodszky, Péter Varga, József Gajdácsi, Péter Nyirády, and László Gulácsi

Bevezetés: A prosztatarák a férfiak leggyakoribb malignus megbetegedése Európában, amelynek a társadalmi terhe is jelentős. Célkitűzés: Az elmúlt 10 évben megjelent, regisztereken alapuló, prosztatarák betegségterhével foglalkozó közlemények szisztematikus áttekintése és a betegséghez kapcsolódó költségeket meghatározó tényezők elemzése. Módszer: A szerzők Medline-keresést végeztek angol nyelvű folyóiratokban a 2003. január 1. és 2013. október 1. közötti időszakra. Eredmények: Tizenöt peer-reviewed folyóiratban megjelent közlemény került beválogatásra. A fejlett országokban a legnagyobb költségtétel a sugárkezelés, a sebészi kezelés és a hormonális terápia volt. Az egy betegre jutó éves terápiás költség Európában a korai stádiumú (4–7 ezer €, 2006), az Egyesült Államokban pedig a metasztatikus prosztatarák (19,9–25,5 ezer $, 2004) esetén volt magasabb. A terápiás fázisok szempontjából Európában a kezdeti terápia (6,4 ezer €/6 hónap, 2008), az Egyesült Államokban pedig a végstádium (életkortól függően: 62,2–93,4 ezer $, 2010) egy betegre jutó éves költségei voltak magasabbak. Következtetések: Viszonylag kevés szakirodalom áll rendelkezésre a prosztatarák betegségterhével kapcsolatosan Európában. Egyre növekvő népegészségügyi jelentősége ellenére hazánkban nem rendelkezünk ilyen adatokkal. Orv. Hetil., 2014, 155(13), 509–520.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Adrienn Katalin Poór, Miklós Sárdy, Tamás Cserni, Valentin Brodszky, Péter Holló, László Gulácsi, Éva Remenyik, Andrea Szegedi, Fanni Rencz, and Márta Péntek

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon a psoriasisos betegpopuláció egészségi állapota és életminősége kevéssé ismert. Célkitűzés: Kutatásunk célja a hazai psoriasisos betegek életminőségének vizsgálata és összehasonlítása az általános populációval, illetve az életminőséget befolyásoló tényezők azonosítása. Módszer: 2012 és 2016 között két keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztünk két hazai egyetemi klinika psoriasisos betegeinek bevonásával. Az életminőséget az EQ-5D-3L és a hozzá tartozó Vizuális Analóg Skála (EQ VAS), valamint a Bőrgyógyászati Életminőség Index (DLQI) segítségével vizsgáltuk. Az életminőséget befolyásoló tényezőket többváltozós lineáris regresszióval elemeztük. Eredmények: A kérdőívet 434 psoriasisos beteg töltötte ki (átlagéletkor 49 év, 65% férfi, 81% középsúlyos vagy súlyos psoriasis). A felmérés időpontjában a betegek 43%-a biológiai terápiában részesült. A mintában az EQ-5D-3L, az EQ VAS és a DLQI átlaga 0,74 ± 0,28, 69,06 ± 20,98, illetve 6,78 ± 7,38 volt. A fájdalom/rossz közérzet, szorongás/lehangoltság, mozgékonyság, szokásos tevékenységek és önellátás dimenziókban rendre a betegek 54, 43, 40, 32 és 15 százaléka jelzett problémát. Az EQ-5D-3L-index alapján a betegek életminősége rosszabb volt, mint a nemben és korban illesztett általános populációé, a különbség férfiaknál a 25–34 és 45–64 éves korcsoportokban, illetve nőknél a 18–64 éves korcsoportban volt statisztikailag szignifikáns (p<0,05). Szignifikánsan rosszabb volt a nők (p = 0,042), az arthritis psoriaticás (p<0,001) és a tenyéri/talpi psoriasisos (p = 0,031) betegek életminősége. Jobb életminőséget találtunk a felsőfokú végzettségű és a teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott betegeknél (p<0,001). Következtetések: Kutatásunk az első kiterjedt életminőség-felmérés az EQ-5D-kérdőívvel psoriasisos betegek körében Magyarországon és tágabban egész Közép-Kelet-Európában. Az eredmények hasznosak lehetnek a psoriasis terápiáinak költséghatékonysági modellezésében, illetve egészségpolitikai döntések előkészítésében. Orv Hetil. 2018; 159(21): 837–846.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Fanni Rencz, Valentin Brodszky, Márta Péntek, Orsolya Balogh, Éva Remenyik, Andrea Szegedi, Péter Holló, Sarolta Kárpáti, Hajnalka Jókai, Krisztina Herszényi, Emese Herédi, Sándor Szántó, and László Gulácsi

Bevezetés: A psoriasis a leggyakoribb krónikus, szisztémás, immunmediált gyulladásos kórkép, amely elsősorban a bőrt és az ízületeket érintheti. Célkitűzés: Arthritis psoriaticával társuló középsúlyos és súlyos psoriasisos betegek életminőségének és betegségköltségeinek vizsgálata. Módszer: Két egyetemi bőrgyógyászati klinikán keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztek. Eredmények: A vizsgált 57 beteg (65% férfi) átlagéletkora 54,3±11,6 év, életminősége az EQ-5D indexszel mérve 0,48±0,4 volt. Az egy betegre jutó éves átlagköltség 2,56 millió Ft, amelyből 71% a biológiai terápiához kapcsolódó költség és 21% az indirekt költség. Az indirekt költség 95%-a, 506 ezer Ft/beteg/év a psoriasis miatti munkából való kiesés miatt jelentkezik. A szisztémás kezelésben nem részesülő (21%), a tradicionális szisztémás (32%) és a biológiai szisztémás terápiában részesülő (47%) betegek egy betegre jutó éves átlagköltsége sorrendben 493 ezer Ft, 513 ezer Ft és 4,84 millió Ft. Következtetések: A biológiai terápia szignifikáns életminőség-javulást eredményez. Mivel az arthritis psoriaticával társuló psoriasis-betegcsoportban a szisztémás kezelések mindkét kórképben hatásosak, ezért a terápiával elérhető egészségnyereség mérése egészség-gazdaságtani szempontból a két kórkép esetén együttesen is célszerű, mert a valós egészséghaszon nagyobb lehet, mintha csak az egyik kórképet vizsgáljuk. Orv. Hetil., 2014, 155(48), 1913–1921.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Péntek, Zsuzsanna Beretzky, Valentin Brodszky, J. Attila Szabó, Levente Kovács, Áron Kincses, Petra Baji, Zsombor Zrubka, Fanni Rencz, and László Gulácsi

Absztrakt:

Bevezetés: A betegségek jelentősen befolyásolhatják az egyének munkaképességét, beleértve a munkából való hiányzást (absenteeism) és a csökkent hatékonyságú munkavégzést (presenteeism). Célkitűzés: A hazai felnőtt lakosság egészséggel összefüggő munkaképességének felmérése és lakossági normaértékek kialakítása a munkaképességre és tevékenységcsökkenésre vonatkozó (WPAI-) kérdőívvel. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztünk 2019-ben reprezentatív felnőtt lakossági minta (n = 2023) bevonásával. Felmértük a résztvevők szociodemográfiai jellemzőit. A válaszadók munkaképességét a WPAI-kérdőívvel, egészségi állapotát az EQ-5D-3L-kérdőívvel és az Európai Minimum Egészség Modul (MEHM) kérdéseivel vizsgáltuk. Statisztikai analízis: Leíró statisztikai elemzéseket végeztünk, Mann–Whitney-, illetve Kruskal–Wallis-teszttel vizsgáltuk az alcsoportok közötti különbségeket. Spearman-féle rangkorrelációval elemeztük a WPAI kapcsolatát az életkorral és az EQ-5D-3L-indexszel. Eredmények: A fizetett munkaviszonyban levők (n = 1194, 59%) közül 70 fő (6%) hiányzott a munkából a felmérést megelőző héten, ez átlagosan heti 1,9 (SD = 8,5) óra munkaidő-veszteséget jelent. Presenteeism 166 főnél (14%) fordult elő. A WPAI-absenteeism átlagosan 3,6%, a presenteeism 4,4%, a napi tevékenységek hatékonyságának csökkenése a teljes mintában 9,5% volt. Az absenteeism nem korrelált az életkorral, és nem különbözött jelentősen a vizsgált szociodemográfiai jellemzők szerint. A presenteeism a dolgozó nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok és a részmunkaidősök körében volt a legmagasabb. A presenteeism közepes (r = –0,379), az absenteeism gyenge (r = –0,113) kapcsolatot mutatott az EQ-5D-3L-indexszel. Közepes, illetve erős korrelációt találtunk a napi tevékenységek hatékonysága és az életkor (r = 0,412), valamint az EQ-5D-3L-index (r = –0,592) között. A MEHM szerinti állapotok rosszabbodásával szignifikánsan rosszabb WPAI-eredményeket mértünk. Következtetés: Kutatásunk elsőként nyújt hazai lakossági referenciaértékeket az egészséggel összefüggő munkaképességről a WPAI-kérdőívvel. A presenteeism területén jelentkező munkaképesség-csökkenés fokozott figyelmet érdemel a munkáltatók, a munkaügyi, egészségügyi és szociális szektor részéről. Orv Hetil. 2020; 161(36): 1522–1533.

Open access