Search Results

You are looking at 1 - 10 of 28 items for

  • Author or Editor: Ferenc Jakab x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A szerző a betegbiztonság követelményeiből kiindulva a kockázatanalízis fontosságára hívja fel a figyelmet. Megállapítja, hogy a minőségi követelmények növekedése nem hagyta érintetlenül a sebészetet sem, és ezért ma már konkrét fogalmaink vannak a sebészi kockázat meghatározására és értékelésére. Ez a folyamat az elmúlt évtizedekben a mind gyakrabban indikált és mind szélesebb körben végzett, növekvő számú májműtétek halálozásának jelentős csökkenésében is nyomon követhető. Különös fontossága van a műtétek kockázatának májbetegeken. A feltétlen vagy abszolút ellenjavallatok jól körülhatárolhatók. A májbetegeken tervezett májműtétetek kockázata számszerűen is kifejezhető. A régóta használt Child–Turcotte–Pugh-stádiumai számértékek alapján határozhatók meg. Újabban az „50–50-es” szabály, illetve a májtranszplantációs gyakorlatból átvett MELD érték kiszámítása jelent a sebésznek objektív fogódzót a mindennapos munkájában. A szerző kitér a kockázatanalízis alapján választható kezelési optimalizációra is, amely a májsebészek igényei alapján multidiszciplináris megközelítésben valósulhat meg.

Restricted access

Napjainkban az előrehaladott colorectalis carcinoma mindennapos onkológiai kihívásként jelenik meg a kezelőorvos számára. Az utóbbi években bevezetett protokolloknak köszönhetően jelentős terápiás előrelépésnek lehetünk tanúi. A neoadjuváns kemoterápia biológiai válaszmódosítókkal történt kiegészítése nagymértékben növelte a terápiára adott klinikai választ a májmetasztázisos betegek körében. Az ezredfordulót követően egyre gyakrabban találkozunk a májáttétek teljes eltűnésének jelenségével. A májáttétek sebészetével foglalkozó irodalom egyértelmű és világos különbséget tesz a klinikai és patológiai válasz között, ugyanakkor a két válasz között lévő összefüggés pontos kritériumait is rögzítette. A colorectalis carcinoma májmetasztázisainak komplex kezelésében a teljes patológiai válasz jelenti a végső célt. Célok és módszerek: Jelen kutatás 2009. január 1.–2010 augusztus 31. közötti időszakban, 39 betegben vizsgálta a klinikai és patológiai választ. A májreszekciós műtétet neoadjuváns kemo- és targetterápia előzte meg. Eredmények: Teljes patológiai válasz két betegben (5,71%), major patológiai válasz (necrosis >50%) 12 betegben, minor patológiai válasz (necrosis <50%) 22 betegben alakult ki, míg 3 betegben egyáltalán nem volt necrosis. Következtetések: A colorectalis carcinoma májmetasztázisainak neoadjuváns és célzott terápiás kezelése során a patológiai válasz elérésére kell törekedni. Jelenleg a patológiai választ tartjuk a legfontosabb prognosztikus faktornak, amely az R0 reszekciót követő hosszú távú túlélést döntően és alapvetően határozza meg. Ellentmondásos a májmetasztázisok teljes eltűnésének megítélése, mivel műtéttechnikailag ez igen nehéz helyzet elé állítja az operatőrt. Ebben az értelemben az áttétek teljes eltűnése nemkívánatos mellékhatás, amely miatt a stratégia azt kívánja, hogy májmetasztázisos beteg ne legyen „túlkezelve”, amíg az áttét/áttétek teljesen eltűnnek, hanem a multidiszciplináris onkoteam hozza meg időben a döntést a májműtét indikációját illetően a még lokalizálható metasztázis/metasztázisok eltávolítására. Orv. Hetil., 2010, 47, 1956–1960.

Restricted access

Absztrakt:

Az ezredfordulót követően számos összefoglaló közlemény látott napvilágot mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban a májsebészet XX. századi mérföldköveit, vagyis fejlődésének meghatározó tényezőit illetően. Ezért a jelenlegi összefoglalás a gyorsan fejlődő májsebészetből csak a legújabb elvek és innovációk bemutatására szorítkozik, a legtöbb érdeklődést kiváltóak kerülnek górcső alá: a legújabb indikációk, a kirekesztés-vértelenség kérdése, a májregenerációt a mai tudásunk és az evidenciák szerint a legnagyobb mértékben elősegítő legújabb beavatkozás, a májszétválasztás kétszakaszos májreszekcióban portalis elzárással, továbbá a daganatok „downsizing” kezelése a korábban reszekálhatatlan daganatok eltávolítása érdekében. A nyitott májsebészet, a laparoszkópos és a robotmájsebészet összehasonlításában megfogalmazható az a tény, hogy a laparoszkópos májsebészet napjainkban vált választható beavatkozássá, és bizonyos területeken már jobb eredmények érhetők el vele, mint nyitott műtéttel. A robotmájsebészetben szerzett adatok és a bizonyítékok máig váratnak a helyes következtetés levonására. A májsebészet egészét tekintve a mortalitás jelentősen csökkent (1%), s a szövődmények – nagyfokú heterogenitásuk miatt – nehezen hasonlíthatók ugyan össze, de a nemzetközi törekvés igyekszik közös nevezőt kialakítani a módosított Clavien–Dindo-rendszer, a módosított Accordion-rendszer, valamint a komprehenzív komplikációs index fogalmának létrehozásával. A májsebészet országonként eltérő fejlettségben, de komplex módon kapcsolódik a tápcsatorna-, a hepatopancreatobiliaris, a transzplantációs és az onkológiai sebészethez. A májsebészet korszerű fogalma multidiszciplináris, multimodális követelményrendszert tartalmaz a májbetegségek megközelítéséhez, amelynek célja a legeredményesebb kezelés biztosítása. Megállapítható, hogy napjainkra a májsebészet szuperspecializációvá vált a nemzetközileg is észlelhető jelentős fejlettségi különbségek ellenére, amelyek kiegyensúlyozása egyébként összhangban van az egészségügy nemzeti, kontinentális és globális szintű erőfeszítéseivel az egyenlőtlenségek felszámolására. Orv Hetil. 2018; 159(10): 375–383.

Restricted access

Absztrakt

A colorectalis daganatok májáttéteinek sebészi és onkológiai kezelésében az elmúlt húsz év jelentős fejlődést hozott. Noha a kemoterápiás arzenál soha nem látott módon fejlődik, hosszú távú túlélést csak sikeresen (R0), műtétileg resecált beteg remélhet. Ugyanakkor komoly problémát jelent a közel 60%-ban jelentkező daganatkiújulás. A szerzők áttekintik az Uzsoki utcai Kórház Sebészeti-Érsebészeti Osztályán 1995 és 2009 között colorectalis carcinoma (CRC) májáttétje (CLM) miatt operált, és daganatkiújulás miatt ismételten operált betegeiket. Saját tapasztalataik és a legújabb irodalom tükrében összefoglalják azokat a tényezőket, speciális daganatsebészeti és onkológiai szempontokat, melyek az ismételt májresectiót valódi kihívássá teszik. A legújabb eredmények – melyeket a saját adataink is alátámasztanak – alapján kimondható, hogy amennyiben az ismételt májresectio R0 intencióval elvégezhető, a beteg 5 éves túlélése nem különbözik az egyszer resecált betegcsoportétól. Így a daganatos beteg kezelését irányító onkoteamek feladata a kiújult CLM esetében is az, hogy a multidiszciplinaritást kihasználva a beteget resecálható “helyzetbe hozza”.

Restricted access
Authors: Ferenc Jakab and György Lázár
Restricted access
Authors: Ferenc Jakab, Sándor Farkas and Jenő Tóth
Restricted access

Absztrakt

Fejlett társadalmakban a második leggyakrabban elő­forduló rosszindulatú daganatos betegség a colorectalis carcinoma (CRC), mely hazánkban évente több mint 5000 ezer ember haláláért felelős. Ezen rossz halálozási statisztikán próbáltunk változtatni azzal, hogy az osztályunkon operált végbéldaganatos betegeket hosszú távon nyomon követtük, hogy ezzel próbáljunk jobb túlélést biztosítani számukra. Az 1990 márciusa és 2006 áprilisa között osztályunkon operált 297 végbéldaganatos beteget rendszeresen ellenőriztük.

Az ellenőrzést tervezetten, az általunk kialakított protokoll szerint, anterograd végeztük. Vizsgáltuk, hogy a műtét után mennyi idővel, és hány helyi daganatkiújulást, távoli áttétet, több szerven jelentkező daganatprogressziót, illetve a végbéldaganattól független, második daganatos betegséget találtunk. A vizsgált időszakban a végbéldaganat 24 helyi kiújulását, 32 távoli áttétét, 43 több szerven jelentkező progresszióját fedeztük fel, illetve 21 végbéldaganattól független, második daganatot találtunk. A rendszeres ellenőrzés során korai stádiumban felismert daganatprogresszió, illetve második daganat megfelelő ellátásával több beteget sikerül az eredeti betegségéből kigyógyítani, több betegnek az életét meghosszabítani, vagy életminőségén javítani, így az irodalmi adatokkal megegyezően vizsgálataink arra utalnak, hogy a végbéldaganat miatt operált egyének követése sok betegen segíthet. A követés során felismert 117 daganatprogresszióval és második daganattal bíró személyből a vizsgálat lezárásakor 31 élt, átlagosan több mint 5 évvel a primer műtétet követően.

Restricted access

Absztrakt

A sugárzás okozta bélgyulladás az igen magas szövődményi és mortalitási ráta miatt a hasi és kismedencei radioterápia egyik legrettegettebb szövődménye. A kórkép megelőzésében elsősorban besugárzástervezési és sugártechnikai újításoknak köszönhetően sikerült jelentős eredményeket elérni. Ugyanakkor lehetőség van sebészeti beavatkozásokkal tovább csökkenteni az irradiatio okozta bélgyulladás előfordulásának gyakoriságát. 75 éves férfi betegünknél urothelialis carcinoma transuretralis resectiója történt. Az irradiatiós kezelés előtt a fixált vékonybélkacsok nagyobb sugárterhelésének kivédésére kétoldali lágyéksérve miatt Shouldice szerinti hasfali rekonstrukciót végeztük. A későbbiekben a beteg 55 Gy besugárzásban és két széria Carboplatin-kezelésben részesült. A kemoirradiatiós kezelést követően a betegnél nem alakult ki sugárzás okozta enteritis. Cikkünkben foglalkozunk az inguinalis hernioplasztika prevenciós szerepével irradiatiós enteritis kialakulásában. Esetünk kapcsán bemutatjuk a kórképpel kapcsolatos, korábban közölt sebészeti prevenciós eljárásokat.

Restricted access
Authors: Ferenc Jakab, Kristóf Dede, István Láng, Attila Bursics and Tamás Mersich

Absztrakt

A „hanging maneuver” (LHM – Liver Hanging Maneuver) emelőszalag átvezetését jelenti a vena cava inferior és a májparenchyma között a resectio megkönnyítésére. A szerzők áttekintik a „hanging maneuver” májsebészeti alkalmazását, különböző módosításait, anatómiai és szövettani alapjait. Megállapítják, hogy a módszer a májsebészet biztonságának fokozására és a radikalitás növelése érdekében alakult ki. Kezdetben a jobb májfél nagy kiterjedésű, rekesszel összekapaszkodott daganatainak eltávolításához használták, később számos új indikációja és módosítása született. A szerzők két újabb indikációt dolgoztak ki a „hanging maneuver” alkalmazására. A IVA szegmentumban elhelyezkedő colorectalis májmetastasis, illetve a HCC resecabilitásának műtéti megállapítására és vérmentes resectiójához használták. A VII. szegmentumban lévő vena cava inferiort infiltráló daganat esetében pedig a hanging maneuver a partialis cavaresectiót könnyítette meg. A szerzők 4 esetüket mutatják be röviden. Megállapítható, hogy az LHM részint a IVA, VII. szegmentum resectiójának kivitelezhetőségét, részint biztonságát fokozza. A képalkotó eljárások utalhatnak a vena cava inferiorhoz közel fekvő daganatra, de a fali infiltratiót kizárólag intraoperatíve lehet teljes biztonsággal megállapítani. A vascularis infiltratio igazolására vagy kizárására az intraoperatív ultrahang és a jelenlegi előadásban javasolt LHM alkalmazható.

Restricted access

Abstract

The thermal behaviours of a sewage sludge sample, woody (black locust, poplar and willow) and herbaceous (energy grass and wheat straw) biomass as well as mixed (sewage sludge and black locust in ratios 1:1 and 1:3) samples were compared under inert and oxidative atmosphere. The thermogravimetric experiments of each sample demonstrate that the beginning temperature of decomposition is similar in inert and oxidative atmospheres, i.e. the primary bond scissions are not affected by the atmosphere. Nevertheless, oxygen increases the decomposition rate and the volatile evolution of all samples at higher temperatures. Thermogravimetry/mass spectrometry (TG/MS) experiments have been performed to determine the mass loss of the samples and the formation of volatile products as a function of temperature in inert atmosphere. Wood and herbaceous biomass samples evolved various organic products (aldehydes, ketones, acids, furan derivatives, etc.) beside water and gaseous products. Sewage sludge released mainly water, carbon oxides, methane, hydrogen, hydrocarbons, ketones, acids as well as sulphur- and nitrogen-containing products. High heating value and low heating value of the samples have been determined by a bomb calorimeter. Principal component analysis (PCA) has been used to find statistical correlation between the data. The results unambiguously support the correlation between the thermogravimetric parameters (e.g. DTGmax) and the heating values of the samples.

Restricted access