Search Results

You are looking at 1 - 10 of 25 items for

  • Author or Editor: Ferenc Kiss x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Ferenc Kemény, Orhidea Edith Kiss, and Csaba Pléh
Restricted access
Restricted access

Abstract

The Darnó Unit in NE Hungary contains basalt and associated sediments related to the advanced rifting stage of Triassic age in the Neotethys. A detailed field study of five key outcrops and two deep wells revealed that only distal facies of basaltic lava flows of submarine volcanoes occur as blocks in the Jurassic mélange; the central and the most distal facies are missing. The advanced rifting-related Triassic and oceanic stage-related Jurassic basalt flows of the same mélange can be distinguished on the basis of lithostratigraphic, structural and textural features. The paper contains for the first time the detailed description of the key outcrops of peperitic facies consisting of a mixture of basalt and red micritic limestone. The occurrence of this facies is the principle key feature for discrimination in the field between Triassic and Jurassic basalt. In addition, four types of Triassic basalt were recognized: the Báj-patak-type, the Mély Valley-type, the Nagy-Rézoldal-type and the Reszél Hill-type. The observed peculiarities of advanced rift-related basalt are also compared to characteristics of volcanics encountered in wells drilled in the Darnó Unit. This comparison solves many problems of earlier interpretations of the studied wellbore sections.

Restricted access

Absztrakt

A haemorheologiai paraméterek, mint a teljes vér- és plasmaviszkozitás, a haematocrit, a fibrinogénkoncentráció, valamint a vörösvérsejtek microrheologiai tulajdonságai (vörösvérsejt-deformabilitás és -aggregatio) fontos szerepet játszanak a szöveti perfusio biztosításában. A keringés különböző szakaszain e haemorheologiai paraméterek változatos és egymásra kölcsönösen ható összefüggései nagyban meghatározzák a haemodynamicai tulajdonságokat is. A bármely okból megváltozott haemorheologiai status az érfalra kifejtett nyíróerőprofil megváltozása révén közvetlenül hat az endothelialis funkcióra, a mikrokeringés területén a vörösvérsejt-deformabilitásban és -aggregatióban bekövetkező romlás (rigidebb vörösvérsejtek jelenléte, illetve fokozott vörösvérsejt-aggregatio) lassítja a mikrokeringést. Sebészeti vonatkozású kutatásokban a különböző beavatkozásoknál szükségszerűen alkalmazott érleszorítások-felengedések ischaemia-reperfusiós következményekkel járnak, ami számos ponton hat a vörösvérsejtek tulajdonságaira: pH-, ozmolaritás- és laktátkoncentráció-változás, szabadgyök-reakció okozta károsodások, NO-hatások, mechanikus trauma. E folyamatok pontos feltárása, a változások reverzibilitás-irreverzibilitás határának megtalálása segíthet a szöveti perfusióban, a mikrokeringésben bekövetkező változások jobb megértésében, a megelőzési és terápiás vonatkozások, lehetőségek kidolgozásában. A kísérletes sebészet kihívásai kiterjednek ezenkívül a különböző mérőmódszerek összehasonlíthatósági kérdéseire, a kísérleti/laboratóriumi állatfajok közötti különbségek jobb megértésére, hogy az eredmények értékelhetősége biztonságosabb legyen, s hogy az eredeti, klinikai kérdésre keresett válasz is közelebb kerülhessen a hasznosíthatósághoz.

Restricted access

Abstract

In the Tokaj Mts (NE Hungary), which is a part of the Inner Carpathian Volcanic Arc, large amounts of intermediate-acidic calc-alkaline volcanic rocks accumulated in a N-S oriented graben-like structure during the Badenian-Sarmatian-Pannonian period, in relation with the closure of the Alpine Tethys (Penninic) ocean. Although previous research on volcanism and related hydrothermal processes produced a huge number of K/Ar age data no systematic petrochemical database has been available up to now from the Tokaj Mts. In this study we publish new results of geochemical analyses completed on systematically collected basaltic, andesitic, dacitic and rhyolitic rocks, and of the spatialtemporal evaluation of petrochemical signatures, with special reference to origin of magmatism and relationships of rhyolite to hydrothermal mineralization. In the southern Tokaj Mts rhyolite contains K-feldspar phenocrysts, while this phenomenon is absent in the rhyolite from the northern areas of the mountains. In accordance with this, significant potassium enrichment occurs in the south (whole rock K2O content varies between 4.35 and 5.61 wt%), whereas rhyolite from the northern Tokaj Mts is less enriched in potassium (K2O content is from 3.28 to 5.1 wt%). The most significant difference between the northern and southern dacite is the age of their formation. They were formed at the same time as rhyolite and andesite (between 13.4 and 11 Ma) in the northern Tokaj Mts, while they are much younger (10.57–10.1 Ma) in the southern Tokaj Mts, where they post-date hydrothermal activity. The boron content (10.1–52.12 µg/g) and the patterns of other trace elements of the volcanic rocks show typical subduction-related features; however, direct influx of subduction-related fluids during magma generation can be excluded. A more plausible explanation for the magma genesis is decompression melting of a previously metasomatized mantle, enriched with subduction-related components. Additionally, the unmineralized northern rhyolite samples contain much less Cl (usually below 0.2 wt%) than the high-K rhyolite in the southern part of the Tokaj Mts (usually more than 0.2 wt%), which correlates with the presence/absence of spatially and temporally related epithermal mineralization in these areas.

Restricted access
Educatio
Authors: Judit Török, András Kétyi, Szilvia Hukné Kiss, Viktória Koltányiné Vadász, Zsuzsanna Ugrai, and Ferenc Kósik

Absztrakt:

A BGE KKK Német Tanszéki Osztálya 2017 őszén bevezette a projektalapú nyelvoktatást. Ehhez kapcsolódóan három féléven át a német szaknyelvet első nyelvként (n = 65, 1. minta) és második nyelvként (n = 59, 2. minta) tanuló hallgatók körében kutatást végeztünk a problémamegoldó képesség és nyelvtanulási motiváció változásáról, valamint a tanárok közötti együttműködésről. A problémamegoldó feladatnál csak az első minta esetében volt szignifikáns különbség az elő-, illetve az utómérésben (p < 0,001). A motiváció az első mintánál nem mutatott szignifikáns különbséget, a második mintánál azonban az utómérésben a belső motivációs tényezőknél szignifikánsan alacsonyabb értéket mértünk (p < 0,005). A tanári együttműködés vonatkozásában megállapítható, hogy a munkaközösség az eltelt három szemeszter során munkacsoportból teammé alakult.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Urbán S., Elizabeta Benevolenskaya, Judit Kiss, Bernadett Sági, Beáta Hegyi, and Ferenc Uher

Az utóbbi évtizedben világossá vált, hogy a génekben kódolt információ fajok közötti eltérése nem lehet egyedül meghatározó forrása az élőlények sokféleségének. Az egyedfejlődés során a sejtvonalak térben és időben egyedi módon bekövetkező fenotípus-változásainak hátterében álló dinamikus tényezőknek mindössze egy eleme a genetikai kód maga. A sejt és az egész szervezet jellemzőinek kialakításában és fenntartásában tehát nagyobb szerepe van a környezet által kialakított génaktivitás-változásoknak, mint azt korábban gondoltuk. Az epigenom a kromatinra kerülő molekuláris jelzéseken keresztül közvetít a genom és a környezet között. Ezeket a különböző jelzéseket kutatják az epigenetika gyorsan fejlődő területei. A jelzések sejtciklusról sejtciklusra átkerülhetnek az utódsejtekbe, de akár generációkat átívelő módon is öröklődhetnek. Az epimutációk – az epigenom rendellenes megváltozásai – döntő szerepet játszhatnak olyan komplex emberi betegségek kialakulásában is, mint a rák. Az epigenetika jelentheti a hiányzó láncszemet a genetika, a környezet és a betegségek között, ezáltal jelentős hatással bírhat a jövő gyógyszerfejlesztésére és új terápiás/prevenciós megközelítéseket tehet lehetővé. Orv. Hetil., 2012, 153, 214–221.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Molnár, Klaudia Farkas, Tibor Nyári, Zoltán Szepes, Ferenc Nagy, Tamás Kiss, and Tibor Wittmann

A gyulladásos bélbetegségek biológiai kezelése során gyakori a másodlagos hatástalanság, illetve hatásvesztés, amikor a rendszeresen alkalmazott biológiai kezelés ellenére a kezelés folyamán a kezdeti hatékonyság elveszik és a betegség fellángol. Célkitűzés: A szerzők célja jelen tanulmányban az volt, hogy számítógépes adatnyilvántartásuk alapján felmérjék, hogy az infliximab, illetve adalimumab indukciós kezelésre kedvezően reagáló betegeik között egyéves időtartam alatt milyen gyakorisággal fordult elő dózisemelést, illetve dózissűrítést indokló hatásvesztés, és melyek azok a klinikai és laboratóriumi paraméterek, amelyek ezt előre jelezték, és vajon van-e különbség a dózisintenzifikálás gyakoriságában a két szer esetén. Betegek és módszerek: Hatvanegy Crohn-betegük volt, akiknél az indukciós kezelés sikeres volt, és ezt követően rendszeres fenntartó kezelést kaptak. Közülük 35 beteg infliximabkezelésben, míg 26 adalimumabkezelésben részesült. Az infliximabcsoportban egyetlen beteg sem kapott korábban biológiai kezelést, míg az adalimumabbal kezelt betegek között 10 volt naiv, korábban biológiai szerrel nem kezelt beteg. Összehasonlították a fellángolást mutató és a tartósan remisszióban lévő csoport adatait, valamint az infliximabbal kezelt betegek jellemzőit is összevetették az adalimumabbal kezelt naiv betegekével. A statisztikai analízist χ2-próbával végezték, a hatásvesztés bekövetkeztének idejét Kaplan–Meier-görbével ábrázolták. Eredmények: Az indukciós kezelés a betegek 70,5%-ában remissziót, a maradék 29,5%-ában pedig legalább 100 pontos Crohn-betegség-aktivitásiindex-csökkenéssel jellemezhető klinikai választ eredményezett. Hatásvesztés a vizsgált egyéves periódusban a 61 betegből 22-nél fordult elő. A hatásvesztő csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt az indukciós kezelésre remisszióba kerülő betegek aránya, míg szignifikánsan több beteg részesült immunszuppresszív kezelésben a biológia terápia kezdetén és alatta a remissziós csoportban. A hatásvesztés szignifikánsan gyakoribb volt és hamarabb következett be az adalimumabbal kezelt naiv csoportban az infliximabbal kezeltekhez képest. Következtetések: A biológiai kezelés finanszírozásának tervezésekor számolni kell a dózis korrekciójának szükségessé válásával jelentősen emelkedő költségekre a betegek jelentős hányadában, különösen adalimumabkezelés kapcsán. Orv. Hetil., 2011, 152, 951–957.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Kiss, Veronika Urbán S., Valéria Dudics, Virág Vas, and Ferenc Uher

A mesenchymalis őssejteket (MSC-ket) már számos szövettípusból sikeresen izolálták. Ezek a sejtek terápiás felhasználás szempontjából különösen ígéretesnek tűnnek a felnőtt szöveti őssejtek közül, mivel könnyen izolálhatók, és viszonylag egyszerű a fenntartásuk és szaporításuk in vitro, valamint képesek számos sejttípussá, többek között csont-, porc-, ín-, izom- és zsírsejtekké alakulni. A szervezetben ezek a sejtek biztosítják azokat a növekedési faktorokat és cytokineket, amelyek a vérképző sejtek osztódását és differenciálódását szabályozzák. In vivo képesek lehetnek sérült szövetek regenerálására a vesében, szívben, májban, hasnyálmirigyben és az emésztőrendszerben. Emellett az MSC-k immunmoduláló és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek, és allogén szervezetben is csak minimális immunválaszt váltanak ki. Bár a folyamat háttere még nem teljesen ismert, az e sejtek immunszuppresszív hatásán alapuló módszerek már a klinikai kipróbálás fázisában vannak, és lehetséges, hogy a jövőben az MSC-k segítségével allograft-kilökődés, graft versus host betegség, rheumatoid arthritis, autoimmun eredetű ízületi gyulladás és más olyan betegségek lesznek kezelhetők, amelyek esetében immunszuppresszió és szöveti regeneráció is szükséges. A jelen összefoglaló célja a mesenchymalis őssejtekről szóló irodalom áttekintése, különös tekintettel azok immunmoduláló tulajdonságaira és jövőbeli lehetséges klinikai felhasználására.

Restricted access