Search Results
You are looking at 1 - 5 of 5 items for
- Author or Editor: Ferenc Kristály x
- Refine by Access: All Content x
Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a barlangi üledékek részben eredetük, részben a bennük lezajló folyamatok alapján talajnak tekinthetők. A barlangi talajok sokszor sekélyek, közvetlenül a szilárd kőzeten helyezkednek el. Általában rétegzettek, a rétegek egymástól elkülönülnek, öntés eredetűek. Szervesanyagtartalmuk a behordott anyagoktól függ, gyakran jelentős mennyiségű lebomlatlan szerves hordalékot, üledéket tartalmaz, amire alapozva nagyon intenzív talajélet alakul ki, ami a talaj szerkezetében is felismerhető és néhol vermic tulajdonságokat is létrehozhat. Fizikai félesége nagyon változatos, az agyagtól a durva kavicsos homokig minden frakció megtalálható.A talajok anyaga szinte 100 százalékban meszes, mely mész másodlagos eredetűnek tekinthető, mennyisége pedig legalább 2%. Ebből következően a pH értékei a semleges és a 8,5 értékek között szórnak, többnyire a 8-as érték körül csoportosulva. Ritkán a glejesedés is megjelenik, elsősorban a lefolyástalan üledékgyűjtőkben, amin a víz nem folyik át és nem tud oldott oxigéntartalmában felfrissülni. A nagy oldott oxigéntartalommal jellemzett ún. „oxy-aquic” állapotban nem redukálódik a vas, a glejesedés nem indul el.Talajtani szempontból a barlangi üledékek nagyon változatos képet mutatnak. Bennük azonban a lerakódási rétegzettségen túl számos talajképződési folyamat is felismerhető, melyek sok tekintetben analógnak tekinthetők a felszíni folyamatokkal, ezért mindenképpen a talajok közé kell sorolni. Mindezek alapján a barlangi talajok a magyar osztályozás szerint elsősorban az öntés-, illetve a kőzethatású talajok közé sorolhatók be. A WRB szerint elsősorban a Fluvisolok és a Leptosolok referencia csoportjába osztályozhatók, a megvizsgált talajok alapján pedig jellemzőiket a leptic (epileptic), fluvic (ritkábban colluvic), vermic, calcaric, eutric, gleyic, esetleg mollic és rhodic minősítőkkel írhatjuk le.Az ásványtani vizsgálatok viszonylag kisszámú saját, illetve referencia mintája ellenére kijelenthető, hogy egyértelmű trendek voltak felismerhetők a barlangi üledékekben. A mintákat felszíni talajokhoz vagy kőzetekhez kötni a vízgyűjtő terület jelenlegi és történeti heterogenitása miatt nehéz. Ami viszont megállapítható volt az az, hogy a barlangi talajok ásványainak körülbelül felét kvarc ásvány alkotja - a fizikai féleség függvényében 38% és 73% között. Agyagásvány frakciójában viszont a szmektit-vermikulit társulások uralkodnak, nyolc mintából hét esetében a teljes frakció 80-90%-át alkotva. Ettől eltérő csak a Mexikói 2-es minta, ahol érdekes módon a frissnek tekinthető, viszonylag mállatlan, kilúgozatlan illit-muszkovit keveredik az erős mállást jelző kaolinittel. Ennek magyarázata valószínűleg az eltérő eredetű anyagok időben, vagy a mintavételezésnél történt egymásra rakódásával magyarázható, mely elmélet alátámasztása a későbbiekben további, részletesebb vizsgálatokat igényel.A munkát a „Kútfő” TÁMOP-4.2.2.-A11/1/KONV-2012-0049. jelű projekt és a határon átnyúló HUSK/1001/2.1.2/0058. számú projekt támogatta.
The study focuses on the comparative archaeometric (petrographic, geochemical and archaeobotanical) analysis of the brick samples from the excavation of twenty-four rural churches of the Árpádian Age and the Late Middle Ages (11th–16th centuries), two kindred monasteries and three Árpádian Age settlements in Counties Békés and Csongrád. One of the main goals of the analysis was to determine the composition and the firing temperature of the bricks.
Zeolites are crystalline microporous alumosilicates whose unique pore and channel systems are the reason for their important role in catalysis, separation, and ion exchange. This work focuses on the morphology and structure of a natural zeolite, mordenite. Our samples were collected at Lengyendi-galya (Gyökeres-tető) in the Mátra Mountains (NE-Hungary). Zeolite samples were investigated by X-ray powder diffraction, scanning, and transmission electron microscopy. Mordenite has typically fibrous appearance and occurs in association with other zeolites such as heulandite and chabazite. Based on intense streaks and superlattice reflections in selected area electron diffraction patterns, we identified planar faults in the structure. A single fault produces a dachiardite-type structural slab within the mordenite lattice, reducing its channel size.
Abstract
Although the Mesozoic rocks of the Transdanubian Range have been the subject of a multitude of different studies, mineralogical research is largely underrepresented. The clay mineralogy of Lower Jurassic (especially the Pliensbachian and Toarcian) strata was broadly investigated earlier; however, systematic high-resolution clay mineralogical studies remain scarce. Here we present a mineralogical study focusing on the Upper Pliensbachian strata of the Lókút-Hosszúárok section, located near the Eplény Manganese Ore Field. We identified dioctahedral smectite, randomly interstratified illite/smectite, illite as 10 Å phyllosilicate, quartz and cristobalite. Based on our new results we propose that the smectite was formed by aging of Mg or Fe hydroxide-silica precipitates. The smectite and cristobalite were presumably formed from the siliceous tests of radiolarians, whose abundance was controlled by a local upwelling system. The occurrence of Pliensbachian smectite in the Lókút outcrop shows similarities with the Úrkút smectites known from both Pliensbachian and Toarcian strata, which implies that similar processes controlled the sedimentation during the Pliensbachian as well as during the black (gray) shale-hosted ore accumulation in the Eplény and Úrkút basins.
The Úrkút manganese ore deposit (Transdanubian Range, Hungary) is one of the largest manganese accumulations to be formed during the Toarcian Oceanic Anoxic Event. In the past 60 years, the area was investigated intensively. The core storage facility of the manganese mine had more than 20,000 sample pieces. Most of these samples have never been investigated. During this study, which is the first widespread clay mineral study in the footwall of the Úrkút manganese ore deposit, we investigated 40 samples from seven boreholes (footwall rocks, black/gray shales below and above the first ore bed, and manganese carbonate ores). Although previous studies assumed that smectite is associated only with the ore beds, our research revealed its appearance in the footwall (Pliensbachian) as well. Simultaneously, tripoli (the local name of completely bleached chert) can also be found in the footwall. Based on the investigated samples, a sharp geochemical difference was detected between Pliensbachian and Toarcian sediments. In this paper, we try to trace the relationship between the smectite content of the footwall and the ore bed and compare these results with the observed geochemical changes. Based on the new data, we assume that the ore accumulation was caused by a flow system (upwelling-controlled ore formation).
