Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Ferenc Lakatos x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A varixeredetű felső gastrointestinalis vérzések elemzése.

Nyugat-magyarországi prospektív, multicentrikus, népességalapú vizsgálat

Outcomes of variceal upper gastrointestinal bleeding.

A prospective, multicenter, population-based study from West Hungary
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Lóránt Gönczi, Ferenc Izbéki, Árpád Patai, István Rácz, Beáta Gasztonyi, Lajos Varga-Szabó, Ádám Barnabás, Ákos Iliás, and Péter László Lakatos

Összefoglaló. Bevezetés: Az akut varixeredetű gastrointestinalis vérzés napjainkban is jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: Célunk az akut varixeredetű felső gastrointestinalis vérzések incidenciájának, ellátási folyamatainak és kimeneteli tényezőinek átfogó felmérése volt. Módszer: Prospektív, multicentrikus vizsgálatunk keretében hat nyugat-magyarországi gasztroenterológiai centrum bevonásával elemeztük az ott diagnosztizált és kezelt, varixvérző betegek adatait. Rögzítettük a demográfiai, az anamnesztikus, a diagnosztikus, valamint a terápiát és a betegség kimenetelét érintő adatokat. Minden beteg esetében kockázat- és predikcióbecslést végeztünk a Glasgow–Blatchford Score (GBS), a pre- és posztendoszkópos Rockall Score (RS) és az American Society of Anesthesiologists (ASA) Score alapján. Eredmények: A vizsgált egyéves periódusban (2016. 01. 01. és 2016. 12. 31. között) 108, akut varixeredetű gastrointestinalis vérzést találtunk (átlagéletkor: 59,6 év). Endoszkópos terápiára 57,4%-ban került sor, 39,8% sclerotherapiában, 18,5% ligatióban részesült. Transzfúziót a betegek 76,9%-a igényelt. A teljes halálozás 24,1% volt. A transzfúziós igény vonatkozásában a legmagasabb prediktív értékű a GBS volt (AUC: 0,793; cut-off: GBS >8 pont). Az ASA-pontszám szignifikáns összefüggést mutatott a transzfúzió-szükséglettel (OR 7,6 [CI 95% 2,7–21,6]; p<0,001), az endoszkópos intervencióval (OR 12,6 [CI 95% 3,4–46,5]; p = 0,033) és trendszerű kapcsolatot a mortalitással (OR 3,6 [0,8–16,7]; p = 0,095). Emellett a nemzetközi normalizált ráta (INR) értéke (p = 0,001) és a szérumkreatinin-szint (p = 0,002) állt kapcsolatban a mortalitással. Az endoszkópos intervenció aránya szignifikáns összefüggésben volt a varix Paquet-stádiumával (p<0,001) és az ASA-pontszámmal (OR = 12,6 [3,4–46,5]; p = 0,033). Következtetés: Nyugat-Magyarországon magas az akut varixeredetű vérzés előfordulási gyakorisága. Az ASA-pontszám és a GBS jó prediktív faktor a betegségkimenetel és a transzfúziós igény vonatkozásában. A megfigyelt magas mortalitás és az endoszkópos ligatio alacsony aránya indokolja a kezelési stratégiák optimalizálását akut varixeredetű gastrointestinalis vérzés esetén. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1252–1259.

Summary. Introduction: Acute variceal gastrointestinal bleeding is associated with significant morbidity and mortality. Objective: Our aim was to evaluate the characteristics and prognostic factors in the management of acute upper gastrointestinal bleeding in a large multi-center study from Hungary. Method: This prospective one-year study (between January 1, 2016 and December 31, 2016) involved six community hospitals in Western Hungary. Data collection included demographic characteristics, vital signs at admission, comorbidities, medications, time to hospital admission and endoscopy, laboratory results, endoscopic management, risk assessment using Glasgow–Blatchford Score (GBS), Rockall Score (RS) and the American Society of Anesthesiologists (ASA) Physical Status Score, transfusion requirements, length of hospital stay and mortality. Results: 108 cases (male: 69.4%) of acute variceal gastrointestinal bleeding were registered during the 1-year period. Endoscopic therapeutic intervention was performed in 57.4%. On initial endoscopy, 39.8% of the patients were treated with sclerotherapy and 18.5% had ligation. 76.9% of the patients required blood transfusion. The overall mortality (including in-hospital bleedings) was 24.1%. The GBS predicted transfusions (AUC: 0.793; cut-off: GBS >8 points). The ASA Score was associated with transfusion (OR 7.6 [CI 95% 2.7–21.6]; p<0.001), endoscopic intervention (OR 12.6 [CI 95% 3.4–46.5]; p = 0.033), and showed similar trend with mortality (OR 3.6 [0.8–16.7]; p = 0.095). The increased international normalized ratio (INR) and creatinine levels were associated with mortality (p = 0.001 and p = 0.002). Conclusion: Incidence rates of acute variceal gastrointestinal bleeding in Western Hungary are high. The ASA Score, GBS predicted outcomes and transfusion requirements. The observed high mortality rates, coupled with relatively low rates of endoscopic ligation, warrant optimization of management strategies in acute variceal gastrointestinal bleeding. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1252–1259.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Botond Lakatos, Balint Gergely Szabo, Ilona Bobek, Laszlo Gopcsa, Gabriella Beko, Noemi Kiss-Dala, Borisz Petrik, Zsofia Gaspar, Balazs Ferenc Farkas, Janos Sinko, Peter Remenyi, Janos Szlavik, and Istvan Valyi-Nagy

Abstract

Large randomized clinical trials in severe Coronavirus Disease 2019 (COVID-19) patients have proven efficacy of intravenous tocilizumab. Our aim was to describe the laboratory parameters predicting in-hospital mortality of patients with tocilizumab administration in COVID-19 associated cytokine release syndrome (CRS).

We evaluated high-dose (8 mg/kg) intravenous tocilizumab administration in severe and critically ill COVID-19 adult patients fulfilling predefined strict CRS criteria. A single-centre, prospective, observational cohort study was carried out among consecutive adult (≥18 years of age) in-patients with COVID-19 between April 1 and December 31, 2020. The primary endpoint was 28-day all-cause mortality. The changes in laboratory parameters from baseline on day 7 and 14 after administration of tocilizumab were analysed.

In total, 1801 patients were admitted to our centre during the study period. One hundred and six patients received tocilizumab, and among them 62 (58.5%) required intensive care unit admittance while 25 (23.6%) deceased. At day 7 after tocilizumab administration, inflammatory markers (CRP, IL-6, ferritin) and lactate dehydrogenase (LDH) values were significantly lower among survivors. Subsequently, at day 14, differences of IL-6 and LDH levels has become more pronounced between subgroups. Restoration of absolute lymphocyte count (ALC) by day 7 and 14 was insufficient among patients who died.

In our cohort, administration of high-dose tocilizumab for COVID-19 patients with CRS demonstrated clinical and sustained biochemical parameter improvement in 76.4%. In this patient population high and increasing LDH, IL-6, and low ALC levels had a predictive role for mortality.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Evelin Horváth, Bernadett Balla, János Kósa, Péter András Lakatos, Áron Lazáry, Dániel Németh, Hasan Jozilan, Áron Somorácz, Anna Korompay, Benedek Gyöngyösi, Katalin Borka, András Kiss, Péter Kupcsulik, Zsuzsa Schaff, and Ferenc Szalay

Absztrakt

Bevezetés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamin tumorellenes hatása hepatocellularis carcinomában már részben ismert. Célkitűzés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamint inaktiváló CYP24A1-mRNS- és fehérjeexpresszió, az aktiváló CYP27B1- és a VDR-mRNS-expresszió mértékének összehasonlítása humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben. Módszer: 13 beteg friss fagyasztott májszövetmintáját a CYP24A1-mRNS- és fehérje-, 36 beteg paraffinba ágyazott májszövetmintáját használtuk a VDR- és a CYP27B1-mRNS-expresszió kimutatására. Az mRNS-expressziót RT-PCR-rel, a fehérjét immunhisztokémiai vizsgálatokkal mértük. Eredmények: A hepatocellularis carcinomaminták többségében kimutatható volt a CYP24A1-mRNS-expresszió, míg a nem tumoros májszövetminták egyikében sem. A CYP27B1- és VDR-expresszió szignifikánsan alacsonyabb hepatocellularis carcinomában a tumormentes májszövethez képest (p<0,05). A CYP24A1-mRNS-expressziót fehérjeszintézis követi. Következtetések: A CYP24A1 inaktiváló enzim jelenléte, az aktiváló CYP27B1 és a VDR csökkent expressziója humán hepatocellularis carcinomában a D-vitamin csökkent helyi aktivitására enged következtetni, mint egy menekülő mechanizmus a tumor részéről a D-vitamin antitumorhatása ellen. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Nyolczas, Krisztina Heltai, Attila Borbély, Tamás Habon, Zoltán Járai, Erzsébet Sziliczei, Péter Stadler, Réka Faludi, Béla Herczeg, Előd Papp, Ferenc Lakatos, Katalin Nagy, András Katona, Imre Kovács, János Tomcsányi, András Nagy, and Róbert Sepp

Absztrakt:

A szívelégtelenség az elmúlt évtizedek jelentős terápiás fejlődése ellenére is rossz prognózisú és különösen a nagyszámú kórházi felvétel miatt igen magas költségigényű kórkép. Mindezek miatt a magas szakmai színvonalú ellátás alapvető érdeke a betegeknek, az ellátóknak és a finanszírozóknak egyaránt. Egy adott kórkép vonatkozásában az ellátási színvonal értékelésének legjobb módszerét a betegségspecifikus regiszterek jelentik. Mind ez ideig Magyarországon a szívelégtelenségben szenvedő betegek jellemzőit, ellátását értékelő regiszter nem volt. E hiány pótlására hozta létre a Magyar Kardiológusok Társasága a Magyar Szívelégtelenség Regisztert. Jelen közlemény célja a regiszter céljainak, módszertanának, működésének és első éves eredményeinek bemutatása. A regiszter célja egy korszerű, internetalapú adatbázis kialakítása, ami nagyszámú, aktuálisan vagy korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre került, illetve aktuálisan vagy korábban súlyos szívelégtelenség (NYHA III–IV.) miatt ambuláns ellátásban részesült beteg adatait összegzi. A regiszter kialakításában jelenleg 17 kardiológiai osztály vesz részt. A tervezett betegszám 2000. A betegeket első lépésben egy évig tervezzük követni (pilot vizsgálat), majd ezt követően, a megfelelő tapasztalatok értékelése után, hosszú távú követést tervezünk. A regiszterben adatokat gyűjtünk a szívelégtelenség típusára (csökkent – LVEF≤45% – vs. megtartott ejekciós – LVEF>45% – frakciójú szívelégtelenség), etiológiájára, a komorbiditásokra, a diagnózishoz felhasznált vizsgálatokra, a kezelés során alkalmazott terápiás módszerekre, valamint a hospitalizációra és a mortalitásra vonatkozóan. Az első év során a regiszterbe bevont 698 beteg kiindulási adatait értékelve azt láttuk, hogy a betegek többsége (87,8%) csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenved, 39,8%-ban a szívelégtelenség hátterében coronariabetegség áll, a társbetegségek közül leggyakoribb a hypertonia, ezt követik a diabetes mellitus, a veseelégtelenség és a COPD. A betegek 94,4%-a kapott ACE-gátlót vagy angiotenzinreceptor-blokkolót, 95,9%-a béta-receptor-blokkolót és 73,9%-a mineralokortikoidreceptor-antagonistát. A neurohormonális antagonista készítmények átlagos dózisa minden szer esetében meghaladta az irányelvekben meghatározott céldózisok felét. A kardiális reszinkronizációs kezelés alkalmazása 11,7%-os, az implantálható cardioverter defibrillátorral élők aránya 25,8% volt. A Magyar Szívelégtelenség Regiszterbe eddig bevont betegek gyógyszeres és eszközös kezelése megfelel az aktuális irányelvek előírásainak. Ez azonban minden bizonnyal nem azt jelenti, hogy hazánkban a szívelégtelenség-ellátással nincs probléma, hanem azt, hogy a szívelégtelenség kezelése iránt elkötelezett kardiológiai osztályokon az irányelveknek megfelelő szívelégtelenség-gondozással magas színvonalú betegellátás érhető el. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 94–100.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Sándor Kiss, Tamás Szamosi, Tamás Molnár, Pál Miheller, László Lakatos, Áron Vincze, Károly Palatka, Zsolt Bartha, Beáta Gasztonyi, Ágnes Salamon, Gábor Horváth, Gábor Tamás Tóth, Klaudia Farkas, János Banai, Zsolt Tulassay, Ferenc Nagy, Mária Szenes, Gábor Veres, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Végh, Petra Anna Golovics, Miklós Szathmári, Mária Papp, and Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access