Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Ferenc Péter Pach x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Gergely Erdős, Ferenc Péter Pach, Tamás Forster, Imre Ungi, Péter Ofner, and Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés: Az ST-elevációval járó szívinfarktusban (STEMI) a panasz kezdetétől az ér megnyitásáig eltelt idő (teljes ischaemiás idő = TIT) jelentősége a szívizommentés tekintetében jól ismert. Célkitűzés: A magyarországi, ST-elevációval járó szívinfarktusos betegeknél a TIT meghatározása és prognosztikus jelentőségének vizsgálata Magyarországon. Módszer: A szívinfarktusos betegek klinikai paramétereit, ellátásuk adatait az ellátók 2014. január 1-je óta kötelező jelleggel rögzítik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter rendszerében. 2014. január 1. és 2016. március 31. között 27 157 beteg 28 408 infarktusos eseményének adata került rögzítésre. Vizsgálatunkban 7146, STEMI miatt kezelt beteg szerepelt, akiknél a panasz kezdetétől számított 24 órán belül percutan coronariaintervenció (PCI) történt, és ismertek voltak a részidők. Eredmények: Az utánkövetés átlaga 740 ± 346 nap volt. A TIT mediánja 260 perc, ezen belül a leghosszabbnak a prehospitális időt találtuk (medián 205 perc). A TIT befolyásolta a túlélést: amennyiben ez az idő 400 percnél rövidebb volt, akkor a 30 napos, illetve az 1 éves halálozás 7,5%, illetve 12,2% volt. Az ennél hosszabb idő esetén 9,2%, illetve 19,7% halálozási értékeket találtunk. A többváltozós elemzéskor rövid (<30 nap), közép- (30–364 nap) és hosszú távú (≥365 nap) túlélést vizsgáltunk. A diabetes a rövid, míg a kóros kreatininérték, a súlyos koszorúérstatus a rövid és a középtávú túlélést befolyásolta. A PCI a közép- és a hosszú távú túlélés szempontjából volt jelentős. A megelőző myocardialis infarctus és a TIT a hosszú távú túlélést befolyásolta szignifikáns mértékben. Következtetések: A TIT Magyarországon hosszú, az időveszteség döntő része a prehospitális időszakra esik. A TIT önálló prognosztikai tényező, az időveszteség csökkentése javíthatja a betegek késői életkilátásait. Orv Hetil. 2018; 159(27): 1113–1120.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Gábor Csató, Ferenc Péter Pach, György Pápai, Gergely Erdős, and Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők az ST-elevációval járó szívinfaktus miatt kezelt és invazív ellátásban részesülő betegek prehospitális késését vizsgálták. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 2014. 01. 01. és 2016. 03. 31. között 7146 olyan beteg volt, akinél percutan coronariaintervenció történt, és az időintervallumok rendelkezésre álltak. A betegek 46%-ánál (3288 beteg) találtunk mentési adatokat, akiknél a következő időintervallumok vizsgálatára került sor: a panasz kezdetétől a mentőszolgálat értesítéséig eltelt idő (a beteg késési ideje = BKI), a helyszínre érkezés (M1), a helyszíni ellátás (M2) és a centrumba érkezés ideje (M3). Amennyiben az első kórházban szívkatéteres laboratórium nem volt, akkor meghatároztuk a Szívkatéteres centrumba érkezésig eltelt időt. A betegeket két csoportba osztottuk: az első felvevőintézet szívkatéteres lehetőséggel rendelkező centrum (C) vagy ilyen feltétellel nem rendelkező kórház (K) volt. Eredmények: Közvetlenül centrumba került felvételre (primer transzport) 2621 beteg (79,7%), míg 667 betegnél szekunder transzport történt. A primer transzporttal C-ba került betegek fiatalabbak voltak. A BKI mediánja a C csoportban 114, a K csoportban 121 perc volt. Az M1- és M2-időben lényeges különbség nem volt. Az M3-idő a C csoportban hosszabb volt. A szekunder transzport további 98 perc késéssel járt. A teljes ischaemiás idő lényegesen hosszabb volt a K csoportban, mint a C csoport betegeinél (356 versus 260 perc). Következtetés: Az infarktus miatt kezelt betegek hazai ellátása tovább javítható a beteg döntési idejének csökkentésével, valamint a primer transzport arányának növelésével. A mentési idők (M1, M2, M3) megfelelnek az elvárásoknak, de az M2-idő további elemzésével lehetővé válhat a helyszíni ellátás idejének további rövidítése. A centrumokban a felvételtől az ér megnyitásáig eltelt idő optimális. Orv Hetil. 2019; 160(1): 20–25.

Restricted access

Szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátása Magyarország különböző régióiban és a betegek 10 éves túlélése

Management of patients treated for myocardial infarction in different regions of Hungary and patient survival for 10 years

Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Ferenc Péter Pach, Gergely Erdős, Kálmán Tóth, Péter Hári, Péter Ofner, and Péter Andréka

Összefoglaló. Előzmény: A szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátásának regionális adataira és a betegek hosszú távú kórlefolyására vonatkozó hazai kutatás eddig nem történt. Célkitűzés: A vizsgálat célja a Magyar Infarktus Regiszter pilotidőszakában rögzített betegeknél az ellátás és a 10 éves túlélés elemzése a magyarországi nagyrégiókban. Módszer: A Magyar Infarktus Regiszter (későbbi neve: Nemzeti Szívinfarktus Regiszter) 2010. január 1. és 2013. december 31. között a centrumok önkéntes részvételével 23 142 beteg adatait rögzítette, akik írásban hozzájárultak egészségügyi és klinikai adataik kezeléséhez. Az adatgyűjtés a Kutatásetikai Bizottság engedélyével rendelkezett. A vizsgált populációban 12 104, ST-elevációval járó myocardialis infarctuson (STEMI) és 10 768, ST-elevációval nem járó myocardialis infarctuson (NSTEMI) átesett beteg szerepelt. A feldolgozott adatok 128 220 betegévre vonatkoznak, amelyeket nagyrégiók szerint (Nyugat-, Közép- és Kelet-Magyarország) hasonlítottunk össze. Eredmények: A STEMI-betegek 78,4%-ánál, az NSTEMI-betegek 51,6%-ánál történt katéteres érmegnyitás (PCI). NSTEMI esetén a Közép-Magyarország és Nyugat-Magyarország régiókban a beavatkozás gyakoribb volt, mint a Kelet-Magyarország régióban (p<0,01). Az utánkövetés során a PCI a Nyugat-Magyarország régióban, a revascularisatiós szívműtét (CABG) a Nyugat-Magyarország és a Kelet-Magyarország régióban szignifikánsan gyakoribb volt, mint a Közép-Magyarország régióban (p<0,01). A STEMI-betegek között a 10 év alatt a férfiak 49,2%-a, a nők 46,6%-a halt meg, az NSTEMI-csoportban 63%, illetve 57,6%. Az akut szakban elvégzett PCI mindkét betegcsoportban, nemben, az utánkövetés minden időpontjában és a vizsgált régiókban csökkentette a halálozást (p<0,01). A STEMI-betegek esetén a túlélés a régiók között nem különbözött (p = 0,72), míg az NSTEMI után a 10 éves túlélés a Nyugat-Magyarország régióban jobb volt (p<0,01). Következtetés: A magyarországi nagyrégiók között az infarktusos betegek ellátásában és prognózisában regionális különbségek vannak. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1438–1450.

Summary. History: Regional data on patients’ care for myocardial infarction and the long-term follow up of patients have not yet been studied in Hungary. Objective: The study aims to analyze the care and 10-year survival of patients recorded during the Hungarian Myocardial Infarction Registry’s pilot period in large regions of Hungary. Method: Between Jan 1, 2010 and Dec 31, 2013, the Hungarian Myocardial Infarction Registry recorded data on 23 142 patients with voluntary participation. The Research Ethics Committee approved the program. The study included 12 104 patients with ST-elevation myocardial infarction (STEMI) and 10 768 patients with non-ST-elevation myocardial infarction (NSTEMI). The data processed refer to 128 220 patient years based on large regions (West, Central and East Hungary). Results: Percutaneous coronary intervention occurred in 78.4% of STEMI patients and 51.6% of NSTEMI patients. In the NSTEMI group, percutaneous coronary interventions (PCIs) in the Central-Hungary and West-Hungary regions were significantly more common than in the East-Hungary region (p<0.01). During follow-up, PCI in the West-Hungary region, revascularization surgery in the West-Hungary and East-Hungary regions were significantly more common than in the Central-Hungary region (p<0.01). Among STEMI patients, 49.2% of men and 46.6% of women died within 10 years, while in the NSTEMI group 63% and 57.6%, respectively. PCI reduced mortality in both patient groups, sex, at all times of follow-up and in the regions studied (p<0.01). As for STEMI patients, survival was similar in all regions (p = 0.72), while after NSTEMI, 10-year survival in the West-Hungary region was better (p<0.01). Conclusion: There are regional differences in the care and prognosis of patients with myocardial infarction. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1438–1450.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Gábor Csató, Ferenc Péter Pach, Sándor Guti, György Pápai, Gergely Erdős, Géza Fontos, and Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők 6878 acut myocardialis infarctus (AMI) miatt kezelt beteg sürgősségi ellátásának adatait elemzik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter és az Országos Mentőszolgálat adatainak felhasználásával. Módszer: A betegeknél 2017. 01. 01. és 2018. 12. 31. között katéteres érmegnyitás történt: 47,5%-uknál ST-elevációval járó szívinfarktus (STEMI), 3614 betegnél (52,5%) nem ST-elevációval járó szívinfarktus (NSTEMI) volt a kezelés indoka. Vizsgálták a panasz kezdete és a mentőszolgálat értesítése között eltelt időt (a betegek késlekedése), a mentés formáját (mentés, illetve szállítás). Elemezték a mentő helyszínre érkezésének (M1), a helyszíni ellátásnak (M2), a kórházba szállításnak (M3) az idejét, valamint a kórházi felvételtől az ér megnyitásáig eltelt időt. Az eredményeket megyék szerinti bontásban is közlik. A medián értékeket és a kvartiliseket (Q1, Q3) tüntették fel. Eredmények: A betegek késlekedése STEMI esetén 101, az NSTEMI-csoportban 687 perc volt. Mentés és azonnali mentőszállítás a STEMI-betegek 58,7%-ánál, az NSTEMI-betegek 43,7%-ánál történt. AMI esetén a mentőegység helyszínre érkezésének (M1) medián ideje 13 perc, a helyszíni ellátás (M2) 23 perc, a helyszínről a kórházba érkezésig eltelt idő (M3) 30 perc volt. STEMI esetén a felvételtől az ér megnyitásáig eltelt idő 37 perc volt. A STEMI-betegek 9,5%-ánál 2 órán belül, 49,1%-ánál 4 órán belül, 88,1%-ánál 12 órán belül került sor az infarktusért felelős ér megnyitására. Ebben a betegcsoportban a teljes ischaemiás idő medián értéke 243 perc volt. Minden vizsgált időperiódus esetén a megyék között jelentős különbségeket találtak. Következtetések: A szívinfarktusos betegek optimális időben történő ellátásának jelenleg a legnagyobb problémája a betegek késlekedése. A mentési idők tekintetében jelentős regionális különbségek vannak, az okok vizsgálatához további elemzések szükségesek. Orv Hetil. 2020; 161(12): 458–467.

Restricted access