Dolgozatunkban különbözo pszichológiai gondolatrendszerek keretében próbáltuk meg értelmezni a prousti önkéntelen emlékezés pillanataihoz kapcsolódó jellegzetes idoélményt, melynek során a fáradtság vagy rossz közérzet nyomasztó állapotában egy apró, jelentéktelennek tuno érzékletes inger hatására váratlanul újra megjelenik egy régi élmény, megdöbbento élességgel, túláradó örömérzet kíséretében. Proust olyan kiváltságos pillanatokhoz vélt jutni az önkéntelen emlékezés által, melyekben a múlt tapasztalatai a tudatos én és a tudatos emlékezet szelektáló és torzító hatásait megkerülve tárulnak fel. Ezáltal az önkéntelen emlékezet a dolgok valódi, állandó természetét mutatja meg. Kohut értelmezésében a prousti idoélmény, melyben az elbeszélo szinte egy idoben él át két, idoben nyilvánvalóan távol eso pillanatot, azért jelentos, mert bizonyítékot szolgáltat az írónak folytonos, történetiséggel bíró pszichológiai létezésérol, s ezáltal ingatag selfjének koherenciáját erosíti. Sands szerint Proust éppenhogy egy töredékes, ámde szélsoségesen pozitív self-érzést próbál visszanyerni, mely az idealizált anyával való szimbiotikus kapcsolathoz tartozik, s az anya halála után csak az önkéntelen emlékezés révén élheto újra. Chankin a híres madeleine-epizódból kiindulva az önkéntelen emlékezést, s a belole eredo asszociációfüzéreket, a traumatikus gyermekkort elrejto fedoemlékek feloldási kísérleteként értelmezi, mely az író azon alapvetobb törekvésébe ágyazódik, hogy múltja igazságainak felkutatásával megszilárdítsa identitását. Magunk próbálkoztunk meg a prousti idoélmény Melanie Klein elmélete alapján történo elemzésével. Ebben a keretben az önkéntelen emlékezést olyan átmeneti és részleges regresszió révén kialakult állapotként ismertük fel, melyben egy pillanatra újra feléled az idealizált résztárgy és az örömteli részén primitív, preverbális, a paranoid-szkizoid pozíciónak megfelelo élménye, s a valóság aktuális, tudatos észleletével interferálva kompromisszumképzodményt hoz létre. Swartz új szempontot vet fel, amikor a prousti idoélményt regresszív vagy közelpatológiás állapotok helyett a személyiségfejlodést, az önmegvalósítást elosegíto transzcendens élményekként értelmezi, melyek lehetové teszik, hogy egy másfajta tapasztalás szintjére lépve újszeru összefüggéseket tárjunk fel a világról és önmagunkról. Noha az elemzésekhez helyenként kritikai észrevételeket is fuzünk, nem vitás, hogy mindegyik releváns szempontokat tár fel az énélmény és az emlékezet összefüggéseirol.In this contribution we have tried to explain Proust's characteristic time-experience connected to the acts of involuntary memory, in the scope of different psychological theories. During moments in the depressing state of tiredness or discomfort unexpectedly an old experience comes back with shocking sharpness and a flood of joy elicited by an effect of a trivial, seemingly insignificant sensory stimulus. Proust thought that by involuntary memory he could obtain moments when past experiences revealed their truth avoiding the selection and distortion of the conscious ego and conscious memory. The writer believes that involuntary memory shows the real and permanent essence of things. According to Kohut's explanation the proustian time-experience in which the narrator feels himself in two chronologically distant moments at the same time is significant because it provides evidence about the historically continuous psychological existence of the writer, thus helps him to maintain the coherence of his weak self. Sands argues that Proust wants to regain a particular but extremely positive self-experience which belongs to the symbiotic relationship with the idealized mother, and which can be revived only by involuntary memory after the mother's death. Chankin takes the famous Madeleine-scene as a starting point and explains the involuntary memory and the association chains derived from it as an attempt to resolve the screen memory which hides the traumatic childhood. This striving is embedded in Proust's deeper endeavour to solidify his identity by exploring his real past. We have made our own effort to explain the proustian time-experience on the basis of Melanie Klein's theory. In this framework the moments of involuntary memory can be recognized as a partial and temporary regressive state in which the primitive preverbal experience of the relationship between the idealized part-object and the joyful part-self (which is a characteristic of the paranoid-schizoid position) revives for a moment and forms a compromise by interfering with the actual conscious perception of the reality. Swartz presents a new aspect since he regards the proustian involuntary remembering as a transcendent experience (instead of a regressive or near-pathological state) which advances the process of personality development and individuation by showing new relations of things and the perceiving subject from a different level of perception. While we made some critical remarks on the discussions, there is no doubt that all of them reveal relevant aspects of the relation between memory and self-experience.

Abstract

Blood coagulation is a process, which is initiated by certain physico-chemical effects. This process results in a change in the blood from the sol state, that is well suited for further processing, to gel state. 13 blood clotting factors take part in the cascade system of blood coagulation. Trisodium-citrate affects factor IV, the calcium, and prevents the change in blood texture. The effect of different concentrations of trisodium-citrate (0, 0.48, 2.4, 4.8, 9.6, 14.4, 19.2, 24 w/w%) on the texture of blood is investigated. Porcine blood was collected in 20 cm³ test tubes in a slaughterhouse directly before trisodium-citrate addition and was stored for one day under refrigerated conditions. The samples without trisodium-citrate coagulated and the samples with high trisodium-citrate (4–5 g) became solid as well because of the protein salting-out. The viscosity of successfully treated samples and the shear stress were measured with a rotational viscometer (Physica MCR 51, Anton-Paar) with concentric cylinders and Couette type method. The flow behavior of all samples could be described by the Herschel-Bulkley model. The yield point, the consistency index and the power of law index, which are determined by the equation of the model, showed that the samples with lower trisodium-citrate content coagulated “better” and the sample with high trisodium-citrate were most similar to Newtonian fluid. The results are trend-likes, but significant differences may be expected in the case of higher sample amount. The yield point of the sample, which contained 14.4 w/w% trisodium-citrate, was by 37.3% less than the sample containing 0.48% trisodium-citrate, and the consistency index of the sample with 3 g trisodium-citrate was by 20.5% higher than that of the sample with 0.48% trisodium-citrate. Thanks to these results a cheaper concentration and drying of porcine blood and blood fractions are available because no surplus water is added to the blood.

Összefoglaló. Bevezetés: Myocardialis infarktus esetén a panasz kezdetétől az ér megnyitásáig eltelt idő prognosztikus jelentőségű, a legtöbb szívizom megmentésére az első órákban van lehetőség. A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter alapján tudjuk, hogy hazánkban a teljes ischaemiás idő kedvezőtlenül hosszú. Célkitűzés: Az ST-elevációval járó myocardialis infarktusos betegek késési idejét befolyásoló tényezők azonosítása. Módszer: Prospektív klinikai vizsgálatot végeztünk, melynek során a Szegedi Tudományegyetemen a II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Invazív Kardiológiai Részlegére érkezett STEMI-s betegek adatait gyűjtöttük saját kérdőív alapján. Az adatgyűjtés 2019. 01. 01. és 2019. 12. 20. között zajlott, 121 beteg adatait dolgoztuk fel. Eredmények: A medián bejelentési idő 83 perc, a medián prehospitális idő 252 perc, a medián teljes ischaemiás idő 304 perc volt. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) értesítésekor minden késési idő szignifikánsan rövidebb volt, a Sürgősségi Betegellátó Osztály (SBO) vagy a háziorvos értesítéséhez viszonyítva (a teljes ischaemiás idő mediánja: OMSZ: 233 perc, SBO: 341 perc, háziorvos: 650 perc). A betegek lakhelye szignifikánsan befolyásolta a késési időket és a választott betegutat: a bejelentési idő mediánja városban 60 perc, faluban 147 perc volt; az OMSZ-t értesítette a városi betegek 50%-a, a falusi betegek 25%-a. A közös segélyhívó szám ismerete szignifikánsan rövidítette a betegúthoz tartozó késési időt (a betegútkésés medián ideje, ha a segélyhívó számot ismerte: 178 perc, ha nem ismerte: 268 perc). Következtetés: A késési idők rendkívül hosszúak voltak. A legszorosabb összefüggést a késési időkkel a választott betegút mutatta. A városi emberek előbb jelezték panaszaikat, és gyakrabban választották a megfelelő betegutat, az OMSZ-t, így késési idejük is rövidebb volt. Eredményeink felhívják a figyelmet a társadalom edukációjának fontosságára, különös tekintettel a kis települések lakóira. Orv Hetil. 2022; 163(11): 438–445.

Summary. Introduction: The time elapsing from myocardial infarction onset to revascularization is prognostic; the most myocardium can be saved in the first hours. According to the Hungarian Myocardial Infarction Registry, the total ischaemic time is long in Hungary. Objective: We aimed to identify the factors influencing the delay times of patients with ST-elevation myocardial infarction (STEMI). Method: We performed a prospective clinical study and collected data from 121 patients presenting with STEMI at the Cardiology Center of the University of Szeged in 2019. We filled out a questionnaire by interviewing patients after primary coronary intervention. Results: The medians of the patient delay, prehospital delay time and total ischaemic time were 83, 252 and 304 minutes, respectively. When the Ambulance Service (AS) was notified, every delay time was significantly shorter than those measured when the Emergency Department or the general practitioner was notified. The place of residence of the patients significantly influenced the delay times and the chosen pathway of healthcare: median patient delays were 60 and 147 minutes in cities and villages, respectively; AS was called first by 50% of urban patients vs. 25% of rural patients. Knowing the emergency number was associated with reduced delay times. Conclusion: Delay times were long. The chosen pathway of healthcare had the greatest impact on the delay times. Urban people reported their complaints sooner, were more likely to choose the best healthcare pathway (AS), thus their delay times were shorter. These suggest that it is important to educate the society, especially rural communities. Orv Hetil. 2022; 163(11): 438–445.