Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Ferenc Salamon x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Soós, Mónika Salamon, Roland Oláh, Anna Czégeni, Ferenc Salamon, András Folyovich and Gábor Winkler

A Wernicke-encephalopathia (vagy más leírásokban: Wernicke–Korsakoff-encephalopathia) a belgyógyászati gyakorlatban ritkán felismert kórkép, amit B1-vitamin-hiány okoz. Típusos formáját jellegzetes triász kíséri (zavartság, szemmozgászavar, ataxia), gyakoribb azonban, hogy e tünetekbol csak a zavartság van jelen. Leggyakrabban krónikus alkoholfogyasztókon figyelheto meg, de társulhat – más kórképek mellett - végstádiumú tumoros betegségekhez is, ahol a zavart viselkedésnek számtalan egyéb oka is lehet. A szerzok idos, elorehaladott gyomortumorban szenvedo férfi betegen észlelt Wernicke-encephalopathiás esetüket ismertetik, felhívva a figyelmet a kórismézés és a differen­ciáldiagnosztika nehézségeire. Orv. Hetil., 2014, 155(1), 30–33.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Soós, Anna Czégeni, Ferenc Salamon, Mónika Salamon, István Kenessey, András Folyovich, Tibor Tihanyi and Gábor Winkler

Az insul(in)oma a pancreas béta-sejtjeitől kiinduló, túlnyomórészt szoliter, máskor többgócú vagy más endokrin daganatokkal együtt előforduló, rendszerint kisméretű tumor. Bár felismerése típusos esetben, a Whipple-triász révén, nem különösebben nehéz feladat, mérsékelten emelkedett vagy a normális tartományba eső széruminzulinszint esetén, illetve konvulzív anamnézisű betegen diagnosztikus gondot okozhat. Nyolcvanegy éves nőbetegünk esetének bemutatásával a kórismézés buktatóira kívánjuk felhívni a figyelmet. Az eset érdekessége, hogy a beteg epilepsziás rosszullétei a képalkotó és funkcionális diagnosztikai módszerekkel felismert daganat eltávolítását követően is fennmaradtak, noha sem tumorrecidíva vagy residuum, sem az epilepszia hátterében álló morfológiai eltérés nem volt igazolható. A konvulziók perzisztálása hátterében vascularis tényezők mellett felvethető a hypoglykaemiás epizódok során termelődött excesszív glutamát citotoxikus, az idegsejtek apoptózisát okozó hatása is. Orv. Hetil., 2013, 154, 69–73.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Kristóf Dede, Ferenc Salamon, András Taller and Attila Bursics

Absztrakt

Az autoimmun pancreatitis (AIP) egy ritka és pathomechanismusát tekintve ismeretlen betegség, amely az IgG4-asszociált betegségek családjába tartozik. Jól kezelhető steroiddal, bár a relapsus aránya a 20–30%-ot is elérheti. Komoly differenciáldiagnosztikai problémát jelenthet azonban az elkülönítése a jóval gyakoribb pancreasdaganattól. Az esetek mintegy 20%-ában csak a műtét utáni szövettani vizsgálat során derül ki az AIP. A számtalan vizsgálóeljárás mindegyike hozzátesz valamit a definitív diagnózishoz, kérdés, hogy elkerülhetőek-e a felesleges resectiók. Eset­ismertetésünk segítségével kívánjuk bemutatni az AIP és a pancreasdaganat differenciáldiagnosztikai lehetőségeit, illetve a kérdés irodalmi hátterét. Konklúzióként megfogalmazhatjuk, hogy focalis pancreaselváltozás esetén gondolnunk kell az AIP lehetőségére is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kristóf Dede, Géza Papp, Ferenc Salamon, Andrea Uhlyarik and Attila Bursics

Absztrakt

A májsebészet technikája és eredményei folyamatosan fejlődnek az utóbbi években, amely fejlődés talán legintenzívebben a laparoszkópos májsebészet területén érezhető. Az eddig közölt összehasonlító vizsgálatok alapján a laparoszkópos műtétek eredményei nem maradnak el a nyílt műtétek eredményeitől. Bár a májreszekciók igen kis százalékát végzik laparoszkóposan, a minimálisan invazív reszekciós technikának egyértelműen helye van az onkológiai sebészet területén. A minor, a major, az anatómiai vagy éppen a többszakaszos májreszekciók is elvégezhetők laparoszkóposan, és a korábban általános ajánlás, amely szerint az elöl fekvő szegmentumokban javasolható a minimálisan invazív technika, jelenleg már túlhaladott. A szerzők egy 70 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél rectumdaganat komplex onkosebészeti kezelését követően a máj VII-es szegmentumában kialakult metasztázis miatt végeztek laparoszkópos májreszekciót. Az esetismertetéssel a szerzők arra kívánnak rávilágítani, hogy a hátsó szegmentumok malignus elváltozásai is biztonsággal megközelíthetők és eltávolíthatók laparoszkóppal. Orv. Hetil., 2016, 157(20), 796–800.

Restricted access

Bevezetés: A Gleason-gradingrendszer jelenleg a legáltalánosabban elterjedt és ajánlott osztályozás prosztatakarcinóma esetében. Célkitűzés: A szerzők célja a Gleason-osztályozás reprodukálhatóságának felmérése, a patológusok közötti egyetértés vizsgálata volt prosztata-tűbiopszás mintákon. Módszer: 23 patológus vizsgált meg 37 prosztatakarcinómát tartalmazó biopsziás mintát hematoxilin-eozinnal festett metszetekben. A Gleason-pontszámokat (score) négy kategóriába sorolták (2–4, 5–6, 7 és 8–10). A vizsgálók közti egyetértés meghatározására kappa-statisztikát használtak. Eredmények: Az összes vizsgálóra vonatkoztatva, a Gleason-pontszámok alapján kialakított kategóriákba történő besorolás reprodukálhatóságát jellemző kappa-érték 0,49 volt. Az egyes kategóriákra és az összes vizsgálóra vonatkoztatva a legkisebb egyetértést (kappa = 0,15) a jól differenciált karcinómáknál, a legnagyobbat (kappa = 0,65) pedig a rosszul differenciált rákoknál találták. Következtetések: Az eredmények alapján a Gleason-pontszám (score) meghatározása a részt vevő magyar patológusok között mérsékelten reprodukálhatónak bizonyult. A különböző kappa-értékek a daganatok differenciáltságának megfelelően változtak, az irodalmi adatoktól lényegében nem tértek el. A reprodukálhatóság növelése érdekében célzott továbbképzés bevezetése mérlegelendő, ami a leletezés minőségének javulását eredményezhetné. Orv. Hetil., 2013, 154, 1219–1225.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Sándor Faludi, Beáta Blans, Ferenc Salamon and Ferenc Jakab

A mesenterialis cysták ritka hasüregi elváltozások, amelyek jellegtelen panaszokat okozhatnak, és sokszor még a modern preoperatív képalkotó eljárások segítségével sem diagnosztizálhatóak egyértelműen. A definitív ellátás a sebészi reszekció, amely nyílt, laparoszkópos és akár retroperitoneoszkópos technikával is elvégezhető. Műtéti indikáció áll fenn preoperatív igazolt mesenterialis cysta esetén, ha a cysta panaszokat okoz, növekszik, ha malignitás gyanúja merül fel. Sürgős beavatkozásra vérzés, volvulus, torquatio vagy bélelzáródás miatt lehet szükség. Leggyakrabban ismeretlen eredetű tapintható hasi cystosus rezisztencia miatt végzett műtét során intraoperatív igazolódik a mesenterialis cysta. A szerzők egy 32 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél laparoszkópos technikával reszekálták a mesenterialis cystát. Posztoperatív szövődmény nem volt, a beteg panaszmentesen gyógyult. A szövettan mesotheleredetű sejtsorral bélelt cystát igazolt. A szerzők szerint bizonytalan cystosus elváltozások sebészi megoldása esetén is biztonságos és javasolt a minimálisan invazív eljárások alkalmazása.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Salamon, Zsuzsanna Soós, Roland Oláh, Máté Hazai, László Sóvágó, Dóra Kovács, Borbála Pál, Éva Baranyi, Ferenc Lintner and Gábor Winkler

Bevezetés: A terhességi cukorbetegség időben történő felismerése és megfelelő kezelése az anya és a magzat számára egyaránt kiemelkedő fontosságú. Noha nemzetközi és nemzeti szaktársasági állásfoglalások születtek az időben történő felismerés módszertanáról, az esetek egy része az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott (1. ajánlás) s ma legáltalánosabban használt módszerrel is rejtve maradhat. Több vizsgálatban összefüggést találtak az anyai vércukorszint és a halvaszülések, a praeeclampsia-előfordulás, illetve a születési időre számított nagy súlyú újszülöttek világrahozatala között, a legnagyobb visszhangot a Hyperglycemia and Adverse Pregnancy Outcomes vizsgálat hozta. Megállapításai nyomán a Diabéteszes Terhességgel Foglalkozó Munkacsoportok Nemzetközi Szövetsége a 75 grammos cukorterhelésen alapuló, de az 1. ajánlásban szereplőtől eltérő kritériumrendszerű szűrést javasolt (2. ajánlás). Célkitűzés: A vizsgálat célja várandósok terhességi kimenetelének elemzésével a két szűrési eljárás hatékonyságának összevetése volt. Módszerek: Egyszeres terhességet hordozó 1107 várandóst, 831 normális glükóztoleranciájú és 276, a két szűrés valamelyikével gestatiós diabetesesnek minősülő terhest vizsgáltak, részletesen elemezve a terhességi kimenetel anyai (koraszülés, túlhordás, sectio caesarea, toxaemia) és magzati mutatóit (születési súly, újszülöttkori hypoglykaemia). Eredmények: A születési időre számított nagy súlyú magzatok prevalenciája kivételével – melynek csökkentésében a 2. ajánlás, illetve az ennek alapján megkezdett gondozás hatékonyabbnak bizonyult – a két szűrési eljárás eredményességében érdemi különbség nem volt kimutatható. Következtetés: Az új ajánlás szerinti szűrés a glükózanyagcsere-zavar biztonságosabb felismerését eredményezheti, az egyértelmű állásfoglalás azonban nagyobb esetszámú további vizsgálatokat igényel. Orv. Hetil., 2013, 154, 776–783.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Baranyai, Tamás Mersich, Kristóf Dede, István Besznyák, Attila Zaránd, Dániel Teknős, Péter Nagy, Ferenc Salamon, Pál Nagy, Zsolt Nagy, Zsuzsanna Kótai, Marcell Szász, Lilla Lukács, Zoltán Szállási, Valéria Jósa and Ferenc Jakab

A kutatócsoport sebészeti műtétek során eltávolított daganatos szövetekből vesz ischaemiás időn belül molekuláris genetikai vizsgálatokra mintákat, amelyeket folyékony nitrogénben tárol. A betegek klinikai adatait egy saját fejlesztésű informatikai rendszerben tárolja. A vizsgálatokba bevont betegeket egy erre a célra létrehozott, nem OEP-támogatott ambuláns rendelésen követi. A szövettani mintákkal és a követési adatokkal molekuláris genetikai laboratóriumokkal alakít ki kutatások céljából együttműködéseket. Orv. Hetil., 2011, 152, 606–609.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Sándor Kiss, Tamás Szamosi, Tamás Molnár, Pál Miheller, László Lakatos, Áron Vincze, Károly Palatka, Zsolt Bartha, Beáta Gasztonyi, Ágnes Salamon, Gábor Horváth, Gábor Tamás Tóth, Klaudia Farkas, János Banai, Zsolt Tulassay, Ferenc Nagy, Mária Szenes, Gábor Veres, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Végh, Petra Anna Golovics, Miklós Szathmári, Mária Papp and Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access