Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Ferenc Schneider x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A diagnosztika fejlődése és az elérhető hatékony antimikrobás szerek ellenére a neuroinfekciók továbbra is magas letalitással járó kórképek. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat célja, hogy felmérje a nyugat-dunántúli régióban 2010 és 2016 között otthon szerzett neuroinfekciók epidemiológiai és klinikai jellemzőit. Módszer: Életkor szerinti csoportosításban (<65 év és >65 év) elemeztük 176 beteg adatait. Eredmények: 81 bakteriális, 91 virális, 1 parazitás és 3 kevert neuroinfekció fordult elő. A leggyakrabban izolált baktérium a Streptococcus pneumoniae (20%) és a Borrelia burgdorferi (16%) volt. A virális kórokozók közül a legtöbbször a kullancsencephalitis-vírus (37%), majd a herpes simplex vírus (10%) és az enterovírus (7%) fordult elő. Az összes eset 40%-ában az etiológia ismeretlen maradt. Az incidencia átlagosan 9,8/100 000 fő/év, a letalitás 12% volt. Az idősek körében szignifikánsan gyakrabban fordult elő az immunrendszert negatívan befolyásoló tényező (p = 0,008), alacsony felvételi Glasgow Kóma Skála-érték (p = 0,017) és tudatzavar (p = 0,050). Kedvezőtlen klinikai kimenetelt prognosztizált az idős életkor (OR = 6,5 CI95%: 2,5–17,1; p<0,001), a sérült immunstatus (OR = 3,1 CI95%: 1,2–8,1; p = 0,019) és az alacsony felvételi Glasgow Kóma Skála-érték (OR = 1,6 CI95%: 1,3–1,9; p<0,001). Következtetések: A bakteriális kórképek között továbbra is a S. pneumoniae a vezető kórokozó. Régiónkban a kullancsencephalitis incidenciája jelentősen magasabb az országos átlaghoz képest (2,3 versus 0,35/100 000 fő/év). Vizsgálatunk epidemiológiai és klinikai jellemzést tett lehetővé a régiónkban előforduló neuroinfekciókról. Orv. Hetil. 2019; 160(40): 1574–1583.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ferenc Schneider
,
Éva Stánitz
,
Judit Kalácska
,
Tünde Tompity
, and
Beáta Gábor

A pertussis a védőoltás bevezetésével fokozatosan visszaszoruló fertőző betegség lett, de teljes eradikációja nem lehetséges. Ezt mutatják a nemzetközi és a hazai adatok is. Az ezredforduló után a pertussisos megbetegedések lassú növekedése figyelhető meg. Célkitűzés: Az adolescens pertussis klinikumának bemutatása egy helyi járvány kapcsán, ezzel egyidejűleg a pertussis jelenlétének demonstrálása a hazai populációban. Módszer: Az első felismert 18 éves beteg környezetében retrospektív adatgyűjtéssel felderített, tartósan köhögő betegektől vett vérmintából emelkedő pertussis-antitoxin-IgG meghatározásával igazolták a pertussisetiológiát. Eredmények: A járványügyi munka 17 további, szerológiai vizsgálattal megerősített megbetegedést derített fel a felismert beteg környezetében. Következtetések: Tartós köhögés hátterében pertussist kell keresni. A védőoltással szerzett pertussis elleni immunitás a gyermekkor végére kialszik, a kórokozó a hazai populációban is cirkulál, a pertussisemlékeztető oltás beillesztése a 11 éves korúak oltásába indokolt. Serdülő- és felnőttkorban a pertussis enyhébben és atípusosan zajlik, de elhúzódó köhögés esetén gondolni kell rá.

Restricted access

Bevezetés: A Helicobacter pylori prevalenciája a fejlett országokban csökken, de a jelenség időbeli lefolyása nem kellően ismert. Cél: A szerzők endoszkópos centrumukban a H. pylori-fertőzés-prevalencia időbeli változásának kiértékelését tűzték ki célul. Módszer: A szerzők 1997 és 2012 között vizsgált 4647 beteg adatait dolgozták fel. A Helicobacter pylori-fertőzést módosított Giemsa-festéssel és ureázgyorsteszttel igazolták. A fertőzés prevalenciáját az endoszkópos vizsgálat éve, a diagnózis, a születési kohorszok és a korcsoportok szerint értékelték ki. Eredmények: A fertőzés általános prevalenciája 54,7% volt: 1998-tól 71,3%-ról 2011-re 32,6%-ra csökkent. Az 1920 és 1959 közötti 10 éves születési kohorszokban a fertőzés prevalenciája 62,5% volt, 1960–1969 között 57,4%, 1970 és 1979 között 39%, 1980 és 1989 között 26,7%. A 18–19 éves korcsoportban 21,8%, 20–29 év között 34,9%, 30–39 éveseknél 46,5%, 40–49 éves korban 63,7%, 50–59 éveseknél 63,2%, 60–69 éveseknél 59,2%-os prevalenciát észleltek. A Helicobacter pylori-pozitív nyombélfekélyek aránya az 1998-as 95,9%-ról 2011-ben 59,1%-ra csökkent (p = 0,001). Következtetések: A Helicobacter pylori-fertőzés prevalenciája a vizsgált időszakban jelentősen csökkent: ez az 1960-as évek közepén, az 1970-es években született kohorszoknál kezdődött, másfél évtizeddel megelőzve a baktérium felfedezését. Orv. Hetil., 2013, 154, 900–907.

Open access

We investigated the molecular epidemiology of extended spectrum β-lactamase (ESBL) producing Klebsiella pneumoniae isolates derived from the teaching hospitals of University of Pécs, Pécs, Hungary in the time period 2004–2008. Molecular typing, antimicrobial susceptibility testing, detection of common β-lactamase genes (bla CTX-M, bla TEM and bla SHV) and virulence associated traits (hypermucoviscosity, magA, k2a, rmpA, siderophores, type 1 and 3 fimbria, biofilm formation, serum resistance) were performed for 102 isolates. The results showed the presence of three major ciprofloxacin resistant CTX-M-15 producing clones (ST15 n = 69, ST101 n = 10, and ST147 n = 9), of which ST15 was predominant and universally widespread. Considering distribution in time and place, ST101 and ST147 were detected at fewer inpatient units and within a narrower time frame, as compared to ST15. Beside major clones, eleven minor clones were identified, and were shown to harbour the following β-lactamase genes: six clones carried bla CTX-M, four clones harboured bla SHV-5 and one clone possessed both bla CTX-M and ESBL type bla SHV. Among the SHV-5 producing K. pneumoniae clones a novel sequence type was found, namely ST1193, which harboured a unique infB allele. Different virulence factor content and peculiar antimicrobial susceptibility profile were characteristic for each clone. In contrast to major clone isolates, which showed high level resistance to ciprofloxacin, minor clone isolates displayed significantly lower MIC values for ciprofloxacin suggesting a role for fluoroquinolones in the dissemination of the major K. pneumoniae clones. This is the first description of the CTX-M-15 producing K. pneumoniae clone ST101 in Hungary.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mihály Bak
,
Éva Konyár
,
Ferenc Schneider
,
Mária Bidlek
,
Éva Szabó
,
Tibor Nyári
,
Mária Gődény
, and
Miklós Kásler

A Nemzeti Népegészségügyi Program az emlőrák szervezett szűrését biztosítja. Célkitűzés: Dolgozatunk célja a szervezett emlőrákszűrés során a mammográfia, illetve ultrahangvizsgálatokkal nem negatív elváltozások aspirációs citológiai diagnózisainak minőségbiztosítása. Módszer: A citológiai diagnózisokat 5 kategóriába (C1, C2, C3, C4, C5) soroltuk. A citológiai módszer diagnosztikus érzékenységét a szövettani eredményekhez viszonyítva elemeztük. Eredmények: Összesen 47718 mammográfiás és ultrahangvizsgálattal a kóros emlőelváltozásokból 1361 citológiai vizsgálatot végeztünk. A leggyakoribb diagnózis benignus (805 eset, 59, 1%), illetve carcinoma (187 eset, 13,7%) volt. Az összesített pozitív, negatív esetek számításánál a szenzitivitás 91%, a specificitás 88%, a pozitív prediktív érték 96,6%, a negatív prediktív érték 71%-nak (p<0,001) bizonyult. Megbeszélés: Megállapítottuk, hogy tanulmányunkban az emlőelváltozások vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatainak minőségbiztosítási eredményei megfelelnek, és több tekintetben jobbak a nemzetközileg elvárt követelményeknél.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mihály Bak
,
Éva Konyár
,
Ferenc Schneider
,
Mária Bidlek
,
Éva Szabó
,
Tibor Nyári
,
Mária Gődény
, and
Miklós Kásler

A Nemzeti Népegészségügyi Program az emlőrák szervezett szűrését biztosítja. Célkitűzés: A szerzők vizsgálatának célja az emlő mammográfiás szervezett szűrésében diagnosztizált, „szürke zóná”-ba klasszifikált elváltozások követése és hisztopatológiai összehasonlítása. Módszer: A citológiai diagnózisokat C3, valószínűleg benignus atípiával, illetve C4, malignitásra gyanús terminológiába sorolták. Eredmények: 47 718 szűrésből, a mammográfiás és ultrahangvizsgálatokkal kórosnak bizonyult emlőelváltozásokból 1361 citológiai vizsgálatot végeztek. A „szürke zóná”-ba 183 (13,4%) beteg tartozott, C3 105 (7,8%), C4 78 (5,7%). A 105 C3-esetből 61 (58%) esetében történt műtét, és 20 (32,8%) szövetminta carcinomának, 41 (67,2%) benignusnak bizonyult. A C4 diagnózisok közül 78-ban (100%) végeztek operációt, 69 (88,4%) volt hisztológiailag malignus, 9 (11,6%) pedig jóindulatú volt. Következtetések: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a szervezett emlőszűrés citológiai diagnosztikájában a „szürke zóná”-ba tartozó esetek minőségbiztosítási eredményei megfelelnek a nemzetközileg elvárt követelményeknek. Orv. Hetil., 2011, 152, 292–295.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mihály Bak
,
Judit Hidvégi
,
Judit Andi
,
Mária Bahéry
,
Eszter Kovács
,
Ferenc Schneider
,
Szilárd Kostic
,
Ferenc Rényi-Vámos
,
János Szőke
,
Tibor Nyári
,
Mária Gődény
, and
Miklós Kásler

Bevezetés: A tüdőrák diagnosztikájának metodikája rendkívül széles, magába foglalja a különböző röntgenológiai, citológiai és patológiai vizsgálóeljárásokat. Célkitűzés: A dolgozat célja a perifériás tüdőtumorok CT-vezérelt vékonytű-technikás aspirációs citológiai gyors, azonnal adott diagnózisainak követése, citohisztológiai összehasonlítása, illetve minőségbiztosítása volt. Módszer: 128 beteg CT-vezérelt percutan tüdőaspirációs citológiai vizsgálatát végezték el. A citológiai diagnózisokat négy kategóriába (malignus, malignitásra suspect, malignitásra negatív, nem reprezentatív) sorolták. Az aspirációs citológiai módszer diagnosztikus érzékenységét a szövettani eredményekhez viszonyítva elemezték. Eredmények: 128 perifériás tüdőelváltozásból a citológiai diagnózis 71 esetben malignus, 14-ben suspect, 14-ben negatív, 29-ben pedig nem reprezentatív volt. A mintavételeket 33 (25,6%) esetben követte szövettani vizsgálat. A tumorátmérő 0,8–11,5 cm (átlag 3,28) között változott. A kórszövettani vizsgálat hét benignus elváltozást, 17 primer tüdőrákot és kilenc metasztázist igazolt. A mintavételeket követő leggyakoribb szövődmény a pneumothorax volt. Az összesített pozitív–negatív esetek számításánál a szenzitivitás és a pozitív prediktív érték 88,8%-nak bizonyult. Megbeszélés: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a perifériás tüdőtumorok CT-vezérelt aspirációs citológiai vizsgálatának minőségbiztosítási eredményei megfelelnek a nemzetközileg elvárt követelményeknek. Orv. Hetil., 2013, 154, 28–32.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ferenc Garzuly
,
Ferenc Schneider
,
János László Iványi
,
Zsuzsanna Nagy
,
Mariann Varga
,
Krisztián Sütő
,
Balázs Tolvaj
, and
Bernadette Kálmán

Bevezetés: A Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Neuropatológiai Laboratóriumában az elmúlt 50 évben közel 6000 esetben történt autopsziás vizsgálat. Célkitűzés: A szerzők célja azon korábban gyakori, magas mortalitású betegségek bemutatása, amelyek ma már megelőzhetőek vagy kezelhetőek. Módszer: A neuropatológiai dokumentáció retrospektív áttekintése. Eredmények: A morbilli vírusa okozta szubakut szklerotizáló panencephalitis miatt 13 beteg halt meg, az utolsó haláleset 1991-ben volt. A kötelező védőoltás bevezetése vetett véget a halálos megbetegedésnek. Herpes simplex encephalitis miatt 14-en vesztették életüket, az utolsó 1999-ben. A korai diagnosztizálás feltételeinek javulása és az aciclovirkezelés tette lehetővé a halálesetek elkerülését. Meningitis basilaris tuberculosa szórványosan, de az utóbbi években is előfordult. Felismerése nem könnyű, ritkasága miatt kikerült a rutindiagnosztika gondolatmenetből. Kullancsencephalitisben a védőoltások elérhetővé válása folyamatosan tovább csökkentette a különben is ritka, összesen 8 esetben dokumentált halálos esetek számát. Fatális kimenetelű neuroluessel az 1990-es években találkoztak utoljára, de a syphilis nem tűnt el, sőt a friss fertőzések száma emelkedik. A meningiosis leukaemica kivédését az intrathecalis methotrexat adása és radioterápia tette lehetővé, amelyek alkalmazása azonban óvatosságot igényel, a szerzők esetei között is jegyzett disszeminált nekrotizáló leukoencephalopathia kialakulásának lehetősége miatt. Következtetések: A Neuropatológiai Laboratórium 50 éves dokumentációja tükrözi a betegségek előfordulásának változásait, és felhívja a figyelmet azokra a kórképekre, amelyek ma már megelőzhetők vagy kezelhetők, de diagnosztikus kihívást is jelenthetnek. Orv. Hetil., 2014, 155(43), 1722–1728.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Hunyady
,
Zsuzsanna Gerlei
,
Judit Gervain
,
Gábor Horváth
,
Gabriella Lengyel
,
Alajos Pár
,
Zoltán Péter
,
László Rókusz
,
Ferenc Schneider
,
Ferenc Szalay
,
István Tornai
,
Klára Werling
, and
Mihály Makara

Absztrakt

A hepatitis C-vírus-fertőzés kezelése a rendelkezésre álló gyógyszereken és finanszírozási lehetőségeken alapuló, félévenként megújított hazai konszenzusajánlás alapján, átláthatóságot biztosító szervezeti körülmények között zajlik Magyarországon. Ebben az aktualizált ajánlásban új, speciális szempontok jelennek meg, egyebek között a szűrés, a diagnosztika, a legújabban elfogadott terápiák és allokációjuk vonatkozásában. A kezelés indikációja (ellenjavallat hiányában) a vírusszaporodás és az ezzel kapcsolatos májsejtkárosodás és/vagy fibrosis kimutatásán alapul, amelynek kimutatására a nem invazív (elasztográfiás vagy biokémiai) fibrosis módszerek kerültek előtérbe. A betegség kezelésére fordítható terápiás keret limitált. Emiatt az új, direkt ható antivirális kombinációk első kezelésként csak olyan betegek esetében alkalmazhatók, akiknél a korlátozás nélkül elérhető, de kevésbé hatásos és biztonságos pegilált interferonból és ribavirinből álló terápia mellékhatásának lehetősége magas és/vagy a tartós vírusmentesség elérésének esélye előre láthatóan alacsony. A kezelésbe vonás sorrendjét a fibrosis stádiumán alapuló prioritási pontrendszer határozza meg, amely figyelembe veszi a májelégtelenséget vagy egyéb komplikációkat, illetve ezek közvetlen veszélyét, a májkárosodás aktivitását és progresszióját, az átvitel kockázatát, valamint más meghatározott speciális szempontokat is. A kezelést végzők, a finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a betegszervezetek konszenzusával a betegcsoportonként választható gyógyszereket azok költséghatékonysága határozza meg, az egy vírusmentessé vált betegre jutó gyógyszerköltség és a vírusmentessé nem vált betegekre fordítandó várható többletköltség mérlegelésével. Szakmai szempontból előnyt élveznek az interferonmentes kezelések, valamint a rövidebb ideig tartó, biztonságosabb terápiák. Orv. Hetil., 2017, 158(Suppl. 1), 3–22.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Hunyady
,
Zsuzsanna Gerlei
,
Judit Gervain
,
Gábor Horváth
,
Gabriella Lengyel
,
Alajos Pár
,
Zoltán Péter
,
László Rókusz
,
Ferenc Schneider
,
Ferenc Szalay
,
István Tornai
,
Klára Werling
, and
Mihály Makara

Absztrakt

A hepatitis C-vírus-fertőzés kezelése a rendelkezésre álló gyógyszereken és finanszírozási lehetőségeken alapuló, félévenként megújított hazai konszenzusajánlás alapján, átláthatóságot biztosító szervezeti körülmények között zajlik Magyarországon. Ebben az aktualizált ajánlásban új, speciális szempontok jelennek meg, egyebek között a szűrés, a diagnosztika, a legújabban elfogadott terápiák és allokációjuk vonatkozásában. A kezelés indikációja (ellenjavallat hiányában) a vírusszaporodás és az ezzel kapcsolatos májsejtkárosodás és/vagy fibrosis kimutatásán alapul, amelyre a nem invazív (elasztográfiás vagy biokémiai) fibrosismeghatározási módszerek kerültek előtérbe. A betegség kezelésére interferonalapú és interferonmentes kombinációk állnak rendelkezésre. Az alacsonyabb hatékonyság és az ismert (és gyakran súlyos) mellékhatások miatt a szakma képviselői nem értenek egyet a kötelező elsődleges interferonalapú kezeléssel – ugyanakkor azt enyhe betegség esetén a korábban nem kezelt betegeknél opcionálisan választható kezelésnek tekintik. A kezelésbe vonás sorrendjét a fibrosis stádiumán alapuló prioritási pontrendszer határozza meg, amely figyelembe veszi a májelégtelenséget vagy az egyéb komplikációkat, illetve ezek közvetlen veszélyét, a májkárosodás aktivitását és progresszióját, az átvitel kockázatát, valamint más meghatározott speciális szempontokat is. A kezelést végzők, a finanszírozó Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a betegszervezetek konszenzusával a betegcsoportonként választható gyógyszereket azok költséghatékonysága határozza meg, az egy vírusmentessé vált betegre jutó gyógyszerköltség és a vírusmentessé nem vált betegekre fordítandó várható többletköltség mérlegelésével. Szakmai szempontból előnyt élveznek az interferonmentes kezelések, valamint a rövidebb ideig tartó, biztonságosabb terápiák. Orv Hetil. 2018; 159(Suppl 1): 3–23.

Open access