Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Ferenc Takács x
Clear All Modify Search

Gyula Krúdy (1878-1933) produced the main bulk of his fictional work in the period 1897-1920, when Modernist writing in Hungary was initially dominated by the short story as the medium of experiment and innovation. The basic form of his prodigious output was, similarly to a number of other important prose authors of the period, the short story. His highly influential work has an elusive quality: it is unclassifiable, and general critical labels such as Symbolism, Impressionism and Surrealism have been of partial and dubious help in discussions of his writing. Approached from a technical point of view, the underlying narrative strategy of Krúdy's work can be identified as serial accumulation, with its attendant openness of form: the short-story sequence, the story-tagged-on-the-previous-story organisation of his novels, the historically pre-novelistic frame-tale-like coordination of various narrative forms. This is particularly evident in the case of Szindbád, Krúdy's crowning achievement in fiction, which came into being as an ever expanding series of short stories, novels and “dreams”, held together by their protagonist, the symbolically reimagined figure of Sindbad the Sailor, the mythic wanderer of The Arabian Nights. Infused with the lyricism of conjugal Eros and Thanatos, the stories develop, and give variations on, the central character as a composite symbol, the manifold meanings of which range from authorial self-dramatisation to a philosophical vision of Man as metaphysical superfluity.

Restricted access
Authors: Tamás Németh, József Takács, Ferenc Simon and Miklós Nádasy
Restricted access
Authors: Ferenc Takács, Ilona Kardos, Ágnes Czeti, Dóra Aczél, Sarolta Illés, Alexandra Balogh, Júlia Gaál-Weisinger, Gábor Szalóki and Gábor Barna

Absztrakt:

A krónikus limfoid leukémia (CLL) a leggyakoribb felnőttkori leukémia a fejlett országokban. A CLL egy indolens lefolyású, gyógyíthatatlan betegség, mely a kezelést követő relapszusokkal járhat, emiatt a betegek folyamatos követése szükséges. Az elmúlt évek bővülő terápiás lehetőségei (pl.: alemtuzumab, venetoclax) lehetővé tették a daganatos sejtek mennyiségének tartós és drasztikus csökkenését, ezért szükségessé vált a visszatérő betegség minél érzékenyebb detektálása. Erre nyújt lehetőséget a minimális, újabban mérhető reziduális betegség (minimal residual disease: MRD) meghatározása áramlási citometriai és molekuláris genetikai vizsgálati módszerekkel. Az MRD-szint és a túlélés összefüggését vizsgáló klinikai tanulmányok egyértelművé tették, hogy az alacsonyabb MRD-szint hosszabb túléléssel jár együtt. Bár az MRD meghatározása jelenleg nem a klinikai rutin része, amennyiben a jelenleg még futó klinikai vizsgálatok eredményei indokolttá teszik meghatározását, áramlási citometriai módszeren alapuló vizsgálata a rutin diagnosztika része lehet majd.

Open access