Search Results

Abstract

While three-dimensional measurement technology is spreading fast, its meaningful application to sedimentary geology still lacks content. Classical shape descriptors (such as axis ratios, circularity of projection) were not inherently three-dimensional, because no such technology existed. Recently a new class of three-dimensional descriptors, collectively referred to as mechanical descriptors, has been introduced and applied for a broad range of sedimentary particles. First-order mechanical descriptors (registered for each pebble as a pair {S, U} of integers), refer to the respective numbers of stable and unstable static equilibria and can be reliably detected by hand experiments. However, they have limited ability of distinction, as the majority of coastal pebbles fall into primary class $\{S,U\}=\{2,2\}$ . Higher-order mechanical descriptors offer a more refined distinction. However, for the extraction of these descriptors (registered as graphs for each pebble), hand measurements are not an option and even computer-based extraction from 3D scans offers a formidable challenge. Here we not only describe and implement an algorithm to perform this task, but also apply it to a collection of 271 pebbles with various lithologies, illustrating that the application of higher-order descriptors is a viable option for geologists. We also show that the so-far uncharted connection between the two known secondary descriptors, the so-called Morse–Smale graph and the Reeb-graph, can be established via a third order descriptor which we call the master graph.

The Hungarian tax system has undergone significant changes in recent years. The weight of labour taxes decreased by 3.3 percentage points, while the weight of consumption taxes increased by 3.7 percentage points between 2007 and 2012. This type of tax shift is not a country-specific one, but its rate is one of the largest in Europe. This study gives a brief overview of literature, followed by a presentation of the Hungarian tax structure in an international comparison, and a summary of the main changes of the tax system and relating measures, which entered into force after 2010. Then, in addition to the tax centralization indicators published by the Eurostat, an adjusted tax centralization indicator for the EU states is presented, which eliminates the tax component of public spending and transfers, takes into account the mandatory private pension contribution and compares the adjusted tax burden to the corresponding private tax base.

In the paper, we construct a composite indicator to estimate the potential of four Central and Eastern European countries (the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovakia) to benefit from productivity spillovers from foreign direct investment (FDI) in the manufacturing sector. Such transfers of technology are one of the main benefits of FDI for the host country, and should also be one of the main determinants of FDI incentives offered to investing multinationals by governments, but they are difficult to assess ex ante. For our composite index, we use six components to proxy the main channels and determinants of these spillovers. We have tried several weighting and aggregation methods, and we consider our results robust. According to the analysis of our results, between 2003 and 2007 all four countries were able to increase their potential to benefit from such spillovers, although there are large differences between them. The Czech Republic clearly has the most potential to benefit from productivity spillovers, while Poland has the least. The relative positions of Hungary and Slovakia depend to some extent on the exact weighting and aggregation method of the individual components of the index, but the differences are not large. These conclusions have important implications both the investment strategies of multinationals and government FDI policies.

Az ötvenes években látott napvilágot az öregedés szabad gyökös elmélete, amely szerint a metabolikus útvonalak által termelt reaktív oxigénvegyületek lényeges szerepet kapnak az öregedés folyamatában. A teória később, a mitokondrium reaktív oxigénvegyületek fő forrásaként történő azonosításával, módosításra került és az öregedés mitokondriális elmélete néven vált ismertté. Ezt követően felvetették egy öregedési „ördögi kör” meglétét, amely szerint a mitokondriális respiráció során képződő reaktív oxigénvegyületek károsítják a mitokondriális DNS-t, a mitokondriális funkciókat. A mitokondriális diszfunkció következtében megnő a termelődő reaktív oxigénvegyületek mennyisége. Ez az „ördögi kör” a mitokondriális DNS-mutációk felszaporodását válthatja ki, amely öregedéshez vezethet. A közelmúltban létrehozott mtDNS-mutátor egerek mitokondriális DNS-replikációjáért felelős DNS-polimeráz γ exonukleáz aktivitását elrontották. Ennek következtében a mitokondriális DNS-ben a szomatikus mutációk száma megnövekedett és egy öregedő fenotípus alakult ki. Érdekes módon a mutáns egerekben sem emelkedett reaktívoxigénvegyület-termelést, sem oxidatív károsodást nem tapasztaltak, amelyek erősen megkérdőjelezték az „ördögi kör” meglétét. Orv. Hetil., 2014, 155(12), 447–452.

Összefoglaló. A SARS-CoV-2 okozta megbetegedés (COVID–19) a cikk megírásáig a világon több mint 82 millió embert érintett, a halálos áldozatok száma 1,8 millió (2,2%). Hazánkban eddig 300 000 feletti esetszámot regisztráltak, a cikk megjelenésének idején már várhatóan több mint 10 000 halottal (3%). Habár a megbetegedésnek oki gyógyszeres terápiája egyelőre nincs, egyes antivirális szerek és a rekonvaleszcens plazma alkalmazása a tapasztalatok szerint csökkentik a vírusterhelést, és ezzel hozzájárulnak a beteg gyógyulásához. Az eddig példa nélküli epidemiológiai rendelkezések nem tudták megállítani, csak lelassítani a betegség terjedését, ezért a megelőzés tűnik az egyetlen, a közeljövőben tömegek számára is elérhető megoldásnak. A jelen cikk nem egy virológiai vagy biotechnológiai szakmunka, sokkal inkább egy összefoglaló házi- és általános orvosok számára, amely ismerteti a jelenleg engedélyezett, illetve a közeljövőben forgalomba kerülő védőoltások előnyeit és hátrányait a COVID–19 tágabb kontextusában. Írásunkban bemutatjuk a leggyakoribb álhíreket, rémhíreket is, valamint ezek cáfolatát is annak érdekében, hogy kollégáink felkészültebben tudják betegeiket informálni, valamint segíteni a vakcináció fontosságával kapcsolatos döntéshozatalt. Egy járvány megfékezésének legkézenfekvőbb módja a társadalmi szintű védettség megvalósítása. A nyájimmunitás kialakulása nélkül nagy valószínűséggel e jelenlegi pandémia sem állítható meg. Amennyiben egyéni és társadalmi szinten is vissza szeretnénk térni a vírus előtti életünkhöz, újra élvezve az akadálytalan áru- és kereskedelmi forgalom jelentette előnyöket, akkor a tömeges oltás tűnik a leghatékonyabb eszköznek ennek eléréséhez. A fertőző betegségek számának és mortalitásának a 20. században tapasztalt jelentős csökkenése egyértelműen a társadalmi szintű átoltottságnak, valamint a higiénés körülmények javulásának köszönhető. Az oltás ugyan önkéntes, de felvételének kérdése pandémiás helyzetben valószínűleg nemcsak egyéni döntés, de társadalmi felelősségvállalás kérdése is. Orv Hetil. 2021; 162(8): 283–292.

Summary. Out of more than 82 million people worldwide, 1.8 million (2.2%) succumbed to SARS-CoV-2 disease (COVID–19). In 2020, more than 300 000 cases were registered in Hungary, and by the time of publication of this article, the death toll would probably exceed 10 000 (3%). Currently no causative drug therapy is available, however, observational evidence suggests that certain antivirals and the use of convalescent plasma may change the disease course. The unprecedented, strict epidemiological provisions managed to slow down the spread of the disease though they could not stop it. It seems that prevention remains the only readily available option to beat COVID–19. This is not a virology or biotechnology paper, but an unbiased review for general practitioners, aiming to summarize the advantages/disadvantages of the (emergency) authorized and soon-to-be-launched vaccines in the wider context of COVID–19. We also intended to address and debunk the most common misconceptions, aiming to help both doctors and patients to make a fact-based, informed decision about vaccination. Herd immunity is paramount to combat COVID pandemic. Without population-level vaccination, we are unlikely to regain the quality of life, the freedom of travel and the unrestricted economy/commerce we enjoyed before. It is obvious that the significant reduction in morbity/mortality of infectious diseases in the 20th century was achieved through advancements in vaccinology and improved hygiene. Albeit voluntary, vaccination in a pandemic situation is probably not only an individual decision, but social responsibility as well. Orv Hetil. 2021; 162(8): 283–292.

Abstract

The efficiency of the most modern photovoltaic cells currently reaches 40–45%, which is achieved by concentrator systems. However, despite better device efficiencies concentrator photovoltaic cells have major drawback, namely the high amount of waste heat, which requires new cooling solutions.

This paper gives a short overview of the current cooling techniques and proposes a novel microchannel cooling solution for concentrator photovoltaic cells. In the concept, the microscale channels are integrated into the backside metallization of the PV device. The paper gives a description of the technological process that can be used to produce microchannels on the back of solar cells and shows the optimization of the channels to achieve optimal cooling performance.

2016 tavaszán Mohács-Sárháton egy késő középkori kincslelet került elő, mely összesen 61 dénárból, illetve egy ezüst fülesgombból áll. A kincslelet összetételében kivétel nélkül nova moneta-vereteket találunk, melyeket 1521 és 1525 között bocsátottak ki. Így a legkésőbbi veret alapján elrejtését, illetve földben maradását a törökök 1526. évi kivonulásával hozhatjuk összefüggésbe.

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus hidradenitis suppurativa (HS) egyetlen definitív, relapsusokat kiküszöbölő gyógymódja az érintett mirigyállomány teljes eltávolítása. Az így keletkezett hiányt pótolni kell. A rekonstrukciót leggyakrabban részvastag bőrrel (SSG) végzik, azonban az arteria thoracodorsalis perforátor (TDAP) fasciocutan lebeny alkalmazásával kedvezőbb funkcionális és esztétikai eredmény érhető el. Módszer: 2014. május és 2016. július között 14 betegnél történt HS miatti excisio utáni helyreállítás, két páciens esetében kétoldali. A rekonstrukció 15 alkalommal TDAP és egy esetben arteria thoracodorsalis kapilláris perforátor (TAPcp) lebennyel történt. Eredmények: A 16 lebeny közül kettő kivételével mindet egy domináns perforátor látta el. Egy esetben két domináns perforátor, egy további esetben kapilláris perforánsok látták el a lebenyt. A lebenyek mérete 6 × 8 és 10 × 15 cm között volt. 15 helyreállítás volt sikeres. Egy lebeny nekrotizált, valószínűleg a beteg együttműködésének hiánya miatt. Összefoglalás: Krónikus HS miatt végzett mirigyállomány-excisiót követően hiány keletkezik. Ennek rekonstrukciójában a TDAP-lebeny kiváló alternatívája az SSG által végzett helyreállításnak.

A korábbi paternalista orvos–beteg viszony a XX. században jelentősen megváltozott, és átadta a helyét egy mellérendelt, jogi elemekkel jelentősen átszőtt kapcsolatnak. Ennek a folyamatnak szükségszerű velejárója volt a beteg orvosi döntésekbe történő bevonása, melynek előfeltétele a tájékozott beleegyezés. A tájékoztatás és beleegyezés hiánya ezért a „műhibák” mellett fokozatosan az orvosi felelősség másik fontos elemévé vált. Bár hazánk széleskörűen biztosítja a betegek tájékozott beleegyezéséhez szükséges jogszabályi feltételeket, azok gyakorlati alkalmazása jelentős kívánnivalót hagy maga után; ennek egyik bizonyítéka, hogy a jelenlegi kártérítési perek jelentős része a hibás tájékozott beleegyezésen alapul. Célkitűzés: A kutatás célja az aneszteziológiai írásos beleegyező nyilatkozatok tanulmányozásán keresztül a tájékozott beleegyezés első hazai felmérése volt. Módszer: 36 budapesti kórház és klinika aneszteziológiai beleegyező nyilatkozatainak részletes formai és tartalmi elemzése történt. A formai elemek között első helyen szerepelt a külön beleegyező nyilatkozat meglétének vizsgálata, valamint az írásbeliség és az aláírások megléte. A tartalmi elemzésben a tájékozott beleegyezés hagyományos elemeinek vizsgálata történt (az információközlés terjedelme, kockázatok, szövődmények, eljárás kiterjesztése, transzfúzió engedélyezése, tájékoztatásról történő lemondás lehetősége). Eredmények: Mindössze a kórházak 61%-ában (22) létezett külön aneszteziológiai beleegyező nyilatkozat. A többi kórházban a műtéti és az aneszteziológiai beleegyezés valamilyen formában együttesen szerepelt. A nyilatkozatokat minden esetben aláírja a beteg, és két esettől eltekintve (5%) az orvos is. Az egészségügyi beavatkozást és annak alternatíváit mindössze a nyomtatványok 39%-a ismerteti (14), ezek előnyeire, illetve hátrányaira pedig csak 25%-ban (9) térnek ki. Konkrét kockázatokat a nyilatkozatok 28%-a (10) említ meg, ezek valószínűségére azonban csak 19% (7) utal. A beavatkozás kiterjesztésének esetleges szükségességére 24 (67%) nyilatkozatban tesznek utalást. A szükség esetén alkalmazott vértranszfúzió engedélyezéséről 25 intézményben (69%) kell a betegeknek nyilatkozni. Két-két kórházban hívják fel a figyelmet az engedély visszavonhatóságára, illetve a tájékoztatásról való lemondás lehetőségére. Következtetés: Bár minden intézményben létezik a törvényi szabályoknak megfelelő írásos beleegyezés, azok formai és tartalmi szempontból jelentősen elmaradnak a kívánatostól. Különösen szembetűnő, hogy a kockázatokat a nyilatkozatok alig több mint egynegyede nevesíti, így azok ismertetése teljes egészében a szóbeli ismertetésre marad, ami a későbbiekben számos vita forrásává válhat. Ajánlott lenne, hogy a szakmai kollégiumok minden invazív beavatkozáshoz megfelelő tájékoztatási és beleegyezési nyilatkozatmintát dolgozzanak ki, melyeket a kórházak egyéni feladataikra szabva alkalmazhatnának egészségügyi tevékenységük során.

Abstract

Four paleosol layers indicating wet and moderate periods and five loess layers indicating dry and cold climate were separated by different methods. The following climate cycle model, based on the development of the sediment sequence created by the influence of climatic, geologic and geomorphologic phenomena, was established by detailed paleomagnetic studies (e.g. anisotropy of magnetic susceptibility (AMS), isothermal remanent magnetization (IRM), frequency dependence of magnetic susceptibility (κ_FD), etc.):

1. – A well-foliated magnetic fabric predominantly built up by multi-domain ferromagnetic minerals (magnetite, maghemite) was developed during the semi-arid (350–400 mm/y) and cold loessification period of the Pleistocene. The magnetic fabric can reflect the direction of dust deposition and/or the paleoslope.
2. – The accumulation period of dust was followed by the more humid (650 mm/y) pedogenic period indicated by the enrichment of superparamagnetic minerals and by the disturbed or inverse magnetic fabric developed during pedogenesis by different processes (e.g. leaching and/or bioturbation).
3. – The third period following the pedogenic period is the humid erosional phase indicated by the finely layered reworked loess. The magnetic fabric built up by multi-domain ferro- and superparamagnetic minerals is characterized by better-aligned directions of principal susceptibilities than in the wind blown material. Sheet wash and other waterlogged surface processes appeared in the fabric of these layers. This process is possibly connected to sudden, rare yet significant events with high precipitation and absence of vegetation.
4. – The cycle was closed by the beginning of the next dust accumulation period.