Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Gábor Bencsik x
  • All content x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A daganatos betegségeknél alkalmazott kemoterápia során vénagyulladás alakulhat ki, és a vérvétel is nagy fájdalommal, sok nehézséggel járhat. Mindezek elkerülhetők, ha a beteg vénás porttal rendelkezik. Megfelelő tűvel szúrva a port membránját, 2000–2500 alkalommal is használható. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a vénás port beültetésével szerzett tapasztalataik áttekintését, és annak elemzését, hogy a rászoruló betegeknél a vénás port beültetése optimális időpontban történt-e. Módszer: 2005 és 2012 között vénás porttal rendelkező 63 beteg kórelőzményét retrospektív módon vizsgálták, figyelembe véve a szövődményeket, valamint a portimplantáció időpontját. Eredmények: A 63 beteg közül 22-nél vették ki a portot, ebből 14 esetben azért, mert már nem volt szükség rá, 8 esetben pedig valamilyen szövődmény miatt történt a porteltávolítás. 24 beteg az alapbetegség következtében meghalt. 17 beteg jelenleg is porttal él. Következtetések: A vizsgált periódusban a vénás porttal rendelkező betegek életminősége jelentősen javult, azonban a szerzők kiemelik, hogy a portok beültetése nem az optimális időpontban történt. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 986–992.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Füredi, Anna Szilágyi, Zsuzsa Bencsik, and Áron Altorjay

A mellékvese adenomatoid tumora igen ritka, benignus, aszimptomatikus, általában véletlenül felfedezett elváltozás. A szerzők esetismertetésükben egy 32 éves férfi kórtörténetét mutatják be, akit láz és deréktáji fájdalmak miatt vizsgáltak. A kivizsgálás részét képező hasi UH-, majd az ezt követő hasi CT-vizsgálat igazolta a jobb mellékvese térfoglaló elváltozását. A betegnél adrenalectomiát végeztek, a szövettani vizsgálat a jobb mellékvese adenomatoid tumorát véleményezte. Az eset kapcsán áttekintik – az irodalmi adatok alapján – az adenomatoid tumorok előfordulási gyakoriságát, tünettanát, a diagnosztika-differenciáldiagnosztika buktatóit, a kezelési lehetőségeket és a prognózist.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Driesz, Éva Barabás, Ildikó Bodócs, Zoltán Szántó, György Herr, Gábor Bencsik, László Pál, and József Borbola

Absztrakt:

Az új típusú, direkt orális antikoagulánsok közül jelenleg egyedül a direkt trombingátló dabigatran rendelkezik hatékony antidótummal. Az idarucizumab egy humanizált, monoklonális dabigatrant megkötő antitestfragmentum, amely a gyógyszer szelektív véralvadásgátló hatását azonnal, tartósan, biztonságosan felfüggeszti. A szerzők a dabigatran iv. antidótuma, az idarucizumab első hazai alkalmazását (2016. május 23.) ismertetik egy nonvalvularis paroxysmalis pitvarfibrilláció miatt dabigatrant (2 × 110 mg/nap) szedő, akut cholecystectomiára szoruló, magas stroke-rizikójú, csökkent vesefunkciós idős nőbetegen. A beteg a műtét előtt két órával antidótumot (idarucizumab 2 × 2,5 g/50 ml iv.) kapott, a sebészeti beavatkozás kapcsán kontrollálhatatlan vérzés nem volt. Az antikoaguláns hatásra utaló műtét előtti megnyúlt aktivált parciális tromboplasztinidő az antidótum beadása után normalizálódott. Az idarucizumab iv. beadása kapcsán mellékhatás, szövődmény nem volt. A beteg felgyógyulása után ismét dabigatrankezelést alkalmaztak. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 387–392.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Áron Altorjay, Mihály Mucs, Balázs Hamvas, Gábor Füredi, Balázs Botos, Róbert Jaskó, Zsuzsanna Bencsik, Miklós Rüll, Anna Szilágyi, and Géza Csáti

Előfordul, hogy még szubtotális pajzsmirigy-reszekciót követően is az indirekt laringoszkópia rekurrens paresist igazol. Szinte minden sebész kidolgozott már valamilyen egyéni technikát a nervus rekurrens védelmében. A szerzők arra kerestek választ, hogy az idegtapintási eljárás kellően hatékony-e a mindennapi, radikalitásra törekvő sebészi gyakorlatban. Anyag és módszer: 2001. január 1. és 2008. december 31. között 1228 nervus laryngeus rekurrenst preparáltak ki 702 pajzsmirigyműtét során. Minden betegnél megtalálták és a gégébe lépésig követték azokat. A golyva a betegek 38,6%-ában (271/702) substernalis terjedést mutatott, míg tracheakompressziót és diszlokációt 19,5%-ban (137/702) észleltek. 8,4%-ban recidív pajzsmirigy-elváltozás miatt történt a beavatkozás. Lobectomiára 82,2%-ban került sor (1009/1228), near totális reszekciót 15,5%-ban (191/1228), míg szubtotális reszekciót mindössze 2,3%-ban (28/1228) végeztek. Eredmények: Az idegtapintási eljárás 80,7%-ban segítette a rekurrens megtalálását (991/1228), 8,7%-ban azonban fals pozitívnak bizonyult (107/1228), míg 10,6%-ban (130/1228) egyáltalán nem segített helyének pontos tisztázásában. A módszer a jobb és bal oldal vonatkozásában markáns különbséget mutatott. Míg jobb oldalon mindössze 3,4%-ban észleltek fals pozitivitást, addig bal oldalon ez 14,3%-nak bizonyult. Ugyanakkor viszont, míg bal oldalon csak 4,8%-ban volt sikertelen a tapintási kísérlet, jobb oldalon ez 16,2%-nak adódott. Definitív rekurrens paresist 0,8%-ban észleltek (10/1228), míg tranziens paresissel 1,4%-ban (17/1228) szembesültek. Okkult malignitást 5,6%-ban találtak (39/702). Következtetések: Véleményük szerint napjainkban már nem maradt indikációja a szubtotális reszekciónak még benignus multiplex göbös golyva esetében sem, mivel klinikai és patofiziológiai evidenciák vannak arra vonatkozóan, hogy a maradék állomány a recidíva bölcsője, annak összes potenciális veszélyforrásával együtt. Az idegtapintási módszer hasznos eleme a radikális pajzsmirigyműtéteknek, de csak az orientáció szempontjából, a vizualizálást nem helyettesíti.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Rákóczi, Sándor Görögh, János Grubits, Melinda Erdős, Ferenc Garzuly, Katalin Hahn, Krisztina Bencsik, László Vécsei, Csilla Trinn, Éva Kristóf, Gábor Mogyorósy, Beáta Tóth, and László Maródi

A Fabry-kór X-kromoszómához kötött öröklődésmenetű, több szervet érintő, ritka, lysosomalis tárolási betegség, amelyet a GAL gén mutációja, az α-galaktozidáz A-enzim elégtelen működése okoz. Az enzimhiány következtében lipid lebontási termékek (glikoszfingolipidek) halmozódnak fel a kiserek endothel sejtjeiben, a simaizomsejtekben, a leukocytákban, és a fibroblastokban. A betegséget a bőrön, a szemben, az idegrendszerben, a vesében és a szívben sokszínű szervi eltérések jellemzik. A Fabry-kór leggyakoribb klinikai megjelenési formái az acroparesthesia, az angiokeratoma, a corneahomály, valamint különféle cardialis, renalis és cerebrovascularis megbetegedések. A 2003 óta Magyarországon is elérhető enzimpótló kezeléssel a betegség progressziója lassítható. A szerzők közleményükben 31 beteg férfi és hordozó nő klinikai adatait foglalják össze. A 31 főből 15 férfi, 16 nő, az elhunytak száma 5 fő (4 férfi, 1 nő). A nők egynegyede tünetmentes. A 7 gondozott család mindegyikében sikerült azonosítani a betegségokozó mutációt; 3 családban új mutáció igazolódott. Enzimpótló kezelésben 12 beteg részesül, közülük 8 férfi, 4 nő.

Restricted access