Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for

  • Author or Editor: Gábor Cserni x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az őrszemnyirokcsomó-biopszia bevezetése lényegesen megváltoztatta az emlőrákos betegek axillájának hagyományos, hónalji blokkdissectióval történő kezelését, és napjainkra sokkal árnyaltabbá tette azt. Azt, hogy a korai emlőrákos betegek közül kinél kell őrszemnyirokcsomó-biopsziát végezni és kinél kell e helyett vagy ez után hónalji blokkdissectiót alkalmazni, több paraméter befolyásolja. A lehetséges opciókat a közlemény egy algoritmus formájában foglalja össze, és ennek az algoritmusnak az egyes elemeit magyarázza, az ezzel kapcsolatos legfontosabb ismeretanyagot foglalja össze.

Restricted access

Az axillaris blokkdissectio emlőrákos betegeknél tradicionálisan egy terápiás és stádiummeghatározó műtét, amely során a hónalji nyirokcsomókat szelektivitás nélkül távolítják el. A mai napig ellentmondásos annak a megítélése, hogy a hónalji nyirokcsomók eltávolításának van-e túlélést befolyásoló szerepe. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia során a regionális áttétek legvalószínűbb helyét, a primer tumorral direkt összeköttetésben álló nyirokcsomókat távolítják el, ami lehetőséget ad részletesebb stagingvizsgálatokra, és lehetővé teszi a hónalji blokkdissectio szelektívvé tételét, azon betegeknél indikálva azt, akiknél úgy véljük, ennek haszna lehet. Kezdetben a tanulási fázis alatt minden betegnél, majd csak az őrszemnyirokcsomóban áttétes betegeknél végeztek blokkdissectiót, de újabban bizonyos körülmények között, minimális érintettség mellett akár őrszemnyirokcsomó-makrometasztázisok esetén is biztonságosnak tartják a blokkdissectio elhagyását. Jelen közlemény a hónalj sebészi kezelésének változásait, az ezek mögött álló evidenciákat és ellentmondásokat, valamint az ezekkel kapcsolatos ajánlásokat foglalja össze. Orv. Hetil., 2014, 155(6), 203–215.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A tumor-nodus-metastasis (TNM) alapú stádiumbesorolás új, nyolcadik változata a hagyományos T, N és M kategóriákon alapuló anatómiai stádium mellett egy biomarkereket figyelembe vevő prognosztikai stádiumot is definiált emlőrákban. Célkitűzés: A nyolcadik stádiumbesorolásban figyelembe vett prognosztikus változók, valamint az anatómiai és prognosztikai stádiumok megoszlásának vizsgálata elhunyt, de korábban emlőrákkal diagnosztizált beteganyagban a teljes túlélés alapján. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba a 2010 és 2015 között a Bács-Kiskun Megyei Kórházban műtött, reszekciós mintából kórismézett, dokumentált okok miatt elhunyt emlőrákos betegeket vontuk be. A prognosztikus markerek adatait a betegek kórszövettani leleteiből nyertük. Statisztikai modelljeink az egyutas ANOVA, a Dunn-féle post hoc teszt, valamint a Kaplan–Meier-analízis voltak. Eredmények: 303 beteg adatait vizsgálva a legtöbb prognosztikus tényezőben, így az anatómiai és prognosztikai stádiumok vonatkozásában is, szignifikáns különbséget találtunk a tumoros halálozás (n = 168) és a nem tumoros halálozás (n = 135) csoportja között. Ugyancsak szignifikáns különbségeket tudtunk kimutatni egyes pT- és pN-kategóriák, gradusok, ösztrogénreceptor-státuszok között az ötéves teljes túlélés alapján. Vizsgálatunk eredményei szerint az I. és II. stádium kivételével, valamennyi további anatómiai és prognosztikai stádium különbözik a többitől túlélés tekintetében (p<0,001). Kiemelendő, hogy az egységes IV. stádiumú betegségben is adódott túlélésbeli különbség az ösztrogénreceptor-, progeszteronreceptor- és HER2-státuszok alapján determinált betegcsoportok között: a tripla negatív és ösztrogénreceptor-pozitív, HER2-negatív tumorok túlélése ebben a stádiumban is különbözött. Következtetések: Valós túlélési adatokon alapuló elemzésünk szerint az újszerű prognosztikai stádiumok a korábbi anatómiai stádiumokhoz hasonlóan elkülönítik a betegeket teljes túlélésük szerint. Eredményeink validálják az új prognosztikai stádiumbesorolást, de előre is mutatnak a jelenleg egységes IV. stádium tagolása irányában. Orv Hetil. 2017; 158(35): 1373–1381.

Restricted access

Two cases of feline vaccine-associated fibrosarcoma (FVAF) are reported. The excised tumours were both characterised as well circumscribed, subcutaneous, firm and white with central necrosis. Histopathologically, they consisted of well-differentiated and variably sized and shaped anaplastic cells, characterised by marked nuclear and cellular pleomorphism including giant cells. The mitotic activity was low. Aluminium was demonstrated in the central necrosis and giant cells. Neoplastic cells were positive for vimentin and negative for desmin and cytokeratin. The presence of feline sarcoma virus and feline immunodeficiency virus could not be detected by PCR in either case.

Restricted access
Authors: István Sejben, Zoltán Som and Gábor Cserni

Absztrakt:

Az ismeretlen eredetű, szisztémás granulomákkal járó Boeck-sarcoidosis 90%-ban bilateralis hilaris lymphadenomegaliával és tüdőérintettséggel jár. Cardialis manifesztáció klinikailag az esetek 5%-ában igazolható, bár a boncolt esetek 25%-ában mutatható ki a szív megbetegedése. A cardialis elváltozás gyakran okoz atrioventricularis blokkot. A szerzők egy 44 éves férfi esetét ismertetik, aki bradycardia miatt került kivizsgálásra. Előbb másodfokú, Mobitz II-es típusú, később harmadfokú atrioventricularis blokk alakult ki. A koronarográfia ép viszonyokat jelzett. Biotronik Entovis DR típusú pacemakerbeültetés után 2,5 évvel hirtelen halál következett be. A patológiai vizsgálat cardialis, pulmonalis, lép-, vese- és nyirokcsomó-érintettséggel járó sarcoidosist talált. Fiatal és középkorú betegeknél atrioventricularis blokk megjelenése esetén célszerű egyéb ok keresése, ha a leggyakoribb coronariaeredet kizárható. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1067–1070.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az emlőbetegségek képalkotó diagnosztikája során felfedezett elváltozások gyakran mikroszkópos vizsgálatot igényelnek. A jelenleg érvényes ajánlások szerint a radiológiai, fizikális, citológiai és hengerbiopsziás eltéréseket öt kategória egyikébe kell osztályozni. A Decker-féle rendszer ezeken felül a klinikai észlelés és a patológiai értékelés egymásnak való megfelelésének és a további teendőknek az osztályozását is magában foglalja. Célkitűzés: Beszámolni a Decker-féle rendszer multidiszciplináris emlőbizottságunkban való alkalmazásának első ötéves eredményeiről. Módszer: Retrospektív elemzés a 2010–2014 között emlőbetegség miatt operált, illetve ugyanezen periódusban az emlőbizottság előtt megjelent betegek dokumentációja alapján. Eredmények: Az 1716, kezelés előtti bizottsági megbeszélésre kerülő eset közül 1531-ben nonoperatív diagnosztika tisztázta a felfedezett eltérések mibenlétét, 157 esetben azonban diagnosztikus kimetszésre volt szükség; 1122 eset (65%) bizonyult malignusnak. A citológia használata ellenére, a malignitás kórismézése 69%-ban hengerbiopsziából származott. A nem sebészi megközelítés 14 esetben sikertelen, téves vagy késedelmes volt. Következtetés: Az emlőelváltozásokat multidiszciplináris környezetben kell értékelni. A Decker-féle rendszer alkalmas a radio- és klinikopatológiai korreláció és az ennek függvényében végzendő további teendők kodifikációjára és elemzésére. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1100–1108.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Hohenberger 2009-ben a totális mezorectális excízió (TME) elvét átültette a kolonsebészetbe, és az új műtétet komplett mezokólikus excíziónak nevezte el (CME). A CME lényege az érintett kolonszakasz eltávolítása a viszcerális peritoneum sérülése nélkül az ellátó erek centrális lekötésével a viszcerális és parietális fascia közötti embrionális rétegben preparálva. Ez nyitottan és laparoszkóppal is végezhető. Célkitűzés: Válogatás nélküli beteganyagon meggyőződni arról, hogy elvégezhető-e a CME laparoszkóppal hasonló eredménnyel, mint nyílt műtét során. Eredmények: 2016. 09. 01. és 2019. 06. 30. között 156 műtét történt jobb oldali malignus vastagbéldaganat miatt. 143 esetben végeztünk kuratív reszekciót, 63 férfi és 80 nőbetegnél. Az átlagéletkor férfiaknál 71,5 évnek, míg nőknél 73 évnek bizonyult. 84 műtétet laparoszkóppal, 59 műtétet nyitottan végeztünk. Konvencionális műtét 56 esetben, míg CME 87 esetben történt. Az átlagos kolonhossz konvencionális műtétnél 22,34 cm, míg CME esetén 24,97 cm volt (p = 0,18). A nyirokcsomók átlagos száma a hagyományos műtétnél 15,4, míg CME esetén 16,9 volt (p = 0,24). Az átlagos műtéti idő nyitott műtétnél 111, míg laparoszkópos műtétnél 136 perc volt (p = 0,0014), az átlagos ápolási idő pedig a szövődményes esetek nélkül a nyitott csoportban 7,47, míg a laparoszkópos csoportban 5,65 napnak bizonyult (p = 0,0004). Megbeszélés: A korai eredmények alapján az mondható, hogy laparoszkóppal is elvégezhető a műtét hasonló eredményekkel, valamivel rövidebb ápolási idővel.

Open access
Authors: Rita Bori, Ferenc Salamon, Csaba Móczár and Gábor Cserni

Bevezetés: A Gleason-gradingrendszer jelenleg a legáltalánosabban elterjedt és ajánlott osztályozás prosztatakarcinóma esetében. Célkitűzés: A szerzők célja a Gleason-osztályozás reprodukálhatóságának felmérése, a patológusok közötti egyetértés vizsgálata volt prosztata-tűbiopszás mintákon. Módszer: 23 patológus vizsgált meg 37 prosztatakarcinómát tartalmazó biopsziás mintát hematoxilin-eozinnal festett metszetekben. A Gleason-pontszámokat (score) négy kategóriába sorolták (2–4, 5–6, 7 és 8–10). A vizsgálók közti egyetértés meghatározására kappa-statisztikát használtak. Eredmények: Az összes vizsgálóra vonatkoztatva, a Gleason-pontszámok alapján kialakított kategóriákba történő besorolás reprodukálhatóságát jellemző kappa-érték 0,49 volt. Az egyes kategóriákra és az összes vizsgálóra vonatkoztatva a legkisebb egyetértést (kappa = 0,15) a jól differenciált karcinómáknál, a legnagyobbat (kappa = 0,65) pedig a rosszul differenciált rákoknál találták. Következtetések: Az eredmények alapján a Gleason-pontszám (score) meghatározása a részt vevő magyar patológusok között mérsékelten reprodukálhatónak bizonyult. A különböző kappa-értékek a daganatok differenciáltságának megfelelően változtak, az irodalmi adatoktól lényegében nem tértek el. A reprodukálhatóság növelése érdekében célzott továbbképzés bevezetése mérlegelendő, ami a leletezés minőségének javulását eredményezhetné. Orv. Hetil., 2013, 154, 1219–1225.

Restricted access
Authors: Róbert Maráz, László Venczel, László Sikorszki, Éva Ambrózay, Orsolya Serfőző, Mária Rajtár and Gábor Cserni

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) bevezetésével a hónalji blokkdissectiók (ABD) aránya jelentősen csökkent. Az extracapsularis terjedés (ECT) jelenléte az őrszemnyirokcsomókban azonban bizonytalan jelentőségű. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 635 T1-T2N0M0 klinikai stádiumú emlőrákos beteg adatait elemeztük, akiknél SNB-t végeztünk 2014 és 2018 között. Az esetek 25%-ában (158 beteg) igazolódott őrszemnyirokcsomó- (SN) áttét. Az SN-áttétes betegeinket két csoportra osztottuk aszerint, hogy igazolódott-e az SN-ben ECT, vagy nem. Vizsgálatunk fő célja az volt, hogy elemezzük a masszív (>3) nyirokcsomóáttét arányát az ECT-negatív és -pozitív betegeknél, akiknél ABD történt. Eredmények: Az ECT-negatív csoportba 91/158 beteg (58%), míg az ECT-pozitívba 67/158 beteg (42%) került. Az ECT-negatív betegek 42%-ánál, az ECT-pozitívok 69%-ánál történt ABD. Nem találtunk szignifikáns különbséget a következő változókban: életkor, tumorméret, szövettani típus, grade és lymphovascularis invázió jelenléte, valamint a hormon- és HER2-receptorok arányai között. Amennyiben az SN-ben nem igazolódott ECT, de ABD történt, akkor a pN1-érintettség aránya 82%-os, míg a pN2+pN3 aránya 18%-os volt. Az ECT-pozitív ABD-s csoportban a pN1-érintettség 60%-os volt, míg a pN2+pN3 arány 40%-osnak bizonyult, amely az ECT-negatív csoport kétszerese; ez a különbség szignifikáns (p = 0,038). Következtetések: Az ECT a hónalj masszív nyirokcsomó-érintettség prediktora, ezért ha ECT igazolódik, akkor ez egy olyan tényező, amelyet az ABD-ről való döntésben figyelembe kell venni.

Open access