Search Results
You are looking at 1 - 8 of 8 items for
- Author or Editor: Gábor Domokos x
- Refine by Access: All Content x
Abstract
The most widespread classification system for pebble shapes in geology is the Zingg system which relies on several length measurements. Here we propose a completely different classification system which involves counting static equilibria. We show that our system is practically applicable: simple hand experiments are suitable and easy to use to determine equilibrium classes. We also propose a simplified classification scheme called E-classification which is considerably faster in practice than the classical Zingg method. Based on statistical results of 1000 pebbles from several different geologic locations we show that E-classes are closely related to the geometric shape of pebbles. We compared E-classes to the Zingg classes, and we found that all the information contained in Zingg classification can be extracted from equilibrium classification. However, the new method is more sophisticated: it may help to identify shape attributes not discovered so far and it is able to store information on special geometries, e.g. on crystal shapes.
In 1944, Santaló asked about the average number of normals through a point of a given convex body. Since then, numerous results appeared in the literature about this problem. The aim of this paper is to add to this list some new, recent developments. We point out connections of the problem to static equilibria of rigid bodies as well as to geometric partial differential equations of surface evolution.
A jelen dolgozatban azt vizsgáljuk, hogy a kis geometriai tökéletlenségek a statikailag határozott rácsos tartók mely rúderőit változtatják meg. Egy csukló kezdeti helyzetének megváltoztatása tipikusan lokalizálható hatást eredményez. A lokalizálhatóság foka kizárólag a rácsos tartó topológiájától függ. Bevezetjük a rácsos tartók skálázott geometriai és topológiai érzékenységi indexeit, és megmutatjuk, hogy a két index – tipikus esetben – megegyezik. Ez azt jelenti, hogy a tényleges érzékenységet mutató geometriai index meghatározható pusztán a topológia ismeretében, részletes statikai rúderőszámítás mellőzésével. Rámutatunk, hogy a matematikailag atipikus geometriák és terhelések mérnöki szempontból gyakran tipikusnak tekinthetők, és hogy ilyen geometriák esetén a geometriai index a topológiai indexnél kisebb lehet a statikailag határozott szerkezetek esetén.
Abstract
While three-dimensional measurement technology is spreading fast, its meaningful application to sedimentary geology still lacks content. Classical shape descriptors (such as axis ratios, circularity of projection) were not inherently three-dimensional, because no such technology existed. Recently a new class of three-dimensional descriptors, collectively referred to as mechanical descriptors, has been introduced and applied for a broad range of sedimentary particles. First-order mechanical descriptors (registered for each pebble as a pair {S, U} of integers), refer to the respective numbers of stable and unstable static equilibria and can be reliably detected by hand experiments. However, they have limited ability of distinction, as the majority of coastal pebbles fall into primary class
Cikkünkben egy GRID technológiára épülő számítási eljárást mutatunk be feszített, berepedt vasbeton gerendák térbeli elmozdulásainak számítására. Az eljárást egy korábbi párhuzamos módszer alapján fejlesztettük ki, melyet szintén bemutatunk röviden, bővítve egy újabb algoritmikus gyorsítási lehetőséggel. A GRID technológia lényege, hogy a felhasználó web felületen keresztül futtat feladatokat, a számítási erõforrás pedig az internetre kapcsolt számítógépek szabad kapacitása.
Rugalmas, berepedt feszültségi állapotban lévő, külpontos nyomásra igénybe vett, tetszőleges alakú vasbeton keresztmetszet semleges tengelyének meghatározására szolgáló iterációs módszer, az ún. Pelikán-iteráció konvergencia-tulajdonságait vizsgáljuk. Megmutatjuk, hogy az eljárás csak a fizikailag releváns megoldást szolgáltatja, továbbá hogy a leképzés egyetlen fixpontja attraktor. A globális konvergenciát numerikus szimulációk támasztják alá. Kitérünk az iterációs eljárás és a vasbeton berepedési folyamata közötti kapcsolatra, valamint más algoritmusokat is definiálunk a kétdimenziós Pelikán-iteráció segítségével.
Vasbeton szerkezetek alakváltozásait, elmozdulásait a rugalmas, berepedt, úgynevezett II. feszültségi állapotban szokták vizsgálni. Külpontos nyomás esetén a semleges tengely meghatározása nemlineáris egyenletek megoldását követeli meg. A Vasbeton szakirodalomban nincs általánosan elfogadott módszer, ennek feltehetoen az az oka, hogy eddig alkalmazott eljárások bonyolultak, és konvergenciájukról keveset lehet tudni. Dolgozatunkban egy olyan új eljárást mutatunk be, melynek alapja egy direkt rekurzió, és amely az egyváltozós, szimmetrikus esetben alkalmazott, sokszor Pelikán-félének nevezett iterációs eljárás (Pelikán, 1972) természetes általánosításának tekintheto. A legegyszerubb esetben (beton téglalap keresztmetszet) bizonyítani tudtuk, hogy az eljárás mindig konvergál, tehát kedvezobben viselkedik, mint az eredeti Pelikán-módszer. Bonyolultabb esetekben ugyanezt a kedvezo globális konvergenciát tapasztaltuk numerikusan.