Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Gábor Ecsedy x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Dániel Kári, Diána Korsós, Bence Kecskédi, Zoltán Lovay, Gábor Ecsedy, Péter Lontai, Ferenc Ender, and Attila Vörös

Absztrakt

A tanulmány célja a colorectalis carcinomák (CRC) miatti acut műtétek eredményeinek javítása. A szerzők a 2004–2006, majd a 2007–2011 közötti időszak eredményeit elemezték. Azokat az eseteket vizsgálták, ahol a CRC diagnózisa korábban nem volt ismert, csak az acut felvétel, illetve az urgens műtét kapcsán derült ki. Egyéb kizárási kritériumok nem voltak. A vizsgált főbb végpontok: varratelégtelenség, postoperativ mortalitás, resecabilitas. A populáció morbiditási mutatóinak és az acut műtétre kerülő betegek általános állapotának meghatározása céljából az ASA-osztályozást és TNM-besorolást is vizsgálták. 2007-ben, az előzőleg szerzett tapasztalatok és eredmények alapján, változtattak kezelési stratégiájukon. Ezt követően az anastomosiselégtelenség aránya tizedére és a mortalitás 5%-kal csökkent. Acut felvételek esetén a gyors kivizsgálás és lehetőség szerint minél alaposabb előkészítés csökkentheti a műtéti szövődmények és halálozás arányát. Törekedni kell arra, hogy a CRC-betegek minél korábban, még a heveny szövődmények kialakulása előtt kerüljenek műtétre.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Péter Lukász, Gábor Ecsedy, Zoltán Lovay, István Nagy, Dániel Kári, Attila Vörös, and Ferenc Ender

Absztrakt

A Fournier-gangraena egy ritka, necrotizáló, gyorsan tovaterjedő fasciitis, amely beszűri a genitáliát, a perineumot, majd innen kiindulva felfelé, az alhasra és lefelé, a combok felé is terjed. Súlyos, életet veszélyeztető septicus állapot alakulhat ki néhány nap alatt. Kórházunk sebészeti osztályán 2007–2011 között 7 Fournier-gangraenás beteget kezeltünk. Az eredményes kezelés feltétele a korai diagnózis, a sürgős sebészi feltárás, necrectomia, progresszió esetén ismételt intervenciók, célzott antibiotikus therapia és intenzív osztályos kezelés volt. Az alkalmazott kezelés ellenére két beteget septicus állapot miatt elveszítettünk.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Hajnalka Horváth, Mónika Ecsedy, Illés Kovács, Gábor László Sándor, Klaudia Mallár, Cecília Czakó, Zoltán Zsolt Nagy, and Anikó Somogyi

Absztrakt:

Bevezetés: A swept source optikaikoherencia-tomográfia egy új, noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retina mellett a chorioidea vizsgálatát, és segítséget nyújthat a diabeteses chorioidopathia patogenezisének megismerésében. Célkitűzés: Diabeteses retinopathia különböző súlyosságú stádiumaiban a chorioideavastagság meghatározása, valamint a különböző terápiás lehetőségek és a jól ismert általános rizikófaktorok (a diabetes fennállási ideje, típusa, hemoglobin-A1c-szint, hypertonia) chorioideavastagsággal való korrelációjának meghatározása. Módszer: Prospektív keresztmetszeti vizsgálat Swept Source DRI Triton optikaikoherencia-tomográfia segítségével. Macula- és chorioideavastagság-térképet készítettünk 60 diabeteses beteg 117 szeméről. Kontrollcsoportként 24 fő 45 szemét vizsgáltuk. A chorioideavastagság változásának a cukorbetegséggel, valamint a szisztémás rizikófaktorokkal való összefüggését elemeztük. A chorioideavastagság és a diabeteses retinopathia súlyossága (nincs, nonproliferatív/proliferatív stádium) közötti kapcsolatot, valamint a panretinalis lézerkezelés hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb chorioideavastagságot találtunk egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva (p<0,05). Az egész beteganyagot vizsgálva az életkor (p<0,001) és a hypertonia jelenléte (p<0,05) szignifikáns korrelációt mutatott a chorioidea elvékonyodásával. A cukorbetegség fennállási ideje és a chorioidea elvékonyodása között szignifikáns összefüggést mutattunk ki (p<0,05). A szisztémás rizikófaktorokat többváltozós modellben vizsgálva a betegség fennállási ideje a chorioideavastagság-csökkenés szignifikáns prediktora maradt (β –0,18, p = 0,02). Szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a chorioideavastagságot a proliferatív retinopathiában szenvedő és a panretinalis lézerkezelésen átesett betegekben a nonproliferatív csoporttal összehasonlítva (p<0,05). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy a szisztémás rizikófaktorok (életkor, hypertonia, a diabetes fennállási ideje) mellett a diabetes jelenléte és a diabeteses retinopathia progressziója is hatással van a chorioidea elvékonyodására. A továbbiakban kimutattuk, hogy panretinalis lézerkezelés hatására a chorioideavastagság szignifikáns csökkenése figyelhető meg. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1475–1482.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Regina Lukács, Gábor Sándor, Miklós Resch, Antal Szabó, György Barcsay, Mónika Ecsedy, Zsuzsanna Szepessy, Zoltán Zsolt Nagy, and András Papp

Absztrakt:

Bevezetés: A patológiás myopia világszerte a látásvesztés egyik meghatározó oka, jelentős részben a még aktív, dolgozó korosztályt érintve. Az egyik jelentős, látást veszélyeztető komplikáció patológiás myopiában a chorioidea-neovascularisatio. Célkitűzés: A patológiás myopia talaján kialakult subfovealis érújdonképződések intravitrealis ranibizumabkezelése eredményességének vizsgálata. Módszer: Retrospektív analízisünk során 14 beteg (életkor: 61 ± 17 év) 14 szemén patológiás rövidlátás talaján kialakult subfovealis érújdonképződéseket kezeltünk intravitrealis ranibizumabbal, szükség szerinti adagolási móddal. Vizsgáltuk a legjobb korrigált távoli látóélesség, a chorioidea-neovascularisatiós laesio magasságának változását és a beadott injekciók számát. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség a kiindulási 55,8 ± 19,3 betűről az első év végére 64,8 ± 15,5 betűre (p = 0,0414), a követési idő végére 62,6 ± 16,3 betűre (p = 0,2896) javult. Az átlagos követési idő 19,7 ± 23,9 hónap, az átlagos injekciószám 2,8 ± 2,1 volt. Négy szemen a látóélesség a kezelés ellenére tovább romlott. Következtetések: Az intravitrealis ranibizumab a patológiás rövidlátás talaján kialakult érújdonképződések hatékony kezelési módja. Néhány szemen a kezelés ellenére tovább romlik a látóélesség. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 579–586.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Gergely Dávid Pelsőczi, Dániel Kári, Balázs Kesserű, Zoltán Lovay, Csaba Polányi, Ágnes Bohák, Judit Baráth, Ferenc Ender, Gábor Ecsedy, and Attila Vörös

Absztrakt

A felnőttkori necrotizáló enterocolitis (adult necrotizing enterocolitis – ANEC) gyakran fatális kimenetelű, fulmináns lefolyást mutató tünetegyüttes, amelyet segmentalisan kialakuló bélelhalás jellemez. A Bell-féle súlyossági beosztás alapján hármas stádiumba tartozó betegüknél a szerzők necrotizáló enterocolitis miatt ismételt műtéteket és vékonybél resectiókat végeztek. Az eltávolított bél szövettani vizsgálata a mucosából kiinduló intestinalis necrosist mutatott, a mesenterialis erek obstructiója nélkül. Az ötödik beavatkozás után a tápcsatorna folytonosságát a megmaradt 30 cm-es terminalis ileum és a duodenum leszálló szára között készített anastomosissal állították helyre. A fent ismertetett, irodalmi ritkaságnak számító kórképben szenvedő súlyos beteg minden várakozást felülmúlva 30 cm-es vékonybéllel szinte teljes életet él gastroenterologiai gondozás mellett.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Gábor László Sándor, Mónika Ecsedy, Zsuzsanna Szepessy, Ágnes Borbándy, Miklós Resch, András Papp, Zsuzsa Récsán, Hajnalka Horváth, Zoltán Zsolt Nagy, and Illés Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: Az optikai koherencia tomográfián alapuló angiográfia új noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retinalis érhálózat vizsgálatát, és segítséget nyújthat a microangiopathiával járó szemfenéki betegségek nyomon követésében. Célkitűzés: Diabeteses betegek mindkét szemén optikai koherencia tomográfiás angiográfiával meghatározni a retinalis kisér-károsodás mértékét az általános rizikófaktorok függvényében. Módszer: Optikai koherencia tomográfiás angiográfia során 36 diabeteses, valamint 45 kontrollszemély mindkét szemén meghatároztuk a retinalis érhálózat sűrűségét. Rögzítettük a magas vérnyomást, a diabetes fennállási idejét, az inzulinkezelést, a HbA1c-szintet, a dyslipidaemia és a diabeteses retinopathia jelenlétét, továbbá a szem tengelyhosszát. A rizikófaktoroknak az érhálózat-sűrűségre és a két szem közötti aszimmetriára kifejtett hatását többváltozós regressziós modellekben vizsgáltuk. Eredmények: Diabeteses betegekben a retinalis érhálózat sűrűsége szignifikánsan alacsonyabb volt, mint kontrollszemélyekben (p<0,05), és ugyanazon beteg két szemének adatai között mért különbség szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll egészséges személyek két szeme között mért különbség (p<0,05). Mind a retinalis érsűrűség, mind a két szem közötti aszimmetria korrelált a diabetes fennállási idejével (p<0,05), kontroll alatt tartva az általános rizikófaktorok hatását. A kontrollcsoporttal összehasonlítva a két szem közötti aszimmetria mértéke szignifikánsan magasabb volt olyan diabeteses betegek két szeme között is, akiknél a diabeteses retinopathia szemfenéki jelei nem voltak láthatók (p<0,001). Következtetések: Diabeteses betegekben csökkent az érhálózat sűrűsége egészséges személyekkel összehasonlítva, továbbá fokozott a két szem közötti aszimmetria. A csökkent érhálózat-sűrűség és a két szem közötti fokozott aszimmetria a betegség fennállási idejével arányos, és alkalmas lehet a diabeteses retinopathia igen korai, szemfenékvizsgálattal még nem látható formáinak kiszűrésére, így segítve a terápia mielőbbi megkezdését. Orv Hetil. 2018; 159(8): 320–326.

Open access