Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Gábor Fodor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Central European Geology
Authors:
Gábor Héja
,
László Fodor
,
Gábor Csillag
,
Hugo Ortner
, and
Szilvia Kövér

Abstract

We have investigated the deformation history of the Keszthely Hills (Transdanubian Range, W Hungary), which belongs to the uppermost slice of the Austroalpine nappe system. This Upper Triassic to Upper Miocene sedimentary rock sequence documented the deformation of the upper crust during repeated rifting and inversion events. We investigated the structural pattern and stress field evolution of this multistage deformation history by structural data collection and evaluation from surface outcrops. Regarding the Mesozoic deformations, we present additional arguments for pre-orogenic (Triassic and Jurassic) extension (D1 and D2 phases), which is mainly characterized by NE–SW extensional structures, such as syn-sedimentary faults, slump-folds, and pre-tilt conjugate normal fault pairs. NW–SE-striking map-scale normal faults were also connected to these phases.

The inversion of these pre-orogenic structures took place during the middle part of the Cretaceous; however, minor contractional deformation possibly reoccurred until the Early Miocene (D3 to D5 phases). The related meso- and map-scale structures are gentle to open folds, thrusts and strike-slip faults. We measured various orientations, which were classified into three stress states or fields on the basis of structural criteria, such as tilt-test, and/or superimposed striae on the same fault planes. For this multi-directional shortening we presented three different scenarios. Our preferred suggestion would be the oblique inversion of pre-orogenic faults, which highly influenced the orientation of compressional structures, and resulted in an inhomogeneous stress field with local stress states in the vicinity of inherited older structures.

The measured post-orogenic extensional structures are related to a new extensional event, the opening of the Pannonian Basin during the Miocene. We classified these structures into the following groups: immediate pre-rift phase with NE–SW extension (D6), syn-rift phase with E–W extension (D7a) and N–S transpression (D7b), and post-rift phase with NNW–SSE extension (D8).

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Reuter
,
Domonka Fodor
,
Petra Forgách
,
Andrea Kátai
, and
György Szűcs

A hepatitis E-vírus (HEV) az egyik leggyakoribb, széklettel terjedő, hepatitist okozó ágens a fejlődő országokban. A fejlett országokban a vírus szórványos emberi megbetegedésekből és házisertésekből való kimutatása azonban felveti a HEV zoonosis útján való terjedését is. Célkitűzés: A hepatitis E-vírus kimutatása emberben, házi- (sertés, szarvasmarha) és vadon élő (vaddisznó, őz) állatokban, és a vírus molekuláris epidemiológiája hazánkban. Módszer: A szerzők a 2001 és 2006 között a szegedi városi kórház infektológiai osztályán ismeretlen eredetű hepatitisben szenvedő betegek szérummintáit HEV ELISA módszerekkel előszűrték, majd a HEV-IgM-pozitív szérummintákat és az állati bélsár-, máj-, valamint bélmintákat RT-PCR módszerekkel vizsgálták. Eredmények: Összesen 116 (9,6%) beteg szérummintája tartalmazott HEV-IgM ellenanyagot. Ötvenhárom HEV-IgM-pozitív szérummintából 13-ban (24,5%) a HEV is kimutatható volt RT-PCR és szekvenálási módszerekkel. A sertésmintákból 42 minta (bélsár: 22,7%, máj: 30,8%), az őzmintákból 11 (máj: 34,4%) és a vaddisznómintákból 9 minta (máj: 12,2%) mutatott RT-PCR-pozitivitást. Egy Indiából importált 1-es genotípusú HEV víruson kívül minden további HEV (12 humán, 19 sertés, 3 őz, 2 vaddisznó) a 3-as genotípusba tartozik. Genetikailag megegyező szekvenciájú HEV-et lehetett kimutatni őzből és egy emberi fertőzésből, továbbá két-két emberi fertőzésből. Megbeszélés: A HEV endémiásan jelen lévő kórokozó. A nyers vagy nem kellően hőkezelt hústermékek (házi és vadhús) elfogyasztása a legvalószínűbb forrása a hazai szórványos hepatitis E-fertőzéseknek. A 3-as genotípusú HEV-ek okozta endémiás humán fertőzések fajokon keresztüli zoonosisok, amelyek élelmiszerek közvetítésével terjednek hazánkban.

Restricted access

A rodostói Rákóczi-ház megvásárlásának körülményei.

Adalékok a magyar–török kapcsolatok 20. századi történetéhez

The circumstances of the Rákóczi House’s invest in Rodostó (Tekirdağ, Turkey)

Historical contributions to the history of the Turkish– Hungarian relations in the 20th century
Építés - Építészettudomány
Authors:
Gábor Fodor
,
Máté Gergő Kovács
, and
Péter Kövecsi-Oláh

A rodostói (ma Tekirdağ) Rákóczi-ház magyar állami tulajdonba kerülése, a ház múzeummá alakítása, a törökországi magyarok hamvainak hazahozatala viszonylag jól ismert fejezetei a magyar történetírásnak. Az elmúlt évtizedekben számtalan értékes tudományos értekezés született a témában.1 A szerzők célja ezúttal a már feltárt eredmények újonnan megismert forrásokkal történő kibővítése, illetve a történészi megközelítés mellé a történeti-építészeti szempontok beemelése volt. Az írás célja volt továbbá, hogy néhány érdekes adalékkal szolgáljon a Rodostóban évtizedeken át tiszteletbeli konzulként tevékenykedő Aslan család történetére vonatkozóan is. Mindehhez pedig kiváló alkalmat biztosít az Oszmán Birodalomba menekült nemzeti nagyjaink magyarországi újratemetésének 110. évfordulója.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors:
Csaba Polgár
,
András Csejtei
,
Gabriella Gábor
,
László Landherr
,
László Mangel
,
Árpád Mayer
,
György Németh
, and
János Fodor
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Taha El Hadj Othmane
,
Gábor Speer
,
Bertalan Fekete
,
Tamás Szabó
,
József Egresits
,
Erzsébet Fodor
,
István Kiss
,
János Nemcsik
,
András Szabó
,
Zsófia Németh
,
Miklós Szathmári
, and
András Tislér

A csontbiológia terén végzett vizsgálatok vezettek a tumornekrózis-faktorok családjába tartozó receptorok, így az osteoprotegerin és a receptor activator of nuclear factor κB (RANK) szerepének tisztázásához a csontátépülés folyamatának szabályozásában. A RANK receptor ligandja (RANKL) a csontreszorpció stimulátora, míg az osteoprotegerin a csont keringő, szolúbilis protektora. A csontátépülés kóros állapotai (így az osteoporosis is) összefüggnek az osteoprotegerin és a RANKL közti egyensúlyi állapot megbomlásával. Az elmúlt évek eredményei rámutattak arra is, hogy az osteoprotegerin/RANKL/RANK rendszer fontos szerepet játszik az immun- és a vascularis rendszer szabályozásában. Közleményünkben az elsődlegesen „csontprotektor” hatásúként megismert osteoprotegerin funkcióját, szabályozását és patológiás állapotokban – döntően a cardiovascularis megbetegedésekben – játszott szerepét, rizikómarkerként való alkalmazhatóságát foglaljuk össze. Végül krónikus hemodializált betegeink között végzett prospektív vizsgálatunkat ismertetjük, amelyben az ezen betegek cardiovascularis mortalitása, OPG-szérumszintje és érfali tágulékonysága közti összefüggést vizsgáltuk – pozitív eredménnyel.

Restricted access

In situ duktális emlőkarcinóma kombinált sebészi- és sugárkezelése: a magyarországi multicentrikus prospektív

Combined surgery and radiotherapy in the treatment of ductal carcinoma in situ of the breast: Preliminary results of the Hungarian multicentric prospective randomised study

Magyar Onkológia
Authors:
Csaba Polgár
,
Zsolt Orosz
,
Zsuzsanna Kahán
,
Gabriella Gábor
,
Nóra Jani
,
Gábor Cserni
,
Janaki Hadijev
,
Janina Kulka
,
Zoltán Sulyok
,
Gábor Boross
,
György Lázár
,
Zsolt László
,
Csaba Diczházi
,
Nóra Udvarhelyi
,
Éva Szabó
,
Zoltán Péntek
,
Tibor Major
, and
János Fodor

Absztrakt

A közlemény célja a magyarországi multicentrikus, randomizált DCIS vizsgálat korai eredményeinek ismertetése. 2000 és 2007 között 278 DCIS miatt emlőmegtartó műtéttel kezelt beteget randomizáltunk a lokális recidíva szempontjából meghatározott rizikócsoportok szerinti besorolás után. Alacsony/közepes kockázat esetén (n=29) a betegek 50 Gy sugárkezelésben vagy szoros obszervációban részesültek. Magas kockázat mellett (n=235) 50 Gy vagy 50 Gy + 16 Gy tumorágy “boost” besugárzást adtunk. Igen magas kockázat (pozitív sebészi szél) esetén (n=14) a betegek emelt dózisú (50 Gy + 16 Gy “boost”) sugárkezelésen vagy reoperáción (reexcízió + sugárkezelés vagy masztektómia) estek át. Immunhisztokémiai (IHK) módszerrel vizsgáltuk a lehetséges molekuláris prognosztikai markerek (ER, PR, Her2, p53, Bcl-2 és Ki-67) expresszióját. A 36 hónapos medián követési idő alatt az alacsony/közepes és igen magas rizikójú betegcsoportokban daganatkiújulást nem észleltünk. A magas rizikójú betegcsoportban 4 (1,7%) lokális recidíva és 1 (0,4%) távoli áttét alakult ki, emlődaganatos haláleset nem volt. A magas rizikójú betegcsoportban a helyi daganatkiújulás 3 és 5 éves valószínűsége 1,1% és 3,1% volt. A pozitív IHK reakció a Her2 (38%), p53 (37%) és Ki-67 (44%) markereknél a nukleáris grade-del korrelált. Ezzel szemben az ER- (77%), PR- (67%) és Bcl-2- (64%) pozitivitás szignifikáns inverz összefüggésben volt a grade-del. Korai eredményeink alapján az emlő-DCIS kezelésében az emlőmegtartó műtét és posztoperatív sugárkezelés alkalmazásával a helyi daganatkiújulás éves aránya 1% alatt marad. A molekuláris prognosztikai faktorok IHK vizsgálata segíthet a DCIS biológiai heterogenitásának feltérképezésében.

Restricted access