Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Gábor Kasza x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

There is still much to be explored about the exact circumstances of the creation of Csontváry’s pictures and the painter’s working method. Research has either approached the oeuvre from the life path wrought with mythical elements, or wished to embed it in the context of 19th century painting tradition. From these angles, however, the consistently built visual logic of Csontváry’s pictures, their details governed by the inherent laws of the genre of painting are often overlooked.

The most adequate method of exploring Csontváry’s creative practice appears to be a thorough examination of the relation between the inspiring sight and the picture painted of it. I based this study on Csontváry’s landscapes painted between 1897 and 1905, first of all those painted in Trogir, Castellammare and Taormina. In the knowledge of these localities it can be established that the painter accurately followed the topographic sight and the conditions of light. At the same time, the comparison of the location and the painting has also revealed that the painter had pairs of pictures in mind in his intention to capture a sight systematically. Taking up a vantage point mostly in northsouth and one in east-west orientation, he created “panorama pictures” built of several elements. His paintings are similar to the 360° panoramas in photography. But while a rotating camera can take an infinite number of photos, the painter assembled the picture from two “shots”.

Conspicuously, the pairs of pictures depict different times of day: instead of momentary impressions and moods, Csontváry captured the path of the transmission of light and thereby the passing of time, an interval of time in the pairs of pictures. In his later compositions he was to apply these different light conditions in a single picture, framing as it were the daily path of the planet on the horizon. This practice is related to one of Csontváry’s key technical terms, the “Sun Path”.

By capturing the changing of light in one picture Csontváry wished to “perfect” the 19th century plein air technique. His “Sun Path” painting derives from a specific view of nature and the world, which was in polar opposition to the positivism of naturalism and the sensualism of impressionism. Proof of it is the pairs of pictures. They summarize all Csontváry’s observations of time and space, and their translation into the practice of painting.

The views conveyed by Csontváry’s paintings were often borrowed from contemporaneous picture postcards. Not only greeting cards but e.g. the rich moving picture and photo material of the programs of the Urania Hungarian Scientific Theatre inspired him. He treated the pictorial themes as visual tropes or conventions, but in the creative process he only used their fixed, symbolic form such as a typical cutting. When a theme was actually to be realized, he thought it indispensable to be on the site in person, to make sketches and paint on the spot. He did so to make the contents he found important in the symbol visible by his painting.

Restricted access
Biologia Futura
Authors: Anna Gábor, Noémi Kaszás, Ádám Miklósi, Tamás Faragó, and Attila Andics

Background and aims

Conspecific individual recognition using vocal cues has been shown in a wide range of species but there is no published evidence that dogs are able to recognize their owner based on his/her voice alone (interspecific individual recognition).

Methods

In our test, dogs had to rely on vocal cues to find their hidden owner in a two-way choice task. From behind an opaque screen, both the owner and a control person uttered neutral speech (reading sentences from a receipt) before the dogs were allowed to make their choice. Correct choices were reinforced by food and by verbal praise.

Results

During the six-choice trials, dogs chose their owner’s voice significantly more often than the control person’s voice. There was no effect of learning throughout the trials, and dogs did not show side preference.

Discussion

Thus, dogs are able to discriminate interspecific voices, suggesting that they are able to identify their owner based on vocal cues alone. This experimental design allows exploration of the role of individual acoustic parameters (such as fundamental frequency) in voice discrimination.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Tóth, Bálint Kaszás, Gábor Horváth, Zalán Piski, Péter Bakó, László Lujber, Imre Gerlinger, and Péter Révész

Absztrakt:

A Wegener-granulomatosis – újabb nevén polyangitis granulomatosis – súlyos, antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociálta, kis ereket érintő vasculitis, melyet a légúti traktus és a renalis rendszer nekrotizáló, granulomatosus gyulladása jellemez. A fülészeti manifesztációk a kórkép korai fázisában fordulhatnak elő, melyek közül a leggyakrabban savós középfülgyulladás, maszkolt otomastoiditis, esetenként sensorineuralis halláscsökkenés jelentkezhet. A diagnózis felállítása a klinikai képen, az immunszerológiai, valamint a hisztopatológiai vizsgálatokon alapszik. A kombinált immunszuppresszív terápia mellett a lokális manifesztációk szanálása szükséges. A terápiarezisztens, Wegener-granulomatosis talaján kialakult elhúzódó középfülgyulladás gyakran komoly kihívás elé állítja a fül-orr-gégészt. Ilyen esetekben a felkészült fülsebész kezében stabil megoldást jelent a subtotalis petrosectomia, amellyel zárt, reakciómentes középfül kerül kialakításra, s abban szimultán vagy halasztottan végezhető hallásrehabilitáció modern, implantálható hallásjavító készülékekkel. A jelen közleményben a szerzők áttekintik a vonatkozó irodalmat és egy esetbemutatáson keresztül ismertetik a Wegener-granulomatosis fülészeti megjelenésének komplex ellátását a modern szakmai szemlélet jegyében. Orv Hetil. 2019; 160(4): 151–157.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Endre Arató, Gábor Kasza, László Sinay, László Benkő, Gábor Fazekas, Péter Hardi, Árpád Füzi, Tibor Nagy, Shafei Masoud, Gábor Jancsó, Lajos Kollár, and Gábor Menyhei

Absztrakt

Esetismertetés: Közleményünkben egy relatíve ritka érsebészeti szövődmény nem szokványos műtéti megoldását ismertetjük. Esetünkben Leriche-syndroma miatt aortobifemoralis bypasst végeztünk a betegnél, melyet követően a beültetett Y graft septicussá vált, így az inficiált implantátum eltávolítására kényszerültünk. A hasi aorta elvarrása után az alsó végtagok keringésének biztosítása céljából axillobifemoralis bypassműtétet végeztünk. A későbbiek során a graft el-záródott, de 37 hónappal a műtétet követően a jobb arteria subclavia és az interpositum találkozásánál jelentős méretű anastomosis-aneurysma keletkezett. Ez az embolisatio, ruptura és kompresszió veszélye miatt újabb műtéti megoldást igényelt. A szokványos érsebészeti megoldás helyett (resectio, interpositio) endovascularis megoldást alkalmaztunk. Ennek során a jobb arteria brachialis feltárásából katétertechnikával, borított stent pozicionálásával iktattuk ki az álaneurysmát, megelőzve a vázolt szövődmények kialakulásának lehetőségét. Következtetés: Az újszerű, minimálisan invazív megoldás rendkívül alkalmas rá, hogy magas rizikójú betegeknél elkerüljük az anatómiai régióból fakadó egyéb képletek sérülését, minimalizáljuk a műtéti vérveszteséget, és csökkentsük a hosszú narkózist igénylő feltárásos műtétből fakadó általános szövődményeket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Fazekas, Gábor Kasza, Endre Arató, László Sínay, Gergely Vadász, Árpád Füzi, Péter Hardi, László Benkő, Tibor Nagy, Gábor Jancsó, and Gábor Menyhei

Absztrakt

Bevezetés: A cerebralis hyperperfusiós szindróma ritka, kevéssé ismert kórkép, amely azonban olykor súlyos következményekkel járhat. Felléphet a carotis műtéti revascularisatióját vagy stentelését követően is. Jellegzetes tüneteinek felismerése (fejfájás, görcs, fokális neurológiai deficit), a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, komputertomográfia) mielőbbi elvégzése döntő jelentőségű a kórismézés szempontjából. Célkitűzés: A nemzetközi irodalmat és a szerzők saját betegeinek adatait áttekintve a tünetegyüttes kialakulására nézve veszélyeztetett csoport kiszűrése, effektív terápiás protokoll felállítása. Módszer: A szerzők osztályán kezelt betegek dokumentumait 2010-től napjainkig retrospektíve áttekintve, mindeddig 3 esetben találkoztak a kritériumoknak megfelelő fenti tünetegyüttessel. Eredmények: Mindhárom esetben hasonló elvek mentén, intenzív osztály közreműködésével avatkoztak közbe, azonban a közbelépés csak egy esetben volt hatékony, megfelelő terápiával gyors remisszió volt elérhető. Következtetések: Egyelőre, sajnos, nem áll rendelkezésre olyan diagnosztikai eszköz, amellyel hatékonyan és egyértelműen kiszűrhetők a kockázati csoportok, így megelőzési lehetőségként az egyetlen gyógyszeresen befolyásolható kockázati tényező, a vérnyomás perioperatív beállítása marad kezünkben. Amennyiben a tünetek mégis kialakulnak, mielőbbi agresszív kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156(26), 1049–1053.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ildikó Szelechman, Gábor Jancsó, Gergely Vadász, Gábor Kasza, László Sínay, Gábor Fazekas, Péter Hardi, Tibor Nagy, László Benkő, Melinda Gadácsi, Nikoletta Lima, Gábor Menyhei, and Endre Arató

Bevezetés: Az atherosclerosis okozta krónikus, súlyos keringészavarral járó perifériás érszűkületek kezelésére a medencei régióban a leggyakrabban végzett műtéti beavatkozások a thrombendarterectomia (TEA) vagy az áthidaló (bypass) megoldások. Bypass során biológiai vagy szintetikus graftok használatosak. A szintetikus graftokkal végzett érműtéteket követően fokozott a veszélye a graftfertőzés kialakulásának, aminek medencei folyamatokban 70–75% a halálozási aránya. Egy szeptikus aortobifemoralis graft esetünk ismertetésének tükrében szeretnénk bemutatni a kérdéskör indikációs nehézségeit, dilemmáit. Esetismertetés: 58 éves nőbeteg jobb alsó végtagi trophicus ulcusa hátterében az elvégzett DSA aortobiiliacalis stenosist, illetve occlusiót igazolt, mely miatt Dacron grafttal aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk. Graftszár-reocclusio kapcsán észleltük a műér fertőzését, így in situ silver Dacron graftcsere mellett döntöttünk. Az ismételt egyoldali elzáródást femorofemoralis crossover bypassműtététtel oldottuk meg, szintén ezüsttel impregnált műér felhasználásával. Fentiek ellenére a szeptikus folyamat progrediált, ezért a műerek explantációjára kényszerültünk egyidejű autológ mélyvéna-áthidalás alkalmazásával. Összefoglalás: A szeptikus szövődmények megoldására ismeretesek extraanatomikus és lokális megoldások. Medencei fertőzésekben a legjobb eredményeket az autológ mélyvénával végzett áthidalások adják. Az infekció eliminálása szempontjából is ez a leghatékonyabb eljárás, de egyúttal a legmegterhelőbb beavatkozás is a műtéti idő meghosszabbodása és a vérvesztés miatt. Az ideális műtéti technika megválasztása mindig individuális kell hogy legyen, mérlegelve a beteg életkorát, terhelhetőségét, a rendelkezésre álló technikai és infrastrukturális hátteret.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Endre Arató, Mária Kürthy, Gábor Jancsó, László Sínay, Gábor Kasza, Gábor Menyhei, Shafiei Masoud, Zoltán Varga, Andrea Bertalan, Zsófia Verzár, Lajos Kollár, and Erzsébet Rőth

Absztrakt

Háttér és célkitűzés: A compartment-syndroma műtéti indikációja döntően a klinikai kép alapján történik, amely sok esetben bizonytalan, s így megkésett beavatkozást eredményez. Tanulmányunk során a compartment-syndromában kialakuló emelkedett rekesznyomás mérésével és a következményes microcirculatio elégtelenségét jelző csökkent szöveti oxigénsaturatio monitorozásával kívántuk megítélni a folyamat progresszióját.

Beteganyag és módszer: Vizsgálatainkba 16 beteget vontunk be (12 férfi, 4 nő; átlagéletkor: 62,7 ± 9,5 év), akiknél súlyos, 4 órán túli kritikus also végtagi ischaemia miatt végeztünk revascularisatiós műtétet. Az acut ischaemia okai közt 5 arteria iliaca embolia szerepelt, míg a többi elzáródás femoralis szintű volt (szintén embolia, illetve artériás thrombosis). A revascularisatiót követően már a műtét másnapján különböző szintű, de jelentős lábszári duzzanatot észleltünk a betegeknél. Ezt követően a fasciarekeszekben uralkodó emelkedett nyomás detektálására, illetve a végtag keringésének megítélésére bevezettük az intracompartmentalis nyomásmérést (ICP) KODIAG eszközzel, valamint a szöveti oxigénsaturatio (StO2) meghatározását NIRS-szel (near-infrared spectroscopy).

Eredmények: 12 betegnél az ICP meghaladta a kritikus 40 Hgmm-t. Ebben a betegcsoportban az StO2 50–53%-ra esett a teljes recanalisatio ellenére. Ezt követően urgens, félig nyílt fasciotomiát végeztünk. 4 betegnél, akinél klinikailag szintén compartment-syndroma gyanúja merült fel, a vizsgálatok nem támasztották alá a sürgős fasciotomia szükségességét. Az ICP 25–35 Hgmm volt, míg a StO2 megközelítette a normálisat.

Összefoglalás: Vizsgálataink újszerűsége, hogy a klinikai gyakorlatban korábban alkalmazott empirikus terápiás irányelvek mellett mért paramétereken alapuló (evidence based medicine) műtéti indikációs stratégiát állítottunk fel. Az általunk meghatározott nyomás- és saturatiós értékek segítséget nyújtanak a betegség konzervatív és sebészi kezelési indikációinak felállításában.

Restricted access