Search Results
You are looking at 1 - 10 of 168 items for
- Author or Editor: Gábor Kovács x
- Refine by Access: All Content x
Magyarországon a gümőkór elleni szervezett küzdelem egyik legfontosabb eleme a mellkasi röntgenvizsgálaton alapuló évenkénti kötelező lakosságszűrés bevezetése volt. A hetvenes években megközelítően a teljes felnőttnépesség részt vett tüdőszűrésen. A tbc epidemiológiai helyzetének javulásával egyre nagyobb jelentőséggel bír a tüdőrákos betegeknek a szűrővizsgálat „melléktermékeként” történő korai felfedezése. A jövőben a kiemelési hatékonyság érdekében a súlyt a rizikócsoport vizsgálatára kell helyeznünk. Ez a tüdőrák esetében a negyvenévesnél idősebb dohányosok évenkénti ajánlott mellkasi röntgenvizsgálatát jelentheti. Az ajánlott vizsgálat előnyeinek bizonyítására elvégeztük a budapesti tüdőrák-prevalencia retrospektív elemzését. 2511 beteg adatai alapján megállapítottuk, hogy az öt évnél tovább élő tüdőrákos betegek 60%-át fedezték fel szűrővizsgálattal, szemben a panasszal felfedezettek 40%-ával. A szűréssel kiemeltek körében 34% volt az operábilitási ráta, míg a panasszal felfedezetteknek csak a 14%-át lehetett megoperálni. Megállapítottuk, hogy a radikális reszekciós műtét elvégzése valódi többlettúlélési esélyt jelent e betegek számára. Ezt az operált betegek kedvezőbb – három-négy éves – túlélése igazolja. Igaz ugyanakkor az is, hogy a későbbiekben, a kialakuló recidívák miatt a tüdőrák mortalitása nem javul a céllakosság körében. A jelenlegi kiemelési adatok ismeretében ez évente 5–600 beteg számára jelent reálisan többlettúlélési esélyt. Az ajánlott rizikócsoportok (>40 év, dohányosok) mellkasi röntgenvizsgálata esetén az operábilitási ráta további javulásával 1100–1200 beteg kaphatná meg ezt az esélyt.
Absztrakt
Bevezetés: A megváltozott munkaképességű személyek részére kifizetett és jelenleg az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének közel 30%-át kitevő pénzbeli ellátásokra való jogosultság megállapítása, a keret racionális felhasználása régóta komoly problémákat vet fel. Célkitűzés: A tanulmány célja az elmúlt 25 év statisztikai adatainak és a jogszabályi környezet változásának az összehasonlító vizsgálata. Módszerek: Vizsgálatainkat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Központi Statisztikai Hivatal adatsoraira, valamint az Állami Számvevőszék, továbbá a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartási jelentéseire alapoztuk. A vizsgált időszakra vonatkozóan elemeztük a megváltozott munkaképességű személyek számára kifizetett pénzbeli ellátások mértékét, az azok csökkentésére tett intézkedéseket, illetve az alapul fekvő jogszabályi háttér változását. Hosszmetszetben vizsgáltuk a háttérben húzódó komplex társadalmi, szociológiai folyamatainak vonatkozó dimenziót, továbbá a megváltozott munkaképesség orvosszakmai értékelésének rendszerét, illetve a komplex rehabilitációs ellátások megjelenését, hatásait. Eredmények: Az elmúlt 25 évben az eltérő megnevezés alatt (rokkantság, munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás, rehabilitációs ellátás) kifizetett pénzbeli ellátások (járadék, nyugellátás) az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének még ma is meghatározó részét képezik (2016-ban 315 milliárd forint). Komoly erőfeszítések történtek arra, hogy a régebben alapvetően automatikusan folyósított rokkantsági nyugdíj és járadék rendszerét a megmaradt egészségi állapotra építő, azt megtartó, javító komplex orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációval váltsák fel. Az intézkedések célja alapvetően a költségvetés kiadásainak csökkentése, illetve a kifizetett összeg rehabilitációs ellátásokra építő eredményesebb hasznosulása. Következtetés: A vizsgált hosszú időperiódusban lezajló társadalmi, szociológiai változások sajnálatosan elősegítették a rokkantsági ellátást igénybe vevők számának kezdetben gyors emelkedését, majd magas szinten stabilizálódását és a költségvetés jelentős terhelését. Ezt a pénzbeni ellátás rehabilitációs szemléletű átalakítása sem volt képes kellően ellensúlyozni. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 29–36.
While workplace communication is a well-established field in communication studies, empirical research based on samples of communication processes taking place in actual organisations is still scarce. Although a distinct line of research on meetings has recently emerged and established itself as “meeting science”, another ubiquitous communication setting, regarding business presentations have received far less attention. In this paper, we argue that a general-purpose theory and a corresponding measuring instrument for the evaluation of the impression made by a presentation on the audience would greatly enhance our understanding of the factors that determine the efficiency of presentations. We present the theoretical framework and the indicators in such an inventory, which we have developed based on the educational literature on public speaking. The construction of this instrument also generated a set of hypotheses about how a speaker’s personality traits may be related to various aspects of the impression made by the speaker.
A kísérlet az idegen nyelvi beszédhangok hatását vizsgálja a rövid távú verbális emlékezeti teljesítményre. A fonológiai tár kapacitását és az emléknyomok pontosságát álszóteszt segítségével mértük, melynek során a vizsgálati személyeknek kizárólag anyanyelvi fonémákból álló, illetve idegen beszédhangokat is tartalmazó ingerszavakat kellett visszamondaniuk. A válaszok kiértékelésekor kiemelt szempont volt a különbözo produkciós tényezok - különösen az akcentus - kontrollálása. A két ingertípus felidézése között szignifikáns különbség mutatkozott, ami arra utal, hogy a nem anyanyelvi beszédhangok jelenléte nagymértékben nehezíti a rövid távú fonológiai reprezentációk megtartását, és ezen keresztül kihat az idegennyelv-elsajátítás teljes folyamatára. Vizsgálatunk egyben egy újszeru módszertani keretet is kínál a verbális munkamemória szókincs-elsajátításra gyakorolt hatásának elemzéséhez.
Johann Ignaz Cimbal „védjegye”, a VSG-monogram
Johann Ignaz Cimbal’s “trade mark”: the VSC monogram
Next to his signature, Viennese painter Johann Ignaz Cimbal often added a peculiar sign in his frescoes and oils. It is a combination of letters, appearing in a different form in each of the studied cases (Zalaegerszeg, Oberlaa, Zwettl, Peremarton, Tornyiszentmiklós, Nagykároly [ Carei]), which – and the poor state of the works – make the identification of the letters difficult. In most cases the sign reads VSG, so it is not the initials of the painter.
In some Cimbal works the three letters also appear with iconographic meaning. On the picture of the King Saint Stephen side altar in the parish church of Tornyiszentmiklós the letters shining in the halo around the Holy Cross were identified as VSG earlier and decoded as “Vera Sacra Crux”. However, it is more likely that this abbreviation hides the same meaning as the monograms next to Cimbal’s signatures.
Guidance to the elucidation of the monogram was provided by the ceiling fresco in the southern vestry-room of Székesfehérvár cathedral. The clearly readable VSG abbreviation appears in the corners of the triangle symbolizing the Holy Trinity, which leaves no doubt that it is in connection of the Holy Trinity. The most obvious explanation is the letters being the initials of the German words for the three divine entities, Vater, Sohn and [Heiliger] Geist.
The attribution of the picture (Maria Immaculata) on the high altar of the parish church of Sárospatak to Cimbal was suggested on the basis of this motif, here in three corners of a triangular aureole around the Ark of Covenant. The attribution is also confirmed by style critical analyses. (Analogous are Cimbal’s Immaculata figures in Zalaeregszeg, Tornyiszentmiklós and Székesfehérvár.)
The abbreviation alluding to the Holy Trinity, which is perfectly embedded in the iconographic fabric of some paintings, was also used by Cimbal independently of the theme, attached to his name. Inserting a sign referring to the Holy Trinity above his name must have been a religious gesture. Having completed a picture, the painter crossed himself, as it were, offering his work to God. He sealed his offering with the mysterious sign of God “in the name of the Father, the Son and the Holy Ghost”. (A similar religious gesture must underlie the signature 70 of an early Cimbal work, the Saint Anne altar picture in Vienna’s Barmherzigenkirche. The abbreviation “Zimbal i. VR” is traditionally interpreted as “In veneratione” with the explanation that the painter made the picture as a votive offering.) Cimbal always created a new composition out of the three letters, so it cannot have been his aim to make a recognizable constant “trade-mark”. (For this purpose he used his name with the customary addition “invenit et pinxit”.) The linking of the three letters is not just a customary formal solution as in monograms, but it has a meaning: it symbolizes the unity of the three divine persons, just as the circle in the triangle in Székesfehérvár.
An extremely expressive iconographic solution needs special mention, applied almost to each of his depictions of the Holy Trinity in Hungary. It is the sceptre held by the three coeternal persons (hence it has extreme length). As it occurs so frequently, it cannot be part of an occasional client’s wish but much rather it is the painter’s invention. Perhaps a comprehensive examination of the entire oeuvre will discover further examples in support of the author’s hypothesis that the Holy Trinity was a particularly favourite theme of Cimbal. It was again his personal devotion that led him to use the Holy Trinity monogram.
The motivation behind commissions for religious art works in the period was first of all the client’s personal religiosity. The religious motifs of the artists can usually only be inferred from indirect data and in connection with few works. One such sign is that for the duration of painting the frescoes Franz Anton Maulbertsch joined the Scapular Confraternity of Székesfehérvár, while the group portrait on the organ loft of Sümeg permits the assumption that he took part in the devotions of the Angelic Society founded by bishop Márton Padányi Biró. His pupil Johannes Pöckel who settled in Sümeg was a member of the local Confraternity of the Cord. Unfortunately, no information to this effect is known about Cimbal.
His signature and Holy Trinity monogram testify that not only the client but also the painter offered his work to God.
