Search Results

You are looking at 1 - 10 of 128 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search

Magyarországon a gümőkór elleni szervezett küzdelem egyik legfontosabb eleme a mellkasi röntgenvizsgálaton alapuló évenkénti kötelező lakosságszűrés bevezetése volt. A hetvenes években megközelítően a teljes felnőttnépesség részt vett tüdőszűrésen. A tbc epidemiológiai helyzetének javulásával egyre nagyobb jelentőséggel bír a tüdőrákos betegeknek a szűrővizsgálat „melléktermékeként” történő korai felfedezése. A jövőben a kiemelési hatékonyság érdekében a súlyt a rizikócsoport vizsgálatára kell helyeznünk. Ez a tüdőrák esetében a negyvenévesnél idősebb dohányosok évenkénti ajánlott mellkasi röntgenvizsgálatát jelentheti. Az ajánlott vizsgálat előnyeinek bizonyítására elvégeztük a budapesti tüdőrák-prevalencia retrospektív elemzését. 2511 beteg adatai alapján megállapítottuk, hogy az öt évnél tovább élő tüdőrákos betegek 60%-át fedezték fel szűrővizsgálattal, szemben a panasszal felfedezettek 40%-ával. A szűréssel kiemeltek körében 34% volt az operábilitási ráta, míg a panasszal felfedezetteknek csak a 14%-át lehetett megoperálni. Megállapítottuk, hogy a radikális reszekciós műtét elvégzése valódi többlettúlélési esélyt jelent e betegek számára. Ezt az operált betegek kedvezőbb – három-négy éves – túlélése igazolja. Igaz ugyanakkor az is, hogy a későbbiekben, a kialakuló recidívák miatt a tüdőrák mortalitása nem javul a céllakosság körében. A jelenlegi kiemelési adatok ismeretében ez évente 5–600 beteg számára jelent reálisan többlettúlélési esélyt. Az ajánlott rizikócsoportok (>40 év, dohányosok) mellkasi röntgenvizsgálata esetén az operábilitási ráta további javulásával 1100–1200 beteg kaphatná meg ezt az esélyt.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A megváltozott munkaképességű személyek részére kifizetett és jelenleg az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének közel 30%-át kitevő pénzbeli ellátásokra való jogosultság megállapítása, a keret racionális felhasználása régóta komoly problémákat vet fel. Célkitűzés: A tanulmány célja az elmúlt 25 év statisztikai adatainak és a jogszabályi környezet változásának az összehasonlító vizsgálata. Módszerek: Vizsgálatainkat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Központi Statisztikai Hivatal adatsoraira, valamint az Állami Számvevőszék, továbbá a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartási jelentéseire alapoztuk. A vizsgált időszakra vonatkozóan elemeztük a megváltozott munkaképességű személyek számára kifizetett pénzbeli ellátások mértékét, az azok csökkentésére tett intézkedéseket, illetve az alapul fekvő jogszabályi háttér változását. Hosszmetszetben vizsgáltuk a háttérben húzódó komplex társadalmi, szociológiai folyamatainak vonatkozó dimenziót, továbbá a megváltozott munkaképesség orvosszakmai értékelésének rendszerét, illetve a komplex rehabilitációs ellátások megjelenését, hatásait. Eredmények: Az elmúlt 25 évben az eltérő megnevezés alatt (rokkantság, munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás, rehabilitációs ellátás) kifizetett pénzbeli ellátások (járadék, nyugellátás) az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének még ma is meghatározó részét képezik (2016-ban 315 milliárd forint). Komoly erőfeszítések történtek arra, hogy a régebben alapvetően automatikusan folyósított rokkantsági nyugdíj és járadék rendszerét a megmaradt egészségi állapotra építő, azt megtartó, javító komplex orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációval váltsák fel. Az intézkedések célja alapvetően a költségvetés kiadásainak csökkentése, illetve a kifizetett összeg rehabilitációs ellátásokra építő eredményesebb hasznosulása. Következtetés: A vizsgált hosszú időperiódusban lezajló társadalmi, szociológiai változások sajnálatosan elősegítették a rokkantsági ellátást igénybe vevők számának kezdetben gyors emelkedését, majd magas szinten stabilizálódását és a költségvetés jelentős terhelését. Ezt a pénzbeni ellátás rehabilitációs szemléletű átalakítása sem volt képes kellően ellensúlyozni. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 29–36.

Open access

While workplace communication is a well-established field in communication studies, empirical research based on samples of communication processes taking place in actual organisations is still scarce. Although a distinct line of research on meetings has recently emerged and established itself as “meeting science”, another ubiquitous communication setting, regarding business presentations have received far less attention. In this paper, we argue that a general-purpose theory and a corresponding measuring instrument for the evaluation of the impression made by a presentation on the audience would greatly enhance our understanding of the factors that determine the efficiency of presentations. We present the theoretical framework and the indicators in such an inventory, which we have developed based on the educational literature on public speaking. The construction of this instrument also generated a set of hypotheses about how a speaker’s personality traits may be related to various aspects of the impression made by the speaker.

Restricted access

A kísérlet az idegen nyelvi beszédhangok hatását vizsgálja a rövid távú verbális emlékezeti teljesítményre. A fonológiai tár kapacitását és az emléknyomok pontosságát álszóteszt segítségével mértük, melynek során a vizsgálati személyeknek kizárólag anyanyelvi fonémákból álló, illetve idegen beszédhangokat is tartalmazó ingerszavakat kellett visszamondaniuk. A válaszok kiértékelésekor kiemelt szempont volt a különbözo produkciós tényezok - különösen az akcentus - kontrollálása. A két ingertípus felidézése között szignifikáns különbség mutatkozott, ami arra utal, hogy a nem anyanyelvi beszédhangok jelenléte nagymértékben nehezíti a rövid távú fonológiai reprezentációk megtartását, és ezen keresztül kihat az idegennyelv-elsajátítás teljes folyamatára. Vizsgálatunk egyben egy újszeru módszertani keretet is kínál a verbális munkamemória szókincs-elsajátításra gyakorolt hatásának elemzéséhez.

Restricted access

Absztrakt:

A gyermekkori immunthrombocytopenia (ITP) nagyon változatos kórkép. A különböző nemzetközi ajánlások nem szabnak meg szigorú előírásokat, csupán terápiás lehetőségekről beszélnek. A hazai gyakorlat alapján 2011-ben egy konkrét terápiás algoritmus került bemutatásra. Az elmúlt években új innovatív szerek állnak rendelkezésre már Magyarországon is, ezért időszerű a terápiás ajánlások átgondolása és újrafogalmazása. A jelen munkában napjaink korszerű ellátási elveit mutatjuk be. Csecsemő- és gyermekkorban továbbra is elsősorban a nagy adagú intravénás immunglobulin-kezelést javasoljuk, idősebb életkorban és alternatívaként a szteroidkezelés is indikált (lökéskezelés vagy elnyújtott kis adagú kezelés formájában). Rezisztens esetekben az új, innovatív trombopoetinreceptor-izgató szerek közül ma már gyermekeknek is törzskönyvezett készítmény az eltrombopág, amely nagyon hatékonyan javítja a kórlefolyást. A lépkivétel gyermekkorban csak kivételes esetben jön szóba. Az ITP kiszámíthatatlan kórkép, és bár gyermekkorban mintegy 70–80%-ban gyógyul, szakorvosi ellátást és hosszú távú követést igényel. Orv Hetil. 2017; 158(48): 1891–1896.

Open access

Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében a gyógyszeres kezelés mellett döntő jelentősége van a betegoktatásnak. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknek nyújtott csoportos edukáció fejt-e ki pozitív addicionális hatást a cukorháztartásukra és életvezetésük egyes jellemzőire. Módszer: A beavatkozással nem járó vizsgálatba 18–75 év közötti betegeket vontak be. Az edukált betegeket a betegedukációt biztosító centrumok, a kontrollbetegeket a hagyományos cukorbeteg-tanácsadást végző centrumok vonták be a vizsgálatba. Eredmények: Kiinduláskor az edukációs csoport betegei fiatalabbak voltak, rövidebb volt a diabetesanamnézisük és jobb vércukorháztartással rendelkeztek. A kontroll- és az edukációs csoportban a HbA1c változása –1,41% vs. –1,23% (p = 0,277), az éhomi vércukorszinté –1,89 mmol/l vs. –1,88 mmol/l (p = 0,854) volt. A postprandialis vércukorszintben a kontrollcsoportban lehetett szignifikánsan nagyobb csökkenést kimutatni: (–2,88 mmol/l vs. –2,26 mmol/l; p = 0,010). A kontrollcsoport betegeinek testtömegindex-értéke lényegében változatlan maradt, míg az edukációs csoporté szignifikánsan csökkent. Az edukációs csoportban az 1. és a 3. edukációs alkalom között nőtt az önellenőrzési napok száma és a betegek fizikai aktivitása. Következtetések: Az induláskor meglévő különbségek valószínű magyarázata, hogy az edukációs csoportokba a fiatalabb, motiváltabb, jobb anyagcsere-állapotban lévő betegek léptek be. Az edukáció a vércukorháztartásban nem, de a testtömegindexben kedvező változással járt együtt. Az edukált betegek körében javuló önellenőrzési aktivitást és több testmozgást lehetett kimutatni. Orv. Hetil., 2014, 155(43), 1713–1721.

Restricted access