Search Results
You are looking at 1 - 10 of 68 items for
- Author or Editor: Gábor Molnár x
- Refine by Access: All Content x
This paper is intended to provide an analysis of Gyõzõ Határ's Hungarian translation of The Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman. While the Hungarian version was produced two centuries after the original, it is nevertheless capable, by virtue of its being the first ever complete Hungarian translation, of offering a unique interpretation of Sterne's famous novel. Through close readings of selected excerpts from the novel, I aim to situate the age-old commonplace: “a translation can never replace the original.” My comparative reading is intended to demonstrate that neither are processes of signification in a translated work reducible to those in the original. This way, a logic of mutual dependency and supplementarity comes into play, overshadowing the commonsensical approach to translation which is based on patterns of prioritizing and an urge to distinguish with absolute clearness between correct and incorrect translations. A key concept is that of tautology, which seems inevitable when speaking of translations, as a certain degree of overdetermination and repetitiousness is required to produce effects which may supplement the usually more compact and idiomatic tropes of the original. However, I try to show that, in some rare but fascinating cases, the reverse can be equally true.
Absztrakt
A glialis eredetű daganatok hatékony kezeléséhez egyre gyakrabban szükséges a diagnosztikus célból vett daganatszövet molekuláris patológiai vizsgálata. A jelen közleményben a szerzők irodalmi adatokra támaszkodva foglalják össze a malignus glialis daganatok biológiai sajátságait és az innen levezethető prediktív biológiai markerek jelentőségét. Napjainkra három területen történt jelentősebb előrelépés. (i) A glioblastoma kezelésében igen hatásosnak bizonyult temozolomide (Temodal) effektivitása az O6-metilguanin-DNS-metiltranszferáz (MGMT) gén promoterének metilációjától függ. Az MGMT metilációjának meghatározása a daganatszövetből metiláció-specifikus PCR (MSP) segítségével a kezelés sikerét vetíti előre. (ii) Az EGFR-alapú célzott terápiák hatása az EGF-receptor expressziójának ill. a gén amplifikációjának függvénye. Az EGFR-expresszió arányos a gén amplifikációjával és korrelál a tumorok gradusával. Az amplifikáció mértéke szabja meg a mutáns receptorfehérje (EGFRvIII) megjelenését is. Az EGFR genetikai hátterének tisztázására FISH-vizsgálat végzése ajánlható. (iii) Elsősorban az oligodendroglialis daganatok kezelésénél érdekes az 1p és a 19q kromoszomális régiók vizsgálata. A kombinált, ún. PCV terápia azokban a daganatokban hatásos, melyekben 1p- és 19q-deléció észlelhető; a meghatározó a rövid kar vesztése. A bizonyíthatóan hiteles prediktív markerek meghatározása – a betegek érdekében csakúgy, mint a kezelés racionális finanszírozása szempontjából – egyaránt elengedhetetlennek tűnik. A módszerek anyag- és forrásigénye miatt javasolható, hogy a prediktív neuro-onkológiai diagnosztika patológiai centrumokba összpontosítva történjék. A szerzők a rutin szövettani diagnosztika elemeinek (morfológia, fehérjeexpresszió, génszintű vizsgálatok) egymásra épülését propagálják.
Absztrakt:
Bevezetés: A növekvő császármetszés-frekvencia világszerte egyre inkább az érdeklődés fókuszába került. A császármetszések számának csökkentésére a császármetszést követő sikeres hüvelyi szülés bizonyos esetekben kiváló módszer. Célkitűzés: A hüvelyi szülést befolyásoló tényezők, a szülés/indukció körülményeinek, kritériumainak, rövid, illetve hosszú távú előnyöknek és következményeknek a retrospektív áttekintése. Módszer: A császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatos nemzetközi ajánlások és a hozzá kapcsolódó, „PubMed”, „MEDLINE”, „Cochrane” adatbázisokban 1996–2016. között megjelent közlemények feldolgozása. Eredmények: Az ajánlások, közlemények eredményeit áttanulmányozva kijelenthető, hogy az álláspontok bizonyos pontokban nem egységesek, viszont a császármetszést követő hüvelyi szülés egy kiváló lehetőség a szövődmények elkerülésére, a császármetszések számának csökkentésére. Következtetések: Fontos lenne hazánkban egy egységes ajánlást megfogalmazni a császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatosan, ami a gyakorlatban dolgozó szülész-nőgyógyász mindennapi munkáját, a legjobb döntés meghozatalát segíti. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1168–1174.
Molnár et al. (2015) reported two types of echinostomatid metacercariae in the lateral line organ of Hungarian fish species. Type 1 metacercariae possessed 27 collar spines and 16 uniform and three larger dorsal spines, whereas Type 2 metacercariae bore 27 collar spines and 19 equal-sized dorsal spines. In the recent work, molecular studies carried out on the ITS region and partial 28S rDNA sequences of two types of echinostomatid metacercariae and the sequences of adult stages of the species of Petasiger Dietz, 1909 collected from cormorants (Phalacrocorax carbo L.) showed that some of the Type 2 metacercariae corresponded to Petasiger exaeretus Dietz, 1909, whereas other morphologically similar metacercariae were identified as Petasiger phalacrocoracis (Yamaguti, 1939). The sequences of the Type 1 metacercariae with three larger dorsal spines could not be identified with any of the known sequences from echinostomatid trematodes.
During a survey on the Myxobolus infection of two cyprinid fishes, the ide (Leuciscus idus) and the roach (Rutilus rutilus), myxosporean developmental stages were found around the arteries of the gill filaments and in the gill lamellae. An analysis of the 18S rDNA sequences of these stages revealed that plasmodia developing in the ide belonged to Myxobolus elegans, those developing in the gill lamellae of the roach corresponded to M. intimus, while plasmodia developing in close contact with the cartilaginous gill rays proved to be developmental stages of M. feisti. A strict seasonal cycle with a very long intrapiscine development was recorded for M. elegans and M. intimus. Developing plasmodia of the latter Myxobolus spp. occurred from early summer to next spring, and spore formation took place only in April. No seasonality associated with M. feisti infections was found. Developing plasmodia and mature spores of this species occurred simultaneously in different seasons of the year. Myxobolus feisti spore formation always occurred in close contact with the cartilaginous tissue of the gill filaments but spores were rarely encapsulated in the cartilaginous gill rays.
Absztrakt:
Bevezetés: A nyugtatószer-függőség az egész világban, így Magyarországon is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Az egyéb függőségben is szenvedők, valamint a pszichiátriai betegek különösen veszélyeztetettek a gyógyszerfüggőség szempontjából. A probléma valós nagyságáról azonban kevés tudományos adattal rendelkezünk. Célkitűzés: Benzodiazepin hatóanyagú gyógyszerek használatának vizsgálata egy budapesti kórház pszichiátriai rehabilitációs és addiktológiai rehabilitációs osztályán kezelt betegei fogyasztási szokásainak felmérésével és összehasonlításával. Módszer: A vizsgálat alapjául a két osztály 103 betege által anonim módon, önkéntesen, interjú során kitöltött, a nyugtatószer-használati szokásokra, illetve az ezzel kapcsolatos viselkedésekre vonatkozó, 19 kérdésből álló kérdőív szolgált. Statisztikai analízis: A demográfiai adatok leírása az átlaggal és a szórással vagy százalékos arányok megadásával történt. A csoportok összehasonlítására a minta eloszlásának megfelelően t-próbát, Mann–Whitney-féle U-tesztet vagy khi-négyzet-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A gyógyszerfüggőségre utaló tünetek, a többféle nyugtató együttes használata, valamint a nyugtatószedés alkoholfogyasztással történő kombinálása is nagyon gyakori volt mindkét osztály betegei között. Az eredmények ugyanakkor számos kérdésnél szignifikáns különbséget mutattak a két mintában. A gyógyszerabúzus szignifikánsan gyakrabban fordult elő az addiktológiai betegek között, valamint az illegális csatornákon történő gyógyszerbeszerzés is ehhez a betegcsoporthoz köthető. A szociális státuszra vonatkozó demográfiai jellemzők, közülük is kiemelkedő módon a lakhatás, jelentősen befolyásolja a nem orvosi rendelésre történő gyógyszerfogyasztást. Következtetések: Az eredmények a gyógyszerfüggőség gyakoriságára hívják fel a figyelmet az addiktológiai és pszichiátriai betegek között, jelezve, hogy sürgős lépések szükségesek a probléma visszaszorítása érdekében. Orv Hetil. 2020; 161(15): 594–600.
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: Egyes felmérések szerint Hashimoto-thyreoiditises érintettség esetén a papillaris pajzsmirigy-carcinoma gyakoribb, stádiuma pedig kevésbé előrehaladott, mint Hashimoto-thyreoiditis nélkül. Kutatásunkban a két betegség összefüggéseit vizsgáltuk az északkelet-magyarországi régióban. Betegek és módszer: Vizsgálatunk során a 2007 és 2012 között a Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Sebészeti Intézetben operált 230 papillaris pajzsmirigy-carcinomás beteg adatait elemeztük. Vizsgált paramétereink a nem, életkor, szövettani típus, multifokalitás és stádium voltak. Eredmények: Eseteink között 40 (17,4%) Hashimoto-thyreoiditises (4 férfi, 36 nő) és 190 (82,6%) Hashimoto-thyreoiditis nélküli papillaris pajzsmirigy-carcinomás (44 férfi, 146 nő) szerepelt. A papillaris carcinoma lényegesen gyakrabban bizonyult multifokálisnak Hashimoto-thyreoiditisben (16/40; 40,0%), mint nélküle (45/190; 23,7%; p = 0,034). A papillaris carcinoma ugyanakkor szignifikánsan ritkábban érintette a nyirokcsomókat HT-vel társult esetekben (4 pN1 [36,4%]; 7 pN0 [63,6%]), mint HT nélkül (34 pN1 [82,9%]; 7 pN0 [17,1%]; p = 0,002). Következtetés: A gyakori előfordulás és a mindkét betegség fennállta esetén gyakoribb multifokális daganatképződés arra utal, hogy a Hashimoto-thyreoiditis hajlamosít papillaris pajzsmirigy-carcinoma kialakulására, azonban ennek a kapcsolatnak a biológiai háttere egyelőre nem tisztázott. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 178–182.
In a cultured pikeperch (Sander lucioperca) stock the monopisthocotylean monogenean gill parasite Ancyrocephalus paradoxus caused heavy infection and mortalities. The gills of the affected fish specimens were infected by 50 to 800 monogenean parasites. Severe pathological changes were found in areas where the worms attached to the gills. At the attachment sites the haptoral discs of the worms formed a deep depression in the epithelium of the filaments, and the anchors pierced into and fixed themselves to the connective tissue of the cartilaginous gill rays. At these attachment sites red blood cells released from injured capillaries were found among the damaged epithelial cells. Around the hooks, anchors and body sections coming into contact with the gill filaments a proliferative tissue developed in which only a remnant of the damaged lamellae was found. Due to the damage caused by the worms the tips of the heavily infected gill filaments fused, formed clubs and were composed of epitheloid-type regeneration tissue lacking respiratory lamellae. In the basal parts of the filaments, where most of the worms attached to the gill, only denuded filaments deprived of lamellae were observed among the cross-sectioned worms in histological sections.
Infection of the cornea in fishes by Myxobolus plasmodia is a common but still little known site preference of myxosporeans. A sporadic but striking infection in the cornea of the roach (Rutilus rutilus) was observed in Lake Balaton, Hungary. Relatively small, round plasmodia 250 to 500 μm in diameter developed in the dense connective tissue of the cornea. Morphological and molecular biological examination of spores collected from cysts in the cornea demonstrated that this infection is caused by Myxobolus fundamentalis, a species hitherto reported only from the cartilaginous gill arch of the roach. The 18S rDNA sequences of spores from the cornea showed 99.9% identity to the sequences of spores from the gill arch, and they also shared 99.9% identity with the sequences of triactinomyxon actinospores obtained from the oligochaete Isochaetides michaelseni.
