Search Results

You are looking at 1 - 10 of 50 items for

  • Author or Editor: Gábor Németh x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A méheltávolítás egyike a legtöbbet végzett nőgyógyászati operatív beavatkozásoknak. A műtét leggyakoribb javallata a tüneteket okozó, jóindulatú méhdaganat, a myoma, az endometriosis, valamint a méh és a kismedencei szervek süllyedése, a prolapsus. A méheltávolítás elvégezhető hüvelyi vagy hasi úton, valamint laparoszkópos segítséggel is. A beavatkozás megválasztásakor az operáló orvosnak mérlegelnie kell a beteg érdekeit, valamint azt, hogy az adott helyzetben melyik megoldás alkalmazható legbiztonságosabban. Az utóbbi években a laparoszkópos megoldások száma egyre növekszik. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1152–1157.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A növekvő császármetszés-frekvencia világszerte egyre inkább az érdeklődés fókuszába került. A császármetszések számának csökkentésére a császármetszést követő sikeres hüvelyi szülés bizonyos esetekben kiváló módszer. Célkitűzés: A hüvelyi szülést befolyásoló tényezők, a szülés/indukció körülményeinek, kritériumainak, rövid, illetve hosszú távú előnyöknek és következményeknek a retrospektív áttekintése. Módszer: A császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatos nemzetközi ajánlások és a hozzá kapcsolódó, „PubMed”, „MEDLINE”, „Cochrane” adatbázisokban 1996–2016. között megjelent közlemények feldolgozása. Eredmények: Az ajánlások, közlemények eredményeit áttanulmányozva kijelenthető, hogy az álláspontok bizonyos pontokban nem egységesek, viszont a császármetszést követő hüvelyi szülés egy kiváló lehetőség a szövődmények elkerülésére, a császármetszések számának csökkentésére. Következtetések: Fontos lenne hazánkban egy egységes ajánlást megfogalmazni a császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatosan, ami a gyakorlatban dolgozó szülész-nőgyógyász mindennapi munkáját, a legjobb döntés meghozatalát segíti. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1168–1174.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A kismedencei szervek süllyedésének (POP) előfordulási aránya az életkor előrehaladtával növekszik, és az idősödő nőpopuláció jelentős többségét érinti. Az elmúlt évtizedben széles körben elterjedtek a POP rekonstrukciója céljából alkalmazott szintetikus transvaginalis háló (TVM)-műtétek. Az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) által 2008-ban, majd 2011-ben kiadott figyelmeztetést követően a hálóműtétek számában drasztikus csökkenés volt megfigyelhető, ugyanakkor mind a mai napig nem érhető el megfelelő hatékonyságú műtét. Célkitűzés: A tanulmány célja a klasszikus, háló nélküli és háló felhasználásával történő kismedencei helyreállító műtétek hatékonyságának összehasonlítása volt POP-csökkentő és antiincontinens (anti-SUI-) hatás, valamint intra-, peri- és késői (36 hónap) posztoperatív komplikációs ráta alapján. Módszer: 2013. január és 2014. január között összesen 120, II–III. stádiumú, mellső-középső kompartmentsüllyedésben és genuin stresszincontinentiában szenvedő, műtéti ellátásra került beteg adatait elemeztük. TVM-műtéten 60 nőbeteg, Kelly–Stoeckel-vaginoplasticán további 60 nőbeteg esett át. A műtéti komplikációkat Clavien–Dindo (CD)-rendszer segítségével határoztuk meg. Eredmények: A mellső hüvelyfali süllyedés megszüntetésével (91,6% vs. 63,3%; p<0,001), továbbá anti-SUI tekintetében (90% vs. 55%, p<0,001) a TVM-műtéttel szignifikánsan jobb eredményt lehetett elérni, mint a Kelly–Stoeckel plasztikai műtéttel, ugyanakkor hálókilökődés a vizsgált 36 hónapos utánkövetés alatt 8,33%-ban fordult elő. A Clavien–Dindo-beosztás szerinti perioperatív szövődmény tekintetében a két csoport között szignifikáns eltérés nem igazolódott (p = 0,405). Következtetés: A hüvelyi hálóműtétek jó eredménnyel és elfogadható rövid és hosszú távú szövődményprofillal alkalmazhatók mind POP-rekonstrukció, mind a POP-ot kísérő genuin SUI megszüntetése céljából. A helyes indikációs kör betartása, a tökéletes műtéttechnika elsajátítása ugyanakkor megkerülhetetlen a tökéletes operatív eredmény eléréséhez. Orv Hetil. 2018; 159(10): 397–404.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A fiatalkori szexualitás és az azzal kapcsolatos nemkívánatos következmények megelőzése világszerte probléma. Hazai és nemzetközi felmérések egyaránt kimutatták, hogy a serdülők egyre fiatalabb korban esnek át az első szexuális aktuson. Célkitűzés: A kérdőíves felmérés és az interaktív szexuális oktatás során szerzett tapasztalatok, valamint a témához kapcsolódó nemzetközi irányelvek alapján annak meghatározása, hogy milyen módon és milyen ismeretek átadásával tudnak az orvosok – háziorvosok, házi gyermekorvosok, szülész-nőgyógyászok stb. – bekapcsolódni a fiatalok szexuális nevelésébe. Módszer: A vizsgálat önkitöltéses, papíralapú kérdőíves felmérés formájában történt 13–18 éves általános, illetve középiskolás lányok (N = 868) körében 2009 és 2016 között. A kutatás során serdülőkorú lányok szexuális aktivitását, fogamzásgátlással, szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos ismereteit, nőgyógyászattal (például rákszűrés) összefüggő tapasztalatait mértük fel nőgyógyász szakorvos által tartott szexuális oktatás előtt. Eredmények: Minden 4. lány már 14 évesen vagy korábban átesett az első szexuális aktuson, ugyanakkor szexuális ismereteik hiányosnak bizonyultak, és jelentős volt azoknak az aránya, akik ugyan éltek már szexuális életet, de még soha nem voltak nőgyógyászati vizsgálaton. Következtetés: Az eredmények felhívták a figyelmet a reprodukciós élet oktatási, nevelési hiányosságaira, amelynek javítása összetett feladat, megoldásához szükség van a hazai egészségügyi és oktatási rendszer szemléletváltására, a tudományos bizonyítékokon alapuló irányelvek elfogadására, követésére. A szexuális nevelésben minden olyan egészségügyi dolgozónak részt kell vállalnia, aki a munkája során serdülőkkel találkozik. Ugyancsak elengedhetetlen a szexuális nevelésnek az oktatásba való folyamatos beépítése, kisgyermekkortól egészen a fiatal felnőtt korig. Orv Hetil. 2019; 160(13): 494–501.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A méhen belüli növekedési restrikció (IUGR) kialakulása az esetek egy részében anyai vagy magzati okokra és számos esetben lepényi okokra (csökkent lepényi keringés) vezethető vissza. Célkitűzés: Célkitűzésünk a csökkent lepényi erezettség/keringés és a császármetszésarány, illetve a klinikai kimenetel közötti összefüggés vizsgálata volt, továbbá megfelelően hitelesített és reprodukálható módszer használata a placenta in vivo funkcionális vizsgálatára, amely később a rutin-terhesgondozásba is beépíthető. Módszer: Prospektív eset-kontroll vizsgálatunkba 254, második és harmadik trimeszterben lévő várandóst vontunk be, akiknél vascularisatiós indexet (VI), áramlási indexet (FI) és vascularisatiós áramlási indexet (VFI) mértünk 3 dimenziós power Doppler- (3DPD) technikával. Eredmények: A VI-középérték 3,7% (3,2%–4,2%) volt az IUGR- és 10,1% (8,6%–10,9%) a kontrollcsoportban (p = 0,001). Az FI középértéke 40,0 (39,7–42,5) volt az IUGR- és 45,1 (44,1–53,1) a kontrollcsoportban (p = 0,012). A VFI esetén ezeket az értékeket 2,2-nek (2,1–2,4) és 4,8-nek (4,4–5,3) (p = 0,001) mértük. Következtetések: A 3DPD-indexek alkalmasak lehetnek az IUGR-terhességek kiszűrésére, a kórkép hátterében lévő megváltozott keringés vizsgálatára. Orv Hetil. 2017; 158(26): 1008–1013.

Restricted access

In the present series of cases, 8 laparoscopic cryptorchidectomies and 4 laparoscopic ovariectomies were carried out in sedated standing horses. Sedation involved a lesser anaesthesiological risk than does general anaesthesia. As compared to laparotomic exposure, the minimally invasive laparoscopic intervention provided better visualisation, shorter operative time and faster recovery. The blood vessels supplying the testes and ovaries and the suspensory ligaments of the organs were sealed and cut with EnSeal®, an adaptive bipolar electrosurgical blood vessel- and tissue-sealing device. The clinical use of the blood vessel- and tissue-sealing device proved to be successful in all cases. Gradual separation of the intact tissue from the treated, compacted, dehydrated and homogenised tissue areas and occlusion of the lumen of blood vessels treated with the device could be observed in all histological sections. To the best of our knowledge, this is the first report on the use of EnSeal® for laparoscopic cryptorchidectomy and ovariectomy in horses.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Németh, Alexis Tsorbatzoglou, László Módis, and András Berta

Megfigyelhető, hogy egyes betegek a szürkehályog-műtét során beültetett monofokális műlencse implantálása után, távoli korrekció mellett is jól használható közeli látásélességet érnek el. Ezt a jelenséget nevezik pszeudoakkomodációnak, aminek megértése és mérése a pseudophakiás szemek akkomodációjának új technikákkal történő pótlása, illetve helyreállítása miatt elengedhetetlen. Célkitűzés: I. A szürkehályog-műtét után megfigyelhető akkomodáció mérése. II. A csarnokmélység mérése Scheimpflug-képalkotással, és az eredmények összehasonlítása a standard, ultrahangos módszerrel. III. Egy új optikai eszköz, az elülső szegmentum optikai koherenciatomográf (Visante OCT) elülsőcsarnok-mélység mérésének eredményeit, illetve annak ismételhetőségét és megbízhatóságát vizsgálni immerziós ultrahangos módszerrel összehasonlítva, phakiás szemeken. Módszer: I. Az akkomodációt defokuszáló módszerrel, parciális koherencia-interferometria módszerével és a szem elülsőcsarnok-mélysége változásának a musculus ciliaris farmakológiai befolyásolása során mértük. II. A szem elülső csarnokának mélységét Pentacammal mértük, és az eredményeket összehasonlítottuk a standard ultrahangos módszerrel phakiás és pseudophakiás szemeken. III. Két vizsgáló mérési eredményeit és azok ismételhetőségét vetettük össze Visante OCT-vel történő elülsőcsarnok-mélység mérése után. Eredmények: I. A defokuszáló technikával 0,83 D-ás teljes akkomodációs amplitúdót igazoltunk. Parciális koherencia-interferometria módszerével a műlencsék elmozdulása fiziológiás akkomodációs inger mellett minimális volt. A musculus ciliaris farmakológiai bénítása során a műlencse átlagosan 0,18 mm-t mozdult előre. II. Phakiás szemeken a Pentacam és ultrahangos módszer eredményei azonosak, pseudophakiás szemeken azonban az optikai módszer lényegesen kisebb csarnokmélységet mér. III. Elülső szegmentum optikai koherenciatomográf az immerziós ultrahangos eszköznél nagyobb csarnokmélységet mér phakiás szemeken. Következtetések: A pseudophakiás szemeken megfigyelhető akkomodációs amplitúdó hátterében álló akkomodáció, illetve pszeudoakkomodáció mérése igen bonyolult, és a különböző módszerekkel csak egy-egy részfolyamat mérhető. A nem kontakt optikai módszerekkel a standard ultrahangos módszerhez képest jelentősen eltérő csarnokmélységek mérhetők. Az elülsőcsarnok-mélység mérésének intra- és interobserver ismételhetősége, valamint megbízhatósága az optikai eszközzel lényegesen jobb.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Langmár, Gábor Vleskó, Miklós Németh, Loránd Pecsenka, and Zsolt Orosz
Open access

A cukorbetegség szemészeti szövődményeinek modellalapú költségterhe Magyarországon

Model-based economic burden of diabetic retinopathy in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Zoltán Zsolt Nagy, and János Németh

Összefoglaló. Bevezetés: A diabeteses retinopathia minden harmadik cukorbeteget érinti a világban, és a dolgozó korú lakosság körében a vakság vezető oka. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a diabeteses retinopathia prevalenciaalapú költségterhének meghatározása 2018-ban a 18 évnél idősebb korú lakosság körében Magyarországon. Módszer: Standardizált ’rapid assessment of avoidable blindness’ (RAAB) + diabeteses retinopathia modul alapú metodikán alapuló modellel analizáltuk a diabeteses retinopathia költségterhét. A diabeteses retinopathia okozta gazdasági terhet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a páciensek oldaláról felmerülő költségeket analizálva vizsgáltuk. A prevalenciaalapú diabeteses retinopathia költségmodellt a skót diabeteses retinopathia klasszifikációnak és a diabeteses retinopathia súlyossági stádiumának megfelelően állítottuk össze. Eredmények: A diabeteses retinopathia költségterhe 43,66 milliárd Ft volt 2018-ban. A két fő költségviselő az anti-VEGF-injekciók (28,91 milliárd Ft) és a vitrectomiák (8,09 milliárd Ft) voltak. Ez a két kezelési mód volt felelős a diabeteses retinopathiával kapcsolatban felmerülő összes költség 84,7%-áért. Az egy páciensre jutó átlagos költségteher 54 691 Ft volt hazánkban. Következtetés: A cukorbetegek szemészeti járó- és fekvőbeteg-ellátása alulfinanszírozott hazánkban. A proliferatív diabeteses retinopathia és a diabeteses maculaoedema növekvő társadalmi-gazdasági terhe miatt érdemes volna javítani a megelőzés, a szűrés és a korai kezelés jelenlegi helyzetén. Orv Hetil. 2021; 162(8): 298–305.

Summary. Introduction: Diabetic retinopathy affects every third people with diabetes mellitus in the world and is the leading cause of blindness in adults of working age. Objective: The aim of this study was to analyse the economic burden associated with diabetic retinopathy in people aged 18 years and older in Hungary. Method: Rapid assessment of avoidable blindness (RAAB) with the diabetic retinopathy module (DRM) based diabetic retinopathy cost model study was conducted in Hungary in 2018. Economic burden of diabetic retinopathy was analysed from the perspective of the National Health Insurance Fund system and the patients. Our prevalence-based diabetic retinopathy cost model was performed according to the Scottish diabetic retinopathy grading scale and based on the diabetic retinopathy severity stadium. Results: The total diabetic retinopathy-associated economic burden was 43.66 billion HUF in 2018. The two major cost drivers were anti-VEGF injections (28.91 billion HUF) and vitrectomies (8.09 billion HUF) in Hungary; they covered to 84.7% of the total cost among people with diabetes mellitus. The diabetic retinopathy-related cost per patient was 54 691 HUF in Hungary. Conclusion: Outpatient and inpatient eye care of people with diabetes mellitus are underfinanced in Hungary. Due to the increasing socio-economic burden of proliferative diabetic retinopathy and diabetic macular oedema, it would be important to invest in proliferative diabetic retinopathy and macular oedema prevention, screening and early treatment. Orv Hetil. 2021; 162(8): 298–305.

Open access

A hyponatraemia a kórházba felvételre kerülő geriátriai betegek leggyakrabban előforduló elektrolitzavara. A kórkép változatos neurológiai és pszichiátriai tünetekkel járhat együtt, ezért a kórházi felvételek során a betegek az első ellátást gyakran ideggyógyászati vagy traumatológiai részlegen kapják meg, s csak a laboratóriumi vizsgálatok eredménye derít fényt a háttérben álló eltérésre. Az elkülönítő kórismézés nem könnyű: a hyponatraemia etiológiájának tisztázása elsődlegesen az extracelluláris volumen és a szérumozmolaritás figyelembevételével történhet. Előbbi vizsgálata alapján hypo-, normo- és hypervolaemiát, utóbbi meghatározása alapján hypo-, iso- és hyperosmolaris kórformák különböztethetők meg. Fontos a vizeletnátrium-ürítés ismerete is, ez alapján különíthetők el a renalis és extrarenalis sóvesztő formák. A normovolaemiával járó hypoosmolaris hyponatraemiás állapotok közül a leggyakoribb az antidiuretikus hormon túltermelése okozta Schwartz–Bartter-szindróma. A szerzők egy hyponatraemiás esetük bemutatásával felhívják a figyelmet az elkülönítő kórisme és kezelés nehézségeire, illetve korlátaira. Rámutatnak arra, hogy az állapot kialakulásában endokrinológiai kórállapotok, vesebetegségek és az antidiuretikus hormon szekrécióját befolyásoló egyéb tényezők mellett gyógyszer- (diuretikum) mellékhatások is szerepet játszanak. Orv. Hetil., 2013, 154, 1235–1241.

Restricted access