Search Results

You are looking at 1 - 10 of 42 items for

  • Author or Editor: Gábor Németh x
Clear All Modify Search

A méheltávolítás egyike a legtöbbet végzett nőgyógyászati operatív beavatkozásoknak. A műtét leggyakoribb javallata a tüneteket okozó, jóindulatú méhdaganat, a myoma, az endometriosis, valamint a méh és a kismedencei szervek süllyedése, a prolapsus. A méheltávolítás elvégezhető hüvelyi vagy hasi úton, valamint laparoszkópos segítséggel is. A beavatkozás megválasztásakor az operáló orvosnak mérlegelnie kell a beteg érdekeit, valamint azt, hogy az adott helyzetben melyik megoldás alkalmazható legbiztonságosabban. Az utóbbi években a laparoszkópos megoldások száma egyre növekszik. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1152–1157.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A növekvő császármetszés-frekvencia világszerte egyre inkább az érdeklődés fókuszába került. A császármetszések számának csökkentésére a császármetszést követő sikeres hüvelyi szülés bizonyos esetekben kiváló módszer. Célkitűzés: A hüvelyi szülést befolyásoló tényezők, a szülés/indukció körülményeinek, kritériumainak, rövid, illetve hosszú távú előnyöknek és következményeknek a retrospektív áttekintése. Módszer: A császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatos nemzetközi ajánlások és a hozzá kapcsolódó, „PubMed”, „MEDLINE”, „Cochrane” adatbázisokban 1996–2016. között megjelent közlemények feldolgozása. Eredmények: Az ajánlások, közlemények eredményeit áttanulmányozva kijelenthető, hogy az álláspontok bizonyos pontokban nem egységesek, viszont a császármetszést követő hüvelyi szülés egy kiváló lehetőség a szövődmények elkerülésére, a császármetszések számának csökkentésére. Következtetések: Fontos lenne hazánkban egy egységes ajánlást megfogalmazni a császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatosan, ami a gyakorlatban dolgozó szülész-nőgyógyász mindennapi munkáját, a legjobb döntés meghozatalát segíti. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1168–1174.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A kismedencei szervek süllyedésének (POP) előfordulási aránya az életkor előrehaladtával növekszik, és az idősödő nőpopuláció jelentős többségét érinti. Az elmúlt évtizedben széles körben elterjedtek a POP rekonstrukciója céljából alkalmazott szintetikus transvaginalis háló (TVM)-műtétek. Az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) által 2008-ban, majd 2011-ben kiadott figyelmeztetést követően a hálóműtétek számában drasztikus csökkenés volt megfigyelhető, ugyanakkor mind a mai napig nem érhető el megfelelő hatékonyságú műtét. Célkitűzés: A tanulmány célja a klasszikus, háló nélküli és háló felhasználásával történő kismedencei helyreállító műtétek hatékonyságának összehasonlítása volt POP-csökkentő és antiincontinens (anti-SUI-) hatás, valamint intra-, peri- és késői (36 hónap) posztoperatív komplikációs ráta alapján. Módszer: 2013. január és 2014. január között összesen 120, II–III. stádiumú, mellső-középső kompartmentsüllyedésben és genuin stresszincontinentiában szenvedő, műtéti ellátásra került beteg adatait elemeztük. TVM-műtéten 60 nőbeteg, Kelly–Stoeckel-vaginoplasticán további 60 nőbeteg esett át. A műtéti komplikációkat Clavien–Dindo (CD)-rendszer segítségével határoztuk meg. Eredmények: A mellső hüvelyfali süllyedés megszüntetésével (91,6% vs. 63,3%; p<0,001), továbbá anti-SUI tekintetében (90% vs. 55%, p<0,001) a TVM-műtéttel szignifikánsan jobb eredményt lehetett elérni, mint a Kelly–Stoeckel plasztikai műtéttel, ugyanakkor hálókilökődés a vizsgált 36 hónapos utánkövetés alatt 8,33%-ban fordult elő. A Clavien–Dindo-beosztás szerinti perioperatív szövődmény tekintetében a két csoport között szignifikáns eltérés nem igazolódott (p = 0,405). Következtetés: A hüvelyi hálóműtétek jó eredménnyel és elfogadható rövid és hosszú távú szövődményprofillal alkalmazhatók mind POP-rekonstrukció, mind a POP-ot kísérő genuin SUI megszüntetése céljából. A helyes indikációs kör betartása, a tökéletes műtéttechnika elsajátítása ugyanakkor megkerülhetetlen a tökéletes operatív eredmény eléréséhez. Orv Hetil. 2018; 159(10): 397–404.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A fiatalkori szexualitás és az azzal kapcsolatos nemkívánatos következmények megelőzése világszerte probléma. Hazai és nemzetközi felmérések egyaránt kimutatták, hogy a serdülők egyre fiatalabb korban esnek át az első szexuális aktuson. Célkitűzés: A kérdőíves felmérés és az interaktív szexuális oktatás során szerzett tapasztalatok, valamint a témához kapcsolódó nemzetközi irányelvek alapján annak meghatározása, hogy milyen módon és milyen ismeretek átadásával tudnak az orvosok – háziorvosok, házi gyermekorvosok, szülész-nőgyógyászok stb. – bekapcsolódni a fiatalok szexuális nevelésébe. Módszer: A vizsgálat önkitöltéses, papíralapú kérdőíves felmérés formájában történt 13–18 éves általános, illetve középiskolás lányok (N = 868) körében 2009 és 2016 között. A kutatás során serdülőkorú lányok szexuális aktivitását, fogamzásgátlással, szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos ismereteit, nőgyógyászattal (például rákszűrés) összefüggő tapasztalatait mértük fel nőgyógyász szakorvos által tartott szexuális oktatás előtt. Eredmények: Minden 4. lány már 14 évesen vagy korábban átesett az első szexuális aktuson, ugyanakkor szexuális ismereteik hiányosnak bizonyultak, és jelentős volt azoknak az aránya, akik ugyan éltek már szexuális életet, de még soha nem voltak nőgyógyászati vizsgálaton. Következtetés: Az eredmények felhívták a figyelmet a reprodukciós élet oktatási, nevelési hiányosságaira, amelynek javítása összetett feladat, megoldásához szükség van a hazai egészségügyi és oktatási rendszer szemléletváltására, a tudományos bizonyítékokon alapuló irányelvek elfogadására, követésére. A szexuális nevelésben minden olyan egészségügyi dolgozónak részt kell vállalnia, aki a munkája során serdülőkkel találkozik. Ugyancsak elengedhetetlen a szexuális nevelésnek az oktatásba való folyamatos beépítése, kisgyermekkortól egészen a fiatal felnőtt korig. Orv Hetil. 2019; 160(13): 494–501.

Open access

In the present series of cases, 8 laparoscopic cryptorchidectomies and 4 laparoscopic ovariectomies were carried out in sedated standing horses. Sedation involved a lesser anaesthesiological risk than does general anaesthesia. As compared to laparotomic exposure, the minimally invasive laparoscopic intervention provided better visualisation, shorter operative time and faster recovery. The blood vessels supplying the testes and ovaries and the suspensory ligaments of the organs were sealed and cut with EnSeal®, an adaptive bipolar electrosurgical blood vessel- and tissue-sealing device. The clinical use of the blood vessel- and tissue-sealing device proved to be successful in all cases. Gradual separation of the intact tissue from the treated, compacted, dehydrated and homogenised tissue areas and occlusion of the lumen of blood vessels treated with the device could be observed in all histological sections. To the best of our knowledge, this is the first report on the use of EnSeal® for laparoscopic cryptorchidectomy and ovariectomy in horses.

Restricted access

The goal of this study was to investigate the fetal renal vascularization during the third trimester of gestation and the perinatal outcome in pregnancies diagnosed with hypertension. Depending on the medical history, the cases were divided into two groups: chronic hypertension (CHT) group and gestational hypertension (GHT) group. The vascularization and the volume of kidneys were observed in prenatal period by three-dimensional ultrasound. We monitored gestations and perinatal complications. Renal volume and vascularization were detected in 45 cases complicated by GHT and 21 cases with CHT during the 20-month study period. The alteration in fetal renal volume and vascularization may be an in utero cause of subsequent intrauterine and neonatal complications, such as cesarean section because of fetal distress (36%), perinatal infection (24%), treatment in neonatal intensive care unit (39%), or increased perinatal mortality (1%) in affected cases. The results demonstrate that fetuses with depressed vascularization of medullae had 1.5 times the risk of an abnormal outcome compared with the control group. The volume of kidneys had a strong correlation with their vascularization. Detailed ultrasound examinations of renal parenchyma appear to be useful for the prenatal diagnosis of intrauterine hypoxia, allowing the detection of potential pathological fetal conditions in utero.

Open access
Authors: József Gábor Joó, Ákos Csaba, Miklós Németh and Zoltán Langmár
Open access
Authors: Zoltán Langmár, Gábor Vleskó, Miklós Németh, Loránd Pecsenka and Zsolt Orosz
Open access

A hyponatraemia a kórházba felvételre kerülő geriátriai betegek leggyakrabban előforduló elektrolitzavara. A kórkép változatos neurológiai és pszichiátriai tünetekkel járhat együtt, ezért a kórházi felvételek során a betegek az első ellátást gyakran ideggyógyászati vagy traumatológiai részlegen kapják meg, s csak a laboratóriumi vizsgálatok eredménye derít fényt a háttérben álló eltérésre. Az elkülönítő kórismézés nem könnyű: a hyponatraemia etiológiájának tisztázása elsődlegesen az extracelluláris volumen és a szérumozmolaritás figyelembevételével történhet. Előbbi vizsgálata alapján hypo-, normo- és hypervolaemiát, utóbbi meghatározása alapján hypo-, iso- és hyperosmolaris kórformák különböztethetők meg. Fontos a vizeletnátrium-ürítés ismerete is, ez alapján különíthetők el a renalis és extrarenalis sóvesztő formák. A normovolaemiával járó hypoosmolaris hyponatraemiás állapotok közül a leggyakoribb az antidiuretikus hormon túltermelése okozta Schwartz–Bartter-szindróma. A szerzők egy hyponatraemiás esetük bemutatásával felhívják a figyelmet az elkülönítő kórisme és kezelés nehézségeire, illetve korlátaira. Rámutatnak arra, hogy az állapot kialakulásában endokrinológiai kórállapotok, vesebetegségek és az antidiuretikus hormon szekrécióját befolyásoló egyéb tényezők mellett gyógyszer- (diuretikum) mellékhatások is szerepet játszanak. Orv. Hetil., 2013, 154, 1235–1241.

Restricted access
Authors: Gábor Németh, Alexis Tsorbatzoglou, László Módis and András Berta

Megfigyelhető, hogy egyes betegek a szürkehályog-műtét során beültetett monofokális műlencse implantálása után, távoli korrekció mellett is jól használható közeli látásélességet érnek el. Ezt a jelenséget nevezik pszeudoakkomodációnak, aminek megértése és mérése a pseudophakiás szemek akkomodációjának új technikákkal történő pótlása, illetve helyreállítása miatt elengedhetetlen. Célkitűzés: I. A szürkehályog-műtét után megfigyelhető akkomodáció mérése. II. A csarnokmélység mérése Scheimpflug-képalkotással, és az eredmények összehasonlítása a standard, ultrahangos módszerrel. III. Egy új optikai eszköz, az elülső szegmentum optikai koherenciatomográf (Visante OCT) elülsőcsarnok-mélység mérésének eredményeit, illetve annak ismételhetőségét és megbízhatóságát vizsgálni immerziós ultrahangos módszerrel összehasonlítva, phakiás szemeken. Módszer: I. Az akkomodációt defokuszáló módszerrel, parciális koherencia-interferometria módszerével és a szem elülsőcsarnok-mélysége változásának a musculus ciliaris farmakológiai befolyásolása során mértük. II. A szem elülső csarnokának mélységét Pentacammal mértük, és az eredményeket összehasonlítottuk a standard ultrahangos módszerrel phakiás és pseudophakiás szemeken. III. Két vizsgáló mérési eredményeit és azok ismételhetőségét vetettük össze Visante OCT-vel történő elülsőcsarnok-mélység mérése után. Eredmények: I. A defokuszáló technikával 0,83 D-ás teljes akkomodációs amplitúdót igazoltunk. Parciális koherencia-interferometria módszerével a műlencsék elmozdulása fiziológiás akkomodációs inger mellett minimális volt. A musculus ciliaris farmakológiai bénítása során a műlencse átlagosan 0,18 mm-t mozdult előre. II. Phakiás szemeken a Pentacam és ultrahangos módszer eredményei azonosak, pseudophakiás szemeken azonban az optikai módszer lényegesen kisebb csarnokmélységet mér. III. Elülső szegmentum optikai koherenciatomográf az immerziós ultrahangos eszköznél nagyobb csarnokmélységet mér phakiás szemeken. Következtetések: A pseudophakiás szemeken megfigyelhető akkomodációs amplitúdó hátterében álló akkomodáció, illetve pszeudoakkomodáció mérése igen bonyolult, és a különböző módszerekkel csak egy-egy részfolyamat mérhető. A nem kontakt optikai módszerekkel a standard ultrahangos módszerhez képest jelentősen eltérő csarnokmélységek mérhetők. Az elülsőcsarnok-mélység mérésének intra- és interobserver ismételhetősége, valamint megbízhatósága az optikai eszközzel lényegesen jobb.

Restricted access