Search Results
You are looking at 1 - 10 of 27 items for
- Author or Editor: Gábor Orosz x
- Refine by Access: All Content x
Summary
A jelen vizsgálat magyar és francia közgazdász és bölcsész egyetemisták versengéssel kapcsolatos szociális reprezentációinak feltárását és összehasonlítását tűzte ki céljául. A magyar mintába 196-an (107 közgazdász- és 89 bölcsészhallgató) tartoztak, a francia minta 194 (104 közgazdŕ_
A jelen kutatásban magyar (98) és francia (131) közgazdászhallgatók felsőoktatási csalással kapcsolatos attitűdjeit és önbevalláson alapuló viselkedését vizsgáltuk. Elsősorban a kulturális különbségekre fókuszáltunk, viszont többek között megvizsgáltuk azt is, hogy a nem, az évfolyam, a tanulmányi átlagok, a várható büntetések nagysága, a sikeres csalás utáni pozitív vagy negatív érzések milyen összefüggésben állnak a csalás elfogadásával, illetve azzal, hogy az adott személy önbevallása alapján csalt-e az elmúlt félévben, vagy sem. A csalás elfogadását 14 olyan helyzet bemutatása segítségével mértük, amelyben a válaszadónak egy képzeletbeli tisztességtelen csoporttárs viselkedésének elfogadhatóságáról kellett döntenie. Az eredmények közül kiemelendő, hogy a magyar közgazdászhallgatók 83%-a legalább egyszer csalt az elmúlt félév során, míg ugyanez a franciáknak csupán 34%-ára igaz (χ 2 = 52,19; p = 0,001). Emellett a magyar hallgatók a franciákhoz képest a kérdőívben szereplő mind a 14 elképzelt szituációban szignifikánsan elfogadhatóbbnak ítélik a csalást (p = 0,01); szignifikánsan kevesebben élnek át negatív érzéseket csalás után (t = – 2,203, p = 0,031); szignifikánsan enyhébb büntetésre (χ 2 = 75,29; p = 0,001) számíthatnak; szerteágazóbb csalási eszköztárral rendelkeznek, mint francia társaik. A több szempontú varianciaanalízissel felállított hierarchikus modell azt mutatja, hogy kizárólag a büntetés nagysága (F = 34,429, p = 0,001) és a nemzetiség (F = 19,839, p = 0,001) van szignifikáns hatással a csalás elfogadására, és a nemzetiség a legerősebb hatású magyarázó változó.
Absztrakt
A jelen tanulmány célja a Gibbons és Buunk (1999) által kifejlesztett Iowa-Hollandia összehasonlítási orientáció skála (Iowa-Netherlands Comparison Orientation Measure) magyar nyelvre adaptálása, megbízhatósági vizsgálata és tesztstruktúra elemzése. A vizsgálatban 522 fő (394 nő, 128 férfi, átlagéletkor: 27,71, SD = 10,28) vett részt. Az eredeti skálához hasonlóan a magyar Társas Összehasonlítási Orientáció Skálát (TÖS) is négy faktor alkotja, amelyek a képesség (K), a vélemény (V), a lefelé hasonlítási (LH) és a felfelé hasonlítási (FH) dimenziókat mérik. Mindemellett a skála megfelel a módszertani követelményeknek mind a feltáró faktorelemzés, mind a megerősítő faktorelemzés tekintetében (RMSEA = 0,05; CFI = 0,96; TLI = 0,95; GFI = 0,96; Cronbach-alfa = 0,82). A belső konzisztencia a képesség és vélemény esetében viszonylag alacsony, azonban ez magyarázható a tételek alacsony számával, a többi alskála értékei megfelelnek a követelményeknek (αK = 0,66, αV = 0,69, αLH = 0,74, αFH = 0,79, αTÖS = 0,82). A magyar skála elsősorban a fiatal felnőtt mintán alkalmazható további szociálpszichológiai, egészségpszichológiai és klinikai pszichológiai kutatásokban.
Kérdőíves vizsgálatunk célja az volt, hogy magyar középiskolások (N = 236; F = 96, L = 140) körében feltárjuk az egyéni, szituatív, interperszonális és kulturális értékekkel kapcsolatos tényezők hatását az önbevalláson alapuló egyéni és kollaboratív iskolai csalásra. Mindemellett a felmért változók segítségével feltérképeztük azokat a tényezőket is, amelyek hatással vannak a tanulmányi átlagra. A használt kérdőívek validitásának tesztelése után az egyéni csalás kapcsán három változó közvetlen hatását különítettük el: a) a csalással szembeni attitűdökét, b) a csalás elkövetésével együttjáró lelkiismeret-furdalásét és c) a tanulmányi átlagét. A kollaboratív csalás esetén kapott modellben öt tényező közvetlen hatása jelent meg: a) a csalással szembeni attitűdöké, b) a tanulmányi átlagé, c) a tudás megszerzésére irányuló intrinzik motívációé, d) a külső regulációs extrinzik motivációé és e) az észlelt csoportkohézióé. Mindkét esetben meghatároztunk közvetett tényezőket is, melyek a fent bemutatott közvetlen változókon keresztül hatnak a csalásra. A feltárt modellek lehetőséget adnak arra, hogy a magyar kulturális és oktatási közegben le tudjuk írni a szakirodalomban korábban feltárt individuális és szituatív tényezők hatásmechanizmusát.
A vizsgálat az arcon viselt testmódosítások munkahelyi megítélésére irányult. Arra kerestük a választ, hogy milyen tényezők hatnak egy, az arcán testmódosítást viselő fiktív munkatárs megítélésére. Amintában 403 fő, 206 férfi (kor M = 23,33; SD = 3,08) és 197 nő (kor M = 24,00; SD = 4,57) szerepelt. A vizsgálat során használt eszközök az Önbecsapás és Benyomáskeltés, a Big Five kérdőív udvariasság és nyitottság aldimenziójának tételei, továbbá egy képzelt munkahelyi szituáció voltak. Az eredmények szerint az arcán testmódosított munkatársat kevésbé találják alkalmasnak olyan értékesítői munkára, amely megköveteli az ügyféllel való személyes kapcsolattartást. Azok a személyek, akik piercinget látható helyen viselnek, továbbá magasabb pontszámot értek el a benyomáskeltés, nyitottság és udvariasság skálákon, jobban elfogadják az arcát testmódosításokkal díszítő személyt munkatársnak, mint az alacsonyabb pontszámot elérők és a piercinggel nem — vagy kevésbé látható helyen — rendelkezők. A jutalék elosztásának formája nem volt hatással a megítélésre. Annak ellenére, hogy a tetoválások és piercingek reneszánszukat élik, mégis elmondható, hogy az arc testmódosítása kevésbé illik a professzionális vállalati szférába abban az esetben, amikor az ügyféllel történő kapcsolattartás személyes interakciót követel meg.
Absztrakt
Kutatásunk célja, hogy a Pacini és Epstein (1999) által létrehozott Ésszerűség-Megérzés Kérdőív (Rational-Experiential Inventory; REI) magyar nyelvű, megfelelő strukturális érvényességgel rendelkező változatát hozzuk létre. A vizsgálatban 796 személy vett részt, 274 férfi és 522 nő (M = 25,35; s = 9,216). A faktorstruktúrát először feltáró faktoranalízissel (EFA) vizsgáltuk meg, ezt követően konfirmatív faktoranalízist (CFA) alkalmaztunk. Az eredeti négyfaktoros struktúrát a korábbi eredményekkel összhangban a magyar mintán sem támasztja alá az EFA. A CFA eredményei szerint azonban egy beágyazott modell a legadekvátabb, amelyben az Ésszerűség és Megérzés faktorok elkülönülnek egymástól, amellett, hogy a képesség és preferencia faktorok ugyancsak elkülönülnek. Amérőeszköz — ha nem is kifogástalan — de megfelelő strukturális érvényességgel, belső megbízhatósággal és idői stabilitással rendelkezik. Mindemellett a REI és az Ego-Rugalmasság összefüggései azt mutatják, hogy az ego-rugalmas emberek egyaránt magas pontszámokkal rendelkeznek az Ésszerűség és a Megérzés skálán is.
Absztrakt
Vizsgálatunk célja a Hardin és Lakin (2009) által kidolgozott Integrált Énkép-Eltérések Index (Integrated Self-Discrepancy Index, ISDI) magyar adaptációjához szükséges előzetes munkálatok elvégzése volt. Munkánk során a kérdőívet magyarra fordítottuk, előteszteltük és serdülő mintán alkalmaztuk. A serdülő mintán végzett kutatásunkban hat énkép-eltérés összefüggését vizsgáltuk a vonásszorongással, a depresszióval, a versengés iránti attitűdökkel és a tanulmányi átlaggal. Az eredmények szerint a tényleges és ideális énképek közötti távolság nagysága pozitív együttjárást mutat a depresszió pontszámokkal, illetve az elvárt és tényleges énkép-eltérések nagysága pozitív együttjárást mutat a szorongás nagyságával, azonban a regressziós modellek alapján várt, kizárólagos kapcsolatok kimutatása nem járt sikerrel. Emellett megvizsgáltuk a versengés és az énkép-eltérések kapcsolatát. A versengést a Versengés Kérdőív két alskálájával mértük (hiperversengő, önfejlesztő versengő). Eredményeink alapján az önfejlesztő versengő attitűd negatívan függ össze a tényleges-ideális és tényleges-elvárt énkép-eltérésekkel. Eddigi munkánk alapján feltételezzük, hogy a Hardin- és Lakin-féle Integrált Énkép-Eltérések Index — magyar mintán is — ígéretes eszköznek minősül. A kérdőív magyar adaptációjához szükséges további vizsgálatok előkészületben vannak, azonban úgy gondoljuk, hogy ezzel párhuzamosan a kérdőív továbbfejlesztése is szükséges, amelyhez a jelen tanulmány igyekszik útmutatást adni.
Vizsgálatunk célja az volt, hogy dolgozó felnőtteken (N = 544, F = 227, N = 317) teszteljük az általunk összeállított munka-család egyensúly kérdőívet. Ennek mért dimenziói a munkából származó család-konfliktus, a családból származó munka-konfliktus, az élettel és munkával való elégedettség, valamint a családba és munkába bevonódás voltak. A kérdőív egészének és egyes aldimenzióinak érvényességét feltérképező és ellenőrző faktoranalízissel vizsgáltuk, valamint a faktorok belső konzisztenciáját is elemeztük. Strukturális egyenlet modellezés segítségével (SEM) megvizsgáltuk továbbá a dimenziók egymással való kapcsolati hálóját egy olyan modellben, amelyben a fenti tényezők mellett szerepeltek a munkahelyi klíma (szakmailag támogató és feszült), a munkával kapcsolatos követelmények (munkaórák és túlórák mennyisége), valamint demográfiai adatok (családi állapot és gyermekek száma) hatásai is. Azonfelül, hogy erősen összekapcsolódó rendszerről kaptunk így információkat, elkülönítettük a munkából származó család- és családból származó munka-konfliktus egyedi hátterét is. A feltárt modell kapcsán egyrészt megjelentek a szakirodalom által elvárt hatások és kapcsolatok, másrészt új kapcsolati mintázatokat is sikerült feltárni.
Absztrakt
A kisiskoláskori versengéssel kapcsolatos kutatási eredmények alapján a 8–9 éves gyerekek számos aspektusból összehasonlítják teljesítményüket társaik teljesítményével (Ruble és Frey, 1991). Ugyancsak ezen eredmények alapján elmondható, hogy a kisiskolás gyerekek pozitívan viszonyulnak a versengéshez (Sándor és mtsai, 2005), valamint szívesen és sokat versengenek, és különösen érzékenyek a versengő játékokban elért győzelemre és vesztésre (Underwood és mtsai, 1999).
Vagyis a szakirodalom és saját vizsgálataink alapján a versengés a kisiskoláskorban lényegében életkori sajátosságnak tekinthető, és hozzátartozik az ilyen életkorú gyerekek iskolai és iskolán kívüli életéhez. Ugyanakkor nincs a szakirodalomban olyan vizsgálat, amely azt kívánta volna feltárni, hogy a versengést gyakran megélő 8–9 évesek milyen fogalmat alakítanak ki erről a jelenségről, milyen szociális reprezentációval rendelkeznek a versengéshez hozzátartozó győzelemről és vesztésről, és milyen érzelmi és viselkedéses reakciók azok, amelyeket a jelenséghez tartozónak ismernek fel. A jelen vizsgálat ezt a hiányt kívánta pótolni.
A vizsgálatban összesen 67 gyermek vett részt: 33 fiú és 34 lány, két budapesti általános iskola második osztályos tanulói. A vizsgálatnak ebben a fázisában a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy a vizsgált versengéssel, győzelemmel, illetve vesztéssel kapcsolatban mondjanak minél több olyan szót, amelyek a vizsgált fogalmakkal kapcsolatosak.
A gyerekek által a három fogalommal kapcsolatban adott asszociációk elemzése a szociális reprezentációk elméleti keretein belül mind a Verges-féle (Verges, 1994), mind az AGA (Asszociatív Csoport Analízis) technikával (Szalay és Brent, 1967) megtörtént.
A két elvégzett vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a Verges-féle asszociációs módszerrel kapott eredmények összhangban vannak az AGA-módszerrel kapott eredményekkel. Az asszociációs vizsgálatok alapján csakúgy, mint a korábbi rajzos vizsgálataink alapján (Fülöp és Sándor, 2008) a 8–9 éves gyerekek a versengés fogalmát elsősorban mint versenyt, ezen belül is leginkább mint sportversenyt értelmezik, vagyis a versengésnek a világos szabályok szerint zajló, szervezett, strukturált formáját ismerik a legjobban. A fogalmat kevésbé kötik a legfőbb életterületeikhez, a családhoz és az iskolához.
A győzelem és a vesztés érzelmileg erősen telített fogalmak, a győzelem egyértelműen pozitív a vesztés pedig negatív érzelmeket idéz. Különösen igaz ez a lányokra, akiknek a reprezentációjában mind a győzelemmel, mind a vesztéssel kapcsolatban több érzelem fejeződik ki.
A fiúkra jellemzőbb, hogy a versengés kapcsán több olyan fogalmat idéznek (autóverseny, foci, boksz stb.), amelyek megfelelnek a hagyományos férfi nemi sztereotípiáknak és jellemzőbben kapcsolnak a három fogalomhoz csapatsportot, mint a lányok.
