Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Gábor Priskin x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

„Dönts és siess!” A prehospitális ellátók szerepe az időveszteség csökkentésében stroke-iránydiagnózisú betegek esetén

“Decide and run!” The role of prehospital care providers in reducing time loss for patients with stroke diagnosis

Orvosi Hetilap
Authors:
Bence Schiszler
,
Attila Pandur
,
Gábor Priskin
,
Balázs Tóth
,
József Betlehem
, and
Balázs Radnai

Összefoglaló. Bevezetés: A stroke-betegek ellátásában arra kell törekedni, hogy a tünetek jelentkezését követően minél előbb a szakmai centrumba kerüljön a beteg. Célkitűzés: Kutatásunkban a terápiás időablak tarthatósága céljából vizsgáltuk, hogy mely tényezők bírnak hatással a prehospitális ellátás időtartamaira. Módszer: Keresztmetszeti, kvantitatív kutatásunkhoz az adatgyűjtést két magyarországi város mentőállomásán, orvosi kompetenciával rendelkező (eset-, rohamkocsi) és orvosi kompetenciával nem rendelkező (mentőgépkocsi) mentőegység szintjén végeztük 2017-es adatok feldolgozásával olyan betegek körében, akiknek a mentőegység általi iránydiagnózisa stroke volt (n = 220). Vizsgáltuk, hogy a mentőegységek által elvégzett vizsgálatok, a tapasztalt tünetek, a terápiás időablakon belüliség miként befolyásolta a prehospitális időket. Az adatfeldolgozást SPSS 26.0 statisztikai programmal végeztük. Az elemzéshez leíró statisztikát, χ2-próbát, F-próbát és T-próbát alkalmaztunk. Eredmények: Megállapítottuk, hogy az alkalmazott score-rendszer vizsgálati elemei közül, ha aphasia volt észlelhető a betegnél, úgy szignifikánsan meghosszabbodott a helyszínen töltött idő (p = 0,003). A gyors ABCDE-betegvizsgálat D-lépésében kötelező a betegnél a vércukorszintmérés, ugyanakkor ez mintánk 25,45%-ában elmaradt. A helyszíni műszeres vércukorszintmérés hatással van a prehospitális késés alakulására az orvosi kompetencia nélküli egységek vonatkozásában (p<0,001). Következtetés: A helyszínen töltött idő az emelt szintű mentőegységek esetében hosszabb, mint az alacsonyabb szintű egységeknél. Következtetésként levonhatjuk, hogy a motoros vagy szenzoros aphasia nem befolyásolja a terápiát, pusztán a stroke-diagnózis valószínűségét növelő egyik tünet, így a helyszíni idő emiatti megnyúlása mindenképpen kerülendő, amire javasolt a továbbképzések alkalmával is felhívni az ellátók figyelmét. Az orvosi kompetencia nélküli egységek esetében beavatkozást igényel a műszeres vércukormérés időrabló hatásának csökkentése, hiszen látható, hogy az orvosi kompetenciával rendelkező egységeknél ez a vizsgálat nem jelenik meg mint késést okozó tényező. Orv Hetil. 2022; 163(7): 279–287.

Summary. Introduction: When treating stroke patients, the aim should be to get the patient to a specialist stroke centre as soon as possible. Objective: In our study, in order to be able to stay within the therapeutic window, we investigated which variables affect the time period of prehospital treatment. Method: For our cross-sectional quantitative study, we gathered data from two ambulance stations in Hungary, comparing the competence of physician and non-physician units. We processed information from 2017 regarding patients whose initial diagnosis was stroke (n = 220). We examined how investigations by the ambulance unit, symptoms experienced and therapeutic time window have affected prehospital times. As for the statistic software, we used SPSS 26.0. The analysis was conducted by performing χ2 test, F-test and T-test. Results: We identified that if the aphasia component of the used score system was positive, the on-scene time increased significantly (p = 0.003). In the D section of the rapid ABCDE assessment, it is mandatory to measure the blood glucose level of the patient, however, in our sample it was omitted in 25.45% of the cases. We identified that on-site blood glucose measurement has an effect on prehospital delay for non-physician units (p<0.001). Conclusion: We found that the on-scene time is longer for physician units than for non-physician units. We concluded that motor or sensory aphasia does not affect the therapy, it is just one of the symptoms that can increase the likelihood of stroke diagnosis, therefore prolonging time for assessing aphasia in the field should be avoided. Moreover, it is recommended to make care providers aware of this during training sessions. Improvements are required in non-physician units to reduce the time consumed by blood glucose measurement, as it has been shown that within physician units this test does not appear to be a delay-causing factor. Orv Hetil. 2022; 163(7): 279–287.

Open access

A klinikai kockázatbecslés jelentősége az akut coronaria szindróma betegút csökkentésében

The importance of clinical risk assessment in reducing the pathway of acute coronary syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Pandur
,
Renáta Eszteri-Regős
,
Bence Schiszler
,
Balázs Tóth
,
Gábor Priskin
,
József Betlehem
, and
Balázs Radnai

Bevezetés: Az akut coronaria szindróma korai azonosítása a sürgősségi ellátók feladata. Az elmúlt 10 évben számos klinikai kockázatbecslő pontrendszer fejlődött, annak érdekében, hogy a megfelelő betegszelekcióval a kórházi terhelés csökkenthető legyen. Célkitűzés: A diagnosztikai és terápiás kihívások mellett a kezelési idők csökkentése elengedhetetlen a prognózis javítása érdekében, ezért célunk volt felmérni, hogy az akut coronaria szindróma meghatározására milyen idő- és ellátásbeli hatással van a HEART-pontrendszer mint rizikóstratifikációs döntéstámogató rendszer. Módszer: Retrospektív, kvantitatív vizsgálatot végeztünk egy vidéki megyeszékhely sürgősségi osztályán a szívinfarktushoz köthető BNO-kódú betegek körében. Vizsgáltuk a betegek érkezési idejét, módját, panaszaikat, vitális paramétereiket, ismert alapbetegségeiket, továbbá a labor- és képalkotó vizsgálatok eredményeit, valamint hogy mikor kerültek a kardiológiai centrumba. Utólagosan HEART-pontszámot számítottunk. Khi-négyzet-próbát, két folytonos változónál korrelációs vizsgálatokat használtunk. Eredményeinket p<0,05 érték esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A minta elemszáma 360 fő volt. A rizikótényezők közül a koszorúér-betegség (80%), a hypertonia (73,3%), panaszok esetén a mellkasi fájdalom (80%) és a nehézlégzés (48,6%) volt a leggyakrabban említett tényező. A koszorúér-betegség, a hypertonia, a diabetes mellitus nem hozható összefüggésbe a kardiológiai centrumba kerülés idejével (p = 0,110, p = 0,173, p = 0,507). A mellkasi fájdalom megléte és a halálozás kapcsolata kimutatható (p = 0,009). A HEART-pontérték és a percutan intervencióra kerülés között összefüggés van (p = 0,005). Következtetés: Következtetésként elmondható, hogy az utólagosan számított HEART-pontérték jól korrelál a percutan intervencióra kerüléssel. Összességében elmondható, hogy egy jól megválasztott rizikóstratifikációs eljárás a betegeknek életéveket, a kórháznak költséghatékonyságot jelenthet. Orv Hetil. 2022; 163(28): 1105–1111.

Open access

Klinikai kockázatbecslésen alapuló döntéshozatal a tüdőemboliás betegek kórházi elbocsátása során

Clinical risk assessment in decision making for hospital discharge of patients with pulmonary embolism

Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Pandur
,
Bence Schiszler
,
Balázs Tóth
,
Gábor Priskin
,
Dávid Sipos
,
József Betlehem
, and
Balázs Radnai

Bevezetés: Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy az igazolt tüdőemboliás betegek diagnózis utáni korai otthoni kezelése miként tud biztonságosan megtörténni. Célkitűzés: Kutatásunkkal arra kerestük a választ, hogy az Európai Kardiológiai Társaság 2019-ben kiadott tüdőembolia-ellátási iránymutatója alapján javasolt három validált prognosztikai pontrendszer alkalmazásával mennyi beteget lehetne a kórházból mielőbb hazabocsátani biztonságosan és szövődménymentesen. Módszer: Retrospektív, kvantitatív kutatásunk során a 2019-ben kiadott iránymutatás megjelenését megelőző, 2015 és 2018 közötti időintervallumot tekintettük át. Célcsoportként azokat a betegeket vizsgáltuk, akik esetében a sürgősségi osztályon tüdőembolia igazolódott. Ezen betegeknél utólagos rizikóstratifikációt végeztünk a feltüntetett panaszok és vitális paraméterek alapján a prognosztikai pontrendszerek segítségével. A kategorikus változókat khi-négyzet-próba segítségével elemeztük. Két folytonos változó közötti kapcsolat keresésére korrelációvizsgálatot használtunk. A kapott eredményeket p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Mintánkat 374 fő (199 fő nő és 175 fő férfi) alkotta. Az utólagos kalkuláció során a PESI-pontszám alapján 151 főt, az sPESI alapján 101 főt, a Hestia-kritériumok szerint 50 főt lehetett volna korán hazabocsátani és otthon kezelni szövődménymentesen, halálozás nélkül. A három prognosztikai pontrendszer negatív prediktív értéke (PESI: 98%, sPESI: 100%, Hestia: 100%, CI: 95%) és szenzitivitási mutatói (PESI: 91%, sPESI: 100%, Hestia: 100%) megfelelő hatékonyságot mutatnak. Következtetés: Következésképpen elmondható, hogy mindhárom prognosztikai pontrendszer biztonságosan alkalmazható a helyi klinikai tapasztalatok és preferenciák szerint a korai hazabocsátás céljából, hazai adaptálásával a kórházi terhek csökkenthetők lennének. Orv Hetil. 2022; 163(29): 1152–1158.

Open access