Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for

  • Author or Editor: Gábor Simon x
  • All content x
Clear All Modify Search

A lépruptura a mononucleosis infectiosa ritka szövődménye, a betegek 0,1–0,5%-ánál következik be. Ez a betegség leggyakoribb halálos komplikációja. A mononucleosisra jellemző egyéb tünetek nélkül kialakuló spontán lépruptura különösen ritka, váratlan bekövetkezése miatt a fatális kimenetel lehetőségével fenyeget. A szerzők egy 16 éves, spontán lépruptura miatt splenectomizált fiú esetét ismertetik, akinél a szerológiai vizsgálatok friss Epstein–Barr-vírusinfekciót igazoltak, a mononucleosis infectiosa egyéb tünetei, jelei nélkül. Áttekintik a mononucleosisban kialakuló lépruptura diagnosztikáját és kezelését.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Aschenbrenner, Gábor Simon jr., Gizella Mayer, Márta Szokó, István Hartyánszky, András Szatmári, and Gábor Simon

A szerzők egy 12 éves, infektív endocarditises leánybeteg esetét mutatják be, akinek panaszai és tünetei három nappal korábban kezdődtek, és meningealis izgalmi tünetek miatt került sor osztályos felvételére. A klinikai kép, a laboratóriumi paraméterek, a liquorvizsgálat, valamint a hemokultúra Staphylococcus-szepszis és meningitis diagnózisát támasztották alá. A megkezdett terápia mellett a beteg állapotában átmeneti javulás mutatkozott, majd ezzel párhuzamosan hangos szisztolés szívzörej jelent meg. Az echokardiográfiás vizsgálat mitralis billentyű infektív endocarditis diagnózist igazolt. Az ismételt vizsgálatok során észlelt progresszió miatt a beteg áthelyezésre került a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjába, ahol az elvégzett transoesophagealis echokardiográfiás vizsgálat megerősítette a beküldő diagnózist. Ezt követően extracorporalis szívműtét során a mitralis billentyűn lévő vegetációkat eltávolították és a billentyűt plasztikázták. A kezdetben észlelt klinikai tüneteket és a liquoreltérést a koponya-MR-vizsgálat során leírt, szeptikus embolizáció következtében kialakult apró, multiplex agyi infarktusokkal hozták összefüggésbe. Gyógyulását követően a rendszeres kontrollvizsgálatok során neurológiai maradványtünetek nem mutatkoztak, enyhe fokú residualis mitralis regurgitatio mellett a beteg panaszmentessé vált.

Restricted access

A hatperces járásteszt (6MWT) jól használható, nem költséges felmérő eszköz a cardiovascularis betegek aktuális fizikai teljesítőképességének jellemzésére akkor, amikor ergometriás vizsgálat nem kivitelezhető, mint pl. ACBG-műtét utáni 6 héten belül. Mivel a teszt a betegek kooperációját is igényli, így valószínűleg nemcsak testi, hanem lelki tényezők is befolyásolják az eredményt. Prospektív vizsgálatunkban 358 ACBG-műtét utáni II. fázisú intézeti rehabilitációs kezelésre érkező betegnél kerestünk kapcsolatot az érkezéskor és távozáskor végzett 6MWT során megtett távolság és a pszichológiai vizsgálat eredményei között (Kórházi szorongás- és depresszió-kérdőív – HADS-kérdőív szorongás és depressziós értékei, D-típusú személyiségteszt). Eredmények: A D-típusú személyiséggel bíró betegek (8,5%) jelentősen rövidebb távot tettek meg a kiindulási teszt során (255 ± 91 m vs 319 ± 106 m, p < 0,01) és távozás előtt is (361 ± 91 m vs 411 ± 106 m, p < 0,05), mint a nem D-típusú személyiségűek, míg a szívfrekvencia és Borg-skála értékei nem különböztek. A HADS szerint szorongó betegek (16,5%) az érkezési, majd távozási tesztnél is rövidebb távolságot tettek meg, mint a kóros szorongástól mentes betegek (274 ± 97 m vs 320 ± 106 m, p < 0,01, illetve 374 ± 110 m vs 413 ± 104 m, p < 0,05), a vizsgálatot a Borg-skála alapján nehezebbnek értékelték (12,5 ± 1,1 vs 11,9 ± 1,4, p < 0,05, illetve 11,7 ± 0,8 vs 11,3 ± 1,3, p < 0,05). A HADS-skála szerint depressziós betegek (14%) kisebb távolságot tettek meg, mint nem depressziós társaik mind érkezés után (267 ± 88 m vs 320 ± 107 m, p < 0,01), mind távozás előtt (347 ± 99 m vs 416 ± 104 m, p < 0,001) végzett vizsgálat során. Nem találtunk lényeges különbséget a pszichológiai eltéréssel bíró, illetve attól mentes betegek lényeges testi funkcióiban. Következtetés: Pszichológiai tényezők (D-típusú személyiség, szorongás, depresszió) jelentősen befolyásolják a 6MWT eredményeit ACBG-műtét utáni korai rehabilitáció során.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Simon, Melinda Erdős, László Maródi, and Judit Tóth

A Gaucher-kór a leggyakoribb lizoszomális tárolási betegség, amelyet a glukocerebrozidáz nevű lizoszomális enzim elégtelen működése okoz. A nemzetközi Gaucher-regiszterben 2006 végén 4584 beteget tartottak nyilván, közülük 34 volt magyar. A betegségnek három típusa van: nem neuropathiás (1. típus), akut neuropathiás (2. típus) és krónikus neuropathiás (3. típus). Ezek közül a nem neuropathiás típus a leggyakoribb, amelynek klinikai megjelenési formái nagy változatosságot mutatnak, és a tünetek a betegek több mint felében tízéves kor előtt jelentkeznek. A gyermekkori manifesztáció rendszerint súlyosabb fenotípusra utal, az irreverzíbilis komplikációk kialakulásának a veszélye nagy. A biztonságos és hatékony enzimszubsztitúciós kezelést 1991 óta alkalmazzák, Magyarországon 1992 óta elérhető. Az optimális dózisban történő korai kezelés megállítja a betegség progresszióját, a korábban kialakult visceralis és hematológiai eltérésekben regressziót idéz elő, megelőzi az irreverzíbilis csontelváltozások kialakulását, és biztosítja a betegek jó életminőségét. A szerzők három, korai gyermekkorban diagnosztizált Gaucher-kóros betegük kórtörténetét mutatják be. Felhívják a figyelmet a korai diagnózis és az irreverzíbilis komplikációk kialakulása előtt elkezdett kezelés fontosságára. A kórkép időben történő felismerése nagy kihívást jelent a gyermekgyógyászok számára.

Restricted access

In the present series of cases, 8 laparoscopic cryptorchidectomies and 4 laparoscopic ovariectomies were carried out in sedated standing horses. Sedation involved a lesser anaesthesiological risk than does general anaesthesia. As compared to laparotomic exposure, the minimally invasive laparoscopic intervention provided better visualisation, shorter operative time and faster recovery. The blood vessels supplying the testes and ovaries and the suspensory ligaments of the organs were sealed and cut with EnSeal®, an adaptive bipolar electrosurgical blood vessel- and tissue-sealing device. The clinical use of the blood vessel- and tissue-sealing device proved to be successful in all cases. Gradual separation of the intact tissue from the treated, compacted, dehydrated and homogenised tissue areas and occlusion of the lumen of blood vessels treated with the device could be observed in all histological sections. To the best of our knowledge, this is the first report on the use of EnSeal® for laparoscopic cryptorchidectomy and ovariectomy in horses.

Restricted access
JPC - Journal of Planar Chromatography - Modern TLC
Authors: Kornélia Leskó, Livia Simon-Sarkadi, Éva Stefanovits-Bányai, Zoltán Végh, and Gábor Galiba

Two wheat cultivars ( Triticum aestivum L. cv. Chinese Spring and Cappelle Desprez) differing in drought stress tolerance were treated with two concentrations of cadmium (10 −7 and 10 −3 m to investigate whether there is also any difference in their heavy-metal tolerance. Overpressured layer chromatography (OPLC) with off-line fluorescence detection was used to monitor cadmium stress-induced changes in the polyamine content of wheat seedlings. Significant differences were found between the spermidine (Spd) and putrescine (Put) content of the two wheat cultivars. The Spd content of the moderately drought-tolerant Chinese Spring increased both in shoots and roots at the higher Cd concentration compared with the control whereas in the drought-sensitive Cappelle Desprez the Spd level was reduced by both Cd treatments. Put content increased with the amount of Cd to which the roots of Chinese Spring wheat were exposed. In the Cappelle Desprez cultivar the Put content of both organs was higher at both Cd concentrations compared with the control.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Turai, Klára Molnár, Erika Kiss, Márta Szokó, Zita Bauer, and Gábor Simon

A mélyvénás trombózis 18 év alatt ritka megbetegedés, becsült adatok szerint Magyarországon évente 1/100 000 a gyakorisága. Gyermekkorban a végtagi lokalizáció a jellemző, elsősorban újszülött- és serdülőkorban fordul elő. Létrejöttében veleszületett és szerzett hajlamosító tényezők játszanak szerepet. Ritkasága ellenére is gondolnunk kell rá, mivel a diagnózis felállításában történő késlekedés életveszélyt jelenthet a lehetséges szövődmény (pulmonalis embolia), illetve a lokalizáció (központi idegrendszeri vénás sinusok) miatt. A részletes, pontos anamnézis segíthet a kórisme meghatározásában. A szerzők három serdülőkorú betegük kapcsán tekintik át a mélyvénás trombózis etiológiáját, örökletes és szerzett rizikótényezőit, valamint a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket. A gyermekkori mélyvénás trombózis diagnosztikájának buktatói: ritkábban fordul elő, mint felnőtteknél, így nem mindig gondolnak rá, az alvadási laborparaméterek életkorfüggőek, valamint a képalkotó vizsgálatok nehezebben kivitelezhetők. Orv. Hetil., 2010, 38, 1545–1550.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, Sándor Varga, László Csepregi, Barna Babik, Judit Simon, Kálmán Havasi, Anita Kalapos, and Gábor Bogáts

Absztrakt

Bevezetés: A szívhibákkal született betegek száma és életkora növekszik. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, milyen számban és eredménnyel operálhatók az idős, 60 év felettiek veleszületett szívhibái. Módszer: 2013–2015 között 77 felnőtt, 36 negyvenévesnél fiatalabb és 41 idősebb, köztük 12 hatvanéves kor feletti beteget operáltak. A különböző műtétek száma a következő volt (zárójelben az egyes korcsoportokban végzett műtétek száma): 5 (3, 2, 0) Ross, 19 (12, 1, 6) aortaműbillentyű-beültetés, 1 (0, 0, 1) subaorticus membránreszekció, 8 (4, 3, 1) Bentall/aorta ascendens cseréje, 5 (0, 3, 2) myectomia mitralisműbillentyű-beültetéssel vagy a nélkül, 1 (1, 0, 0) coarctatio aortae rekonstrukciója, 2 (1, 1, 0) ductus arteriosus ligatura, 4 (0, 3, 1) jobbkamra-kifolyási pálya rekonstrukciója biológiai műbillentyűvel, 5 (5, 0, 0) homograft, 1 (0, 1, 0) BioValsalva-beültetés, 3 (1, 2, 0) teljes atrioventricularis septumdefektus primer rekonstrukciója, 2 (1, 1, 0) műbillentyű-beültetés, 10 (4, 6, 0) kamrai septumdefektus, 5 (2, 3, 0) pitvari septumdefektus zárása, 1 (1, 0, 0) teljes cavopulmonalis anasztomózis, 1 (0, 1, 0) congenitalis korrigált nagyér-transzpozíció műbillentyű-beültetéssel, 2 (0, 1, 1) Ebstein-betegségben billentyűplasztika és 2 (1, 0, 1) műbillentyű-beültetés. Eredmények: Műtéti mortalitás nem volt, korai halálozás 1 esetben teljes cavopulmonalis anasztomózis műtét után fordult elő többszervi elégtelenség miatt. Következtetések: Számolni kell az egyre magasabb életkorú veleszületett szívhibás betegekkel, akiknél a szívbetegség jó eredménnyel korrigálható 60 éves életkor felett is a congenitalis és szerzett szívhibák megoldásában jártas szívsebészeti osztályon. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 820–824.

Restricted access

The nucleus accumbens (NAcc), an important basal forebrain structure, has a central integratory function in the control of feeding and metabolism. The primary cytokine interleukin-1β (IL-1β) exerts its neuromodulatory effects on the endocrine functions both centrally and peripherally. The present study was designed to elucidate the possible consequences of direct administration of IL-1β into the NAcc on the endocrine regulation of metabolism. Plasma concentrations of insulin and leptin, two key hormones in the homeostatic control were determined 15 minutes after a single bilateral microinjection of IL-1β into the NAcc of adult male Wistar rats, and the effects were compared with those found in vehicle treated control animals. Insulin plasma levels of the cytokine treated animals were significantly higher than those parameters of the control rats. No differences were found in leptin plasma concentrations between the two groups. Our findings show that IL-1β mediated processes in the NAcc have important roles in the central neuroendocrine control.

Restricted access

Abstract

The objectives of this in vivo experimental study were to evaluate the feasibility of cortical screw insertion into the intact distal phalanx in standing sedated horses and to document potential postoperative complications. One cortical screw was randomly inserted in lag fashion into each distal phalanx in 9 horses. The second surgery on the contralateral limbs was performed 2–3 weeks after the first operation, when a 4.5-mm cortical screw was inserted in lag fashion into the distal phalanx of sedated horses following perineural analgesia. Following surgery, the drill hole was filled with an antibiotic-soaked swab, which was changed every 48 h. The horses were euthanised 8 weeks after the second surgery. The hooves were disarticulated and evaluated macroscopically and by computed tomography. The surgery time was 13.9 ± 4.8 min (mean ± SD). Pain scores and lameness gradually decreased after 7 days. Solar canal penetration (SCP) was detected in 10 out of the 18 distal phalanges (55.5%). In 7 out of the 10 penetrations intraoperative bleeding was obvious. No postoperative infection was observed. Screw insertion into the distal phalanx was easily and quickly accomplished in standing horses, but its advantages in horses with sagittal fractures should be investigated further. SCP had no impact on postoperative lameness.

Open access