Search Results
You are looking at 1 - 8 of 8 items for
- Author or Editor: Gábor Sobel x
- Refine by Access: All Content x
A pácienseink kezelésekről való tájékozottsága a megfelelő kommunikáció nagyon fontos eredménye. Az elégtelen kommunikáció félreértésekhez, aggodalomhoz és peres eljárások indításához vezethet. A betegoktatás céljából számos eszköz használható, de sebészeti beavatkozások esetében a műtétek filmre rögzítése a legmegfelelőbb. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a műtéti felvételek használhatóságát kívántuk tisztázni a tájékoztatás során, a pácienseink véleménye alapján. Betegek és módszer: A szerzők 100, nőgyógyászati endoszkópia előtt álló pácienst kérdeztek meg, hogy beleegyeznek-e abba, hogy a műtétjükről felvétel készüljön. A szerkesztett felvételeket a kórházból való távozás előtt mutatták be a betegeknek, akik egyúttal egy kérdőívet is kitöltöttek. Eredmények: A csoport összes páciense beleegyezett a felvétel készítésébe, és 92 beteg kívánta a műtéti felvételt megtekinteni. A filmek átlagos hosszúsága 5 perc volt. A páciensek 88%-a gondolta úgy, hogy a felvétel megtekintése hozzásegítette őket a betegségük és a kezelés lényegének jobb megértéséhez. Összegzés: A szerkesztett filmfelvételek segíthetnek abban, hogy a páciensek megértsék a betegségük, illetve a kezelés lényegét. Annak ellenére, hogy ez egy időigényes tájékoztatási forma, a filmek segíthetnek továbbá abban is, hogy a családorvosok is tájékozódhassanak betegeik kezeléséről.
A petevezető átjárhatóságának vizsgálata a meddőségi kivizsgálás fontos része. A kürteredetű meddőség 10–25%-ában proximalis tubaocclusio képezi az okot. A szerzők áttekintik a proximalis kürtelzáródás vizsgálatára alkalmazható eljárások történetét, metodikáját és értékét, valamint meghatározzák a hiszteroszkópos szelektív tubakanülálás szerepét a kivizsgálás során. Az irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján a szerzők javasolják az eljárás bevezetését a meddőségi kivizsgálás protokolljába, mert ezzel elkerülhetőek lehetnének a nem kellően megalapozott javallattal végzett in vitro fertilizációs kezelések.
A humán papillomavírus-fertőzés az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség. Csaknem minden méhnyakrákos megbetegedés esetén kimutatható a humán papillomavírus jelenléte. A méhnyakrák előfordulási gyakorisága sajnos még napjainkban is magas. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a nők tudásszintjének felmérése a humán papillomavírussal és a méhnyakrákkal kapcsolatban, továbbá összefüggések keresése a gyakoribb halálozás, a szűréseken való alacsony részvételi arány és a méhnyakrákkal kapcsolatos ismeretek között. Módszer: A 18 kérdésből álló kérdőívet, amelyet több városban (illetve faluban) osztottunk szét, 422 nő töltötte ki. A kitöltött kérdőíveket korcsoport, lakhely, illetve iskolai végzettség alapján osztályoztuk, további szempont volt még, hogy van-e a nőnek gyermeke, valamint részesült-e humán papillomavírus elleni védőoltásban. Eredmények: Az eredmények alapján a nők közel fele alapkérdésekben ugyan tájékozottnak mutatkozott, azonban a gyakorlatias kérdésekre (például: Hogyan csökkenthető a fertőzés veszélye?) adott helyes válaszok aránya a nemzetközi irodalomban közölteknél alacsonyabb volt. A nők 56%-a tudta, hogy elsősorban vírus okozza a méhnyakrákot, de a lehetséges rizikófaktorok helyes kombinációját csupán 17%-uk adta meg pontosan. A középiskolások körében ez az arány még alacsonyabb volt. A nők 42%-a gondolta úgy, hogy férfiak is megfertőződhetnek a humán papillomavírussal. A megkérdezettek csupán 44%-a vesz részt évente nőgyógyászati szűrővizsgálaton, és 43%-uk gondolta úgy, hogy a méhnyakrák, illetve a rákmegelőző állapotok nem jelentenek komoly veszélyt. A nők 80%-a tudta, hogy a szűrővizsgálat részben egy kenet levételéből áll. A különböző csoportok között meglévő tájékozottságbeli eltérések szignifikanciájának megítélésére a χ 2 -próbát alkalmaztuk. Következtetések: Az eredmények alapján az általunk megkérdezettek feléről bebizonyosodott, hogy alapvető kérdésekben viszonylag tájékozottak. Véleményünk szerint ez részben az elmúlt évek felvilágosító kampányainak is köszönhető. Sajnos azonban számos olyan kérdés volt, amelyek esetében a helyes válaszok aránya még a 20%-ot sem érte el.
A humán papillomavírus (HPV) a XXI. század leggyakoribb nemi úton terjedő kórokozója. A daganatkeltő (onkogén) HPV-típusokkal történő fertőzés tehető felelőssé a méhnyakrákok 99,7%-ának kialakulásáért. A megelőzésben döntő szerepe van a szűrésnek, amely a méhnyakrák előfordulását és halálozását bizonyítottan csökkentheti. Jelenleg 16 női HPV-centrum működik országszerte, amelyekben egységes irányelvek alapján végeznek szűréseket, tanácsadást és gondozást. Az első központot 2007 márciusában jelen közlemény szerzői hozták létre Budapesten, a Semmelweis Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Betegek és módszerek: A szerzők 1155 páciensnél végeztek HPV-tipizálást, a vírus DNS-ének PCR-módszerrel való kimutatásával. Vizsgálták, hogy ebben a nem válogatott népességben milyen arányban mutatható ki a HPV-vel való fertőzöttség, milyen a különböző genotípusok, illetve a magas kockázatú (onkogén) típusok aránya, milyenek a fenti mutatók korcsoportokra vetítve, valamint milyen arányban mutatható ki egyidejűleg citológiai eltérés. A szerzők a központban elvégzett szűrések adatait összehasonlították a fejlett országokban talált eredményekkel, és választ kerestek arra, vajon magasabb-e a vírussal való fertőzöttség aránya a hazai népességben. Eredmények: A páciensek 55,5%-ában volt kimutatható a vírus valamelyik típusa, 38,5%-ában az onkogén típusok egyike. A HPV-vel való fertőzöttség aránya a 15 és 25 év közötti korosztályban volt a legmagasabb (62,9%). A magas kockázatú típusok között a 16-os volt a leggyakoribb, 19,5%-os aránnyal. A magas kockázatú vírussal való fertőzöttség mellett 32,1%-ban fordult elő egyidejű citológiai eltérés, s ezek több mint kétharmadában (70,6%) több magas kockázatú típus egyidejű jelenlétét igazolták. A citológiai eltéréssel járó esetekben 32%-ban volt kimutatható a 16-os típus. Következtetések: A szerzők által vizsgált, nem válogatott népesség fertőzöttségének aránya meghaladja a nemzetközi adatokat. Figyelemre méltó a legfiatalabb korosztály magas fertőzöttségi aránya, valamint a több onkogén típussal való egyidejű fertőzöttséggel járó magasabb kockázat. A 16-os és a 18-as típus magas daganatkeltő képessége szembetűnő az általunk vizsgált csoportban, de nem elhanyagolható az 51-es és a 31-es típus szerepe sem. Orv. Hetil., 2011, 152, 1804–1807.
Abstract
Introduction
With the introduction of falloposcopy, an in vivo image of the inner surface of the Fallopian tubes has become available. The tubal factor in subfertile couples also provides specific, clinically relevant, and valuable prognostic information by clearly demonstrating the presence or absence of even minor anatomical abnormalities. We introduced falloposcopy to our clinical practice at the end of 1999.
Objective
To perform tuboscopy in the evaluation of infertility.
Patients and methods
The examination was performed under general anesthesia, using the transcervical (via hysteroscopy) “guide wire” catheterization system and a 0.5-mm falloposcope with 3000 pixels, under laparoscopic control. We attempted this examination in 22 cases.
Results
Differences were found in the falloposcopic image and in the previous finding of hysterosalpingography. We succeeded in cannulating the Fallopian tube even in cases with intramural occlusion showed by hysterosalpingography. In our series, fever was not observed and only one perforation occurred. Submucosal interstitial edema was observed in one of the Fallopian tubes. The mean operational time including the cervical dilatation, hysteroscopic procedure, and laparoscopic CO2 insufflation was 50 min.
Conclusions
After the first introduction of falloposcopy in Hungary, we need to find its place in evaluating infertility and to discuss its indication. Furthermore, the technical difficulties should also be taken into consideration. We recommend incorporating the falloposcopic examination into the screening of infertility.
Abstract
Tubal infertility, in particular proximal tubal occlusion (PTO) (15–25%), is gaining increasing attention. In the case of bilateral tubal occlusion, in vitro fertilization (IVF) is indicated since the expected pregnancy rate (EPR) is the same as can result from macrosurgical methods. The pregnancy rate after microsurgical procedures can go up to 60–70%. Despite the fact that better and encouraging results are being obtained by sophisticated assisted reproduction techniques, IVF procedures that are performed unnecessarily or not indicated objectively can result in serious consequences. Therefore, there is no question that refining the procedures used for evaluating the fallopian tubes is extremely important in order to reduce the physical and psychological burden on the patients, as well as from the viewpoint of cost effectiveness. We recommend a diagnostic method to ensure tubal patency in one session. The procedure is easy to perform and, according to our experience, the examination is highly accurate.
A petevezető-eredetű meddőség, amelynek oka 15–25%-ban a kürt proximalis szakaszának elzáródása, egyre nagyobb figyelmet kap a reprodukciós szakemberek részéről. A kétoldali tubaocclusio szervezeten kívüli megtermékenyítés javallatát képezi, mivel a terhességi arány a makrosebészeti eljárás eredményességével csaknem azonos. Azzal együtt, hogy az asszisztált reprodukciós eljárások alkalmazásával egyre jelentősebb eredményeket érnek el, a nem kellően megalapozott javallattal indított in vitro fertilizációs kezelések felesleges terhet jelentenek mind a páciensek, mind a társadalombiztosító számára. Egyértelmű tehát, hogy a petevezető átjárhatóságának vizsgálatára irányuló eljárások folyamatos tökéletesítése rendkívül fontos mind a páciensek kisebb megterhelése, mind a finanszírozói oldal szempontjából. Közleményünkben ajánlunk egy lehetséges kivizsgálási protokollt, amely egy ülésben végezhető el, valamint felhívjuk a figyelmet egy általunk kifejlesztett, egyszerűen kivitelezhető, ám véleményünk szerint igen fontos vizsgálati technikára, amely diagnosztikus hiszteroszkópia útján alkalmazható, lehetővé téve a kürtök szelektív vizsgálatát.
