Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Gábor Szilágyi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The aim of this study is to identify the milestones of landscape evolution around the Ecse Mound (Karcag-Kunmadaras, Hortobágy National Park, Hungary) in the Holocene period by sedimentological and malacological analysis of strata underneath and within the body of the kurgan concerned, including that of the same characteristics of the artificially piled layers. An undisturbed core drilling was carried out and the sedimentological properties of both the mound and of the substrate baserock were revealed, analysis of which has been supported by three radiocarbon (AMS) measurements. The baserock formation during the last phase of the Ice Age, Middle and Upper Pleniglacial, and Late Glacial phases was followed by soil development in the Holocene, while the mound was constructed in two phases at the end of the Copper Age by the communities of the Pit Grave (Yamna or Ochre Grave) Culture. By publishing these preliminary data, it is also intended to draw attention to the need of focused research efforts by standardized methodology in kurgan research, in order to make the results of different studies consistent and comparable.

Open access

In a cultured pikeperch (Sander lucioperca) stock the monopisthocotylean monogenean gill parasite Ancyrocephalus paradoxus caused heavy infection and mortalities. The gills of the affected fish specimens were infected by 50 to 800 monogenean parasites. Severe pathological changes were found in areas where the worms attached to the gills. At the attachment sites the haptoral discs of the worms formed a deep depression in the epithelium of the filaments, and the anchors pierced into and fixed themselves to the connective tissue of the cartilaginous gill rays. At these attachment sites red blood cells released from injured capillaries were found among the damaged epithelial cells. Around the hooks, anchors and body sections coming into contact with the gill filaments a proliferative tissue developed in which only a remnant of the damaged lamellae was found. Due to the damage caused by the worms the tips of the heavily infected gill filaments fused, formed clubs and were composed of epitheloid-type regeneration tissue lacking respiratory lamellae. In the basal parts of the filaments, where most of the worms attached to the gill, only denuded filaments deprived of lamellae were observed among the cross-sectioned worms in histological sections.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Füredi, Anna Szilágyi, Zsuzsa Bencsik, and Áron Altorjay

A mellékvese adenomatoid tumora igen ritka, benignus, aszimptomatikus, általában véletlenül felfedezett elváltozás. A szerzők esetismertetésükben egy 32 éves férfi kórtörténetét mutatják be, akit láz és deréktáji fájdalmak miatt vizsgáltak. A kivizsgálás részét képező hasi UH-, majd az ezt követő hasi CT-vizsgálat igazolta a jobb mellékvese térfoglaló elváltozását. A betegnél adrenalectomiát végeztek, a szövettani vizsgálat a jobb mellékvese adenomatoid tumorát véleményezte. Az eset kapcsán áttekintik – az irodalmi adatok alapján – az adenomatoid tumorok előfordulási gyakoriságát, tünettanát, a diagnosztika-differenciáldiagnosztika buktatóit, a kezelési lehetőségeket és a prognózist.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Marianna Srej, Gábor Szűcs, Levente Molnár, and Béla Merkely

Az 55 éves posztinfarktusos, öt évvel korábban gyors monomorf kamrai tachycardia miatt implantálható cardioverter defibrillátor (ICD) implantációján átesett betegnél gyakori, többször csak ICD-sokkra szűnő, 150/perc frekvenciájú monomorf kamrai tachycardia miatt endocardialis rádiófrekvenciás katéterablatiót végeztünk 2005 februárjában. Két hónapos ritmuszavar-mentesség után a korábbinál lassabb, 120/perces, de incessant kamrai tachycardia lépett fel, amelyet újabb endocardialis ablatióval nem tudtunk megszüntetni. Tartós sinusrhythmust elérni kombinált antiarrhythmiás gyógyszeres kezeléssel sem sikerült. 2005 júniusában ismételten sikertelen endocardialis ablatio után ultimum refugiumként epicardialis ablatio mellett döntöttünk. Subxyphoidealis percutan pericardialis punkciót végeztünk, majd az ablatiós katétert a pericardialis térbe vezettük fel, és a legkorábbi aktiváció helyén ablálva a másfél hónapja gyakorlatilag folyamatosan fennálló ritmuszavar 5 másodperc után megszűnt. További három ablatiót követően programozott kamrai extrastimulációval kamrai tachyarrhythmia nem volt indukálható. A hároméves utánkövetés alatt kamrai tachycardia kétszer lépett fel, az ICD mindkét ritmuszavart az első antitachycardia-ingerléssel megszüntette. A beteg NYHA II. stádiumban van. Esetismertetésünkben tudomásunk szerint hazánkban elsőként számolunk be posztinfarktusos incessant kamrai tachycardia sikeres epicardialis ablatiójáról.

Restricted access

Szívelégtelenség reszinkronizációs kezelése

Resynchronization therapy of heart failure

Magyar Sebészet
Authors: Béla Merkely, Attila Róka, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Valentina Kutyifa, Astrid Apor, Gábor Szűcs, and László Gellér

Absztrakt

A szívelégtelenség magas prevalenciájú, a gyógyszeres terápiában tapasztalható fejlődés ellenére is rossz prognózisú betegség. A reszinkronizációs terápia biventricularis pacemakerrel az intraventricularis vezetési zavarral szövődött súlyos szívelégtelenség számos klinikai tanulmányban bizonyított hatékonyságú kezelési módja. Hagyományosan az indikáció alapja a súlyos szívelégtelenség (NYHA III-IV.) optimális gyógyszeres kezelés mellett, megnyúlt QRS időtartam (≥120 ms), echocardiographiás paraméterek (bal kamrai ejectiós frakció legfeljebb 35%). Új módszerek bevezetése (szöveti doppler echocardiograp-hia, CT, MRI, elektroanatómiai térképezés) segíthetnek a potenciálisan responder betegek kiválasztásában. Non-invazív és invazív módszerek segítségével a kezelés individuális beállítása elvégezhető, a hatékonyság responder betegeknél is fokozható. A reszinkronizáció kiemelkedő hatékonysága miatt az indikációs kör szélesítése is cél. Jelenleg enyhe szívelégtelenségben, illetve keskeny QRS esetén vizsgálják a kezelés hatékonyságát. Számos egyéb kérdésre (transzvénás vagy sebészi implantáció, implantálható de-fibrillator szükségessége) csak a jövőben tervezett vizsgálatok adhatnak választ.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Füredi, István Varga, Csilla Máj, Anna Szilágyi, László Madácsy, Zoltán Paál, and Áron Altorjay

Absztrakt:

Bevezetés: A Gardner-syndroma a Familiaris Adenomatosus Polyposis klinikai altípusa, egy igen ritka autoszomálisan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa, valamint extraintestinalis elváltozásként multiplex osteomák, bőr- és lágyrésztumorok jellemeznek.

A szerzők egy férfi betegük kapcsán áttekintik a Gardner-syndroma diagnosztikáját, kezelését, gondozását, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a ritka betegségcsoportok ismerete az ellátás mindegyik szintjén fontos – kiváltképp a nagy forgalmú osztályokon történő korrekt betegellátás szempontjából.

Full access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Mária Végh, Gábor Széplaki, Szabolcs Szilágyi, István Osztheimer, Tamás Tahin, Béla Merkely, and László Gellér

A 29 éves férfi beteg több alkalommal jelentkező és EKG-val is dokumentált palpitáció miatt kereste fel az ambulanciát. A szerzők az EKG alapján supraventricularis tachycardiát véleményeztek, elektrofiziológiai vizsgálatot és a ritmuszavar katéteres ablatióját javasolták. A vizsgálat során a katéterek pozicionálásakor a ritmuszavar spontán elindult. A sinus coronarius elektródán a ritmuszavar alatt distalistól proximalis irányba történő ingerületterjedést észleltek. A jobb pitvari entrainment ingerlése során hosszú return cycle-t kaptak, a sinus coronarius distalistól pacelve a return cycle a ritmuszavar ciklushosszánál 15 ms-mal volt hosszabb. Ezek alapján a ritmuszavar eredetét bal pitvarinak tartották és kettős transseptalis punctiót végeztek. Lasso diagnosztikus és hűtött fejű ablatiós katétert juttattak a bal pitvarba, majd elektroanatómiai és aktivációs térképezést végeztek CARTO3 rendszerrel. Az aktivációs térkép a tachycardia fókuszát a bal felső vena pulmonalisban proximalisan lokalizálta, a vénaszájadéktól distalisan. Rádiófrekvenciás ablatiót végeztek a legkorábbi aktiváció helyén, amelynek hatására kezdeti akceleráció után a ritmuszavar megszűnt. Ezt követően elvégezték az adott véna elektromos izolációját és bidirekcionális blokkot igazoltak a véna és a bal pitvar között. A ritmuszavar 30 perc várakozás után sem volt kiváltható. Három hónappal később a kontroll-Holter-vizsgálat sem mutatott ritmuszavart, a beteg az ablatio óta panaszmentes. A vena pulmonalis tachycardia a supraventricularis ritmuszavarok azon fajtája, amely minden életkorban előfordulhat, az EKG alapján a diagnózis nem mindig egyszerű. Az elektroanatómiai térképezőrendszerek használata az ilyen ritmuszavarok diagnosztikájában és terápiájában rendkívül hasznos lehet, bár ez konvencionális elektrofiziológiai módszerekkel is kivitelezhető. A fokális vena pulmonalis ritmuszavaroknál a fókusz ablatiója elegendő lehet, azonban a ritmuszavar kiújulása teljes vénaizoláció esetén ritkább. Orv. Hetil., 2011, 152, 1374–1378.

Open access

Abstract

Long stay in intensive care unit (ICU) and prolonged ventilation are deleterious for subsequent quality of life and surcharge financial capacity. We have already demonstrated the beneficial effects of using suggestive communication on recovery time during intensive care. The aim of our present study was to prove the same effects with standardized positive suggestive message delivered by an MP3 player. Patients ventilated in ICU were randomized into a control group receiving standard ICU treatment and two groups with a standardized pre-recorded material delivered via headphones: a suggestive message about safety, self-control, and recovery for the study group and a relaxing music for the music group. Groups were similar in terms of age, gender, and mortality, but the SAPS II scores were higher in the study group than that in the controls (57.8 ± 23.6 vs. 30.1 ± 15.5 and 33.7 ± 17.4). Our post-hoc analysis results showed that the length of ICU stay (134.2 ± 73.3 vs. 314.2 ± 178.4 h) and the time spent on ventilator (85.2 ± 34.9 vs. 232.0 ± 165.6 h) were significantly shorter in the study group compared to the unified control. The advantage of the structured positive suggestive message was proven against both music and control groups.

Restricted access
Central European Geology
Authors: Ádám Bede, Roderick B. Salisbury, András István Csathó, Péter Czukor, Dávid Gergely Páll, Gábor Szilágyi, and Pál Sümegi

The Ecse-halom is a burial mound (kurgan) in the Hortobágy region of Hungary. Built in the Late Copper Age/Early Bronze Age by nomadic people from the east, it now stands on the border between two modern settlements. A road of medieval origin runs along this border and cuts deeply into the body of the mound. The southern half of the mound was plowed and used as a rice field, and later a military observation tower was built on top of it. Despite this disturbance, the surface of the mound is in decent condition and provides a home for regionally significant, species-rich loess steppe vegetation. The mound comprises two construction layers as indicated by magnetic susceptibility and thin-section micro-morphological analysis. Examination of organic compounds and carbonate content at various levels showed different values, which suggest a variety of natural and anthropogenic stratigraphic layers. Mid-sized siltstone fraction is dominant in the section. The layers originate from the immediate vicinity of the mound, but have different characteristics than present-day soils. These mounds contain a valuable record of cultural and environmental conditions occurring at the time of their construction, and also serve as a refuge for ancient loess vegetation; therefore their conservation is highly recommended.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Bianka Kovács-Babócsay, Alexandra Makai, Brigitta Szilágyi, Péter Tardi, Pongrác Ács, Anita Velényi, Gábor Rébék-Nagy, and Melinda Járomi

Absztrakt:

Bevezetés: A nemzetközi szakirodalomban számos, betegségspecifikus tudást mérő kérdőív ismert, mely a betegek életminőségét, állapotuk progresszióját, funkcionális statusukat vizsgálja. Magyar nyelven kevés, a betegségspecifikus tudás mérésével kapcsolatos kérdőívet validáltak. Célkitűzés: Célunk volt a Low Back Pain Knowledge Questionnaire (LKQ) magyar nyelvre fordítása, megbízhatóságának és validitásának vizsgálata. Módszer: A felmérésben 218 fő vett részt (krónikus low back pain [derékfájdalom-] szindrómás betegek, egészségügyi dolgozók, egészségügyi ismeretekkel nem rendelkezők). Átlagéletkor: 34 (18–64) év. A Maciel és mtsai által 2009-ben megalkotott LKQ fordítását és validálását Beaton és mtsai 2000-ben megfogalmazott hatlépcsős elve szerint végeztük. A kérdőív belső konzisztenciáját Cronbach-alfa-érték-számítással mértük fel. A kérdőív külső validálását Roland–Morris-index segítségével végeztük. A megismételhetőségi vizsgálatot teszt-reteszt módszerrel Spearman-féle korrelációs koefficienssel vizsgáltuk. Eredmények: A kérdőív megbízhatóságát vizsgáló Cronbach-alfa-érték 0,894 volt. A Roland–Morris-indexszel összehasonlítva az LKQ-val jól korreláló kérdőívet kaptunk (R = –0,393). A kérdőív teszt-reteszt vizsgálati eredménye (R = 0,541–0,795, p<0,050) mérsékelt és megfelelő összefüggést mutatott. Következtetés: Az LKQ magyar nyelvre fordított verzióját, a Derékfájdalommal kapcsolatos betegségspecifikus tudást felmérő kérdőívet (DTK) megbízható és valid tudásmérő eszköznek találtuk. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1663–1672.

Open access