Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Gábor Vadász x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az életvégi orvosi döntéseknek csak egyike az eutanázia javallata. E kérdéskörnek a betegágy melletti klinikai történésekkel összefüggő szabatos meghatározása az etikai, a jogi és az orvosi szakirodalomban nem teljes körű. A különböző életvégi események csoportosítására tett kísérlet ez az írás, amelynek célja annak tisztázása, hogy közülük melyek nem sorolhatók a passzív eutanázia fogalomkörébe. Az eutanázia nem jogi kategória. A közkeletűen használt két kifejezés az aktív és a passzív eutanázia, egyszerűsítések, amelyek különböző célú cselekményt takarnak, amelyeknek a szakmai szakszövegekben történő használata zavaró is lehet és félreértésekre adhat okot. Az életvégi terápiás döntéseket a céljukra tekintettel különböztetjük meg. A MOK meghatározásából kiindulva és gyűjtőfogalmat használva, csak az a cselekmény eutanázia, amikor a cselekvésnek vagy nem cselekvésnek célja, kegyelemből, szenvedő embertárs érdekében, életének a megrövidítése vagy kioltása. Ismertetjük az aktív, a passzív és a kényszereutanázia fogalmait. Az indirekt és az intermedier eutanázia fogalmait, mint félremagyarázásokra okot adókat, nem használjuk. Nem tartjuk egyértelmű kizáró oknak az eutanázia fogalomköréből a laikusok segítségét és részvételét a kivitelezésben, és nem tartjuk csak orvoshoz köthető fogalomnak. Ismertetjük azokat az életvégi orvosi döntéseket, amelyeket nem sorolunk a passzív eutanázia fogalomkörébe, ezek: a hasztalanná vált kezelés és életfenntartó eljárások visszavonása, a beteg elengedése, a terápia eszkalációjának ellenjavallata, a palliatív terápia alkalmazása, a szenvedés csillapítását szolgáló kezelés, a kompromisszumos medicina, az újjáélesztés javallatának mérlegelése és a költséghatékony terápia választása. Érintjük az élő végrendelet kérdéskörét, működésképtelenségének okát és viszonyát az aktív és passzív eutanáziához. Az életmentő és életfenntartó kezelés jogi szabályozásának a kérdése kapcsán foglalkozunk az egészségügyi jogalkotástól elvárható szellemiséggel. Orv. Hetil., 2010, 43, 1769–1775.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ildikó Szelechman, Gábor Jancsó, Gergely Vadász, Gábor Kasza, László Sínay, Gábor Fazekas, Péter Hardi, Tibor Nagy, László Benkő, Melinda Gadácsi, Nikoletta Lima, Gábor Menyhei, and Endre Arató

Bevezetés: Az atherosclerosis okozta krónikus, súlyos keringészavarral járó perifériás érszűkületek kezelésére a medencei régióban a leggyakrabban végzett műtéti beavatkozások a thrombendarterectomia (TEA) vagy az áthidaló (bypass) megoldások. Bypass során biológiai vagy szintetikus graftok használatosak. A szintetikus graftokkal végzett érműtéteket követően fokozott a veszélye a graftfertőzés kialakulásának, aminek medencei folyamatokban 70–75% a halálozási aránya. Egy szeptikus aortobifemoralis graft esetünk ismertetésének tükrében szeretnénk bemutatni a kérdéskör indikációs nehézségeit, dilemmáit. Esetismertetés: 58 éves nőbeteg jobb alsó végtagi trophicus ulcusa hátterében az elvégzett DSA aortobiiliacalis stenosist, illetve occlusiót igazolt, mely miatt Dacron grafttal aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk. Graftszár-reocclusio kapcsán észleltük a műér fertőzését, így in situ silver Dacron graftcsere mellett döntöttünk. Az ismételt egyoldali elzáródást femorofemoralis crossover bypassműtététtel oldottuk meg, szintén ezüsttel impregnált műér felhasználásával. Fentiek ellenére a szeptikus folyamat progrediált, ezért a műerek explantációjára kényszerültünk egyidejű autológ mélyvéna-áthidalás alkalmazásával. Összefoglalás: A szeptikus szövődmények megoldására ismeretesek extraanatomikus és lokális megoldások. Medencei fertőzésekben a legjobb eredményeket az autológ mélyvénával végzett áthidalások adják. Az infekció eliminálása szempontjából is ez a leghatékonyabb eljárás, de egyúttal a legmegterhelőbb beavatkozás is a műtéti idő meghosszabbodása és a vérvesztés miatt. Az ideális műtéti technika megválasztása mindig individuális kell hogy legyen, mérlegelve a beteg életkorát, terhelhetőségét, a rendelkezésre álló technikai és infrastrukturális hátteret.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Fazekas, Gábor Kasza, Endre Arató, László Sínay, Gergely Vadász, Árpád Füzi, Péter Hardi, László Benkő, Tibor Nagy, Gábor Jancsó, and Gábor Menyhei

Absztrakt

Bevezetés: A cerebralis hyperperfusiós szindróma ritka, kevéssé ismert kórkép, amely azonban olykor súlyos következményekkel járhat. Felléphet a carotis műtéti revascularisatióját vagy stentelését követően is. Jellegzetes tüneteinek felismerése (fejfájás, görcs, fokális neurológiai deficit), a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, komputertomográfia) mielőbbi elvégzése döntő jelentőségű a kórismézés szempontjából. Célkitűzés: A nemzetközi irodalmat és a szerzők saját betegeinek adatait áttekintve a tünetegyüttes kialakulására nézve veszélyeztetett csoport kiszűrése, effektív terápiás protokoll felállítása. Módszer: A szerzők osztályán kezelt betegek dokumentumait 2010-től napjainkig retrospektíve áttekintve, mindeddig 3 esetben találkoztak a kritériumoknak megfelelő fenti tünetegyüttessel. Eredmények: Mindhárom esetben hasonló elvek mentén, intenzív osztály közreműködésével avatkoztak közbe, azonban a közbelépés csak egy esetben volt hatékony, megfelelő terápiával gyors remisszió volt elérhető. Következtetések: Egyelőre, sajnos, nem áll rendelkezésre olyan diagnosztikai eszköz, amellyel hatékonyan és egyértelműen kiszűrhetők a kockázati csoportok, így megelőzési lehetőségként az egyetlen gyógyszeresen befolyásolható kockázati tényező, a vérnyomás perioperatív beállítása marad kezünkben. Amennyiben a tünetek mégis kialakulnak, mielőbbi agresszív kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156(26), 1049–1053.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Kas, Attila Csekeő, Csaba Fehér, Attila Vágvölgyi, Gábor Grmela, Judit Varga, Zsolt Rozgonyi, Ibolya Soltész, János Fillinger, Zsuzsanna Pápai, Erika Lahm, and Pál Vadász

Absztrakt:

A mellhártya ritkának számító szoliter fibrosus tumora néhány százalékban hypoglykaemiával társul, amit első két leírójukról Doege–Potter-szindrómának neveztek el. Hatvanhárom éves férfi betegünk egy évvel korábban már pulmonológiai kezelés alatt állt bal oldali mellüregi folyadékgyülemmel, bal alsó lebenyi daganat CT-képével. Ismét fokozódó terhelési dyspnoe miatt végzett újabb vizsgálatok során a most már óriásira nőtt tumor vastagtű-biopsziája low grade sarkomát igazolt. Onkológiai konzílium műtéti elbírálás mérlegelését javasolta. A beteg nyugalmi dyspnoe és ismétlődő hypoglykaemiás rosszullétek miatt gyorsan romló állapotban az intenzív osztályról került a műtőbe. A tumor eltávolítása és bal oldali pneumonectomia történt szövődménymentes gyógyulással. A szövettan szoliter fibrosus pleuratumort igazolt a Doege–Potter-szindrómának megfelelően. A műtét alatt észlelt pleuralis szóródás miatt adjuváns kemoterápiában részesült. Egy évvel a műtét után helyileg kiújult tumort távolítottunk el. A folytatódó kemoterápia ellenére lokális és ellenoldali pulmonalis progressziót észleltünk. A beteg első műtétjétől számított túlélése három év. Orv Hetil. 2018; 159(4): 149–153.

Restricted access