Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Gábor Vallus x
Clear All Modify Search
Authors: Zoltán Bényi, György Nagy, Gábor Nyirati, László Szentpétery and Gábor Vallus

A szerzők 73 éves, diabeteses nőbeteg alsó végtagi érszűkület gyanúja miatti kivizsgálása során subclavio-axillaris elzáródás jeleit észlelték. Az anamnézis felvételénél a diabetesen kívül több kockázati faktort tártak fel. Az arteria subclavia elzáródását angiográfia során stentek beültetésével rendezték, de az angiográfia az arteria renalisok területén is eltéréseket mutatott. Az eset felhívja a figyelmet az idős diabeteses betegek érszűrésének és a kockázati tényezők feltárásának szükségességére. Orv. Hetil., 2012, 153, 1475–1479.

Full access
Authors: Csaba Dzsinich, Péter Fazekas, László Barta, Gabriella Nyiri, Gábor Vallus, Lajos Tóth, Gábor Beke and Péter Berek

Absztrakt

Szerzők egy rendkívül ritkán észlelt, a vena lienalison kialakult aneurysmáról számolnak be. A 34 éves nőbeteg felső hasi panaszok miatt került kivizsgálásra, amelyek hátterében CT-angiographia a vena lienalis aneurysmáját igazolta. A fusiformis, rendkívül vékony falú, 40 mm maximális átmérőjű saccularis tágulat a pancreas hátsó falán képezett benyomatot. A műtét során a v. lienalis és a lép megtartásával tangentialis resectiót végeztek. A beteg eseménytelenül gyógyult, és az 5. posztoperatív napon panaszmentesen távozott. 3 hónappal a műtét után panaszmentesen normál máj és pancreas laboratóriumi paraméterekkel került ellenőrző vizsgálatra.

Full access
Authors: Csaba Dzsinich, Jenő Szolnoky, Gábor Vallus, Gábor Darabos, Gabriella Nyiri and Dániel Teknős

Absztrakt

Az aortadissectio a cardiovascularis katasztrófák egyik legveszélyesebb megjelenési formája. Éves előfordulási aránya öt-hat eset 100 000 lakosra számítva. A Stanford-beosztás szerint A típusú dissectióról beszélünk, ha a berepedés az aorta ascendensen, B típusról, ha az aortafal rétegei közé a belépési pont az aorta isthmusa szintjén keletkezik. Az intima berepedése az aortaív és a distalis aorta bármely pontján kialakulhat. A dissectio alaptípusa kiterjedése szerint érinthet rövid és hosszú aortaszegmentumot. Utóbbi gyakorta végigszalad az aorta descendensen, az aorta spinalis, visceralis-renalis ereket adó szakaszán és nemritkán ráterjed az iliaca, sőt a femoralis artériákra is. A zsigeri ereket érintő dissectio az életfontosságú szervek súlyos keringési zavarát – malperfusiót – okozva az aorta megrepedése mellett a leggyakoribb haláloki tényező. A betegség operatív kezelése napjainkban az esetek döntő többségében endovascularis megoldással lehetséges, de a sebészi megoldások ismerete továbbra sem nélkülözhető. Dolgozatunkban e súlyos kórforma sebészi kezelésének javallatával és technikai megoldásával foglalkozunk.

Full access
Authors: Csaba Dzsinich, Gábor Darabos, László Székely, László Barta, Gábor Vallus, Tamás Tóth and László Szentpétery

Absztrakt:

Az aortaív fejlődési rendellenességei az újszülöttek 1-2%-ában fordulnak elő. E betegcsoportban a bal oldali aortaívből eredő jobb arteria subclavia incidenciája 0,7–2%, míg a jobb oldali aortaívből eredő bal arteria subclavia 0,4%-ra tehető. A rendellenes eredésű arteria subclavia – arteria lusoria – okozta panaszok vagy az oesophagus, vagy a trachea compressiójából, vagy azok kombinációjából származnak. Ritka szövődményként a Kommerell diverticulum B típusú aortadissectióval vagy törmelékes bennékének elsodródásával felső végtagi embolisatiót okozhat. Dolgozatunkban 5 eset ismertetését adjuk közre. Egy beteg felső végtagi embolisatióval, 2 beteg akut B típusú aortadissectióval került észlelésre. Egy beteget krónikus I. típusú thoracoabdominalis aneurysma miatt operáltunk, akinél B típusú aortadissectio állumenének thrombotizált aneurysmáját találtuk, ami Kommerell diverticulum thrombosissal társult. Egy betegünkben jobb oldali aortaívből eredő bal arteria lusoriát transponáltunk a carotis communisba. Évekkel később a centralis csonk növekedő aneurysmája miatt kellett beavatkoznunk. Sternotomiából végzett debranching után thoracalis stentgraft-implantatiót végeztünk.

Full access
Authors: Csaba Dzsinich, Gyula Tóth, Gabriella Nyiri, Gábor Vallus, Péter Berek and László Barta

A nutcracker- (diótörő-) syndroma a bal vena renalisnak az a. mesenterica superior hegyesszögű leágazása és az aorta közötti kompressziója miatt alakul ki. A változatos klinikai kép a tünetmentes morfológiai melléklelettől, proteinuriával kísért enyhe hypertoniától a jelentős vénás collateralis képződéssel járó, masszív unilateralis haematuriáig terjedhet. A betegség felismerésében a képalkotó diagnosztika valamennyi módszere alkalmazható. A kezelés szerteágazó változatai közül a vénás transzpozíció, az áthidalás, a collateralisok kiirtása, stent behelyezése, a vese autotranszplantációja, az a. mesenterica transzpozíciója, sőt nephrectomia is alkalmazásra került. Esetünkben egy 21 éves hypertoniás férfi proteinuriával járó nutcracker-syndromáját az a. mesenterica superior transzpozíciójával oldottuk meg sikeresen.

Full access
Authors: Csaba Dzsinich, László Entz, Péter Berek, Gábor Vallus, László Barta, Gabriella Nagy and Gabriella Nyiri

Absztrakt

Bevezetés: Az aortacoarctatio a leggyakoribb congenitalis cardiovascularis elváltozások egyike, azok 5–8%-ában fordul elő. Típusos előfordulási helye az isthmicus szakasz. Atípusos helyen kialakuló coarctatio az esetek mintegy 1%-ában fordul elő és többnyire súlyos hypertoniával szövődik. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a kórkép sebészi kezelési lehetőségeinek és azok hosszú távú eredményeinek ismertetését 27 beteg műtéti kezelésével szerzett tapasztalataik alapján. Módszer: A 35 évet felölelő utánkövetés során a diagnosztika és a kezelési módszerek változtak. Napjainkban a morfológiai diagnózis legáltalánosabb módszerei a komputertomográfiás angiográfia és a mágneses rezonanciás angiográfia. Az aortarekonstrukció lehetőségei az endovascularis technikák bevezetésével gazdagodtak, de atípusos aortacoartatio esetében a szerzők ma is túlnyomóan változatos sebészi megoldásokat alkalmaznak. Eredmények: A műtétek után nem veszítettek el beteget. A hypertonia minden esetben jelentősen csökkent. Gyermekkorban operált esetekben a növekedés okozta testméretváltozások 3 esetben újabb rekonstrukciós műtétet indokoltak. Következtetések: Az atípusos aortacoarctatio individuális sebészi módszerekkel eredményesen kezelhető. Gyermekkorban operált esetekben a testméret-növekedés a rekonstruált aortaszakasz revízióját teheti szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1043–1051.

Open access
Authors: Csaba Dzsinich, Miklós Vaszily, Gábor Vallus, Máté Dzsinich, Péter Berek, László Barta, Gábor Darabos, Gabriella Nyiri and Dániel Teknős

Bevezetés: Az érsebészeti megoldásokat forradalmasító új eljárások egyre több érterületen kerülnek alkalmazásra. Minimálisan invasiv jellegük miatt az aorta sebészete jelentősen átalakult, fokozott kockázat miatt megoldhatatlannak ítélt esetek váltak hozzáférhetővé. Az új eljárások számára új fogalmakkal és módszerekkel kell megismerkednünk. Módszerek: Régen ismert sebészi módszerek új jelentőséget kaptak az endograftok beültetésének előkészítésében. Az aorta nagy mellékágainak átépítése – a „debranching” – számos változata kerül alkalmazásra azért, hogy az endograft számára megfelelő „landing”-et, azaz rögzítési zónát alakítsunk ki. Következtetés: A hibrid megoldások sebészi lehetőségeinek ismerete a technika rohamos terjedése miatt alapvető követelménnyé vált éppúgy, mint az aorta elváltozásainak komputerizált mérése – az aortaméretek systolodiastolés változásainak figyelembevételével. Szükséges a graftok biomechanikai tulajdonságainak – stabilitás, flexibilitás, a koronakialakítás, beépülés stb. – ismerete. Alkalmazásuk, a szövődmények és kezelésük lehetőségeinek ismerete nélkülözhetetlen szakmai feladat. Ismernünk kell a hagyományos, nyitott sebészi beavatkozások szerepét a változó körülmények között. Közleményünkben a „debranching” technikai lehetőségeit ismertetjük.

Full access
Authors: Daniele Mariastefano Fontanini, Gábor Fazekas, Gábor Vallus, György Juhász, Rita Váradi, Zsolt Kövesi, Márton Kolossváry and Zoltán Szeberin

Absztrakt:

Napjainkban a világszerte elterjedt mellkasiaortastentgraft-beültetés hazánkban is egyre nagyobb teret nyer. Eddig a hazai tapasztalatokról átfogó beszámoló nem jelent meg. A módszer elterjedése folyamatban van, az eddigi eredmények elemzése a további kezelési stratégia optimális meghatározása céljából indokolt. A magyar mellkasi stentgraftműtétek perioperatív eredményeit elemeztük 5 év tapasztalatai alapján. Retrospektív, multicentrikus tanulmányunk keretében adatokat gyűjtöttünk Magyarország minden mellkasi stentgraft-implantációt végző intézményéből. Az adatok jelentése önkéntes volt, 5 év mellkasi aortát érintő stentgraftbeültetési adatait összesítettük. Magyarországon 2012 és 2016 között 131 mellkasiaortastentgraft-beültetést végeztek. A férfiak aránya 67,18%, a betegek átlagéletkora 62,80 év volt. Az elvégzett beavatkozás az esetek 25,19%-ában volt sürgető. A betegek kórelőzményében 13,74%-ban szerepelt cukorbetegség. A beavatkozást az esetek 64,89%-ában aneurysma, 17,56%-ában dissectio, 6,87%-ában traumás aortasérülés és 10,69%-ában egyéb betegség indikálta. Az aortadissectiós esetek 73,91%-ban akutak voltak. Aneurysma miatt 16,47%-ban történt akut beavatkozás ruptura miatt. A stentgraftbeültetések 26,72%-ában végeztek kiegészítő revascularisatiós műtétet a supraaorticus ágakon (debranching). A posztoperatív időszakban az esetek 4,58%-ában alakult ki stroke, 1,53%-ában volt szükség átmeneti vesepótló kezelésre, és 2,29%-ában alakult ki bélischaemia. Harminc napon belüli reoperációra 5,34%-ban volt szükség. A műtétek 30 napos mortalitása 9,92% volt, az 5 éves utánkövetés során bekövetkezett hosszú távú halálozás 16,03%-ot ért el. A mellkasi aorta stentgrafttal történő endovascularis helyreállító műtétje hatékony eljárás, előnyei egyértelműek a hazai adatok alapján is a nyitott mellkasi műtétekkel szemben. További hazai elterjedése a centralizált érsebészeti ellátás kialakításának és a megfelelő finanszírozásnak a függvénye. Az optimális kezelés biztosításához elengedhetetlen a társszakmák jelenléte és a megfelelő logisztika biztosítása. Orv Hetil. 2018; 159(2): 53–57.

Open access
Authors: Csaba Dzsinich, Lajos Zsíros, Gábor Vallus, Péter Berek, Gabriella Nyiri, Sándor Pellek, János Görög, László Szentpétery and Tibor Pataki

Absztrakt

A mellkasi aorta sérülése a traumatológia egyik legsúlyosabb fejezetét alkotja. A nyílt és transmuralis aortasérülés helyszíni halált okoz, a mellkasi aorta tompa sérülése azonban gyors szállítással, diagnosztikával és megfelelő kezelési taktikával az esetek egy részében eredményesen kezelhető. Az aorta tompa sérülése politrauma része, a beteg sorsát az aorta sérülésének súlyossága a társsérülésekkel együtt jelentősen befolyásolja. A prioritások meghatározása alapján dönthetünk a kezelés mikéntjéről és ütemezéséről. Az azonnali, a szubakut és a konzervatív kezelés lehetőségei változatosak, alkalmazásuk kiválasztása nagy tapasztalatot és megfelelő, egyénre szabott terápiás terv követését teszi szükségessé. A kórkép változatossága egységes vezérfonal kialakítását nehezíti, ezért fontosnak tartjuk saját tapasztalataink összefoglalását és a vonatkozó irodalom áttekintését.

Full access
Authors: Csaba Dzsinich, Miklós Vaszily, Gábor Vallus, Máté Dzsinich, Péter Berek, László Barta, Gábor Darabos, Gabriella Nyiri, Gabriella Nagy, Tibor Pataki and László Szentpétery

Bevezetés: Az aortacoarctatio előfordulása 10 000 élve született gyermek közül 4 esetben várható. Isthmicus és atípusos, az aorta bármely szakaszán kialakuló változatait ismerjük. Számos sebészi és endovascularis megoldás ismert. Mindkét megoldás után késői szövődmények jelentkezhetnek, mint recoarctatio vagy aneurysmaképződés. Célkitűzés: A szerzők az aortacoarctatio késői szövődményeivel és azok megoldási lehetőségeivel kapcsolatos saját tapasztalatok elemzését tűzték ki célul. Módszer: 32 beteg kórtörténetének retrospektív elemzését végezték, akiknél 1990–2014 között gyermekkorban végzett coarctatioműtét szövődményének ellátására került sor 8–42 évvel a műtét után. Eredmények: 28 esetben a foltplasztika leszakadása okozott álaneurysmát, 2 esetben aortobronchialis fistulát, 2 betegnél anastomosisdisruptiót, 2 esetben graftstenosist. A distalis aortaív hibrid műtétét végezték 23 esetben, aortoaorticus isthmicus graft interpositiót 5 esetben, új aortoaorticus bypasst 2 esetben, új subclavioaorticus bypasst, graftfoltplasztikát és iliorenalis bypasst 1-1 esetben. Egy esetben hárítottak el intraoperatív vérzést és egy betegnél emphysemás bullaruptura miatt kétszer kényszerültek thoracotomiára. Következtetések: A szerzők rendkívül fontosnak tartják a betegek évenkénti ellenőrzését. A késői elváltozások kezelésében egyre inkább a hibrid műtétek kerültek előtérbe, de egyes súlyos esetekben továbbra is nyitott műtét jelentette a megfelelő megoldást. Orv. Hetil., 2014, 155(30), 1189–1195.

Full access