Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Gábor Vass x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A különböző etiológiájú, végleges perifériás arcidegbénulás következtében kialakuló középarc-aszimmetria – mely a betegek számára jelentős pszichés megterhelést jelent – rekonstrukciójára számos sebészi lehetőség kínálkozik. Célkitűzés: Olyan minimálinvazív sebészi módszer kidolgozása volt a célunk, mellyel a nasolabialis redő – mint az arc szimmetriájának egyik legmeghatározóbb eleme – helyreállítása mellett a középarc lágy részeinek megfelelő statikus felfüggesztése érhető el kisebb műtéti megterheléssel, rövidebb műtéti idővel és lényegesen kevesebb szövődménnyel, valamint gyorsabb felépüléssel. Módszer: Technikánk alapja egy neo-nasolabialis redő képzése, melynek subcutan fonalpárokkal történő rögzítése a temporalis fasciához nem csupán az arc szimmetriáját állítja helyre, de a középarc lágy részeit is megemeli. Eredmények: Klinikánkon 2014 és 2017 között egynapos sebészet keretében 6 betegnél végeztük el a középarc lágy részeinek nasolabialis függesztését, érdemi szövődmény nélkül, helyi érzéstelenítésben. Következtetés: A műtéti feltárás minimális, így a posztoperatív szak jelentősen lerövidül, torzító hegekkel látható területen nem kell számolni, a sebgyógyulási zavar lehetősége minimális. Amennyiben szükséges, a felfüggesztés mértéke revideálható, és mivel reverzibilis, a függesztőfonalak bármikor eltávolíthatók, ily módon semmilyen egyéb arcideg-rekonstrukciós lehetőséget nem zárnak ki. Módszerünk képes az arc nyugalmi helyzetét tartósan és teljes mértékben szimmetrizálni, ami betegeink visszajelzése alapján a legfontosabb tényező számukra. Orv Hetil. 2019; 160(22): 869–872.

Open access

Kis rizikójú differenciált pajzsmirigydaganatok retrospektív analízise: lobectomia a megfelelő választás?

Retrospective analysis of low-risk differentiated thyroid tumours: is lobectomy the adequate approach?

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor László Kovács
,
Zoltán Hella
,
László Vass
, and
Zsolt Csapó

Bevezetés: Az 1–4 cm közötti (T1b–2) kis rizikójú differenciált pajzsmirigy-carcinomás (DTC) betegek kezelésénél az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) 2015. évi irányelve alapján lobectomia végzendő radiojód-terápia nélkül. Célkitűzés: T1–2-es stádiumú betegeink sebészeti és szövettani eredményeinek retrospektív vizsgálata a többgócúság szempontjából. Módszer: A Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Endokrin Ambulanciáján 2013 és 2019 között megjelent 81, teljes thyreoidectomián átesett, kis rizikójú (T1–2-es stádium) beteg patológiai adatainak feldolgozását végeztük. Eredmények: 64 beteg T1-, 17 beteg T2-stádiumú volt. 65/81 (80,2%) papillaris és 16/81 (19,8%) follicularis csoportú volt. A T1–2-es stádiumú papillaris betegek 18,4%-ában volt nyirokcsomóáttét, míg a follicularis betegek esetében 18%-ban. Távoli áttét nem volt. A T1-stádiumú betegek 25%-a volt multifokális (16/64): ebből 10,9% az egyik lebenyben (7/64), 14,1% mindkét lebenyben/isthmusban (9/64) helyezkedett el. A T2-stádiumú betegek 11,7%-a volt multifokális (2/17), mindkettő bilaterális. A T1–2 bilaterális multifokális betegek (11/81; 13,5%) megoszlása: 3 T1a-, 6 T1b- és 2 T2-stádiumú; ezen betegekből 10 részesült radiojód-kezelésben. Az ellenoldali daganat mérete 9 esetben <5 mm, 2 esetben >5 mm volt. Következtetés: A T1–2 DTC-s betegekben észlelt gyakori (13,5%), bilaterális többgócú folyamat miatt a pontosabb stádium- és rizikómeghatározás céljából megfontolandó a teljes thyreoidectomia végzése lobectomia helyett, ugyanis multifokalitást észlelve radiojód-kezelés válhat szükségessé. Lobectomia esetén az ellenoldali kicsiny daganatméret (átlagosan 2,8 mm) és a gyakori benignus göbök miatt az ultrahangvizsgálattal történő pre- és posztoperatív kimutatás szinte lehetetlen, így a multifokalitás teljes pajzsmirigy-eltávolítás nélkül nem feltétlenül kerül felismerésre, ami torzíthatja az onkológiai döntést. Orv Hetil. 2022; 163(27): 1074–1081.

Restricted access

Subcutan és intramuscularis heterotop kalcifikáció a nyakon 42 évvel a sugárkezelést követően

Subcutaneous and intramuscular heterotopic calcification of the neck 42 years after radiotherapy

Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Pfiszterer
,
Gábor Vass
,
László Rovó
,
Ádám Perényi
,
Gyöngyi Kelemen
, and
Ádám Bach

A sugárkezelés indukálta heterotop szövetkalcifikáció az irradiáció rendkívül ritka szövődménye a fej-nyaki régióban. Esetismertetésünkben egy nagy kiterjedésű, kombinált – subcutan és intramuscularis elhelyezkedésű –, sugárkezelés indukálta heterotop kalcifikációt mutatunk be a nyaki régióban. A 80 éves férfi beteg 2 hónapja tartó nyelési nehezítettség és a nyakon kialakult fájdalmas, fekélyszerű elváltozás miatt jelentkezett klinikánkon. 42 évvel ezelőtt T3N0M0-stádiumú glotticus laphámcarcinoma miatt teljes gégeeltávolításban, valamint 80 Gy összdózisú radioterápiában részesült. A szövettani és a CT-vizsgálat kizárta a residualis vagy a másodlagos malignitás lehetőségét. A CT-angiográfia kiterjedt subcutan és intramuscularis kalcifikációt mutatott a nyaki bőrfekély, illetve a hypopharynx falának közvetlen közelében, valamint az arteria carotis communis és az arteria vertebralis kétoldali teljes elzáródását írta le. A sebészi kezelés során a meszesedett terület eltávolítását követően a defektust fasciocutan transzpozíciós lebennyel zártuk. A páciens az elmúlt 48 hónapban tünetmentesnek bizonyult. A sugárkezelés elengedhetetlen szerepet játszik a fej-nyaki régió laphámrákjainak kezelésében. A nagyban deformált posztoperatív anatómia, a kiterjedt hegképződés, a sugárkezelés okozta fibrosis, valamint a bőr és a bőr alatti szövetek kalcifikációja összességében szokatlan, atípusos elváltozások kialakulásához vezethet. Orv Hetil. 2023; 164(10): 383–387.

Open access

A módosított „facial degloving” technikával szerzett hosszú távú tapasztalataink

Long-term experiences by using modified facial degloving technique

Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Szalenko-Tőkés
,
Zsolt Bella
,
Zoltán Tóbiás
,
László Iván
,
László Rovó
, and
Gábor Vass

Összefoglaló. Bevezetés: Az orrmelléküreg-daganatok kezelésében a legfrissebb nemzetközi ajánlások alapján továbbra is a sebészi reszekció az elsődlegesen választandó módszer. Bár az endoszkópos technikák fejlődésével a külső feltárással járó műtétek bizonyos esetekben háttérbe szorultak, napjainkban még mindig a Weber–Fergusson-féle metszést tartják a legszélesebb feltárást biztosító technikának, annak ellenére is, hogy a módszer stigmatizáló hegeket és deformitásokat hagy a páciensek arcán. Módszer: A „facial degloving” eljárást mint alternatív, hegmentes technikát először az 1970-es években publikálták, azóta számos módosítását írták le. A szerzők az orrmelléküregi tumorok eltávolítására már 8 éve kizárólag az általuk módosított technikát alkalmazzák. 2012 és 2019 között Klinikánkon 34 beteg esett át a módosított „facial degloving” műtéten. A módszer alapja egy felső szájpitvari behatolásból a középarc területén kialakított oszteoplasztikus lebeny, melynek felemelésével széles rálátás nyílik az orrüregre és melléküregeire, valamint az elülső koponyaalapra is. A műtéti terület a daganat eltávolítását követően jó kozmetikai eredménnyel rekonstruálható. Eredmények: A szerzők akusztikus rinometriai vizsgálatokkal és az arckifejezéseket ábrázoló posztoperatív képi dokumentációval támasztották alá eredményeiket. Az operált oldalon sem az orrbemenet beszűkülését (orrlégzés gátoltsága), sem pedig az arcmozgás zavarait, az arc aszimmetriáját nem észlelték. Betegeik túlélését Kaplan–Meier-görbén ábrázolták. Megbeszélés, következtetés: Habár az eredeti „facial degloving” technikának számos módosítását publikálták, az itt bemutatott módszer (oszteoplasztikus lebeny, melyben a középarc lágy részeinek integritása megtartott) rövidebb hospitalizációs időt és kevesebb komplikációt eredményezett. A bemutatott módosított „facial degloving” technika véleményünk szerint megfelelő és biztonságos sebészi reszekciót biztosít orrmelléküregi rosszindulatú daganatok esetén, továbbá kombinálható endoszkópos technikákkal, és szükség esetén nyitott műtétté alakítható, akár orbitalis kiterjesztéssel. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392–398.

Summary. Introduction: The widely used external approach (Weber–Fergusson’s incision) for the removal of maxillo-ethmoidal tumors leaves stigmatizing scars and deformities on the patient’s face. As an alternative technique, the scarless facial degloving approach was first described in the 1970’s, and since then, several modifications have been developed. Method: We have been using our modified facial degloving technique for eight years now with maxillo-ethmoidal tumors. Between 2012 and 2019, 34 consecutive patients have been operated with our modified facial degloving approach at the Department of Oto-Rhino-Laryngology and Head-Neck Surgery, University of Szeged, Hungary. We describe our method which provides a wide surgical approach via an osteoplastic flap for the whole nasal and paranasal region, with good cosmetic results. Results and conclusion: We have evaluated our results with acoustic rhinometry and photo-documentation of the facial mimic postoperatively. Neither narrowing of the nasal cavity on the operated side (loss of nasal breathing function), nor facial movement dysfunction was visible in our patients. We represent our patients’ survival in Kaplan–Meier curve. Although several modifications of the original facial degloving approach have been published, in our technique, the novel osteoplastic flap and the intact soft tissue of the nasal and midfacial region results in shorter hospitalization time and fewer complications. Our modified facial degloving technique offers proper and safe surgical resection for tumors of the maxillo-ethmoid region. It can be routinely combined with endoscopic techniques, and, if necessary, can be converted to an open approach. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392–398.

Open access

Nyelőcső-perforatio miatt végzett oesophagusexstirpatio rekonstrukciója hypopharyngogastrostoma képzésével

Reconstruction with hypopharyngo-gastrostomy after esophagus extirpation due to spontaneous esophageal perforation

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsolt Baranyai
,
Gábor Répássy Jr.
,
Viktória Molnár
,
Gábor Forgács
,
Tamás Hacki
,
Valéria Jósa
,
Ákos Balázs
, and
Tamás Vass

Absztrakt:

A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforatio napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A háttérben álló kiváltó okok, a kísérő betegségek, a lokalizáció és a kialakuló gyulladás eltérő mértéke miatt néha váratlan szituációval találkozik a sebész. Az 58 éves nőbetegnél a gyomor mellűri inkarcerált herniája miatt kialakult oesophagusperforatio és a következményes nekrotizáló mediastinitis miatt végeztünk oesophagusexstirpatiót, cervicalis oesophagostomiát alakítottunk ki. A tápcsatorna rekonstrukciója során a nyelőcsőcsonk ismeretlen eredetű, teljes hosszát érintő „zsugorodását” találtuk. A csőgyomrot a hypopharynxra anasztomizáltuk, a kialakult insufficientia konzervatív terápiára szanálódott. A beteg komplex nyelésterápia után visszanyerte részleges nyelési képességét. A nem tumoros alapbetegség miatt képzett hypopharyngogastrostoma irodalmi ritkaság. Kényszerhelyzetben, mint amilyen az esetünk is volt, választható műtéti megoldás. A beavatkozást azonban teammunkán alapuló rehabilitációnak kell követnie, amelynek során kiemelt szerepe van a nyelési terápiának. Orv Hetil. 2020; 161(18): 756–760.

Open access

A perifériás érbetegség ellátásának változásai a Szegedi Tudományegyetemen

Changes in the care of peripheral vascular disease at the University of Szeged

Magyar Sebészet
Authors:
Zsolt Palásthy
,
Róbert Sipka
,
Gábor Mihalovits
,
Tibor Takács
,
László Leindler
,
Zoltán Hódi
,
Rita Váradi
,
Áron Nyilas
,
Endre Nagy
,
András Nagy
,
Andrea Vass
,
Zoltán Ruzsa
,
Gábor Bogáts
, and
György Lázár

Bevezetés és célkitűzés

Az elmúlt évtizedekben az élet egyéb területeihez hasonlóan az egészségügy változásai is rendkívüli módon felgyorsultak. Korábban egy-egy hatékony eljárás elsajátítása révén az orvos hosszú éveken át garantálhatta betegei számára a legmagasabb szintű ellátást. Napjainkra a fejlődés dinamikájának következtében az alkalmazott gyógyítás módszereinek megújulási ciklusai lerövidültek, folyamatos tanulás és képzés nélkül már elképzelhetetlen a betegek által igényelt korszerű ellátás biztosítása.

Anyag és módszerek

Az érsebészeti rekonstrukciók tekintetében sokáig vezető szerepet játszó, műérrel végzett érpótlások helyett meghatározóvá vált az endovasculáris technikák elsődlegessége. Különösen nagy előnyt jelenthet ez a nagy invazivitással operálható aorta aneurysmák vonatkozásában. A katéteres módszerek érsebészek által történő elsajátítása tette lehetővé az érpálya kiterjedt érintettségével járó megbetegedések sikeresebb kezelését az ún. hybrid műtétek révén. A diabetes világszerte emelkedő prevalenciájának és a kritikus végtagischemiás betegek arányának növekedése mellett előtérbe helyeződött a multirezisztens baktériumok kóroki szerepe is, amelyek végeredményben az eddig preferált prosteticus graftok alkalmazásának háttérbe szorulását eredményezték. Az így ritkábbá váló graftinfectiók kezelésének eredményességét javítja a homograftok és a negatív nyomásterápia alkalmazása. A stroke megelőzésének hatékony eszköze a carotis endraterectomia, amelynek morbiditását csökkenti a direkt neuromonitoringot lehetővé tevő locoregionalis anaesthesia bevezetése.

Eredmények/következtetések

Az új eljárások elsajátítása és mindennapi gyakorlatba történő átültetése az elmúlt 10 évben folyamatos kihívás elé állította szakdolgozóinkat és orvosainkat, elért eredményeink azonban az ország vezető érsebészeti centrumai közé emelték osztályunkat.

Open access

Immunszupprimált betegek multiplex bőrdaganatainak elektrokemoterápiás kezelése

Electrochemotherapy for multiple cutaneous tumors in immunosuppressed patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Rózsa
,
Dóra Ágoston
,
Edit Szederkényi
,
Henriette Ócsai
,
Eszter Baltás
,
Gábor Vass
,
Lajos Kemény
,
Judit Oláh
, and
Erika Kis

Bevezetés: A hosszú távon immunszupprimált betegekben a rosszindulatú bőrdaganatok kialakulásának rizikója jóval nagyobb, mint az átlagpopulációban. Ezek a tumorok nagy számban jelentkezhetnek, gyors növekedés és agresszív viselkedés jellemző rájuk. Sebészi kimetszést követően gyakran fordul elő lokális recidíva. A multiplex tumorok sebészi kezelése, különösen a fej-nyak régióban, kihívást jelent. Célkitűzés: Az elektrokemoterápia segítségével egyszerre számos daganat kezelhető. Célul tűztük ki az elektrokemoterápia hatásosságának vizsgálatát immunszupprimált betegekben. Módszer: Klinikánkon 9 immunszupprimált beteg összesen 118 (átlagosan egy betegen 13, n = 5–27) bőrdaganatának elektrokemoterápiás kezelését végeztük el egy alkalommal, intravénás bleomicin adásával az ESOPE-irányelvnek megfelelően. Eredmények: Az átlagos utánkövetési idő 15 hónap volt. A kezelést követően 6 hónappal az objektív tumorválasz 96% volt. A daganatok 88%-a (n = 46) esetén teljes remissziót, 8%-ban (n = 4) parciális remissziót, 2%-ban (n = 1) progresszív betegséget észleltünk, 2%-ban (n = 1) a tumorválasz nem volt megítélhető. Következtetés: Az immunszupprimált betegeken a multiplex nem melanoma bőrdaganatok kezelésére az elektrokemoterápia hatásos és biztonságos terápiának bizonyult. Ennek a betegpopulációnak a jobb ellátása és gondozása érdekében a prevenció, a multidiszciplináris szemléletmód és az immunszuppresszió optimalizálása kiemelten fontos. Orv Hetil. 2023; 164(37): 1462–1468.

Open access
Magyar Onkológia
Authors:
Gábor Cserni
,
Monika Francz
,
Balázs Járay
,
Endre Kálmán
,
Ilona Kovács
,
Janina Kulka
,
Zsolt Orosz
,
Nóra Udvarhelyi
, and
László Vass
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Veres
,
Dolóresz Szabó
,
Ágnes Várkonyi
,
Beáta Tari
,
Marianne Polgár
,
Judit B. Kovács
,
Ágnes Horváth
,
Erika Tomsits
,
István Tokodi
,
Hedvig Bodánszky
,
Antal Dezsőfi
,
Erzsébet Szakos
,
Noémi Vass
,
Viktória Ruszinkó
,
Márta Kovács
,
Katalin Eszter Müller
, and
András Arató

A terápiarezisztens, súlyos Crohn-beteg gyermekek kezelésére új lehetőséget nyújt az antitumornekrózis-faktor-α-terápia (infliximab). Jelen vizsgálat célja az infliximabterápia hatékonyságának, mellékhatásainak felmérése hazánkban, a gyógyszer gyermekgyógyászati alkalmazásának engedélyezésétől a 2008. december 31-ig terjedő időszakban. A vizsgált periódusban országosan 23 gyermek részesült infliximabkezelésben. Az indukciós terápia során a betegek 5 mg/ttkg infliximabot kaptak a 0., a 2. és a 6. héten, ahol meghatároztuk a betegség aktivitását jelző mutatót (pediatric Crohn disease activity index). Az infliximabkezelés során kedvező terápiás választ 18 betegnél (81,8%) tapasztaltunk, teljes remisszióba 13 gyermek került (59,1%). A számításokat 22 beteg adatai alapján végeztük. A kezelés 6. hetére a fistulák 70%-a bezárult. A gyógyszerrel összefüggésbe hozható akut infúziós reakció 2 betegnél jelentkezett, egy másik esetben anaphylaxiás reakció alakult ki. Késői mellékhatás három gyermeknél jelentkezett. A vizsgálatunkban részt vett, hagyományos terápiára rezisztens, súlyos Crohn-betegek döntő többségénél az indukciós infliximabterápia hatásosnak bizonyult.

Open access