Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for

  • Author or Editor: Gábor Veres x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A 6 éves életkor előtt kialakuló, úgynevezett nagyon korai kezdetű gyulladásos bélbetegség a Crohn-betegségtől és a colitis ulcerosától eltérő etiológiájú, de szintén krónikus bélrendszeri gyulladással járó kórkép. Döntően monogénes eredetű immundefektusnak kell tartanunk, amelyben a bélrendszeri tünetek mellett az immundeficientiákra jellemző tünetek változatos formában jelentkezhetnek. A háttérben álló géndefektusok meghatározásának jövője várhatóan az új generációs szekvenálási technológia, azonban a genetikai meghatározottság mellett szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a génállomány a környezeti hatásokkal folyamatos kölcsönhatásban áll. Az utóbbiak közül a táplálkozás feltétlenül kiemelendő. A jövőben a gyermekkorban manifesztálódó gyulladásos bélbetegségekre jellemző, környezeti tényezők által indukált epigenetikai változások azonosítására szintén törekednünk kell. A betegség lehető legkorábbi felismerése kulcsfontosságú, hiszen ez teszi lehetővé az adekvát kezelés megkezdését, monogénes immundefektusban a csontvelő-transzplantáció mielőbbi elvégzését. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2050–2056.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Eszter Müller, Péter László Lakatos, Mária Papp, and Gábor Veres

Bevezetés: A granulomák kulcsszerepet töltenek be a gyulladásos bélbetegségek diagnosztikájában. Nem tisztázott azonban jelentőségük a Crohn-betegség patogenezisében és klinikai megjelenésében. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a granulomák gyakoriságának és jelentőségének meghatározását a Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegség Regiszter alapján. Módszer: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 368 Crohn-beteg adatait elemezték. Eredmények: A granulomák gyakorisága a diagnóziskor 31,4% (111/353) volt. A granulomák izolált megjelenése a felső gastrointestinalis rendszerben 2,5%, a terminalis ileumban 5% volt. A granulomás és a nem granulomás csoport között nem volt eltérés a fenotípusban és aktivitási indexben. Az immunmoduláns és a biológiai kezelés gyakorisága hasonló volt a két csoportban. Következtetések: A granulomák gyakorisága hazánkban megegyezik a nemzetközi tapasztalatokkal. Kiemelendő, hogy a terminalis ileumban vagy a felső gastrointestinalis rendszerben izoláltan talált granulomák 13 Crohn-beteg gyermekből egynél járultak hozzá a diagnózis felállításához. Ezek az adatok felhívják a figyelmet arra, hogy a béltraktus minden szegmenséből vett többszörös biopsziás mintavétel a diagnózis felállításához nélkülözhetetlen. Orv. Hetil., 2013, 154, 1702–1708.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Szabolcs, Gábor Veres, Tivadar Hüttl, Gábor Bíró, Attila Tóth, Zoltán Szeberin, Mária Windisch, and György Acsády

Közleményünkben egy nagy, az aorta ascendesben elhelyezkedő – szisztémás embolizációt okozó – lebegő thrombus sikeres eltávolításáról számolunk be. Diagnózisához felhasználtuk az echokardiográfiát, a komputertomográfiát (CT), az angiográfiát és a kardiális mágneses rezonancia (CMR) vizsgálatot. Szokatlan, az adott helyzetre kidolgozott sebésztechnikai megoldással távolíthattuk el a bal coronaria szájadéktól 2 cm-re disztálisan elhelyezkedő, nagy méretű, szabadon lebegő thrombust. A normotermiában elvégzett rövid keringésmegállítás biztonságát az izolált agyi perfúzió biztosította. A beteget a műtétet követő hetedik napon, eseménytelen posztoperatív szak után bocsátottuk el.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Introduction: It is well known that patients suffering from an autoimmune disease are more prone to develop another one, too. The authors have previously shown frequent occurrence of celiac disease in patients with type 1 diabetes mellitus compared to the background population. Autoimmune thyroid disease, the most common autoimmune disorder, associated with type 1 diabetes mellitus, generally occurs after the manifestation of diabetes, in the second decade of life. The aim of the study was to investigate the prevalence of thyroid autoimmunity as well as the frequency of autoimmune thyroid disease in patients with type 1 diabetes mellitus. Its aim was also to compare the prevalence of autoimmune thyroid disease in patients with type 1 diabetes mellitus and in those with type 1 diabetes mellitus and celiac disease. Methods: Screening was performed in 268 patients with type 1 diabetes mellitus alone and in 48 children with type 1 diabetes mellitus and celiac disease, with the aid of anti-peroxidase and anti-thyroglobulin antibody. In case of autoantibody positivity testing of thyroid function and ultrasonography confirmed the autoimmune thyroid disease. According to the results, the frequency of autoantibody positivity was significantly higher in diabetic patients suffering from celiac disease (type 1 diabetes mellitus: 43 (16%), type 1 diabetes mellitus + celiac disease: 16 (33.3%, p < 0.01). Hypothyroidism due to thyroiditis was also more prevalent in patients with type 1 diabetes mellitus and celiac disease. Conclusions: Due to increased risk, the authors emphasize the need of frequent screening for autoimmune thyroid disorder in patients with type 1 diabetes mellitus and celiac disease.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dorottya Kocsis, Nóra Béres, Gábor Veres, Dolóresz Szabó, Katalin Eszter Müller, András Arató, and Márk Juhász

A coeliakia genetikai háttere már évtizedek óta intenzív kutatás tárgya. Ennek ellenére a napi gyakorlatban továbbra is csak a HLA-fenotipizálás eredményét használják fel. Időközben a betegségek manifesztációjában egyre több ismeret áll a kutatók rendelkezésére az epigenetikai tényezők szerepéről. Coeliakiában mind a genetika, mind az epigenetika területén még számos kérdés megválaszolatlan. Ezen összefoglaló a jelenlegi ismeretekről kíván keresztmetszeti képet adni, különös tekintettel azok jövőbeni klinikai felhasználására. Orv. Hetil., 2014, 155(3), 83–88.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Kovács, Gábor Veres, László Szőnyi, Antal Dezsőfi, Hedvig Bodánszky, György Illyés, Zsuzsa Schaff, and András Arató

A szerzők egy 6 éves gyermeknél jelentkező, letális kimenetelű chronicus intestinalis pseudoobstructio (CIPO) esetét ismertetik. A klinikai tünetek és a képalkotó vizsgálatok ileus képét mutatták mechanikus elzáródás nélkül. Az ápolás során neurológiai tünetek alakultak ki, bal oldali mydriasis, majd grand mal görcsroham laktát-acidosis mellett. A konzervatív kezelés teljes parenterális táplálást, folyadék-elektrolit pótlást, erythromycin és szomatosztatin adását, acidosis korrekciót foglalt magában. A beteg halálát a 48. ápolási napon hirtelen fellépő keringési elégtelenség, szívmegállás okozta. A tisztázatlan eredetű gastrointestinalis és neurológiai tünetek, laktátacidosis alapján mitochondriális myopathia lehetősége merült fel a kórkép hátterében. A postmortem hisztopatológiai vizsgálat viscerális myopathiát bizonyított. A molekuláris genetikai vizsgálatok mitochondriális DNS-mutációt nem igazoltak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Veres, Réka Putz, Dolóresz Szabó, Kriszta Molnár, Hedvig Bodánszky, Antal Dezsőfi, and András Arató

Hagyományos kezelésre refrakter, fistulás Crohn-betegek kezelésében a chimer antitumornekrózis-faktor-alfa- (infliximab-) terápia igen hatékony, bár a betegek egy részében infliximabrezisztencia alakulhat ki. A szerzők egy infliximabrezisztens, 12 éves Crohn-beteg fiú esetét ismertetik, akinek luminális gyulladása mellett 3 aktív perianalis fistulája is volt. Teljesen humanizált antitumornekrózis-faktor-alfa- (adalimumab-) kezelést követően a 10. héten a fistulák bezáródtak, a korábbi magas aktivitási index normalizálódott. Validált életminőségi mutatók szintén szignifikánsan javultak. Az eset alapján infliximabrezisztens Crohn-beteg gyermeknél az adalimumabterápia sikerrel alkalmazható.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Veres, István Karóczkai, Hedvig Bodánszky, Anikó Marosi, Edina Magyarossi, Antal Dezsőfi, and András Arató

A Helicobacter pylori kóroki szerepe a felnőttkori immunthrombocytopeniás purpurában bizonyított, ám a gyermekkori esetekről eddig csak kevés és egymásnak ellentmondó adatok ismeretesek. Jelen felmérésükben a szerzők a Helicobacter pylori- infekció előfordulását vizsgálták immunthrombocytopeniás purpurában szenvedő gyermekekben. Ezenkívül a Helicobacter pylori -pozitív gyermekek thrombocytaszámának változását követték nyomon az eradikációt követően. Betegek és módszer: A vizsgálatukba 27 immunthrombocytopeniás purpurás gyermeket vontak be (13 fiú, 14 lány, átlagéletkor: 8,2 év, tartomány: 18 hó–18 év). A kontrollcsoportba 38 egészséges gyermek tartozott (20 fiú, 18 lány, átlagéletkor: 9,6 év, tartomány: 4–18 év). A Helicobacter pylori -fertőzés igazolása 13 C urea-kilégzési teszt segítségével történt. Az eradikáció sikerességét a kombinált kezelést követően 6 héttel újabb 13 C urea-kilégzési teszt elvégzésével állapították meg. Eredmény: Az immunthrombocytopeniás purpurás betegekben a 27 főből 2 gyermek (7,7%) bizonyult Helicobacter pylori -pozitívnak. A kontrollokban hasonló előfordulási arányt találtak (3/38, 7,9%). A nyomon követés során (átlagosan 10 hónap, tartomány: 6–14 hó) a Helicobacter pylori eradikációját követően a betegek thrombocytaszáma nem emelkedett szignifikánsan. A Helicobacter pylori -pozitív immunthrombocytopeniás purpurás betegek eradikációja a kontroll 13 C urea-kilégzési teszt alapján sikeresnek bizonyult. Következtetés: Vizsgálatok alapján a Helicobacter pylori kóroki szerepe nem igazolható a gyermekkori immunthrombocytopeniás purpurában. Ennek megfelelően a kórképben szenvedő gyermekekben a Helicobacter pylori szűrővizsgálata nem javasolt.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Ismert, hogy azok a betegek, akikben egy autoimmun betegség már kialakult, fokozottan veszélyeztetettek más autoimmun betegségek fellépésével szemben. Korábban a szerzők kimutatták, hogy 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben a coeliakia előfordulása gyakoribb, mint a háttérpopulációban. Az autoimmun pajzsmirigybetegség az 1-es típusú diabétesz leggyakoribb társbetegsége, amely általában az élet második évtizedében, az 1-es típusú diabétesz manifesztációját követően lép fel. Célkitűzés: Mindezek alapján a szerzők megvizsgálták a thyreoidea-autoimmunitás, illetve az autoimmun pajzsmirigybetegségek előfordulási gyakoriságát 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben. Választ kerestek arra a kérdésre is, hogy változik-e a thyreoidea-autoimmunitás prevalenciája azokban a gyermekekben, akik a diabétesz mellett coeliakiában is szenvednek. Módszerek: 268 1-es típusú diabéteszben, valamint 48 1-es típusú diabéteszben és coeliakában szenvedő betegben az autoimmun pajzsmirigybetegségek irányába szűrővizsgálatot végeztek a thyreoglobulin- és a peroxidáz-ellenes antitestek vizsgálatával. Pozitivitás esetén a betegséget a pajzsmirigyfunkció vizsgálatával, illetve ultrahang elvégzésével igazolták. Eredmények: Vizsgálataik szerint a pajzsmirigyellenes antitestek előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt azokban az 1-es típusú diabéteszes betegekben, akik egyidejűleg coeliakában is szenvedtek (1-es típusú diabétesz: 43 (16%), 1-es típusú diabétesz + coeliakia: 16 (33,3%, p < 0,01). A thyreoiditis talaján kialakult hypothyreosis is gyakrabban fordult elő azokban a diabéteszes betegekben, akik coeliakiásak voltak. Következtetések: A szerzők hangsúlyozzák, hogy a coeliakiában szenvedő 1-es típusú diabéteszes betegekben az autoimmun pajzsmirigybetegség fellépésének nagyobb valószínűsége miatt ennek a populációnak az autoimmun pajzsmirigybetegségek iránti rendszeres szűrése feltétlenül indokolt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Kriván, Dolóresz Szabó, Krisztián Kállay, Gábor Benyó, Csaba Kassa, János Sinkó, Vera Goda, András Arató, and Gábor Veres

A Crohn-betegség pontos oka ismeretlen, így terápiája sem megoldott. Kezelésében az infliximab jelentős áttörést jelentett, a mindennapi gyakorlatban azonban vannak olyan betegek, akik a kombinált immunszuppresszív, illetve biológiai terápia ellenére sem kerülnek remisszióba. Ezekben az esetekben új esélyt jelenthet az őssejt-transzplantáció. A szerzők egy 15 éves fiúgyermek történetét mutatják be, akinél 2008 februárjában súlyos Crohn-betegséget (aktivitási index [PCDAI]: 82,5 – maximumérték: 100) kórisméztek. Konzervatív kezelésének 3 éve alatt a kombinált terápia (immunszuppresszió, antibiotikum, infliximab) ellenére sem került tartós remisszióba. Az ígéretes külföldi esetközlések nyomán autológ őssejt-transzplantációt végeztek, amely a Crohn-betegség remisszióját eredményezte. Egy évvel az őssejt-transzplantáció után az alapbetegség relapsusa jelentkezett, amely a korábbiakhoz képest lényegesen enyhébb, konzervatív terápiával uralható formában zajlott. A szerzők tudomása szerint hazánkban még nem végeztek őssejt-transzplantációt terápiarezisztens Crohn-betegség kezeléseként, amely – noha végleges gyógyulást nem jelentett – terápiás alternatíva lehet súlyos, refrakter esetekben. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 789–792.

Open access