Search Results

You are looking at 1 - 10 of 36 items for

  • Author or Editor: Gábor Winkler x
Clear All Modify Search

Műegyetem — A modern Magyar campus

Gy. Balogh Ágnes - Frey György Péter - Kalmár Miklós - Kiss Zsuzsanna Emília - Zsembery Ákos Műegyetem. A történeti Campus. The Historic Campus. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem történeti campusa. The Historic Campus of the Budapest University of Technology and Economics Szerk.: Armuth Miklós és Lőrinczi Zsuzsa. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 6 Bt Kiadó, Budapest 2013. 280 o. Hajdú József, Philip János és Zagyvai Sára fotóival

Építés - Építészettudomány
Author: Gábor Winkler
Restricted access

Az MTA Kiskonferenciáján elhangzott előadás számos érdekességet mutatott be a székházépület műemléki jelentőségéről és műemléki kezelésének múltjáról. Az MTA székház sokak szerint hazánk második legjelentősebb középülete. Budapest első neoreneszánsz épülete a historizmus jegyében valósult meg, mely irányzat a mai napig döntően meghatározza a város képét (pl. Halászbástya, budai Várpalota). A historizmus Magyarországon a klasszicizmust követően — a romantikus építészettel párhuzamosan —, az 1860-as évek elején jelentkezett: elsőként a neoreneszánsz jegyeivel, amely mellé aztán felzárkóztak a neogótikus, neoromán és neobarokk építészet művelői is.

Az előadás e mű kapcsán érintette a magyar műemléki törvények forrásait, elemezte a műemléki épület funkcióit. Az épület történeti helyként, művészeti emlékként is jelentős szereppel bír. A palota térvilága, gazdag képzőművészeti anyaga, valamint az épületet meghatározó stílusjegyek mellett a II. világháború által okozott károk helyreállításának folyamata is ismertetésre került.

Restricted access

The incretins are peptide hormones produced by special cell types of the intestine. After having been secreted upon ingestion of food, they participate in the regulation of glucose homeostasis indirectly, through a complex mechanism, by decreasing postprandial blood glucose levels. In addition to summarizing the physiological aspects of the two most important incretins, glucagon-like peptide (GLP)-1 and glucose-dependent insulinotrope polypeptide (GIP), the article gives a detailed overview of the pharmacodynamic effects of GLP-1 and their potential application in the therapy of Type 2 diabetes mellitus. Due to its very short half-life the human GLP-1 is not suitable for everyday therapeutic use. However, its effect can be prolonged by inhibiting its degradation, i.e. by suppressing the activity of the – serine peptidase type enzyme – dipeptidyl peptidase (DPP) IV. Compounds with such effect have been synthesized; and drugs resistant to DPP IV, not being identical with the structure of the human GLP-1 but having an agonist effect on its receptor could also be manufactured. Members of the two groups are called incretin (GLP-1) enhancers and incretinomimetics, respectively. After encouraging preclinical and human experiences, two of the enhancers, sita- and vildagliptin as well as one representative of the incretinomimetics, exenatide (synthetic exendin-4) have also been registered and introduced into clinical practice. Their potential place in the treatment of Type 2 diabetes is yet to be established. Though there are arguments suggesting their early use as monotherapy, their application as part of a combination therapy with other antidiabetics seems to be a realistic indication.

Restricted access

Tapasztalatok szerint az inzulin bevezetése 2-es típusú diabetesben gyakran késik, jóllehet a kívánttól elmaradó anyagcserekontroll azonnali és hosszú távú következményei jól ismertek. Ez a magyarázata, hogy a korai, de legalább az időben megkezdett inzulinadás kezelési útmutatásokban mind nagyobb hangsúlyt kap. A közlemény áttekinti a betegség korai – első kezelésként alkalmazott −, illetve későbbi szakaszában indított inzulinadás lehetséges előnyeit (béta-sejt-diszfunkció mérséklése, a progresszió lassítása, tartósabb és hosszú távon kedvezőbb anyagcserekontroll), valamint potenciális korlátozó tényezőit (nem kívánt vércukoresések gyakoribb előfordulása, súlygyarapodás, romló beteg-együttműködés). Rámutat arra, hogy inzulin adása megfelelő kezelésválasztással a 2-es típusú diabetes minden szakaszában biztonságos terápiás alternatíva, jól igazítható az individuális glykaemiás célhoz és körültekintő betegoktatással nem rontja az érintettek életminőségét és nem hátráltatja hosszú távú kezelési együttműködésüket sem. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 255–261.

Restricted access

A szulfanilureavegyületek hosszú ideje a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének alapgyógyszerei. Az inkretin mechanizmusú antidiabetikumok megjelenésével azonban időről időre felmerül, van-e helye továbbra is e gyógyszercsoportnak napjaink terápiájában. A szerző áttekinti a szulfanilureák általános hatástani jellemzőit, s a Magyarországon forgalomban lévő második generációs származékok főbb sajátosságait. Kitér az inkretin hatású szerek, elsősorban a dipeptidil-peptidáz-gátlók és a szulfanilureák különbségeire. Megállapítja, hogy amint azt a legújabb kezelési irányelvek is tükrözik, a szulfanilureáknak ma is helye van a vércukorcsökkentő kezelésben, bár az inzulinszekretagóg szerek között a korábbinál hátrébb szorultak. Rendelésük esetén fontos a megfelelő készítményválasztás – rendezett vesefunkció esetén elsősorban gliclazid vagy glimepirid adása −, a cukorbeteg megfelelő edukálása, valamint a kívánt anyagcserehatást biztosító legkisebb dózis választása. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 511–515.

Restricted access

A szulfanilureavegyületek közös vércukorcsökkentő hatásuk mellett számos tulajdonságukban különböznek egymástól. Korábbi adatok a második generációs származék, a gliclazid, csoporton belüli lehetséges előnyeiről számoltak be. Noha az ezzel kapcsolatos megfigyelések száma folyamatosan nő, újabb antidiabetikumok megjelenése miatt ezek az adatok kikerültek az érdeklődés előteréből. A közlemény áttekinti a rendelkezésre álló újabb kísérletes (receptoriális hatások, jelátviteli tényező aktiválásának hiánya, antioxidáns tulajdonság, a béta-sejt differenciálódásában szerepet játszó tényezők feltételezett serkentése), valamint farmakogenomikai adatokat és összeveti azokat a hatóanyaggal kapcsolatos klinikai tapasztalatokkal (hypoglykaemiaelőfordulás, cardiovascularis kimeneteli mutatók alakulása). Az összevetés megerősíti a gliclazid egyedi előnyét, mivel nem gátolja az ischaemiás prekondicionálást, pancreasszelektív, továbbá, más szulfanilureaszármazékokhoz képest mérsékli az atherogenesist, valamint a béta-sejt-vesztést. Bár ez a molekula sem mentes a szulfanilureákat általában jellemző hátrányoktól (vércukorszinttől független inzulinszekretagóg hatás, béta-sejt-depléció), sajátosságai előnyt jelenthetnek a csoporton belüli választás során. Orv. Hetil., 2014, 155(14), 541–548.

Open access

A 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének alapelvei hosszú ideje jól körvonalazottak, a készítményválaszték folyamatos bővülése mellett azonban a kezelés hangsúlyai és a terápiás stratégiák is időről időre változnak. A közlemény áttekinti a patogenetikai ismeretek bővülésének és a kezelési irányelvek módosulásainak a készítményválasztást befolyásoló hatását. Kitér a betegközpontú kezelési szemlélet terápiás stratégiát befolyásoló szerepére, s rámutat a szakmai szempontok és a hazai finanszírozási szabályok esetenkénti ellentmondásaira. Míg a nemzetközi gyakorlatot a választható készítmények azonos szempontok szerinti mérlegelése és az adott esetben legtöbb előnyt kínáló gyógyszercsoport(ok) alkalmazása jellemzi, a hazai lehetőségeket finanszírozási megfontolások korlátozzák. Orv. Hetil., 2014, 155(31), 1215–1220.

Restricted access

Az inkretinek (glükagonszerű peptid-1, glükózdependens inzulinotrop polipeptid) hatástani sajátosságainak megismerése, majd készítményváltozataik (inkretinmimetikumok, illetve dipeptidil-peptidáz-4-gátlók) forgalomba kerülése jelentős előrelépést hozott a 2-es típusú cukorbetegség vércukorcsökkentő kezelésében. Anyagcsere-javító természetük mellett mind nagyobb figyelem irányul vércukorcsökkentő tulajdonságaiktól független, sok támadáspontú, igen előnyös pleiotrop hatásaikra, amelyek között cardio-, vaso- és renoprotectiv, a vérzsírértékeket kedvezően befolyásoló, vérnyomáscsökkentő, valamint a steatosis hepatist mérséklő hatásaik a legjelentősebbek. E kedvező változások az inkretinmimetikumok és a dipeptidil-peptidáz-4-gátlók esetében némileg eltérő módon érvényesülhetnek, az utóbbi készítménycsoport esetében az enzim által lebontott más peptidek aktivitásának elhúzódása alkalmazásuk további előnyét jelentheti. A közlemény a 2-es típusú diabetest kísérő cardiorenalis kockázatot szem előtt tartva tekinti át az inkretinek ma ismert fontosabb pleiotrop hatásait. Orv. Hetil., 2013, 154, 248–255.

Restricted access