Search Results
You are looking at 1 - 5 of 5 items for
- Author or Editor: Géza Hegedűs x
- Refine by Access: All Content x
Az elasztikus rostfestés jelentősége a colorectalis carcinomák vascularis invázióinak kimutatása szempontjából
The importance of elastic staining in detecting vascular invasion in colorectal carcinoma
Absztrakt
A colorectalis carcinoma Magyarországon mindkét nemben a 2. leggyakoribb rosszindulatú daganat, ezért a kezelését meghatározó patológiai leletek minősége döntő fontosságú a betegség kimenetele szempontjából. Az érinvázió megléte nyirokcsomó- vagy távoli áttét hiányában megalapozhatja az adjuváns kezelést. Kimutatásának gyakorisága a patológusok között 10–89,5% között ingadozik, melyben az érinvázióra vonatkozó definíciók változása és kimutatásának módja egyaránt szerepet játszhat. Jelen tanulmányunk célja az érinvázióval kapcsolatos módszertani ajánlások bemutatása mellet az érinvázió kimutatását megkönnyítő elasztikus festéssel kapcsolatos tapasztalataink bemutatása volt 611 hematoxilin-eozinnal és 243 elasztikus rostfestéssel vizsgált colorectalis carcinomás betegünk anyaga alapján. Elasztikus rostfestéssel 2,4-szer gyakrabban, az esetek 67,1%-ában tudtunk érinváziót kimutatni. Az érinvázió anyagunkban szoros összefüggést mutatott a daganat kiterjedtségével – Dukes A stádiumban 13, Dukes B stádiumban 36, Dukes C stádiumban 80, távoli áttét esetén 83%-ban volt rostfestéssel érinvázió kimutatható. Figyelemre méltó, hogy az esetek 22%-ában csak intramurális érinvázió mutatkozott, és a távoli áttéttel rendelkező betegek 15%-ában csak minimális érinváziót észleltünk. Mivel az invazív növekedési mintázatú daganatokban kétszer gyakrabban jelentkezett érinvázió, nyirokcsomóáttét hiányában az elasztikus festés használatát ilyen esetekben különösen indokoltnak tartjuk.
Mivel az oxidatív stressz patogenetikai szerepet játszik krónikus C-hepatitisben, és az antivirális terápiára való tartós virológiai válasz korlátozott HCV1 genotípus fertőzésben, kettős vakvizsgálatban tanulmányoztuk a pegilált interferon + ribavirin kezelésben részesült betegekben az antioxidáns flavonoid silymarin szupportációjának hatását. Betegek és módszerek: 32 naiv krónikus C-hepatitises beteget pegilált interferon + ribavirin kezelés előtt random két csoportba osztottunk. A) csoport: 16 beteg placebót, B) csoport: 16 beteg naponta per os 2 × 166 mg silymarint kapott 3 hónapig, a betegek 6–12 hónapig mindkét csoportban pegilált interferon + ribavirin terápiában részesültek. Meghatároztuk a szérumban az alanin-aminotranszferáz és a HCV-RNS, a plazma- vagy vörösvértest-hemolizátum malondialdehid-, a szuperoxid-dizmutáz, a kataláz, a glutation-peroxidáz, a mieloperoxidáz és a redukált glutation szintjeit a 0., 1., 3., 6. és 12. hónap után. A tartós virológiai válasz értékelésére a HCV-RNS vizsgálatát az antivirális kezelés befejezését követően 6 hónappal megismételtük. Eredmények: A silymarincsoportban a malondialdehidszint gyorsabb csökkenése, a szuperoxid-dizmutáz jelentősebb csökkenése és a mieloperoxidáz jelentősebb növekedése volt észlelhető a 12. hónap után, az alanin-aminotranszferáz normalizálódása 6/16 (vs. kontroll 9/16) esetben, a tartós virológiai válasz 3/16 (vs. 7/16) esetben fordult elő. Megbeszélés: Bár az antivirális terápia silymarinnal történt kiegészítése javította az oxidatív stresszt, nem volt igazolható kedvező hatása sem az alanin-aminotranszferáz, sem a tartós virológiai válasz alakulására. Ezek az ellentmondásos leletek feltehetőleg a randomizációval kapcsolatosak, mivel a silymarincsoportban több volt a terápiás válasz negatív prediktora: a betegek idősebbek voltak, magasabb fibrosispontszámmal és súlyosabb oxidatív stresszel. A silibinin HCV-replikációt gátló hatásáról újabban közölt in vitro kísérletek és klinikai megfigyelések alapján, több mint háromszoros nagyságú silymarindózissal további kontrollált vizsgálatokat javaslunk krónikus C-hepatitisben az antivirális terápia flavonoidszupportáció-értékének megítélésére.
Abstract
Objectives
Since oxidative stress may play a pathogenetic role in chronic hepatitis C and the sustained virological response to antiviral therapy is limited in HCV1 genotype infection, a double blind study was performed in HCV1 patients receiving peginterferon + ribavirin treatment, in order to assess the efficacy of supplementation with an antioxidant flavonoid, silymarin.
Patients and Methods
32 naïve HCV1-positive patients with biopsy-proven chronic hepatitis C, to be treated with peginterferon + ribavirin, have been randomised as follows: Group A: 16 patients received antiviral therapy for 6 to 12 months plus placebo for the first 3 months; Group B: 16 patients were treated with peginterferon + ribavirin for 6 to 12 months plus they received 166 mg oral silymarin twice a day for 3 months. Serum alanine aminotransferase and HCV RNA levels, as well as parameters of oxidative stress such as plasma or RBC haemolysate malondialdehyde, superoxide dismutase, glutathione peroxidase, catalase and myeloperoxidase were determined at Months 0, 1, 3, 6, and 12. Sustained virological response as undetectable HCV RNA was evaluated at 24 weeks after the end of therapy.
Results
In the silymarin group a more rapid decrease in malondialdehyde levels as well as a marked decrease in superoxide dismutase and an increase in myeloperoxidase activity were found at Month 12. Alanine aminotransferase normalised in 6/16 (vs. control 9/16) cases, and sustained virological response occurred in 3/16 (vs. 7/16) patients.
Discussion
Although silymarin supportation to antiviral therapy improved oxidative stress, it could exert any beneficial effect neither on alanine aminotransferase levels nor on sustained virological response. These contradictory findings may be related to randomisation bias as patients in Group B had more negative predictors of response: they were older with higher fibrosis score and even with more severe pre-treatment baseline oxidative stress. Regarding the recently published in vitro experiments with silibinin on HCV replication as well as the newest convincing clinical observations, we suggest further studies with more than threefold doses of silymarin in controlled trials to assess the value of this supplementation in HCV patients receiving antiviral treatment.
Absztrakt
Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792.
A diffúz nagy B-sejtes limfóma fenotipikus, citogenetikai és expressziós profil heterogenitása – Magyarországi multicentrikus tanulmány
Phenotypic, cytogenetic and expression profile heterogeneity of diffuse large B-cell lymphoma. A Hungarian multicentric study
A diffúz nagy B-sejtes limfóma 5 éves általános túlélése a mai kezelések mellett 60–70%, melynek hátterében a betegség komplex heterogenitása állhat.
Célkitűzés
Magyarországi multicentrikus tanulmányban a betegség fenotipikus, citogenetikai, genomexpressziós profil- és geográfiai heterogenitásának vizsgálata.
Módszer
A 276 formol-paraffinos betegmintát Hans' algoritmus és dupla protein expresszor státusz alapján klasszifikáltuk. A IGH::MYC, IGH::BCL2, BCL6 gén átrendeződéseket, valamint a MYC, BCL2 és BCL6 gének nyerését interfázis citogenetikával vizsgáltuk. Az RNA-seq-alapú génexpressziós profilvizsgálat 173 formol-paraffinos mintán volt elvégezhető.
Eredmények
A Hans' fenotípus alapján 103 (37,3%) germinális centrum B-sejt-szerű és 173 (62,7%) nem germinalis B-sejt-szerű limfómát azonosítottunk, mely besorolás 82,6%-os megegyezést mutatott a genomexpressziós profilstratifikációval. Tripla aberrációt mutató limfóma nem fordult elő. Izolált IGH::MYC átrendeződés, valamint MYC, BCL2, BCL6 géntöbblet mindkét Hans' csoportban jelen volt. Az IGH::BCL2 átrendeződés izoláltan vagy kombinációban, szignifikánsan és kizárólag a germinális centrum B-sejt-szerű csoportban volt azonosítható, míg a BCL6 átrendeződés szignifikáns halmozódást mutatott a nem germinális centrum B-sejt-szerű Hans' csoportban. A dupla protein expresszor fenotípus pozitív prediktív értéke mindkét Hans' csoport molekuláris alcsoportjaira alacsony, a 0,04–0,19, illetve a 0,12–0,30, tartományba esett, míg negatív prediktív értéke mindkét főcsoport összes releváns molekuláris alcsoportjában 1,00-nek felelt meg.
Következtetések
A IGH::MYC átrendeződés nem Hans' csoport specifikus genotípus. Az IGH::BCL2 átrendeződés germinalis centrum, a BCL6 átrendeződés pedig a nem germinalis centrum B-sejt-szerű limfóma fémjele. A dupla protein expresszor negatív fenotípus mellett IGH::MYC és/vagy IGH::BCL2 átrendeződés nem fordult elő.
