Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Géza Lukács x
Clear All Modify Search
Authors: Géza Lukács and László Harsányi
Restricted access
Authors: Géza Pártay, Krisztina Rajkainé Végh and András Lukács

A talajból és természetes ásványból feltáródó kálium forgalmát - elsősorban az ásványi összetételre gyakorolt hatásait - tanulmányoztuk gyökérközegben, valamint gyökérhatás nélkül, azonos feltételek között kezelt talajban. Megvizsgáltuk a bányatermék ortoklászőrlemény hatását a talajra, a kukorica gyökérsűrűségére és K-felvételére, valamint az agyagásványokra. Nagyadagú földpátkezelés hatására a kukorica gyökérsűrűsége jelentősen csökkent, míg K-felvétele nőtt. A montmorillonit társulásainak viszonyát tanulmányozva azt tapasztaltuk, hogy a kísérleti talajban leggyakoribb közberétegződés a montmorillonit-illit formáció. A társulásokban több a rendezetlen, mint a rendezett illit szerkezet. A rendezetlenség növekedésének oka lehet a mesterségesen előállított magas káliumszint. Ha az egyéb feltételek adottak, a K-felesleg részvételével létrejöhetnek olyan ad hoc szerkezetek, melyeknek szabad töltésfeleslege lehetővé teszi részvételüket közberétegződés kialakulásában. Az plagioklász (A+A) és ortoklász (O) mennyiségi viszonyának az ortoklász irányába történő elmozdulásának okát is ebben látjuk. Mennyiségileg a következő társulás a montmorillonit-csillám és a montmorillonit-klorit rétegződés. A leírtakon kívül a mintában még meghatároztunk vas- és nátrium-montmorillonitot is. A kukorica gyökérkörnyezetéből származó mintában a 25%-os ortoklász-terhelésnél a röntgenamorf rész mennyisége jelentősen növekedett. Ezt a jelenséget gyökérhatásnak tulajdonítjuk. A pásztázó elektronmikroszkóp (PEM) és transzmissziós elektronmikroszkópos (TEM) vizsgálatokkal, különböző technikák alkalmazásával, az archívumunkból kiválasztott néhány példán bemutattuk azokat a topográfiai és fizikai változásokat, mállás és újraképződés egy pillanatát, melyek a különböző ásvány-alakulatokat létrehozzák.

Restricted access

Experiments were carried out on an acidic, clay loam soil (Ragály) to study the release of potassium into the soil solution as affected by soil acidification and soil water content. Two replicates of air-dried samples were acidified with HCl solutions to various water contents: soil suspensions (at 1:10, 1:5, 1:2.5 and 1:1 soil:water ratios) and wet soil samples having water potentials of -0.1 kPa, -20 kPa and -100 kPa were prepared. Constant acid loads, corresponding to 0, 5, 12.5, 25, 37.5, 50 and 62.5 mmol H+/kg soil were applied to each soil water content series. At field capacity acid loads of 75, 87.5 and 100 mmol H+/kg soil were also applied. After one week of incubation the liquid phases were extracted by centrifugation with a rotor speed corresponding to -1500 kPa (equal to the conventional wilting point of plants). At constant soil water content, the potassium concentration in the liquid phase of the soil (cK) increased with decreasing pH according to an exponential relationship (cK = a e-bpH). The slope (b) was higher at low soil water contents. At constant acid load, the potassium concentration in the liquid phase increased with decreasing soil water content (q) according to a hyperbolic relationship cK = a' + b' {1 / (qq-qq')}, where q' denotes the gravimetric soil water content at -1500 kPa water potential. The slope (b') was higher at lower pH values. The combined effect of the matrix of changing acid load and soil water content gave a three-dimensional surface characterizing the plant available potassium concentration over a wide range of these parameters: ln cK (mg/L) = 4.79 - 0.66 pH + 9.79 {1/(qq-qq'); R2 = 0.87. A finely ground (<100 mmm) feldspar mixture (80% orthoclase + 20% albite) was added as potassium source to the air-dried samples of a slightly acidic sandy soil in 0:1, 1:3 and 1:1 feldspar:soil ratios (Somogysárd). Two replicates of the control and feldspar-enriched soil samples were moistened to field capacity with HNO3 solutions of 0, 0.25, 0.50, 0.75 and 1.0 mol/L concentrations (equal to acid loads of 0, 50, 100, 150 and 200 mmol H+/kg soil). The soil solution was extracted with the above centrifugation method. After feldspar application, the potassium concentration in the soil solution increased many times as compared with the control. Due to acid treatment the soil pH decreased by three units and the potassium concentration in the soil solution increased according to a saturation curve. Due to a two-unit decrease in soil pH, the potassium concentration increased threefold in the control and sixfold in feldspar-enriched (1:3) soil. This decrease in pH may take place due to root activity, promoting the dissolution of potassium minerals, and increasing potassium availability in the rhizosphere. The impact of drying-rewetting was also studied at the above feldspar:soil ratios. After one week of incubation the samples were kept in open vessels for one year, irrigated weekly with distilled water to field capacity, then the soil solution was extracted by centrifugation. The concentrations were compared to those measured in a soil solution obtained from soil not subjected to the drying-rewetting procedure. The potassium concentration decreased in the liquid phase of the soil with no added feldspar: presumably it entered more strongly bounded forms during the drying-rewetting cycles. In the feldspar-enriched soil, however, the potassium concentration in the soil solution increased, which may be the consequence of the slow dissolution of the feldspar mineral.

Restricted access

Absztrakt

A korai stádiumú (stage I–II) emlőrákok miatt végzett emlőmegtartó műtétek utáni lokális recidíváknak (LR) számos hajlamosító tényezőjét említi a szakirodalom, de egyes faktorok jelentősége nem egyértelmű. Ilyen az intraductalis komponens (IC) jelenléte, melyet a szerzők egy része az LR prediktív faktorának tekint, mások nem, vagy csak egyéb tényezőkkel való együttes jelenlétekor találtak összefüggést az LR-rel. A szerzők vizsgálatukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy beteganyagukban az IC különböző mértékű jelenléte mennyiben befolyásolja az LR mértékét különböző tumorméretek és szövettani anaplasiafokok mellett. 1996 és 2002 között 701 betegnél végeztek emlőmegtartó műtétet korai stádiumú emlőrák miatt. Az IC szempontjából a daganatokat 3 csoportba osztották: IC-negatív, ha intraductalis komponens nem volt kimutatható, MIC (IC < 25%), ha az intraductalis komponens az össztumormennyiség 25%-ánál kisebb volt, és EIC (IC > 25%), ha 25%-nál nagyobb mértékben volt jelen. 65 hónapos átlagos követési idő alatt 13,5%-ban észleltek LR-t. IC nélküli daganat esetében 8,7%-ban (recidívaráta: 0,017, 95% CI: 0,012–0,023) jelentkezett helyi kiújulás, ugyanezek az értékek MIC és EIC esetében 16,8%-ra (recidívaráta: 0,032, 95% CI: 0,021–0,047), illetve 25,6%-ra (recidívaráta: 0,046, 95% CI: 0,033–0,064) emelkedtek (p = 0,0001). T1 tumorméret esetében a fenti értékek 6,4%, 11% és 24,3%-nak, T2 esetében 11,5%, 22,9% és 27%-nak adódtak (p < 0,005). Ha az EIC G3 differenciáltsági fokkal társult, úgy T1 tumorméret esetén az IC nélküli 6,9%-ról 31%-ra (p = 0,008), T2 esetén 15,7%-ról 33,3%-ra nőtt az LR előfordulási gyakorisága (p = 0,02). Az eredményekből a szerzők azt állapítják meg, hogy az intraductalis komponens jelenléte önmagában is az LR felléptének nagyobb veszélyét jelenti, mely kockázat jelentősen növekszik, amennyiben az EIC G3 szövettani grade-del társul. A kiemelt kockázatú betegek egyénre szabott adjuváns kezelésének megtervezésekor ezt a tényt feltétlenül tekintetbe kell venni. Ezen betegcsoport utánkövetésére fokozott figyelmet kell fordítani.

Restricted access
Authors: Zoltán Garami, Zsolt Hascsi, Ildikó Garai, Miklós Tanyi, Géza Lukács and László Damjanovich

Absztrakt

Bevezetés: A PET/CT-vizsgálat széles körű elterjedése alapjaiban változtathatja meg az onkológiai diagnosztikát. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy emlőrák tervezett műtétje előtt elvégzett PET/CT-vizsgálat mennyiben képes az axillaris nyirokcsomók állapotát megítélni, és milyen mértékben változtatja meg a hagyományos vizsgálóeljárások ismeretében felállított előzetes kezelési tervet. Beteganyag és módszer: A DEOEC Sebészeti Intézetben 2008. február és 2009. február között 52 primer operábilis emlőrákos betegnél végeztettünk 18-FDG-PET/CT-vizsgálatot a tervezett műtét előtt. Minden esetben egésztest-leképezés történt, a képeket két szakember értékelte elsődlegesen vizuálisan, majd szemikvantitatíve testtömegre korrigált laesio-SUV-max értékekre alapozva. A leletet összevetetettük az axilla UH-vizsgálatának és a végleges szövettani vizsgálatnak az eredményével. Eredmények: Két beteg további kezelésre nem jelentkezett, így őket kizártuk a vizsgálatból. Az 50 beteg eredményeinek értékelése alapján az axillaris nyirokcsomóáttétek megítélésében a PET/CT szenzitivitása 80%-os, specificitása 100%-os, a pozitív prediktív érték 100%, a negatív prediktív érték 84,6% volt. Az axilla UH-vizsgálatával ugyanezen értékek ugyanebben a sorrendben 30%, 81,8%, 60% és 56,2% voltak. A PET/CT-lelet birtokában 9 betegnél (18%) változtattunk a hagyományos vizsgálómódszerek ismeretében felállított előzetes kezelési terven. Következtetések: Pozitív axillaris PET/CTlelet birtokában felesleges SNB-t végezni, azonnali axillaris blockdissectio javasolt. A PET/CT-lelet birtokában könnyebben kijelölhető a neoadjuváns kezelésre javasolandó betegek köre. A preoperatív PET/CT-vizsgálat mintegy 15–20%-ban módosíthatja az eredeti terápiás tervet. Az axilla sebészi kezelésének biztonságos elhagyása negatív PET/CTlelet birtokában további vizsgálatokat igényel.

Restricted access
Authors: Ilona Mihály, Tímea Kolozsi, Zoltán Liptai, Adrienn Lukács, Péter Molnár, József Budai, Géza Prinz, Anita Ábrahám, Miklósné Palánszky and Józsefné Dóczy

A herpes simplex vírus-1/2 által okozott kórképek kiemelkedő szerepet játszanak a heveny központi idegrendszeri fertőzések között, súlyosságuk, gyakoriságuk és antivirális szerrel történő kezelhetőségük miatt, ezért diagnosztikájuk is kiemelt fontosságú. Célkitűzés: A polimeráz láncreakció (PCR) és az IgM-IgA-IgG-IFT diagnosztikus célú alkalmazásának vizsgálata heveny központi idegrendszeri fertőzések kóreredetének kiderítésében. Módszer: A házilagos kivitelezésű multiplex nested PCR- és a fluoreszcens jelzésű IgM-, IgA-, IgG-antitest-vizsgálat. Az eredmények kiértékelése 396, heveny központi idegrendszeri fertőzésben szenvedő beteg (1 napostól a 81 évesig) 474 liquorának és 555 szérumának vizsgálata alapján történt 2003. január 1. és 2009. december 31. között. Eredmények: A vizsgált betegek 21%-ában (82 beteg) sikerült igazolni a HSV-1/2 kóroki szerepét. Az igazolt fertőzések évi átlaga 12 volt. Huszonhat betegben mindkét módszerrel (32%), 41 betegben csak PCR-rel (50%), 15 betegben csak antitestválasz-vizsgálattal (18%) történt a HSV-1/2 kóreredet igazolása (p<0,0001). A liquorok 35%-ában a HSV-1/2-DNS a 30. mintavételi napon túl vett mintából is kimutatható maradt, ezek mindegyike kétéves kor alatti betegekből származott. Következtetések: 1. A PCR alkalmazásával jelentősen megnőtt a virológiailag igazolt herpeszes eredetű heveny központi idegrendszeri fertőzések száma. 2. A HSV-1/2-specifikus antitestválasz-vizsgálat PCR birtokában sem hagyható el a csak antitestválasszal diagnosztizált esetek miatt. 3. A HSV-1/2-DNS a betegek jelentős hányadában tartósan kimutatható marad a liquorban az antivirális kezelés ellenére, különösen korai életkorban. 4. A korai liquor-PCR-vizsgálat eredménytelensége vagy álpozitív eredmény gyanúja esetén a PCR-teszt ismétlése ajánlott újabb mintából. 5. A PCR alkalmazását, az eredmények korrekt értelmezését a klinikusok és a virológusok közötti összehangolt együttműködéssel lehet eredményesen megvalósítani. Orv. Hetil., 2010, 46, 1896–1903.

Restricted access
Authors: Ilona Mihály, András Trethon, Zsuzsanna Arányi, Adrienne Lukács, Tímea Kolozsi, Gyula Prinz, Anikó Marosi, Nóra Lovas, Ilona Sarolta Dobner, Géza Prinz, Zsuzsanna Szalai and Tamás Pék

Bevezetés: A B19 humán parvovírus-fertőzés magyarországi incidenciája nem ismert. Cél: A szerzők célul tűzték ki az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet virológiai laboratóriumában 2011-ben diagnosztizált B19 humán parvovírus-fertőzéses esetek elemzését. Módszer: A betegek klinikai és laboratóriumi adatait retrospektív módon a vizsgálati indikációt felállító klinikusok által rendelkezésre bocsátott, illetve a kórházba felvételt nyert betegek kórtörténeti dokumentációja alapján elemezték. Eredmények: 2011-ben 72 betegben igazoltak enzimimmunoassay-vel aktuális B19 parvovírus-fertőzést. A klinikai diagnózis az igazolt esetek 30,6%-ában B19 parvovírus-fertőzés, 16,7%-ában tranziens aplasztikus krízis, 8,3%-ában ízületi betegség, 4,1%-ában akut hepatitis volt. A betegség négy fázisának tünetei (légúti és vérképző rendszeri tünetek, arcexanthema, testexanthema, ízületi tünetek) kettős, hármas vagy négyes kombinációban fordultak elő, illetve az arcexanthemát kivéve egyedüli tünetként is jelentkezett mindegyik. A vezető tünetek az exanthema (74,6%), kóros vérkép (69%), láz (54,9%) és ízületi panaszok voltak (33,8%). Gyakori volt a szokatlan megjelenésű bőrtünet. Akut ízületi betegsége nyolc betegnek volt (11,3%), náluk a kóreredet tisztázása kezelésük és további sorsuk szempontjából volt kulcsfontosságú. Hét várandósnál igazolódott B19 parvovírus-fertőzés (9,9%), egyiküknél hydrops foetalist követően spontán abortusz zajlott le. Az optimális vérvételi időpont ellenére 16 esetben a virális IgG nem volt kimutatható (22,5%). Következtetések: A szerzők tapasztalatai hozzájárulhatnak a B19 parvovírus-fertőzés különböző klinikai megjelenési formáinak megismeréséhez. Orv. Hetil., 2012, 153, 1948–1957.

Restricted access