Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Géza Lupkovics x
  • All content x
Clear All Modify Search

Changes in the mortality of acute myocardial infarction in the area of Zalaegerszeg

Effects of the first 24-hour ST-elevation acute myocardial infarction intervention service in Hungary

Clinical and Experimental Medical Journal
Authors: Géza Lupkovics, Ákos Motyovszki, Zoltán Németh, István Takács, András Kenéz, Bernadett Burkali, and Ildikó Menyhárt

Abstract

Introduction

Morbidity and mortality data of acute myocardial infarction highlight the significance of this patient population worldwide. Rapid and accurate diagnosis and timely initiation of an appropriate therapy are of crucial importance in this group of patients. Invasive cardiology, i.e. primary percutaneous coronary intervention is already a basic requirement of up-to-date medical care for acute myocardial infarction. However, American and European guidelines of 1999 positioned primary percutaneous coronary intervention as Class I recommendation, only as an alternative to thrombolysis and for the treatment of patients with a complicated cardiogenic shock. In Hungary, we organized a 24 h intervention service for acute myocardial infarction at the Department of Cardiology in the Zala County Hospital, Zalaegerszeg for the first time in 1998.

Objectives

Our study was aimed at demonstrating that the timely intervention therapy of acute myocardial infarction reduced the mortality rate of the disease in our region to a more significant extent as compared to the national average, and the effects of this can be experienced even now.

Methods

The Western Transdanubian Regional Institute of the Hungarian National Public Health and Medical Officer Service (ÁNTSZ) processed the mortality data of the period between 1997 and 2005 in the Western Transdanubian Region and in the Zalaegerszeg area, and compared them with each other and with the national average published by the Hungarian Central Statistical Office. With the help of our own computerised data base, we studied the changes in the number of invasive interventions during this period, and correlated them with mortality statistics.

Results

During the first “complete” year, in 1998, we performed 82 primary and 283 “elective” primary percutaneous coronary interventions; by 2005 these numbers increased to 318 and 1,265, respectively. In parallel with this, early and total mortality rate due to myocardial infarction among male patients decreased in the Zalaegerszeg area to a significantly (p < 0.001) greater extent than the national average.

Conclusion

Our 24-h intervention care for acute infarction, launched as the first of its kind in Hungary, improved mortality statistics in the area to a significant degree as compared to the national average. The results of these experiments by the team, which has gained considerable experience, represent an advantage for the patients of the Zalaegerszeg area.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Lupkovics, Ákos Motyovszki, Zoltán Németh, István Takács, András Kenéz, Bernadett Burkali, and Ildikó Menyhárt

A heveny szívinfarktus morbiditási és mortalitási adatai világszerte rámutatnak ezen betegcsoport kiemelt jelentőségére. A gyors és korrekt diagnózis, az adekvát terápia időben történő indítása kulcsfontosságú ezen betegcsoportnál. Ma már a heveny szívinfarktus korszerű ellátásának alapkövetelménye az invazív kardiológiai beavatkozás, a primer percutan coronariaintervenció. Az 1999-es amerikai és európai ajánlások azonban a primer percutan coronariaintervenciót I. osztályú ajánlásként csak mint a thrombolysis alternatíváját, illetve a kardiogén sokkal szövődött betegcsoport kezelését javasolták. A Zala Megyei Kórház Kardiológiai Osztályán 1998-ban Magyarországon elsőként szerveztük meg a heveny szívinfarktus 24 órás intervenciós ügyeletét. Cél: Vizsgálatunk célja annak igazolása, hogy a heveny infarktus korán elkezdett intervenciós kezelése az országos átlagnál jelentősebb mértékben csökkentette térségünkben a kórkép mortalitását, és ennek hatásai a mai napig érezhetőek. Módszerek: Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nyugat-dunántúli Regionális Intézete feldolgozta a nyugat-dunántúli régió és a zalaegerszegi kistérség 1996–2005 közötti időszak halálozási adatait, és egymással, valamint a statisztikai hivatal által közölt országos átlaggal hasonlította össze. Saját számítógépes adatbázisunk segítségével vizsgáltuk ezen időszakban végzett invazív beavatkozások számának változását, és összevetettük a mortalitási statisztikákkal. Eredmények: Az első „teljes” évben, 1998-ban 82 primer és 283 „elektív” percutan coronariaintervenciót végeztünk, ezek a számok 2005-re 318-ra és 1265-re emelkedtek. Ezzel párhuzamosan a szívinfarktus miatti korai, illetve teljes halálozás a férfiak körében a zalaegerszegi kistérségben szignifikánsan (p<0,001) nagyobb mértékben csökkent, mint az országos átlag. Következtetés: A Magyarországon elsőként elindított 24 órás akut infarktus intervenciós ellátás a térség mortalitási statisztikáit jelentős mértékben javította az országos átlaghoz képest. A gyakorlott, nagy tapasztalatot szerzett team munkájának eredményei napjainkig előnyt jelentenek a zalaegerszegi kistérség betegei számára.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Tamás Ferenci, Zsolt Kőszegi, Gergely György Nagy, Zoltán Jambrik, Zoltán Ruzsa, Géza Lupkovics, Zoltán Csanádi, Dávid Becker, Béla Merkely, and Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés: A szignifikáns koszorúér-obstrukció nélkül kialakuló heveny szívinfarktus (MINOCA) gyakoriságával és prognózisával kapcsolatos adatok ellentmondóak. Célkitűzés: A MINOCA gyakoriságának és a betegek prognózisának vizsgálata nagy esetszámú, válogatás nélküli beteganyagban. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 45 223 akut myocardialis infarctus miatt kezelt beteg található, akiknél a kórházi felvételre 2014. január 1. és 2018. június 30. között került sor, és a kezelés során koronarográfia történt. A kórházi kezelésre 22 469 betegnél (49,7%) ST-elevációval járó (STEMI), míg 22 754 (50,3%) esetben nem ST-elevációval járó infarktus (NSTEMI) miatt került sor. A MINOCA-csoportba 2003 beteget soroltunk, akiknél a koronarográfia nem igazolt obstruktív koszorúér-betegséget, és kórelőzményükben nem volt szívinfarktus, szívelégtelenség, percutan coronariaintervenció, illetve revascularisatiós műtét. A koronarográfia 43 220 betegnél igazolt szignifikáns koszorúér-betegséget, akiket a MICAD-csoportba soroltunk. Vizsgáltuk a betegek klinikai adatait, a halálozást és a reinfarktust. A túlélést a Kaplan–Meier-módszer szerint vizsgáltuk, és Cox proporcionális hazárd modellel elemeztük. Eredmények: AMI-ban a MINOCA gyakorisága 4,4%. Eltérő gyakoriságot találtunk STEMI, illetve NSTEMI esetén (2,0% vs. 6,8%). A MINOCA-csoport betegei fiatalabbak voltak (64,0 ± 14,4 vs. 65,5 ± 12,2 év), és magasabb volt a nők előfordulási aránya (55,7 vs. 36,5%). A MICAD-betegek között gyakoribb volt a hypertonia (79,1% vs. 73,7%), a cukorbetegség (33,0% vs. 21,2%) és a perifériás érbetegség (12% vs. 8%). Az egy éven belüli reinfarktust, valamint a halálozást – minden vizsgált időpontban – a MICAD-csoportban találtuk magasabbnak. Következtetés: A MINOCA-csoporton belül a STEMI-, illetve NSTEMI-diagnózissal kezelt férfiak halálozása nem különbözött, ezzel szemben a nők esetén a STEMI-típusú infarktus esetén (MINOCA–STEMI) a nők halálozása lényegesen magasabb volt. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1791–1797.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Fahmi Al-Maktari, Erik Hajkó, Krisztina Hati, Zoltán Járai, Mihály Józan-Jilling, Róbert Gábor Kiss, Gerda Lóczi, Géza Lupkovics, Zoltán Ruzsa, Erika Schmidt, Gábor Veress, Tibor Zsifkov, and Béla Merkely

Absztrakt:

A szerzők a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter 2015. évi adatai alapján ismertetik a szívinfarktusos betegek ellátásának fontosabb hazai adatait. A vizsgált évben 12 681 beteg 12 941 eseményének adatait rögzítették a regiszter adatbázisában. A regiszter a finanszírozott kezelések 82%-át tartalmazta. A betegek 44,4%-át ST-elevációval járó szívinfarktus miatt kezelték. A szerzők jelen közleményükben ezen betegcsoport ellátásának adatait elemzik. Az ST-elevációval járó myocardialis infarctus miatt kezeltek több mint felénél (51,4%) az Országos Mentőszolgálat volt az első szakellátó. Prehospitális thrombolysis a betegek 0,23%-ánál történt. A vizsgált infarktusos események 91,6%-ánál a betegek szívkatéteres centrumban kaptak ellátást. A panasz kezdete és a szívkatéteres laboratóriumba kerülés között eltelt idő mediánja 223 perc volt. Az invazív centrumban kezelt – pozitív koronarográfiájú – betegek 94%-ánál percutan coronariaintervenció történt. A 30 napos halálozás az egész betegcsoport esetén 12,8%, míg a katéteres revascularisatióban részesült betegek esetén 8,6% volt. A különböző centrumokban (fővárosi vs. vidéki) kezelt betegek 30 napos halálozása nem különbözött. Következtetés: A hazai és a nemzetközi adatok összevetése alapján a prehospitális késés elemzése és csökkentése az elsőrendű feladat az ellátás további javítása érdekében. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 90–93.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Béla Merkely, Péter Polgár, Károly Zámolyi, Róbert Gábor Kiss, István Édes, Kálmán Csapó, Lajos Nagy, Géza Lupkovics, Béla Herceg, János Tomcsányi, Zoltán László, András Vértes, János Simon, András Katona, Ferenc Juhász, Ferenc Bajkó, Imre Varjú, and Elek Dinya

Bevezetés: A heveny szívizominfraktust elszenvedett betegek halálozására vonatkozó hazai adatok hiányosak. Célkitűzés: A szerzők a Magyar Infarctus Regiszterben szereplő 8582 infarktusos beteg (4981 ST-elevációval járó myocardialis infarctus) adatainak elemzésével a kórházi, a 30 napos és az egyéves halálozás vizsgálatát tűzték ki célul. Budapest öt kerületében rögzítették a prehospitális haláleseteket. Módszer: A halálozás kockázati tényezőinek vizsgálatára logisztikus regressziós analízist végeztek, majd ellenőrizték a modell illeszkedését. Eredmények: A kórházi, a 30 napos, illetve az egyéves halálozás az ST-elevációval járó infarktusos betegcsoportban 3,7%, 9,5%, illetve 16,5%, a nem ST-elevációs betegcsoportban 4%, 9,8% és 21,7% volt. A nem ST-elevációval járó infarktus miatt kezelt betegek egyéves halálozása szignifikánsan magasabb volt. A halálozás kockázati tényezőit vizsgálva az életkor, a Killip-stádium, a kórelőzményben szereplő myocardialis infarctus, stroke, valamint a diabetes bizonyult prognosztikus jelentőségűnek. A percutan coronariaintervenció mindkét típusú infarktusban nagyon jelentősen javította a betegek rövid és hosszú távú életkilátásait. Következtetések: A prehospitális halálozás igen jelentős volt, a 30 napon belül bekövetkező események 72,5%-a kórházon kívül történt. Orv. Hetil., 2013, 154, 1297–1302.

Open access