Search Results

You are looking at 1 - 10 of 22 items for

  • Author or Editor: Géza Nagy x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The uranium mining was stopped in the Mecsek Mountains in 1997. Most of the dwelling houses, located close to a mine-tunnel, show a yearly average of indoor radon activity concentration higher than the EU recommendation for existing buildings (300 Bq/m3). To reduce the high radon concentration, new radon mitigation was completed in a selected house and the mitigation effect has been studied. Indoor radon concentration was monitored continuously for one month once before and three times after the mitigation technique was applied. Due to the mitigation, the initial radon concentration was decreased by 71% (average radon concentration before the mitigation: 1480±74 Bq/m3, after the mitigation: 420±33 Bq/m3). In the paper these results are interpreted from the point of view of functioning of the applied mitigation technique and dependence of the mitigation efficiency on the meteorological conditions.

Restricted access

The age determination method based on microprobe measurements of the Th, U and Pb contents of monazite, and used since the nineties, was applied to Hungarian igneous rocks: the so-called "bostonite" and the granitoids of the Velence Hills and Mecsek Mountains. Measurement results were evaluated by two different methods that produced similar ages; for the sake of precaution the obtained values were mostly accepted by the greater uncertainty domain calculated by linear regression. The age of 117±13 Ma for the "bostonite" proves that this rock is a member of the Lower Cretaceous igneous series. The age of 210±18 Ma obtained for the Nadap granite in the Velence Hills agrees with published data while that of 255±17 Ma obtained for the Kismórágy microgranite in the Mecsek Mountains is younger than previously known.

Restricted access

The Ni-Fe ores represent the reworked part of the Paleozoic weathering crust on ultramafics. Talcose serpentinite, with a small accumulation of Ni-talc, represents the lowermost part of the destroyed weathering crust. XRD and EPMA study of the ore revealed its complex composition: magnetite is most abundant, with cores of detrital chromite; Ni-chlorite is also abundant; talc, goethite, hematite, maghemite, magnesite and Fe-rich reevesite occur in variable amounts. XRD of the ore revealed weak reflections of reevesite, with the strongest at 7.60 Å. Nine electron probe analyses of this mineral were performed. The richest in nickel gives the following recalculated formula: (Fe2+ 4.03 Ni1.97)6.00 (Fe3+ 11.96 Al0.03 Cr0.01)2.00 CO3 (OH)16 . 4H2O. According to this composition, the mineral is the Fe-analog of reevesite and a new member of the Hydrotalcite Group.

Restricted access

A preliminary study was carried out for the effect of far UV radiation on the morphology and germination of the conidia of Fusarium culmorum . It can be established that the UV radiation was effective mainly on the width and the number of transversal walls of conidia developed on the air mycelia. For the examination of the effect of UV radiation, conidia were prepared from the irradiated mycelia as well as from the mycelia developed after the irradiation. As a result of our investigations, it can be established that the conidia developed in the mycelia irradiated by 0,81 J/cm 2 dose were resistive for the far UV radiation. The germination percent of these conidia were about 20 percent even at the dose of 1,728 J/cm 2 applied at the start of germination. The conidia isolated from mycelia developed after irradiation already lost their ability of germination at the irradiation of the smallest dose.

Restricted access

Változások a primer gyomor lymphomák kezelési stratégiájában

Changes in the treatment strategy of primary gastric lymphoma

Magyar Sebészet
Authors: Imre Tóth, Zsolt Nagy, Tibor Barna, and Géza Szűcs

Absztrakt

A gyomor primer lymphomáinak kezelési stratégiája napjainkban a hatékony kemoterápiának és immunoterápiának köszönhetően változás alatt áll. Míg korábban az elsődleges gyógymód a sebészi reszekció volt és a kemoterápia csak mint ennek kiegészítése jöhetett szóba kuratív célból, addig ma ez a trend megfordulni látszik. A korai stádiumú kis malignitású MALT lymphoma – ha a beteg Helicobacter pozitív – 60%-ban meggyógyítható eradikációs kezeléssel. Totalis gastrectomiát vagy szubtotalis reszekciót D2 lymphadenectomiával II.1. stádiumig javaslunk, R1 esetben adjuváns kemoterápiával. Nagy malignitású gyomor lymphoma esetén a stratégia hasonló, azzal a kiegészítéssel, hogy II.1. stádiumban csak akkor van értelme a reszekciónak, ha biztosan R0 status érhető el. Ezeken kívül kemorezisztens betegeknél is indokolt a reszekció. Az előrehaladott esetekben a műtétnek nincs értelme, csak a szövődmények elhárítása lehet a cél. Sajnos a diagnosztikai nehézségek miatt gyakran csak posztoperatíve derül ki, hogy lymphomát operáltunk.

Jelen munkánkban 2000. január 1. és 2005. december 31. közötti 6 éves periódusban kezelt 38 primer gyomorlymphomás betegünk adatait dolgoztuk fel. Összesen 9 beteg került műtétre, reszekciós műtét 6 esetben történt. Műtét előtt csak 1 betegnél tudtuk, hogy lymphomát operálunk.

A tendencia az, hogy a kemoterápia, immuno-kemoterápia egyre nagyobb teret nyer a gyomor lymphomák gyógyításában. Saját anyagunk is ezt a változást tükrözi.

Restricted access

A dipeptidil-peptidáz-4 enzim – amely azonos a T-lymphocyta membránfelszínhez kötött CD26 molekulával – az inkretin hormonok bontásával jelentős szerepet játszik a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk az éhomi és postprandialis szérum-DPP-4 enzimaktivitását 41 1-es, 87 2-es típusú cukorbetegben, valamint 25 egészséges személyben. Módszer: A szérum-DPP-4-enzimaktivitás meghatározása microplate-alapú kinetikus eljárással történt éhomi, majd étkezést követően 60 és 120 perces időszakokban. Eredmények: A DPP-4-enzimaktivitás mind éhomi, mind postprandialis állapotban szignifikánsan magasabb volt az 1-es típusú diabetesben szenvedőknél, mint a 2-es típusú diabeteses vagy a kontrollszemélyekben. Nem találtunk változást az enzimaktivitásban egyik csoporton belül sem a postprandialis és az éhomi állapot között. Nem volt korreláció sem az éhomi plazmaglükóz- és a szérum-DPP-4-enzimaktivitás, sem a HbA 1c és a szérum-DPP-4-enzimaktivitás között. Következtetés: Eredményeink felvetik annak a valószínűségét, hogy a DPP-4-gyel kapcsolatba hozható vércukorszint-változás nem a szérumban mérhető DPP-4-aktivitás-változás következménye, hanem parakrin módon ható DPP-4-hatásként jelentkezik. Az 1-es típusú diabetesben észlelhető emelkedett DPP-4-enzimaktivitás ugyanakkor a pancreas autoimmun folyamatára utalhat, de hormonális feed-back mechanizmust, esetleg célszervkárosodást is jelezhet.

Open access

Az 1-es típusú cukorbetegség gyakran társul egyéb autoimmun kórképekkel. A parietalis sejtellenes antitestek (PCA), melyek az 1-es típusú cukorbetegek mintegy 20%-ában megtalálhatók, autoimmun gastritis és anaemia perniciosa jelenlétére figyelmeztetnek. A PCA-k a gyomor-H + /K + ATP-ázt károsítják, és hypo-/achlorhydriát, hypergastrinaemiát okozhatnak. Ennek következtében az enterochromaffin-szerű (ECL) sejtek hyper-/dysplasiaja alakulhat ki, mely carcinoid gyomortumor kialakulására hajlamosít. Az ECL-sejtek hyperplasiájából fejlődő gyomorcarcinoidok az autoimmun gastritises vagy anaemia perniciosában szenvedő betegek 4–9%-ában alakulnak ki. A 29 éves, 6 éve 1-es típusú diabéteszben szenvedő, 8 éves kora óta primer hypothyreosis miatt pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban részesülő nőbetegünknél gyomorpanaszok miatt felső panendoszkópia és biopsziás vizsgálat történt. Az endoszkópia többszörös kicsi polipokat mutatott a fundus területén nonantral hypergastrinaemiás (A-típusú) atrophiás gastritissel. A parietalis sejtantitest-vizsgálat pozitív volt, a szérum-chromogranin-A koncentrációja (CgA) 289,7 ng/ml (norm: 98 ng/ml alatt), a TSH-szint 9,93 mIU/L volt. A szövettani vizsgálat carcinoid tumort igazolt. Octreotidterápiát követően parciális gastrectomiát végeztek. Műtét után a szérum-chromogranin-A-szint normalizálódott. A nonatral, többszörös polipok néma neuroendocrin tumort takarhatnak, melyek rendszerint lassan növekvő, benignus viselkedésű endokrin daganatok, de magas malignitású endokrin karcinómák is lehetnek. A specifikus szérum- vagy szöveti chromogranin-A (CgA) és egyéb endokrin tumorra utaló markerek mérésének elérhetővé válásával e tumorok könnyen felismerhetők lehetnek a klinikus számára.

Restricted access

The Hutterites and Habans produced coloured-glazed, mostly blue- and yellow-coloured vessels alongside their white-glazed faience ware. However, the production technology of the coloured-glazed vessels, specifically the nature of the glaze, is a matter of debate among scholars. Both coloured tin glaze and coloured engobe covered with a transparent lead glaze were thought to have been applied on the ceramics.

Around 140 objects of blue-glazed Hutterite and Haban museum objects and archaeological artefacts were analysed using a handheld XRF spectrometer. In addition, small fragments of selected ceramics were studied by electron microprobe analysis (EMPA).

According to the XRF measurements the blue glaze of all except one of the studied Hutterite and Haban ceramics contains tin in variable amounts (from about 0.015 wt% up to 13 wt%). The EMPA technique showed that tin in the form of tin oxide opacifier was deliberately added to the single-layered alkali– lead or lead–alkali glaze. These data confirm that the tin glaze technique was used during production of blue-glazed ceramics, and in this respect they can be regarded as faience. The blue glaze of the Haban vessels produced by a “mining town” workshop contains tin in very low concentrations (Sn <0.2 wt% by XRF), therefore the opacity of the glaze is mainly caused by the abundant silica and arsenate particles.

Restricted access
Central European Geology
Authors: Attila Demény, Géza Nagy, Bernadett Bajnóczi, Tibor Németh, József Garai, Vadym Drozd, and Ernst Hegner

Abstract

In this study we report the first hydrogen isotope composition analyses on carbonado diamond along with cathodoluminescence and scanning electron microscopic imaging, electron microprobe analyses, and stable (H and C) and radiogenic (Sr) isotope measurements. The hydrogen of bulk carbonado (consisting diamond and pore-filling minerals) yielded ∼ −4‰, consistent with usual crustal or mantle-derived fluids. The diamond-related hydrogen component is about 70 ± 30 ppm and shows a D-depletion down to −200‰. Determined H isotope values — together with C isotope compositions — overlap the ranges for mantle-derived hydrocarbons. Textural characteristics and Sr isotope ratios of pore-filling florencite indicate that the carbonado was formed in a fluid-rich environment, underwent a significant high-temperature influence and finally suffered thorough alteration. Based on these observations, a terrestrial formation during interaction of mantle rocks/melts or subducted crustal materials and reduced C-H fluids seems to be more plausible than an extraterrestrial origin.

Restricted access