Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for

  • Author or Editor: Géza Nagy x
  • All content x
Clear All Modify Search

The uranium mining was stopped in the Mecsek Mountains in 1997. Most of the dwelling houses, located close to a mine-tunnel, show a yearly average of indoor radon activity concentration higher than the EU recommendation for existing buildings (300 Bq/m3). To reduce the high radon concentration, new radon mitigation was completed in a selected house and the mitigation effect has been studied. Indoor radon concentration was monitored continuously for one month once before and three times after the mitigation technique was applied. Due to the mitigation, the initial radon concentration was decreased by 71% (average radon concentration before the mitigation: 1480±74 Bq/m3, after the mitigation: 420±33 Bq/m3). In the paper these results are interpreted from the point of view of functioning of the applied mitigation technique and dependence of the mitigation efficiency on the meteorological conditions.

Restricted access

The age determination method based on microprobe measurements of the Th, U and Pb contents of monazite, and used since the nineties, was applied to Hungarian igneous rocks: the so-called "bostonite" and the granitoids of the Velence Hills and Mecsek Mountains. Measurement results were evaluated by two different methods that produced similar ages; for the sake of precaution the obtained values were mostly accepted by the greater uncertainty domain calculated by linear regression. The age of 117±13 Ma for the "bostonite" proves that this rock is a member of the Lower Cretaceous igneous series. The age of 210±18 Ma obtained for the Nadap granite in the Velence Hills agrees with published data while that of 255±17 Ma obtained for the Kismórágy microgranite in the Mecsek Mountains is younger than previously known.

Restricted access

A preliminary study was carried out for the effect of far UV radiation on the morphology and germination of the conidia of Fusarium culmorum . It can be established that the UV radiation was effective mainly on the width and the number of transversal walls of conidia developed on the air mycelia. For the examination of the effect of UV radiation, conidia were prepared from the irradiated mycelia as well as from the mycelia developed after the irradiation. As a result of our investigations, it can be established that the conidia developed in the mycelia irradiated by 0,81 J/cm 2 dose were resistive for the far UV radiation. The germination percent of these conidia were about 20 percent even at the dose of 1,728 J/cm 2 applied at the start of germination. The conidia isolated from mycelia developed after irradiation already lost their ability of germination at the irradiation of the smallest dose.

Restricted access

The Ni-Fe ores represent the reworked part of the Paleozoic weathering crust on ultramafics. Talcose serpentinite, with a small accumulation of Ni-talc, represents the lowermost part of the destroyed weathering crust. XRD and EPMA study of the ore revealed its complex composition: magnetite is most abundant, with cores of detrital chromite; Ni-chlorite is also abundant; talc, goethite, hematite, maghemite, magnesite and Fe-rich reevesite occur in variable amounts. XRD of the ore revealed weak reflections of reevesite, with the strongest at 7.60 Å. Nine electron probe analyses of this mineral were performed. The richest in nickel gives the following recalculated formula: (Fe2+ 4.03 Ni1.97)6.00 (Fe3+ 11.96 Al0.03 Cr0.01)2.00 CO3 (OH)16 . 4H2O. According to this composition, the mineral is the Fe-analog of reevesite and a new member of the Hydrotalcite Group.

Restricted access

Absztrakt

A gyomor primer lymphomáinak kezelési stratégiája napjainkban a hatékony kemoterápiának és immunoterápiának köszönhetően változás alatt áll. Míg korábban az elsődleges gyógymód a sebészi reszekció volt és a kemoterápia csak mint ennek kiegészítése jöhetett szóba kuratív célból, addig ma ez a trend megfordulni látszik. A korai stádiumú kis malignitású MALT lymphoma – ha a beteg Helicobacter pozitív – 60%-ban meggyógyítható eradikációs kezeléssel. Totalis gastrectomiát vagy szubtotalis reszekciót D2 lymphadenectomiával II.1. stádiumig javaslunk, R1 esetben adjuváns kemoterápiával. Nagy malignitású gyomor lymphoma esetén a stratégia hasonló, azzal a kiegészítéssel, hogy II.1. stádiumban csak akkor van értelme a reszekciónak, ha biztosan R0 status érhető el. Ezeken kívül kemorezisztens betegeknél is indokolt a reszekció. Az előrehaladott esetekben a műtétnek nincs értelme, csak a szövődmények elhárítása lehet a cél. Sajnos a diagnosztikai nehézségek miatt gyakran csak posztoperatíve derül ki, hogy lymphomát operáltunk.

Jelen munkánkban 2000. január 1. és 2005. december 31. közötti 6 éves periódusban kezelt 38 primer gyomorlymphomás betegünk adatait dolgoztuk fel. Összesen 9 beteg került műtétre, reszekciós műtét 6 esetben történt. Műtét előtt csak 1 betegnél tudtuk, hogy lymphomát operálunk.

A tendencia az, hogy a kemoterápia, immuno-kemoterápia egyre nagyobb teret nyer a gyomor lymphomák gyógyításában. Saját anyagunk is ezt a változást tükrözi.

Restricted access

Az 1-es típusú cukorbetegség gyakran társul egyéb autoimmun kórképekkel. A parietalis sejtellenes antitestek (PCA), melyek az 1-es típusú cukorbetegek mintegy 20%-ában megtalálhatók, autoimmun gastritis és anaemia perniciosa jelenlétére figyelmeztetnek. A PCA-k a gyomor-H + /K + ATP-ázt károsítják, és hypo-/achlorhydriát, hypergastrinaemiát okozhatnak. Ennek következtében az enterochromaffin-szerű (ECL) sejtek hyper-/dysplasiaja alakulhat ki, mely carcinoid gyomortumor kialakulására hajlamosít. Az ECL-sejtek hyperplasiájából fejlődő gyomorcarcinoidok az autoimmun gastritises vagy anaemia perniciosában szenvedő betegek 4–9%-ában alakulnak ki. A 29 éves, 6 éve 1-es típusú diabéteszben szenvedő, 8 éves kora óta primer hypothyreosis miatt pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban részesülő nőbetegünknél gyomorpanaszok miatt felső panendoszkópia és biopsziás vizsgálat történt. Az endoszkópia többszörös kicsi polipokat mutatott a fundus területén nonantral hypergastrinaemiás (A-típusú) atrophiás gastritissel. A parietalis sejtantitest-vizsgálat pozitív volt, a szérum-chromogranin-A koncentrációja (CgA) 289,7 ng/ml (norm: 98 ng/ml alatt), a TSH-szint 9,93 mIU/L volt. A szövettani vizsgálat carcinoid tumort igazolt. Octreotidterápiát követően parciális gastrectomiát végeztek. Műtét után a szérum-chromogranin-A-szint normalizálódott. A nonatral, többszörös polipok néma neuroendocrin tumort takarhatnak, melyek rendszerint lassan növekvő, benignus viselkedésű endokrin daganatok, de magas malignitású endokrin karcinómák is lehetnek. A specifikus szérum- vagy szöveti chromogranin-A (CgA) és egyéb endokrin tumorra utaló markerek mérésének elérhetővé válásával e tumorok könnyen felismerhetők lehetnek a klinikus számára.

Restricted access

A dipeptidil-peptidáz-4 enzim – amely azonos a T-lymphocyta membránfelszínhez kötött CD26 molekulával – az inkretin hormonok bontásával jelentős szerepet játszik a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk az éhomi és postprandialis szérum-DPP-4 enzimaktivitását 41 1-es, 87 2-es típusú cukorbetegben, valamint 25 egészséges személyben. Módszer: A szérum-DPP-4-enzimaktivitás meghatározása microplate-alapú kinetikus eljárással történt éhomi, majd étkezést követően 60 és 120 perces időszakokban. Eredmények: A DPP-4-enzimaktivitás mind éhomi, mind postprandialis állapotban szignifikánsan magasabb volt az 1-es típusú diabetesben szenvedőknél, mint a 2-es típusú diabeteses vagy a kontrollszemélyekben. Nem találtunk változást az enzimaktivitásban egyik csoporton belül sem a postprandialis és az éhomi állapot között. Nem volt korreláció sem az éhomi plazmaglükóz- és a szérum-DPP-4-enzimaktivitás, sem a HbA 1c és a szérum-DPP-4-enzimaktivitás között. Következtetés: Eredményeink felvetik annak a valószínűségét, hogy a DPP-4-gyel kapcsolatba hozható vércukorszint-változás nem a szérumban mérhető DPP-4-aktivitás-változás következménye, hanem parakrin módon ható DPP-4-hatásként jelentkezik. Az 1-es típusú diabetesben észlelhető emelkedett DPP-4-enzimaktivitás ugyanakkor a pancreas autoimmun folyamatára utalhat, de hormonális feed-back mechanizmust, esetleg célszervkárosodást is jelezhet.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A cochlearis implantátumok elektródái gyártótól és modelltől függően különböznek hosszukban, vastagságukban és implantációt követően a csiga tengelyéhez (modiolushoz) viszonyított elhelyezkedésükben. Az előre görbített elektródasorok közelebb kerülnek a stimulálandó ganglion spirale sejtekhez, mint az egyenes elektródasorok, ami a stimulációban tapasztalt elektrofiziológiai különbségek mellett előnyös lehet a hangélmény minőségének szempontjából. Célkitűzés: Előzetes elektrofiziológiai vizsgálataink eredménye szerint ugyanannak a termékcsaládnak (Cochlear™ Nucleus® Profile) a vastagabb (Contour Advance) és vékonyabb (Slim Modiolar) perimodioláris elektródasorai közül a vékonyabbnak az elektródái hasonló töltésmennyiség átadása mellett is képesek hasonló idegi választ kiváltani, mint a vastagabbnak az elektródái. Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy milyen jelenség áll az elektrofiziológiai eredmények hátterében. Módszer: Betegcsoportonként 54, Contour Advance és Slim Modiolar típusú elektródasorral implantáltakat vontunk be. Az elektródasor bevezetése minden esetben a kerek ablakon keresztül történt, a kerek ablak elülső-alsó csontszélének elfúrását követően vagy a nélkül. A műtét másnapján készült, Stenvers-féle röntgenfelvételeken megmértük az elektródasorok által leírt hurok cochleán belüli legnagyobb átmérőjét. A beültetés után két hónappal megbecsültük a kétféle perimodioláris elektródasorral felszerelt implantátum energiafelhasználási mutatóit. Eredmények: A posztoperatív röntgenfelvételeken a vékonyabb perimodioláris elektródasorral implantált csoportban az elektródasorok által leírt hurok cochleán belüli átlagos átmérője 4,2 ± 0,5 mm, míg a vastagabb perimodioláris elektródasorral implantált csoportban 4,9 ± 1,1 mm értéknek adódott. Az ’Auto power’ a CI532-csoportban 44,81 ± 5,05%, a CI512-csoportban 50,85 ± 8,35% volt, tehát alacsonyabb energiafogyasztást tapasztaltunk a CI532-csoportban. Következtetés: Képi diagnosztikai módszerrel, viszonylag nagy esetszám bevonásával arra következtettünk, hogy a vékonyabb perimodioláris elektródasor még a vastagabbnál is szignifikánsan közelebb kerül a modiolushoz, ami elfogadható magyarázatot ad előzetes elektrofiziológiai mérési eredményeinkre. Orv Hetil. 2019; 160(31): 1216–1222.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Tóth, Ferenc Győry, Miklós Bodor, Csaba Molnár, and V. Endre Nagy

Absztrakt:

A differenciált pajzsmirigydaganatok körébe tartozó papillaris és follicularis carcinomákat együttesen nem medullaris pajzsmirigyráknak nevezzük, melyek az összes pajzsmirigy-carcinoma 90%-át teszik ki. Ezen daganatok 5–10%-a családi halmozódást mutat, és csak elenyésző hányaduk, mintegy 3–5%-uk köthető monogénes öröklődést mutató tumorszindrómához. Az összes többi familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinoma hátterében egyértelmű genetikai eltérés nem észlelhető. A családi halmozódást mutató nem medullaris pajzsmirigyrákok viselkedése, agresszivitása és kimenetele rosszabb a sporadikus formáénál. Tizenhét évvel ezelőtt, az akkor 45 éves nőnél derült fény pajzsmirigy szolid göbjének hátterében papillaris carcinomájára. Műtétet és radiojód-ablatiót követően levotiroxinkezelés mellett azóta tumormentes. Egy éve 41 éves leányánál multinodularis struma műtéte során tokinfiltrációval és nyaki nyirokcsomóáttétekkel járó papillaris carcinoma igazolódott. 39 éves másik leányánál szűrővizsgálatot követően derült fény multiplex pajzsmirigygöbjeire. A műtét során multiplex papillaris daganatot találtunk tokáttöréssel, érinvázióval, valamint nyaki nyirokcsomóáttétekkel. Totális thyreoidectomiára, valamint centrális nyaki blokkdissectióra került sor. Ezt követően radiojód-terápiát, majd levotiroxint kapott. Esetünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinomák jelenlétére, azok agresszívebb természetére és emiatt a családszűrés, valamint a kezelési stratégia megválasztásának fontosságára. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1849–1854.

Open access