Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Gabriella Hegyi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Premenstruális szindróma és premenstruális dysphoriás zavar.

I. Epidemiológia és etiológia

Premenstrual syndrome and premenstrual dysphoric disorder.

I. Epidemiology and etiology
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Kovács, Gabriella Hegyi, and Henrik Szőke

A premenstruális szindróma (PMS) a reproduktív életkorú nők egyik leggyakoribb problémája világszerte a fájdalmas menstruáció és a nemi szervi gyulladások mellett. A fizikai, mentális és magatartásbeli tünetek a ciklus lutealis fázisában jelentkeznek visszatérően, és életminőség-romlást okoznak, befolyásolva a páciens szociális, munkahelyi és családi kapcsolatait. A tünetekre jellemző, hogy pár nap alatt a menstruáció kezdete után spontán eltűnnek. A PMS súlyos formája a pszichiátriában diagnosztizált és kezelt premenstruális dysphoriás zavar (PMDD). A multifaktoriális kóreredetű PMS megjelenését és súlyosságát a hypothalamus–hypophysis–ovarium tengely ciklikus működésének hatására kialakuló pszichoneuroendokrin mechanizmusok indítják el, megváltoztatva az agy neurotranszmitter- vagy neuropeptid-funkcióit, például a szerotoninerg rendszer működését. A pszichoneuroendokrin mechanizmusok hozzájárulnak a fizikai, a pszichológiai és a viselkedésbeli tünetek kialakulásához, melyeket befolyásol még az egyéb fiziológiai (például genetikai háttér, metabolikus és krónikus gyulladásos folyamatok, kronobiológiai és cirkadián működészavarok), illetve pszichikai stresszorok együttes jelenléte, illetve azok egymásra való kölcsönhatása is. Orv Hetil. 2022; 163(25): 984–989

Open access

Premenstruális szindróma és premenstruális dysphoriás zavar.

II. Diagnózis és kezelés

Premenstrual syndrome and premenstrual dysphoric disorder.

II. Diagnosis and treatment
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Kovács, Gabriella Hegyi, and Henrik Szőke

A premenstruális szindróma (PMS) a reproduktív életkorú nők egyik leggyakoribb problémája. A fizikai, mentális és magatartásbeli tünetek a ciklus lutealis fázisában jelentkeznek visszatérően, és életminőség-romlást okoznak a mindennapi életben, befolyásolva a páciens szociális, munkahelyi és családi kapcsolatait. A tünetekre jellemző, hogy pár nap alatt a menstruáció kezdete után spontán eltűnnek. A PMS és a premenstruációs dysphoriás zavar (PMDD) diagnózisa a következő kritériumok alapján állítható fel a Premenstruális Rendellenességek Nemzetközi Társaságának (International Society for Premenstrual Disorders – ISPMD) ajánlása szerint: a PMS esetében a nőnek 1–4 tünete van, amelyek lehetnek fizikai, viselkedési vagy affektív/pszichológiai jellegűek, vagy minimum 5 tünettel rendelkezik, melyek fizikai vagy viselkedési jellegűek. Ha viszont egy nőnek 5 vagy több tünete van, és ezek közül az egyik affektív tünet (például ingerlékenység, hangulatingadozás, düh) a fizikai vagy viselkedési tünetek mellett, akkor a pontosabb PMDD diagnózisa állítható fel. A diagnózisok megerősítéséhez az általános és a nőgyógyászati anamnézis mellett a páciens által naponta kitöltött prospektív skálák, például a menstruációs tünetek hatásának és súlyosságának prospektív nyilvántartása, továbbá a problémák súlyosságának napi nyilvántartási skálája jelent segítséget. A terápiás terv kialakításakor fontos figyelembe venni a tünetek súlyosságát, a nő fogamzási terveit vagy fogamzásgátlási igényeit, a társuló egyéb betegségeit és a korábbi kezelési módszerekre adott válaszát. A terápiás lehetőségek közé tartozik – a PMS és a PMDD súlyosságától függően – a rendszeres aerob testmozgás, a stresszoldás, a kognitív viselkedésterápia, a gyógyszeres kezelések (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, kombinált oralis ösztrogén-progesztin fogamzásgátlók, GnRH-agonisták). Orv Hetil. 2022; 163(26): 1023–1031.

Open access

Sarcopenia – 2021

Patofiziológia, diagnózis, terápia

Sarcopenia – 2021

Pathophysiology, diagnosis, therapy
Orvosi Hetilap
Authors: Alajos Pár, Jenő Péter Hegyi, Szilárd Váncsa, and Gabriella Pár

Összefoglaló. A sarcopenia progresszív, generalizált vázizombetegség az izomtömeg fogyásával és az izomfunkció romlásával, számos szövődménnyel, rossz prognózissal. A sarcopeniát eredetileg életkorfüggő, idősekben jelentkező kórképnek írták le (primaer sarcopenia). Később derült ki, hogy fiatal- és középkorú személyeknél is előfordul, különböző betegségekhez társulva (secundaer sarcopenia). A közlemény áttekintést ad a betegség patofiziológiájáról, a fizikai inaktivitás, az inzulinrezisztencia, a krónikus gyulladás, a citokinek, hepatokinek és miokinek szerepéről az izomkárosodásban, valamint az izom, a zsírszövet és a máj funkcionális kapcsolatairól nem alkoholos zsírmájban és cirrhosisban. A diagnózis felállítását számos funkcionális próba, illetve vizsgálóeljárás teszi lehetővé. Az izomerő-csökkenés igazolása a legfontosabb paraméter (kézszorító erő). Az izomtömegvesztést kettős energiájú röntgenabszorpciometria, bioelektromosimpedancia-analízis, komputertomográfia vagy mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat mutathatja ki, megerősítve a kórismét, a fizikai teljesítmény csökkenése pedig a sarcopenia súlyosságát jelzi. A sarcopenia kezelése és a progresszió prevenciója a fiatalkorban elkezdett és élethosszig tartó rendszeres fizikai aktivitáson, a protein-kalória túltápláláson és a gyógyszeres terápián alapul, beleértve a D-vitamin és a tesztoszteron pótlását, az elágazó láncú aminosavak és az L-karnitin adását. Másodlagos sarcopeniában az alapbetegség kezelése is szükséges. Orv Hetil. 2021; 162(1): 3–12.

Summary. Sarcopenia is a progressive, generalized skeletal muscle disease with the loss of muscle mass and function, associated with adverse outcomes and poor prognosis. Sarcopenia first was regarded as an age-related disorder of older people (primary sarcopenia). Later it turned out that it can also occur in young age due to a range of chronic disorders such as cancer, anorexia or malnutrition (secondary sarcopenia). This paper overviews the pathophysiology of sarcopenia and the factors involved in the muscle mass loss, i.e., physical inactivity, insulin resistance, low-grade chronic inflammation, hepatokines and myokines. The basic feature is the imbalance between proteolysis and protein synthesis that leads to muscle atrophy. We discuss the relationship between liver, muscle and adipose tissue in non-alcoholic fatty liver disease and cirrhosis. To diagnose sarcopenia, there are a range of tests and tools that measure muscle strength and muscle mass as well as physical performance. The low muscle strength (hand grip strength) is the primary parameter of the diagnosis, the best measure of muscle function. The loss of skeletal muscle mass assessed by dual-energy X-ray absorptiometry, bioelectric impedance analysis, computer tomography, or magnetic resonance imaging confirms diagnosis, while the decrease in physical performance reflects severe sarcopenia. For the treatment and prevention of progression, the most important is the regular physical activity started from early adulthood, and healthy diet containing protein-calorie hyperalimentation. In addition, a pharmacotherapy with the supplementation of vitamin D and testosterone, furthermore, the administration of L-carnitine and branched-chain amino acids can be recommended. In the case of secondary sarcopenia, the underlying disease also requires treatment. Orv Hetil. 2021; 162(1): 3–12.

Open access