Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Gabriella Liszkay x
Clear All Modify Search
Authors: Gitta Pánczél, Gabriella Liszkay, Kinga Borbola, Tímea Balatoni and János Hunyadi

A vékonytű-aspirációs citológia világszerte elfogadott, megbízható diagnosztikus módszer, amely segíti a korai diagnózist. Célkitűzés: Melanoma malignum miatt kezelés alatt álló betegek aspirációs citológiai vizsgálatainak minőségbiztosítási szempontú elemzése. Módszer: 142 beteg 194 aspirációs citológiai vizsgálati eredményét retrospektív vizsgálattal dolgozták fel. Eredmények: 138 (71,13%) kután, szubkután elváltozást, illetve 56 (28,87%) megnagyobbodott nyirokcsomót vizsgáltak. A 194 vizsgált mintából 87 (44,85%) valódi pozitív, 92 (47,42%) valódi negatív, három (1,55%) álpozitív és 12 (6,19%) álnegatív eredményt kaptak. A módszer szenzitivitása 87,89%-nak, specificitása 96,84%-nak, diagnosztikus biztonsága 93,72%-nak bizonyult. Következtetések: A szerzők megállapítják, hogy tanulmányukban a recidiváló és metasztatikus melanomák vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatainak minőségbiztosítása megfelel a nemzetközi elvárásoknak. Orv. Hetil., 2012, 153, 1419–1423.

Restricted access

A melanoma malignum folyamatosan növekvő incidenciájáról az 1999 óta működő Nemzeti Rákregiszter egyre pontosabb adatokat szolgáltat, azonban nem áll rendelkezésre országos melanoma-adatbázis. Az Országos Onkológiai Intézetben az évente Magyarországon jelentkező új melanomás betegek jelentős százaléka (20–25%) kerül ellátásra, ezért az intézet adatbázisából az egész országra vonatkozó következtetéseket lehet levonni a magyar epidemiológiai helyzettel kapcsolatban. Módszerek: A szerzők vizsgálatuk során az Országos Onkológiai Intézetben cutan melanoma malignum miatt 1998-ban, illetve 10 évvel később, 2008-ban jelentkező betegek adatait és a daganatok szövettani paramétereit vetették össze. A két betegcsoportot kor, nem, tumorlokalizáció és a szövettani paraméterek (szövettani típus, Breslow- és Clark-érték) szerint hasonlították össze. Folytonos változók esetén Mann–Whitney-próbával döntöttek két eloszlás különbségének szignifikanciájáról. A kategorikus változók függetlenségét χ2-próbával ellenőrizték. Eredmények: 1998-ban 149, 2008-ban 377 betegnél diagnosztizáltak cutan melanomát, amely 10 év alatt 153%-os növekedést jelent. A betegek átlagéletkora 1998-ban 56,3 év, 2008-ban 57,2 év volt, csaknem megegyező. 1998-ban a férfi betegek aránya 43%, 2008-ban 49%. A leggyakoribb lokalizációnak mindkét vizsgált évben a törzset találták (39% és 46%), ezt követte az alsó végtag (28% és 22%), a felső végtag (21% és 18%), majd a fej-nyaki (12% és 14%) lokalizáció. Leggyakoribb szövettani típusnak a superficialisan terjedő melanoma (52% és 54%) és a nodularis melanoma (31% és 23%) bizonyult. Az in situ melanoma aránya 10%-ról 15%-ra nőtt. A Breslow-értékek átlaga 1998-ban 2,2 mm, míg 2008-ban 1,6 mm volt, a különbség erősen szignifikáns (p = 0,0002). A Clark-értékek szintén csökkentek, de nem szignifikánsan (p = 0,08). A legtöbb beteg mindkét vizsgált évben (38% és 32%) Clark III inváziós mélységű melanomával jelentkezett. Következtetések: Tekintettel arra, hogy a primer melanoma prognózisát leginkább a korai diagnózis javíthatja, amelyet elsősorban a Breslow-tumorvastagság reprezentál, a betegek adatainak elemzéséből úgy tűnik, nem hiábavalóak a melanoma megelőzését és az időben való felismerés fontosságát hangsúlyozó erőfeszítések mind az orvosképzés, mind pedig a tömegtájékoztatás terén. Orv. Hetil., 2011, 152, 1000–1006.

Restricted access
Authors: Zsolt Dubóczki, Ágnes Lóránd, Endre Zs. Tóth, Vanda Plótár, Gabriella Liszkay, Péter Mészáros and Attila Vörös

Absztrakt

Melanoma malignum solitaer nyelőcsőáttétjének sikeresen operált esetét ismertetjük. 13 évvel a primaer tumor kimetszése után progresszív nyelészavar hátterében a nyelőcső felső harmadában melanoma malignumot igazoltunk. Stagingvizsgálatok alapján az elváltozás solitaernek bizonyult. Transhiatalis oesophagectomiát végeztünk gyomorpótlással, nyaki anastomosissal. A szövettani vizsgálat metastaticus melanomát talált. A beteg szövődménymentesen gyógyult, majd adjuváns dacarbazinkezelésben részesült. 18 hónappal a műtét után a beteg panasz- és daganatmentes.

Restricted access
Authors: Eleonóra Imrédi, Vanda Plótár, Péter Szavcsur, Gitta Pánczél, Krisztina Melegh, Krisztina Schlachter and Gabriella Liszkay

Absztrakt:

A melanoma előfordulási gyakorisága az életkorral nő, legnagyobb arányban a nem hispániai fehérekben fordul elő. Bár az ocularis melanoma gyakorisága a töredéke a cutan melanomáénak – az összes melanomás eset mintegy 4%-a, éves incidenciája 0,6 : 100 000 –, a szemtumorok között a leggyakrabban előforduló malignitás. Az ocularis és a cutan melanoma együttes előfordulása irodalmi ritkaságnak számít. Közleményünkben egy 80 éves férfi esetét prezentáljuk, akinél 2008-ban cutan nodularis melanomát excindáltak. Szemészeten 2013-ban fokozódó visuscsökkenés miatt uvealis melanomát diagnosztizáltak, amelyet brachytherapiával kezeltek. Képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával 2015-ben melanoma hepaticus propagatiója igazolódott. A primer cutan laesio mutációanalízise BRAF V600 K típusú funkciónyerő mutációt igazolt, míg az áttétben a vad típusú gén jelenlétét mutattuk ki. Onkoteam javaslata alapján 2015 augusztusában intraarterialis májkemoterápia kezdődött, melyből 11 ciklust kapott meg, 21 napos időintervallumokkal. A beteg a kezelést jól tolerálta, mellékhatás nem jelentkezett. A 2016. februári CT a májban lévő laesio parciális regresszióját igazolta; a tizenegyedik ciklus intraarterialis májkemoterápiáját követően a beteg komplett remisszióba került, amely több mint egy évig tartott. Az ocularis és a cutan melanoma szinkrón előfordulása igen ritka, metasztatikus progresszió esetén ugyanakkor az optimális onkoterápia kiválasztása komoly kihívást jelent. A két melanomatípus molekuláris patológiai háttere eltérő, amely segítheti a metasztatikus laesiók eredetének azonosítását és az optimális, személyre szabott kezelés megválasztását. Orv Hetil. 2018; 159(16): 642–647.

Restricted access
Authors: Balázs Szabó, Miklós Szűcs, András Horváth, Eszter Székely, Gitta Pánczél, Gabriella Liszkay, Péter Holló, Norbert Wikonkál and Péter Nyirády

Absztrakt:

Bevezetés: Az urogenitalis lokalizációban előforduló mucosamelanomáknak mind a primer, mind az áttétes esetei ritka daganatok. A primer melanomás esetek mindössze 4–5%-a extracutan eredetű, melyek általában későn kerülnek felismerésre, ezért prognózisuk rossz. Betegek és módszer: Intézetünkben az elmúlt években húgy-ivar szervi melanomát 7 esetben észleltünk. Egy amelanoticus húgycső, egy húgyhólyag, két hímvessző melanomás esetet és három metasztatikus daganatot. A megjelenésről, a kezelésről és a klinikai kimenetelről rendelkezésre álló adatokat retrospektív módon értékeltük. Eredmények: Három inoperábilis áttétes esetben palliatív, urológiai-sebészeti beavatkozás és szisztémás daganatellenes terápia történt. Négy primer urogenitalis tumorból kettő lokalizálódott a péniszre. Az egyik esetben helyi recidíva alakult ki műtéti ellátás után, azonban radikális, ismételt műtéttel a beteg másfél éve tünetmentes. A másik, igen elhanyagolt hímvessző-melanoma radikális műtét és inguinalis blokkdissectio után két évvel disszeminálódott. A nőbeteg primer húgycsőmelanomájánál az első szövettani vizsgálat primer mesenchymalis tumort írt le, a másfél évvel később kialakult recidív tumorból igazolódott a melanoma diagnózisa. A húgycsőérintettség miatt elvégzett radikális műtét 5 év tünetmentességet eredményezett, ezt követően alakult ki helyi recidíva és távoli áttét. A negyedik, először primer húgyhólyag eredetű melanomának tartott esetben a rapid progressziót mutató kórlefolyás és a tumor BRAF-pozitivitása alapján felmerült, hogy nem az elsőként húgyhólyagban diagnosztizált melanoma volt a primer tumor. Következtetés: A húgy-ivar szervi melanoma előfordulása igen ritka. Felfedezése sokszor már disszeminált állapotban történik, ezért az esetek várható prognózisa is rossz. A terápiás hatékonyságot növelő legfontosabb tényezők a korai diagnózis és a radikális műtéti beavatkozás. A cutan melanomához képest prognózisuk rosszabb, aminek hátterében a klinikai és patológiai diagnosztikus nehézség állhat. A legújabb célzott és immunterápiás szerek az áttétes betegek túlélését lényegesen javíthatják. Orv Hetil. 2019; 160(10): 378–385.

Open access
Authors: Zoltán Mátrai, Gabriella Liszkay, Vanda Plotár, Zsolt Orosz, Judit Székely, Erika Hitre, Alexandra Bartal, Zoltán Langmár, Katalin Bőcs, Ferenc Rényi Vámos, Ákos Sávolt and László Tóth

A dermatofibrosarcoma protuberans alacsony vagy közepes malignitású, ritka, rosszindulatú daganat. A tumort a lassú, de agresszív lokális növekedés, az alacsony áttétképzési és a magas helyi kiújulási arány jellemzi. Az elsődleges kezelés a radikális sebészi eltávolítás hagyományos kimetszéssel vagy Mohs-féle sebészi technikával. Pozitív sebészi szél, recidív tumor esetén radio-, kemoterápia, illetve újabban imatinib mesylat alkalmazható. Célkitűzés: A szerzők 26, dermatofibrosarcoma protuberans miatt onkológiai centrumban multidiszciplinárisan kezelt beteg hosszú távú klinikopatológiai utánkövetését végezték. Módszer és eredmények: A betegek átlagéletkora 44,7 év volt. Az utánkövetés átlagideje 60,57 hónap volt. Tizenöt betegnél (57,7%) sikerült R0 eltávolítást végezni, míg 11 betegnél (42,3%) csak R1 reszekciót. Az R0 reszekciók eléréséhez átlagosan 1,87 kimetszésre volt szükség. Adjuváns kezelésként a primer tumor eltávolítását követően 6 beteg (23%) részesült radioterápiában és 2 (7,6%) beteg kemoterápiában. Tizenhat betegnél nem észleltünk kiújulást. Tíz betegnél (38,4%) alakult ki recidíva, amely miatt további kezeléseket folytattunk. Egy beteg távoli áttétek miatt elhunyt. Statisztikai módszerekkel vizsgáltuk az irodalomban prognosztikai faktornak számító 50 év feletti életkor és a sebészi radikalitás hatását a helyi kiújulásra. Következtetések: A dermatofibrosarcoma protuberans multidiszciplináris kezeléssel eredményesen kezelhető daganat. Pontosabb következtetések levonásához nagyobb esetszám és multicentrikus randomizált vizsgálatok szükségesek.

Open access
Authors: Zoltán Mátrai, Vanda Plotár, Gabriella Liszkay, Zsuzsanna Fejős, Ágnes Vámosi, Zsolt Dubóczky, Ferenc Rényi Vámos, István Vámosi Nagy, István Köves, Alexandra Bartal, Emese Schmidt and László Tóth

Meghatározott bőrtumoroknál a Mohs-féle mikrográfikus sebészeti eljárás kínálja a legjobb lehetőséget a tumor teljes eltávolítása mellett a maximális funkcionális és kozmetikai állapot megtartására. A módszer előnye, hogy horizontálisan vezetett fagyasztásos metszetekkel a specimen sebészi széleinek 100%-át, beleértve a perifériás és mély felszínt is, intraoperatívan vizsgálja. Ez az eljárás a konvencionális sebészi kimetszéssel vagy más technikával szemben szignifikánsan magasabb ablasticitást eredményez. A Mohs-féle mikrográfikus sebészet a választandó beavatkozás nagy, kiújult vagy inkomplett módon eltávolított bőrdaganatok esetén, illetve ha a daganat funkcionálisan vagy esztétikailag kényes anatómiai régiót érint. A szerzők egy 75 éves férfi esetét mutatják be, akinél a talpon másodszor lokálisan kiújult invazív melanoma malignumot kezeltek sikeresen Mohs-féle mikrográfikus sebészeti technikával, azonnali rekonstrukcióval, félvastag lebenyt alkalmazva.

Restricted access