Search Results
You are looking at 1 - 10 of 33 items for
- Author or Editor: Gabriella Pár x
- Refine by Access: All Content x
Bár a májbiopszia ma is „arany standard” a hepatológiai diagnosztikában, újabban a nem invazív próbák is egyre inkább előtérbe kerülnek a májfibrosis értékelésében. A szerzők az aszpartát-aminotranszferáz/thombocyta hányados (APRI) és a májtömöttség (elaszticitás) vizsgálatán alapuló tranziens elasztográfia szerepét tanulmányozták krónikus hepatitis C-vírus- (HCV-) infekcióban. Betegek és módszerek: Száztizenkilenc HCV-fertőzött beteg közül 75 szenvedett biopsziával igazolt krónikus C-hepatitisben, 24 HCV-cirrhosisban, 20 egyén tünetmentes, tartósan normális alanin-aminotranszferáz enzim értéket mutató HCV-hordozó volt, és 30 egészséges véradó szerepelt kontrollként. A Wai szerinti APRI-score kiszámítása az aszpartát-aminotranszferáz- és a thrombocytaszám-értékek alapján, a fibrosisra utaló májtömöttség (liver stiffness, LS) vizsgálata ultrahangalapú tranziens elasztográfiával, FibroScan alkalmazásával, míg a METAVIR fibrosisscore megállapítása májbiopszia révén történt. Eredmények: Krónikus C-hepatitisben mindkét fibrosismarker értékei szignifikánsan magasabbak voltak, mint a kontrollcsoportban, legmagasabb HCV-cirrhosisban. A tünetmentes HCV-hordozók adatai alig tértek el az egészségesekétől. Mindkét mutató értékei korreláltak a hisztológiai stádiumokkal. Az LS-vizsgálat érzékenyebb volt a fibrosis diagnosztizálásában, mint az APRI. A két fibrosismarker adatain alapuló szekvenciális algoritmus szerint a krónikus C-hepatitises betegek 47,8%-ában a szignifikáns (F≥2) fibrosis biopszia nélkül is feltételezhető. Következtetés: Az APRI-score és a tranziens elasztográfia, különösen kombinációban, hasznos nem invazív eljárás a fibrosis értékelésében krónikus HCV-infekcióban. Orv. Hetil., 2010, 47, 1951–1955.
Absztrakt:
Több mint 25 évvel a hepatitis C-vírus felfedezése után a >90%-os tartós vírusmentességet okozó direkt ható antivirális szerek kifejlesztésével megnyílt az elvi lehetősége a hepatitis C-vírus regionális, hosszú távon pedig globális eliminációjának. Mindez az alap- és a klinikai transzlációs kutatások sikerének tekinthető. Kihívások azonban maradtak, úgy mint a még fel nem ismert vírushordozók nagy száma, a készítmények magas ára miatt a terápiához való hozzáférés korlátozottsága és a terápiarezisztens variánsok kezelése. Probléma a vakcináció hiánya is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-ban célul tűzte ki a vírushepatitisek globális eradikációját 2030-ra, és ehhez irányelveket fogalmazott meg a nemzeti szűrőprogramok készítői számára. Ebben fontos szerepet kap a magas kockázati populációkban a fertőzöttek felderítése és kezelése, ezáltal a fertőzés terjedésének meggátlása, továbbá a törekvés a reinfekciók megelőzésére. A dolgozat áttekintést ad a hepatitis C-vírus három évtizedes történetéről, a felfedezéstől napjainkig, érintve a virológia, az epidemiológia, a patogenezis, a diagnosztika, a szűrés és a terápia kérdéseit. Orv Hetil. 2018; 159(12): 455–465.
Absztrakt:
A nem alkoholos zsírmáj a metabolikus szindróma májmanifesztációja, a leggyakoribb májbetegség, súlyos formája a nem alkoholos steatohepatitis. Patogenezisében számos genetikai és környezeti tényező együtthatása vezet a májban a trigliceridfelhalmozódáshoz és a gyulladásos kaszkád kialakulásához. A telített zsírban gazdag étrend, az obesitas, az adipocyták diszfunkciója, a citokinek, az inzulinrezisztencia és a következményes fokozott lipolízis, a szabad zsírsavak májba jutása, a lipotoxicitás és az oxidatív stressz mind együtt vezetnek májsejtkárosodáshoz és az inflammasoma aktiválásához, a „steril gyulladáshoz”. A hepaticus csillagsejtek és progenitor sejtek a fibrogenezis fő tényezői. A bélmikrobióta megváltozása, a bakteriális túlnövekedés és az endotoxinaemia is kulcsfontosságú a kórfolyamatban. A hajlamosító genetikai tényezők közül a patatinszerű foszfolipáz, valamint a transzmembrán-6 superfamily 2 gén mutációi jelentősek. Az epigenetikai regulátorok között főleg a mikro-RNS-ek és az extracelluláris vesiculumok kapnak szerepet a betegségben. A nem alkoholos zsírmáj patogenezisének jobb megismerése haladást hozhat új terápiás eljárások kifejlesztésében. Orv Hetil. 2017; 158(23): 882–894.
Absztrakt
A szerzők áttekintik a természetes és a szerzett immunválasz jellemzőit hepatitis C-vírus-infekcióban, és röviden tárgyalják a betegség kimenetelét befolyásoló genetikai polimorfizmusokat. Ezenkívül ismertetik a reaktívoxigén-metabolitok és az oxidatív stressz szerepét a hepatitis C-vírus okozta kórfolyamatokban (hepatitis, fibrosis, hepatocellularis carcinoma, steatosis és inzulinrezisztencia). Orv. Hetil., 2015, 156(47), 1898–1903.
Absztrakt
Az utolsó évtizedben a fejlett országokban a nem alkoholos zsírmáj lett a leggyakrabban diagnosztizált krónikus májbetegség. Ugyanakkor e kórképnek, de különösen súlyosabb formájának, a nem alkoholos steatohepatitisnek a szerepe bizonyított a hepatocellularis carcinoma gyakoriságának drámai megnövekedésében. A fő kockázati tényezők a genetikai prediszpozíció mellett az obesitas és a diabetes, valamint a kórfolyamatban gyakran fibrosishoz vezető alacsony fokú krónikus gyulladás. A patogenezisben a szabad zsírsavak és citokinek, a lipotoxicitás, az inzulinrezisztencia, a mikro-RNS-diszreguláció és a bél-baktériumflóra megváltozása kulcsfontosságú. A nem alkoholos zsírmáj kezelése – obesitasban a testsúlycsökkentés és fizikai aktivitás, diabetesben a metformin, dyslipidaemiában a statinok és új lehetőségként az obetikólsav – e betegség következményeként kialakuló hepatocellularis carcinoma prevencióját is szolgálhatja. Orv. Hetil., 2016, 157(25), 987–994.
Absztrakt:
Az alkoholos májbetegség patogenezise nemcsak az etanol toxikus hatásától, hanem a gazdaszervezet és a környezeti tényezők kölcsönhatásától is függ. A genetikai prediszpozíció mellett a komorbiditás és számos egyéb körülmény is szerepet kap a betegségkimenetel alakulásában. Másrészt a terápiás stratégiában meghatározó az etiológiai ágens kiiktatása, ez az alkohol esetén az absztinencia. A dolgozat áttekintést ad az alkoholos májbetegség genetikájáról, kockázati tényezőiről és az absztinencia hatásáról. Az alkohol metabolizmusában szerepet játszó alkohol-dehidrogenáz ADH1B *2 és aldehid-dehidrogenáz ALDH2 *2 variánsai „védő hatásúak” az alkoholizmussal szemben, az általuk okozott magas véracetaldehid-szinttel kapcsolatos panaszok miatt. A citokróm P450 CYP2E1 *5 c2 indukálható mikroszomális oxidáz, alkoholhatásra jelentősen megnőtt aktivitása acetaldehid és reaktívoxigén-gyökök fokozott képzése révén súlyosbítja a májkárosodást. Három új génpolimorfizmus – a patatin-like phospholipase domain-containing 3 (PNPLA3 I148M C>G), a transmembrane 6 superfamily member 2 (TM6SF2 E167K) és a membrane-bound O-acyltransferase domain-containing 7 (MB0AT7 rs641738 C>T) – a steatohepatitis, a fibrosis és a hepatocellularis carcinoma kockázati tényezőjének bizonyult mind alkoholos, mind nem alkoholos zsírmájas és cirrhosisos betegekben. Az alkohol által kiváltott epigenetikai hatások, a reverzibilis, de örökölhető génexpresszió-változások – mint a hisztonmódosulások, a DNS-metilációk és a mikro-RNS-ek – azon túlmenően, hogy jelentősek a májbetegség keletkezésében, a jövőben diagnosztikus eszközként, illetve terápiás célpontként is szolgálhatnak. A nők háromszor érzékenyebbek az alkohol toxikus hatására, mint a férfiak, továbbá a malnutritio, az obesitas, a diabetes, a hepatitisvírus-infekció és a dohányzás is megnöveli a májbetegség kockázatát. Ugyanakkor az alkoholos májbetegséget megelőzhető betegségnek kell tekinteni. Számos klinikai megfigyelés utalt arra, hogy az alkohol tartós megvonása a steatohepatitis és a fibrosis regressziójához, a cirrhosis kompenzálódásához vezethet, a betegek állapotának javulásával és a túlélés megnövekedésével, még előrehaladott stádiumban is. Korai diagnózisra és az absztinencia fenntartásához multidiszciplináris intervencióra van szükség, hogy az alkoholos cirrhosis megelőzhető legyen. Orv Hetil. 2019; 160(14): 524–532.
A májbetegségek súlyosságának és prognózisának nem invazív vizsgálómódszerei
Non-invasive tests for evaluation of the severity and prognosis of liver diseases
A májfibrosis a krónikus májbetegségeknek olyan strukturális és funkcionális elváltozása, amely a cirrhosis és a májjal kapcsolatos mortalitás kockázatának legfontosabb prognosztikai tényezője. Bár a májbiopszia hagyományosan a fibrosisértékelés „arany standardja”, annak invazív sajátossága, mintavételi problémái és az általa nyújtott információ statikus volta miatt az utolsó két évtizedben a nem invazív fibrosismarkerek a májbetegség súlyosságának és kimenetelének megítélésében a biopszia alternatívái lettek. Ezek a szérum biokémiai próbák, az elasztográfiák és a képalkotó eljárások, amelyek a klinikai képpel együtt értékelve hasznosak lehetnek a fibrosis diagnosztikájában és stádiumának megállapításában. A dolgozat a klinikai tapasztalatok és a legújabb nemzetközi ajánlások alapján áttekinti a nem invazív fibrosismutatók előnyeit és hátrányait különböző etiológiájú hepatológiai kórképekben és kompenzált előrehaladott krónikus májbetegségben. Orv Hetil. 2023; 164(22): 847–858.
Alkoholos májbetegség – 2023
Alcoholic liver disease – 2023
Az alkoholos májbetegség a májkárosodás spektrumát jelenti a steatosistól a steatohepatitisen és fibrosison át a cirrhosisig és a hepatocellularis carcinomáig. Progressziója függ az alkoholfogyasztás és a májbetegség súlyosságától, valamint kockázati tényezőktől, mint genetikai hajlam, női fogékonyság, dohányzás, elhízás, vírusinfekció. Alkoholos májbeteg esetén valójában két kórképet kell diagnosztizálni és kezelni: egyrészt az ártalmas alkoholfogyasztást (alkoholhasználati zavart), másrészt magát a májbetegséget, és mindebben elsőrendű fontosságú az absztinencia elérése és fenntartása. Mindkét kórállapotra vonatkozóan ismertek biomarkerek, nem invazív diagnosztikus tesztek. Az absztinencia elérésében farmakológiai és pszichológiai intervenciók alkalmazhatók, míg a májbetegség terápiájában a fő célpontok a gyulladás és az oxidatív stressz csökkentése, a sejtkárosodás és a fibrosis gátlása, a regeneráció támogatása és a máj–bél-tengely működésének helyreállítása. Az alkoholos hepatitisben és cirrhosisban szenvedő betegek kezelése gyakran igényli az intenzív pszichológiai-addiktológiai támogatást, amely a legjobban a „multidiszciplináris integrált ellátási modellben” valósulhat meg. A belgyógyászati (kortikoszteroid-) kezelésre nem reagáló súlyos alkoholos hepatitises betegek számára – gondos szelekciót követően – a „korai májtranszplantáció” jelenthet megoldást. Orv Hetil. 2023; 164(47): 1846–1864.
